Pesti Hírlap, 1921. december (43. évfolyam, 270-294. szám)

1921-12-08 / 276. szám

Idapest, ELŐFIZETÉSI Egész évre 600 Félévre 340 „ Negyedévre 170 „; Egy hóra 60 „­ Egyes sz­ám ára helyben, vi­déken és pályaudvarokon 3 K, Hirdetós­ia apróhirdetés díj­szabás szerint. XLIII. évfolyam, 276. (d d­ecember ) SZERKESZTŐSÉG KIADÓ­HIVATAL ÉS NYOMDA: Budapest, Vilmos császár­ út 78. FIÓKKIADÓHIVATAL, Budapest- Erzsébet-körút 1. sz. Foltozott kormány. Senki sem lelkesedik nagyon a melegített ételért; nem lelkesedtek tehát a Bethlen föl­m­elegítettj^^ammjáért sem, amit a nem­zetgyüle a ma föltálalt. Sőt a mostani pro­gram­ dírja még gyöngébb és hiányosabb, mint a régi volt, valamint a kabinetje is gyön­gébb. Egyes frázisaiban találunk haladást, például a" felekezeti békéről s az antiszemitiz­musról bátrabban beszélt, aztán a munkássá­got is mintha szívesebben hívogatta volna. De amikor a közszabadságok tényleges visszaállí­tásáról van szó, akkor épen olyan diplomáciai stílusban beszél, aminőt az orosz cár miniszte­rei használtak a d­espotizmus idején: „az egyesülési és gyülekezési szabadságot bővebben fogjuk értelmezni". Választásokra készül az egész nemze­t s a kormány a kivételes törvények alkalmazását csak fokozatosan akarja megszün­tetni, sőt egy új sajtótörvénnyel szűkíteni akar­ja a közszabadságokat. Az alkotmányjogi re­formok sorozatából pedig kihagyja az alkot­mány biztosítékokat. E kettő határozottan reakcionárius színezetet ad az új kormánynak. S ismételten fölkérjük Bethlen miniszterelnö­köt, akinek személye mellett többször lándzsát törtünk, ne engedje magát a reakciós vizekre csábíttatni, mert nem lehet a szabadságjogok teljessége nélkül sokáig kormányozni Magyar­országot, amikor ellenségeink is követelik azt , a világ minden államában a szabadság szele fújdogál. Az újságok esetleges visszaéléseit mi ítél­jük el legjobban, a sajtó legrégibb orgánumai és munkásai, kik az igazság kultuszában s a nemzet szolgálatában nőttünk föl. De minden visszaélés megtorlására drákói rendszabályok foglaltatnak a Tisza-féle sajtótörvényben, ame­lyet még ki se próbáltak. Tessék ezt a törvényt a cenzúra egyidejű eltörlésével szigorúan vég­rehajtani s ezzel purifikálták azt a sajtót, mely erre rászolgált. Ha azonban egy iraparlamentá­ris kormány új sajtótörvényt akar hozni, ak­kor világos a tendencia, hogy a gon-,leletsza­badságot akarják kiirtani, hogy tovább élhes­sen kritikátlanul a kormányzás. Abból a szívességből, hogy új­­ sajtótörvény mel­lett akarják a cenzúrát eltörölni, nem kérünk. Akkor sokkal jobb nekünk a régi cenzúra új sajtó­bilincs nélkül. Az ilyen szívesség nem lenne egyéb kelepcénél, amelyben a kormányt nem dicsérő lapokat egymás után megfognák" és megfojtanák. Mert akkor előzetes cenzúra nem létében utólag minden jámbor közlemény­re ráfoghatnák, hogy „art a közérdekének s bg is tilthatnák az újságot.­­ Az alkotmánybiztosítékoknak a munka­programjá­ból való kihagyása is komoly aggo­dalmakat támaszt bennünk. Őszintén meg­mondjuk, miért? Bethlenről elismertük, hogy a legitimista puccsal szemben gyönyörűen meg­védte a törvényt s a nemzet önrendelkezési jo­gát. De ha nem csinálja meg az alkotmány­biz­tosítékokat addig, amíg megvan ez az önren­delkezési jog s míg üres a trón, akkor fölkelti azt a gyanút, hogy még kacérkodni akar­ a le­gitimizmussal s az alkotmánybiztosítékokról­ is „tárgyalni akarna" azzal a királlyal, akit trón­ra akar ültetni, mert hisz a nemzetnek e jogát is a kormánynak vindikálja. S azért is sürgős az alkotmánybiztosíték, mert miniszterekből és képviselőkből egyre pusztul a parlamentariz­mus érzéke és tudása; tehát "törvénybe kell ik­tatni a „gyöngébbek kedvéért" azt is pl, hogy a leszavazott minisztert rögtön el kell bocsáta­ni, hogy többséggel nem rendelkező kormány nem rendelkezhetik az ország pénzével, hogy az állampénztárból nem lehet országgyűlési fölhatalmazás nélkül milliókat kiutalványozni s több­­féle apróságot, amit régebben jól tudott minden alkotmányos tényező, de amikről mos­tanában sokszor elfeledkeznek. Végre