Pesti Hírlap, 1921. december (43. évfolyam, 270-294. szám)
1921-12-08 / 276. szám
Idapest, ELŐFIZETÉSI Egész évre 600 Félévre 340 „ Negyedévre 170 „; Egy hóra 60 „ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvarokon 3 K, Hirdetósia apróhirdetés díjszabás szerint. XLIII. évfolyam, 276. (d december ) SZERKESZTŐSÉG KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: Budapest, Vilmos császár út 78. FIÓKKIADÓHIVATAL, Budapest- Erzsébet-körút 1. sz. Foltozott kormány. Senki sem lelkesedik nagyon a melegített ételért; nem lelkesedtek tehát a Bethlen fölmelegítettj^^ammjáért sem, amit a nemzetgyüle a ma föltálalt. Sőt a mostani program dírja még gyöngébb és hiányosabb, mint a régi volt, valamint a kabinetje is gyöngébb. Egyes frázisaiban találunk haladást, például a" felekezeti békéről s az antiszemitizmusról bátrabban beszélt, aztán a munkásságot is mintha szívesebben hívogatta volna. De amikor a közszabadságok tényleges visszaállításáról van szó, akkor épen olyan diplomáciai stílusban beszél, aminőt az orosz cár miniszterei használtak a despotizmus idején: „az egyesülési és gyülekezési szabadságot bővebben fogjuk értelmezni". Választásokra készül az egész nemzet s a kormány a kivételes törvények alkalmazását csak fokozatosan akarja megszüntetni, sőt egy új sajtótörvénnyel szűkíteni akarja a közszabadságokat. Az alkotmányjogi reformok sorozatából pedig kihagyja az alkotmány biztosítékokat. E kettő határozottan reakcionárius színezetet ad az új kormánynak. S ismételten fölkérjük Bethlen miniszterelnököt, akinek személye mellett többször lándzsát törtünk, ne engedje magát a reakciós vizekre csábíttatni, mert nem lehet a szabadságjogok teljessége nélkül sokáig kormányozni Magyarországot, amikor ellenségeink is követelik azt , a világ minden államában a szabadság szele fújdogál. Az újságok esetleges visszaéléseit mi ítéljük el legjobban, a sajtó legrégibb orgánumai és munkásai, kik az igazság kultuszában s a nemzet szolgálatában nőttünk föl. De minden visszaélés megtorlására drákói rendszabályok foglaltatnak a Tisza-féle sajtótörvényben, amelyet még ki se próbáltak. Tessék ezt a törvényt a cenzúra egyidejű eltörlésével szigorúan végrehajtani s ezzel purifikálták azt a sajtót, mely erre rászolgált. Ha azonban egy iraparlamentáris kormány új sajtótörvényt akar hozni, akkor világos a tendencia, hogy a gon-,leletszabadságot akarják kiirtani, hogy tovább élhessen kritikátlanul a kormányzás. Abból a szívességből, hogy új sajtótörvény mellett akarják a cenzúrát eltörölni, nem kérünk. Akkor sokkal jobb nekünk a régi cenzúra új sajtóbilincs nélkül. Az ilyen szívesség nem lenne egyéb kelepcénél, amelyben a kormányt nem dicsérő lapokat egymás után megfognák" és megfojtanák. Mert akkor előzetes cenzúra nem létében utólag minden jámbor közleményre ráfoghatnák, hogy „art a közérdekének s bg is tilthatnák az újságot. Az alkotmánybiztosítékoknak a munkaprogramjából való kihagyása is komoly aggodalmakat támaszt bennünk. Őszintén megmondjuk, miért? Bethlenről elismertük, hogy a legitimista puccsal szemben gyönyörűen megvédte a törvényt s a nemzet önrendelkezési jogát. De ha nem csinálja meg az alkotmánybiztosítékokat addig, amíg megvan ez az önrendelkezési jog s míg üres a trón, akkor fölkelti azt a gyanút, hogy még kacérkodni akar a legitimizmussal s az alkotmánybiztosítékokról is „tárgyalni akarna" azzal a királlyal, akit trónra akar ültetni, mert hisz a nemzetnek e jogát is a kormánynak vindikálja. S azért is sürgős az alkotmánybiztosíték, mert miniszterekből és képviselőkből egyre pusztul a parlamentarizmus érzéke és tudása; tehát "törvénybe kell iktatni a „gyöngébbek kedvéért" azt is pl, hogy a leszavazott minisztert rögtön el kell bocsátani, hogy többséggel nem rendelkező kormány nem rendelkezhetik az ország pénzével, hogy az állampénztárból nem lehet országgyűlési fölhatalmazás nélkül milliókat kiutalványozni s többféle apróságot, amit régebben jól tudott minden alkotmányos tényező, de amikről mostanában sokszor elfeledkeznek. Végre nem kivételes hatalommal, hanem kivételes tehetséggel kellene az országot kormányozni. Ezt nem ,látjuk sehol Éles vita lesz Andrássyék mentelmi A kereszténypárt nyilvánosságra hozza az ügy eddig ismeretlen részleteit. — Négyszázötvenezer hold földet oszt szét a kormány. — Koncentráció a levegőben. A nemzetgyűlés pénteki ülésén kezdi társyalni a királypuccs miatt letartóztatott politikusokmentelmi ügyét. A pártok ma este bizalmas értekezleteken foglalkoztak a kérdéssel és különösen a kereszténypárt készül erősen a vitára. Rubinek István előadó után