Pesti Hírlap, 1921. augusztus (43. évfolyam, 169-192. szám)
1921-08-05 / 172. szám
unapest, 1921. XLII. évfolyam, ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ..».«.. 440 K Félévre 220 Negyedévre , , , , . 110 J Egy bóra. « . . , t . 40 „ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvarokon 2 Ej Hirdetés és apróhirdetés díj* •Tabán szerint. Péntek, ausztus 5. Kiadótulajdonosok » LÉGRÁDY TESTVÉRESi SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: Budapest, Vilmos császár-út78. FIÓK KIADÓHIVATAL, zsindapest, Erzsébet körút 1. m Akiket szívesen odaadunk. Az igazságügyminiszter ma törvényjavaslatot adott be azzal a céllal, hogy törvényes alapot teremtsen a rigai hadifogoly-egyezmény végrehajtása számára. A javaslatot reggel nyújtotta be az igazságügyminiszter. Délben az igazságügyi bizottság már le is tárgyalta. Dicséretreméltó gyorsaság: szovjetföldön szenvedő véreink érdekében ugyanezt a tempót kérjük továbbra is. Már most, ami a javaslat lényegét illeti, igaza van az igazságügyi bizottság elnökének, Hencz Károlynak: ezt a javaslatot csak a kényszer hatása alatt lehetett elfogadni. Példátlanul gaz és erkölcstelen dolog, hogy egy állam föltételekhez köti a kezében levő hadifoglyok hazaengedését. Az esetet még súlyosabbá teszi, hogy az Oroszországban sínylődő hadifoglyok nem is a szovjetnek, hanem cári Oroszországnak a foglyai, hiszen Szovjetoroszországgal mi sohasem álltunk háborúban, a vörös hadsereg soha egyetlenegy magyar katonát sem ejtett fogságba. Másik szörnyűsége a javaslatnak — amit nem említettek meg az igazságügyi bizottság vitájában — eddig példa nélkül álló államjogi képtelenség. Leninék ahoz a feltételhez kötötték a hazatérésükben megakadályozott és a túszul visszatartott magyar hadifoglyok elengedését, hogy nekik bizonyos számú, magyar bíróságok előtt elítélt és név szerint fölsorolt notórius kommunistát kiszolgáltassunk. A magyar bíróságok előtt elítélt kommunisták magyar állampolgárok. Idegen hatalom kívánságára tehát magyar állampolgárokat kell kiszolgáltatnunk. Idegen hatalom a magyar állam és magyar polgárok jogviszonyaiba avatkozik be, magyar bíróságok magyar törvények alapján hozott jogerős ítéletének végrehajtását akadályozza meg. Ahány oldalról nézzük, annyi újabb és újabb sérelme a magyar állami szuverenitásnak. Azonban Hencz Károly álláspontján vagyunk: mindezzel nem szabad törődnünk. Fő dolog, hogy a szerencsétlen, Oroszországban sanyargatott magyarok végre hazatérhessenek,ha minden alkotmányjogi aggodalmat félretéve, néhány száz veszélyes kommunistáért hatvanezer becsületes, hazafias magyar embert kaphatunk vissza, mi vagyunk azok, akik a jobbik cserét csináltuk. Sőt tovább megyünk:" azokat a kommunistákat, akiknek a kiadatását Lenin követeli, nem érheti szörnyűbb büntetés, mint ez, ha a végső összeomlás lázában és görcseiben vonagló orosz pokolba bedobjuk őket. Érezzük a nemezis félelmetes fekete szárnyának a lebbenését. Ők, akik Lenin fantazmagóriáinak beugrottak, akik Magyarországot a rettentő kísérletezésnek kiszolgáltatták, saját bőrükön személyesen tapasztalhatják ki a kommunizmus áldásait, most, amikor már maga Zjenin sem hisz abban, amit hirdetett, most, amikor a rettenetek között vergődő orosz szovjet előtt nem áll más, csak a vég, a szörnyűséges összeomlás. Itt Magyarországon a kommunizmus már a múlté, a boszuló szenvedelmek lehiggadtak, az elítélt és most kikövetelt kommunisták elintézték számadásukat a visszatérő államrenddel. Ki ennyi, ki annyi fogházat, börtönt és fegyházat kapott, a halálraítélt népbiztosokat kivéve, egyikük testi épségét és életét sem fenyegeti semmi veszedelem. Oroszországban azonban a szörnyűséges kataklizmával együtt még csak most jön a minden eddigi borzalmat felülmúló leszámolás. Talán mire odaérnek, már épen érett lesz erre a helyzet. És ha a vörösök ellen az első napok túlbuzgalmával és vérszomjas elkeseredésével megkezdődik a számonkérés, ki mit hiszit jó dolog, egészséges dolog lesz-e a kutató kérdésekre