nem ki­vételes hatalommal, hanem kivételes tehetség­gel kellene az országot kormányozni. Ezt nem ,látjuk sehol Éles vita lesz Andrássyék mentelmi A kereszténypárt nyilvánosságra hozza az ügy eddig ismeretlen részleteit. — Négyszázötvenezer hold földet oszt szét a kormány. — Koncentráció a levegőben. A nemzetgyűlés pénteki ülésén kezdi tár­s­yalni a királypuccs miatt letartóztatott politikusok­­mentelmi ügyét. A pártok ma este bizalmas érte­­kezleteken foglalkoztak a kérdéssel és különösen a kereszténypárt készül erősen a vitára. Rubinek István előadó ut­án Somogyi István,­­ a legitimista kisebbségi vélemény előadója, fogja megokolni ja­vaslatát, amely tudvalevőleg a letartóztatottak sza­badonbocsátási­ falsaitérnyozza, majd fölszólal gróf Apponyi­.Aj&ft. őrgróf Pallavicini György, Litz­gauer,ma és még számosan a keresztény pártból. Édekesnek ígérkezik Somogyi­ István felszó­lalása, aki ismertetni fogja a mentelmi bizottság üléséről fölvett szószerinti naplót, ezek sorában Boroviczény Aladár követségi tanácsos vallomását, akitől a nyáron egy nagyon illetékes politikai sze­mélyiség azt kérdezte: mikor jön már haza IV. Ká­roly? Ismertetni fogja a berlini magyar követség szerepét a svájci repülőgép megrendelése, illetve ki­fizetése körül. Gratz Gusztáv rendkívül érdekes adatokat tartalmazó vallomását, Hegedűs Pál tá­bornok memorandumát, valamint, a belügyminiszté­rium nyomozó osztályának különbözet jelentéseit A kisgazdapárt is erősen készül Andrássyék ügyének tárgyalására és mai bizalmas értekezletén Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter, vala­mint Rubinek István előadó fejtették ki az előadói javaslat indokait. Mivel az ügyben való döntést a párt rendkívül nagyjelentőségűnek tartja, felszólí­tást intéz összes tagjaihoz, hogy a kérdés parla­menti tárgyalásánál teljes számban legyenek jelen. A vidéken tartó­zkodó képviselőket táviratilag szólí­tották a fővárosiba. A pártból egyébként többen, köztük Botlik József alelnök is amellett vannak, hogy a letartóztatottakat szabadon kell bocsátani, mivel szökésük­től nem kell tartani. A pártok magatartását a kormányhoz most jó­formán kizárólag Andrássyék ügye irányítja, ezért nem számíthat Bethlen a keresztény párt teljes tá­mogatásá­ra mindaddig, amíg a­ mentelmi ügyek­ nincsenek elintézve. Viszont a kisgazdapártban a mai nap eseményeiről folyt eszmecsere során az a vélemény alakult ki, hogy a mestelm­ kérdésben teljes elével­ támogat­ni kell a kormány álláspontj­át. A kisgazdapárt balszárnya, amely jórészt nagyatádi Szabó István híveiből áll, egyelőre csak a mentelmi ügyekben akarja támogatni a kormányt. A párt többsége azonban azt hangsúlyozza, hogy az ellenzéknek azzal a harcmodorával szemben, a­melyről a mai ülésen tanúságot tett, zárt sorokban kell felvonulni. Nagyatádi Szabó István különben csütörtökön délelőttre meghívást kapott a kormányzóhoz kihall­gatásra. A kormány parlamenti fogadtatásából a több­ségi pártok elégedetlen csoportjai arra következtet­nek, hogy nem fog sikerülni sokáig biztosítani ma­gának a nemzetgyűlés bizalmát. A keresztény egye­sülés pártjában ezzel a hangulattal szemben Ber­nolák népjóléti miniszter azt fejtegette, hogy orszá­gos érdek ma a kormányzat támogatása. — Különben — mondotta — azért is mö­géje kell állani Bethlen miniszterelnöknek, mert ő elsősorban Magyarország gazdasági megerősítésén akar dolgozni. Olyan kapcsolatokat létesí­tett ennek érdekében Anglia gazdasági köreivel, amelyek segítségével remélni lehet Magyarország talpraállítását. A helyzet felborítása egyébként most csak a szociális nyomort növelné, mert job­bat és többet ma senki se tudna tenni, mint Bethlen. Elmondotta még Bernolák, hogy a kormány rendelete az ezer holdon felüli birtokok váltságának földben való lerovására a napokban megjelenik. Négyszázötvenezer hold földre számít így a kormány, ebből kétszázezer hold elég volna a földreform kielégítésére, százötvenezer hol­dat pedig az Amerikából v­issza vándorlóknak fognak eladni, de csakis aranydollárfedezet ellenében. Százezer hold földet a közalkalmazottak kö­zött akarnak szétosztani, hogy tehermentesítsék egy­részt a zsúfolt hivatalokat s gondoskodjanak olcsó megélhetésükről. Az ingyenes orvos- és gyógyszer­ellátás és az állami internátusok mellett ez volna a­ tisztviselői segítés harmadik tényezője. Az indemnitást pénteken nyújtja be Kállay Tibor pénzügyminiszter. Utána a választójogi ja­vaslat lesz a legközelebbi javaslat, amelyen serényen / A murányi szamócák. Irta: Lőrinczy György. / S Sokszor eltöröm rajta a fejemet, hogy tulaj­donképen ki olvas­hát itt, szép Magyarországon? Szép?.. . Szép volt! Ak­kor, valamikor. Mikor még alkalmasint mindenki olvasott. De ma? Hát hiszen le is olvasna? Az uraink aligha. A dicső politikusok irtóznak a nyomtatott betűtől s csak azokat az aprócseprő csalafintaságokat olvassák, amikkel­­az újságokban egymást naponkint lóvá teszik. A tudó­sok megvetik a mesét, a verset, a komor és tógás Platóval tartanak, hogy a művészet lágyít, holott ők fontoskodóak, kemények és szárazak akarnak lenni, mint az angol guvernánt. Vájjon hány Plató termett már közöttük? ... Ki olvas hát? Azt tu­dom, hogy Mancika olvas, odalenn, a szomszédban, a kistrafikban s reggel nyolc órakor, mikor az újsá­gomért megyek, nekem már mindenről hűségesen beszámol. Nemcsak a napi szemétről, amit halovány cimboráim az éjszaka a világ országútján össze­söpörtek, hanem a napi arany termésről is. Ellenben megtörtént, hogy valamelyik új könyvemet emlékül adtam egy politikus barátomnak, "aki három hét múlva még azzal mentegetőzött: — Bocsáss meg, kedves barátom, de még nem értem rá, hogy elolvassam a könyvedet! Mancika"reggel nyolc órára mindennap többet elolvas, mint­ amennyire ő, a nagy világtudós, négy hét alatt nem ért rá. Meg a falusi kiskorcsmákban és nagyvendég­lőkben, amik olyan egyformák! Valahányban meg­fordultam világéletemben, mindenikben találtam olyan csenevész vagy pirospozsgás kis fruskára, aki a könyv fölé hajolva, böngészi az élet nagy titkait, mikép vélekedik róluk az a fantaszta, aki nem saj­nálta érette a fáradságot, hogy egy millió betűt összerájjon. Igen, a kistrafikokban és a nagyven­d­églőkben olvasnak. A kis zsidó fruskák. J.aalatt a mi kisasszonyaink szidják őket a könyv távolából: mert olyan okosak, fürgék, mindenhez értők? Miért? Ezért, kedves kisasszonyok. * Ne fontoskodjunk, valljuk be, hogy a taps fáj nekünk. A taps, amit nem kapunk. Mert amit megkapunk, az nem fáj, hanem simogat. Az írónak, művésznek a taps ugyanaz, ami a madárnak a szárny, vagy még inkább, ami a vonónak a gyanta. Mentül több a gyanta, annál szebb a nóta. Hejh! Azok a murányi szamócák! Hogy piros­lanak! És hogy tapsoltak! Még most is látom, még most is hallom. Pedig mennyi ágyúszót, mennyi ha­lálos jajszót hallottunk azóta. Ott kóboroltam akkor, valaha, Murányvár tö­vében, az erdei árnyékos szerpentinákon föl és alá­kanyarogva, amiknek minden fordulóján új pano­ráma megragadó képe tárul a szem, a lélek elébe. A rengeteg hatalmas szálfái regéket, kalandokat su­sognak, mintha csak arravalók volnának és a hall­gatag magányban azzal töltenék az időt, hogy a Széchy Mária szépséges emlékét és a Wesselényi Ferenccel együtt szőtt lovagi idillt megőrizzék és fölújítsák. A rét, alant, a patak körül, most is olyan virágselymes, amilyen akkor volt, mikor egyet­len légyottjukon a paripáik rajta legeltek, míg ők a fa alatt csókolóztak. Fönn, a hegyorom kékes ho­mályából, ma is leméláz a völgyre az ódon vár, amint a bástyáit az idő és a vihar megtépázta ... Ah! mindez talán csak e merengés víziója az eltűnt világról ami nem tér vissza többé soha, soha! Ta­lán még az emlékezetünkből is elmossa majd az a véres zivatar, aminek a boszorkánykarmai közül a szegény, ügyefogyott világ ki nem tud szabadulni! A hű fenyők köröskörül némán állanak . .. Murány maga is, a vár alatt csöndesen m­e­g­lapul. A szegény tót falucskában olyan gazda, aki­nél az utas megszállhat, csak egyetlenegy van, de az az egy aztán igazi gazda. Ferdinánd kóburgi, sőt koháry herceg, a bolgár király. Tehát úr, magyar

Next