ezzel felelni: k"Néfibiztos voltam Magyarországon!" Bortsík és Gaál Gaszton házelnök-jelöltek. A kisgazdapárt magának követeli az elnöki széket. — Turi Béla a kereszténypárt alelnökjelöltje. — Értekezlet a miniszterelnöknél. — Kedden tárgyalja a plénum Rakovszky és Beniczky mentelmi ügyét. A nemzetgyűlés új elnökének megválasztása ügyében ma délután hat órakor a miniszterelnökségen pártközi értekezlet volt, amelyen gróf Bethlen István miniszterelnökön kívül megjelentek a keresztény egyesülés pártja részéről gróf Andrássy Gyula, Haller István, Huszár Károly és Vass József kultuszminiszter, a kisgazdapárt részéről pedig nagyatádi Szabó István, Mayer János, Meskó Zoltán, Szijj Bálint és Schandl Károly, a disszidensek részéről pedig Fáy Gyula és báró Korányi Frigyes. A tanácskozáson a miniszterelnök elnökölt. Gróf Bethlen István megnyitván az értekezletet, kijelentette, hogy kívánatosnak tartaná, ha a pártok előzetesen megállapodnának a nemzetgyűlés megválasztandó elnökének személyében, s erre nézve már lehetőleg a mai napon megegyezésre jutnának, hogy a választást már a közeljövőben meg lehessen ejteni. Felkéri a pártok megbízottait, hogy álláspontjukat fejtsék ki. Lgelsöbben nagyatádi Szabó István szólalt fel, aki kijelentette, hogy a kisgazda- és földműves párt, mint az ország legnagyobb politikai pártja, — amely mögött az ország lakosságának legszélesebb rétegei állanak, — igényt tart arra, hogy a törvényhozás elnökét a kisgazdapárt képviselői közül válaszszák meg. Ehez a kívánságához a párt a legnagyobb határozottsággal ragaszkodik s ezen a téren egyezkedésbe nem hajlandó belemenni. Gróf Andrássy Gyula a keresztény egyesülés pártjának álláspontját fejtette ki. Kijelenti, hogy ő és pártja nem tartja helyesnek, hogy az elnökség kérdését a pártok erőviszonyai szerint mérlegelik. Leghelyesebbvolna, ha az elnöki állás betöltését a pártszempontok teljes kiküszöbölésével ejtenék meg. A nemzetgyűlés elnökének megválasztásánál, csakis egyetlen szempont lehet irányadó és pedig az, hogy egyéniségénél és képességeinél fogva ki a legalkalmasabb ennek a tisztségnek betöltésére. Áttért ezután az értekezlet a személyi kérdések megvitatására. A kisgazdapárt megbízottai bejelentették, hogy két jelölt neve is fölmerült az elnökségre, és pedig Bottlik József és Gaál Gaszton neve, míg a kereszténypárt erre nézve azt nyilatkoztatta ki, hogy amennyiben a kisgazdapárt ragaszkodik ahhoz, hogy az elnöki méltóság a párt egyik reprezentánsának jusson, abban az esetben maguknak kívánják a Ház egyik alelnöki stallumát. Hosszabb vita következett, amelynek során kölcsönösen kapacitálni igyekeztek a pártok megbízottai egymást arra, hogy egyrészt tekintettel a fenforgó ellentétekre, hagyják egyelőre betöltetlenül a házelnöki széket, másrészt pedig, hogy célirányosnak mutatkoznék, ha a házelnökség teljesen megnyittatnék, vagyis ha a két alelnök is lemondana, m ús választás útján töltenék be a két alelnökséget is. Az értekezlet egyébként abban állapodott meg, hogy a kisgazdapárt ma este a maga részéről dönteni fog a megválasztandó elnök személyét illetőleg és holnap délelőtt a parlamentben tartandó folytatólagos pártközi értekezleten döntés elé viszi határozatát. A kisgazdapárt esti értekezlete azonban elmaradt. Az értekezlet után a keresztény párt képviselői párthelyiségükben még hosszasan tárgyaltak a kérdésről és abban állapodtak meg, hogy amennyiben valóban a kisgazdák követelése teljesülne, ez esetben az alelnöki állásra Turi Béla személyéről lehet csak szó. Eltekintve a döntés bármikénti eredményétől, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja ez ügyből semmi esetre sem kíván kabinetkérdést csinálni. A kisgazdapártban ma is élénken bírálták a mentelmi bizottságnak Rakovszky István és Beniczky Ödön ügyében hozott határozatát. A párt túlnyomó nagy része nem helyesli az elégtétel módját, nevezetesen, hogy Prónay Pál alezredes a Ház nyílt színe előtt jelenjék meg. Azt mondották, hogy a határozatot módosítani kell olyképen, hogy az elnök hivatalos helyiségében az elnökség, a Ház fisztikara és a mentelmi bizottság jelenlétében tegye meg Prónay alezredes a megállapítandó nyilatkozatot. A kérdést úgy akarja megoldani a kisgazdapárt, hogy mindkét félre nézve kielégítő legyen, de egyik fél lelkében se maradjon vissza keserűség. Azokkal a hírekkel szemben, mintha a kereszténypárt is ellenezné a mentelmi bizottság által jaasolt elégtételt, Haller István a kövekezőképen nyilatkozott a pártkörben: — Ismeretes, hogy azt a döntést, melynek értelmében Prónay alezredes a Ház nyílt színe előtt tartozik megjelenni, a mentelmi bizottság többsége hozta. Ennélfogva a kereszténypárt a parlamentben Féltékenység. Irta: Pakots József. Felcsikék felesben efrendálták a Marosparti kukorica dűlőt az ifjú úrtól. Zselléri sorból felvergődött, szegény ember volt Felcsik Ferenc, de amióta bekötötte a fejét a violagyönge, fehérarcú Gyéresi Anikónak, aki belső cseléd volt az ifjú úr megboldogult anyjánál, a méltóságos asszonynál, egyszeribe nagy akarat szállta meg. Ur kívánt lenni, a maga ura, három ember helyett dolgozott, csillaghunyástól csillaggyúlásig túrta a földet, izzadt, verejtékezett s a boltos tóttól a legszebb fejkendőket vásárolta a feleségének. Most három holdon törte a kukoricát. A kis öccse, Péter is segített benne, sőt kijött a földre az iszony is a csöpp pulyával. Felesik boldog örvendezéssel fogta marokra a másfélesztendős kis Ferkót és a levegőbe labdázott vele. A gyerek kacagott és Fercsik majd szétmorzsolta a szeretettől kemény, barna öklével. — Ne bomoljon már — riadozott a gyönge asszony ijedten — még kiejtil — Hamarabb az üdvösségemet! — vetette oda magabizó, áradt érzelemmel a szilaj ember és most már ölre kapta az asszonyt is. A viola gyönge teremtés majd elsúlt a rátapadt ölelésben. De sürgetett a munka. Felcsik marka alatt újra reccsent a kukorica, garmadába hulltak az aranyszemű csövek. Az asszony dudorázva ment a lucernás felé a kis pulyával, hogy szagos füvet keressen. A nap, mint a vad szerelmes, tüzesen harapta, marta a földet. Felcsikné letakarta fejkendőjével a karján bóbiskoló kis jószágot, hogy ne égesse a nap s ne bántsák az elbódult és ide-oda röpködő, koppanó bogarak. — Alszik a lelkem! — felejtkezett rá boldogan a gyerekére. — Le kellene fektetni valami hűs helyre. Szembe ötlött a dűlő szélén egy kukorica-góré. Aféle apró kunyhó volt, száraz kukorica-szárakból rakott sátor, nyomott nyílással, amelyen át csak épenhogy be lehetett csúszni. Zápor ellen pillanatnyi védelemnek szánt alkalmatosság. — Ott hűs lehet — gondolta Felcsik Anikó — jó lesz a szegénykének. És vitte a gyereket a kukorica-góréba, gyengéden fektette le a szénával dumázott földre s maga aztán könnyű kedvvel a Maros-part irányába ereszkedett. Bent a kukorica-földön parázslott a munka. Felcsik Ferenc minden második kukoricacsőnél érezte a tulajdonjog örömét. Ez már az övé volt. Nehéz munkájának feles bére. Ahogy latolgatta kezében a kövérszemü, nehéz csövet, arra gondolt, hogy ebből mind pénz válik, garasok, pirulák s végül is földet vásál magának, előbb egy holdat, majd kettőt s ki tudja még, mennyire juthat. Igazi gazda lesz, maga gazdája, az asszony pedig gazdáné. Még pedig módos. És a gyerek. Az már arféle lesz, páhallós, városi. Talán még követ is. És eligazítja minden jóramenendő szegény zsellér dolgát. Úgy repült a képzelete Felcsik Ferencnek a délutáni nap tűzfátylain, mint egy cikázó szárnyú szitakötő a vizek felett. Az országúti ereszkedő felől lópatkók csattogása hallszott.Felcsik beernyőzte a szemét és arra nézett. — Az ifjú ur — dünnyögte és komor nézése nehéz varju-röpüléssel követte a földesúr karcsú, lovas alakját, amíg eltűnt. Egyszerre barna felhő ereszkedett a kedvére. Gyűlölte az ifjú urat. Mikor még az öreg méltóságos asszony életében a szépet tette Anikónak, ráneszelt, hogy az ifjú úr rossz szándékkal van a lány iránt. Ráéhezett. De vártán állt és sietve elvitte a veszedelemből. Hogy az a nehéz súly! . . .