Somogyi István, a legitimista kisebbségi vélemény előadója, fogja megokolni javaslatát, amely tudvalevőleg a letartóztatottak szabadonbocsátási falsaitérnyozza, majd fölszólal gróf Apponyi.Aj&ft. őrgróf Pallavicini György, Litzgauer,ma és még számosan a keresztény pártból. Édekesnek ígérkezik Somogyi István felszólalása, aki ismertetni fogja a mentelmi bizottság üléséről fölvett szószerinti naplót, ezek sorában Boroviczény Aladár követségi tanácsos vallomását, akitől a nyáron egy nagyon illetékes politikai személyiség azt kérdezte: mikor jön már haza IV. Károly? Ismertetni fogja a berlini magyar követség szerepét a svájci repülőgép megrendelése, illetve kifizetése körül. Gratz Gusztáv rendkívül érdekes adatokat tartalmazó vallomását, Hegedűs Pál tábornok memorandumát, valamint, a belügyminisztérium nyomozó osztályának különbözet jelentéseit A kisgazdapárt is erősen készül Andrássyék ügyének tárgyalására és mai bizalmas értekezletén Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter, valamint Rubinek István előadó fejtették ki az előadói javaslat indokait. Mivel az ügyben való döntést a párt rendkívül nagyjelentőségűnek tartja, felszólítást intéz összes tagjaihoz, hogy a kérdés parlamenti tárgyalásánál teljes számban legyenek jelen. A vidéken tartózkodó képviselőket táviratilag szólították a fővárosiba. A pártból egyébként többen, köztük Botlik József alelnök is amellett vannak, hogy a letartóztatottakat szabadon kell bocsátani, mivel szökésüktől nem kell tartani. A pártok magatartását a kormányhoz most jóformán kizárólag Andrássyék ügye irányítja, ezért nem számíthat Bethlen a keresztény párt teljes támogatására mindaddig, amíg a mentelmi ügyek nincsenek elintézve. Viszont a kisgazdapártban a mai nap eseményeiről folyt eszmecsere során az a vélemény alakult ki, hogy a mestelm kérdésben teljes elével támogatni kell a kormány álláspontját. A kisgazdapárt balszárnya, amely jórészt nagyatádi Szabó István híveiből áll, egyelőre csak a mentelmi ügyekben akarja támogatni a kormányt. A párt többsége azonban azt hangsúlyozza, hogy az ellenzéknek azzal a harcmodorával szemben, amelyről a mai ülésen tanúságot tett, zárt sorokban kell felvonulni. Nagyatádi Szabó István különben csütörtökön délelőttre meghívást kapott a kormányzóhoz kihallgatásra. A kormány parlamenti fogadtatásából a többségi pártok elégedetlen csoportjai arra következtetnek, hogy nem fog sikerülni sokáig biztosítani magának a nemzetgyűlés bizalmát. A keresztény egyesülés pártjában ezzel a hangulattal szemben Bernolák népjóléti miniszter azt fejtegette, hogy országos érdek ma a kormányzat támogatása. — Különben — mondotta — azért is mögéje kell állani Bethlen miniszterelnöknek, mert ő elsősorban Magyarország gazdasági megerősítésén akar dolgozni. Olyan kapcsolatokat létesített ennek érdekében Anglia gazdasági köreivel, amelyek segítségével remélni lehet Magyarország talpraállítását. A helyzet felborítása egyébként most csak a szociális nyomort növelné, mert jobbat és többet ma senki se tudna tenni, mint Bethlen. Elmondotta még Bernolák, hogy a kormány rendelete az ezer holdon felüli birtokok váltságának földben való lerovására a napokban megjelenik. Négyszázötvenezer hold földre számít így a kormány, ebből kétszázezer hold elég volna a földreform kielégítésére, százötvenezer holdat pedig az Amerikából vissza vándorlóknak fognak eladni, de csakis aranydollárfedezet ellenében. Százezer hold földet a közalkalmazottak között akarnak szétosztani, hogy tehermentesítsék egyrészt a zsúfolt hivatalokat s gondoskodjanak olcsó megélhetésükről. Az ingyenes orvos- és gyógyszerellátás és az állami internátusok mellett ez volna a tisztviselői segítés harmadik tényezője. Az indemnitást pénteken nyújtja be Kállay Tibor pénzügyminiszter. Utána a választójogi javaslat lesz a legközelebbi javaslat, amelyen serényen / A murányi szamócák. Irta: Lőrinczy György. / S Sokszor eltöröm rajta a fejemet, hogy tulajdonképen ki olvashát itt, szép Magyarországon? Szép?.. . Szép volt! Akkor, valamikor. Mikor még alkalmasint mindenki olvasott. De ma? Hát hiszen le is olvasna? Az uraink aligha. A dicső politikusok irtóznak a nyomtatott betűtől s csak azokat az aprócseprő csalafintaságokat olvassák, amikkelaz újságokban egymást naponkint lóvá teszik. A tudósok megvetik a mesét, a verset, a komor és tógás Platóval tartanak, hogy a művészet lágyít, holott ők fontoskodóak, kemények és szárazak akarnak lenni, mint az angol guvernánt. Vájjon hány Plató termett már közöttük? ... Ki olvas hát? Azt tudom, hogy Mancika olvas, odalenn, a szomszédban, a kistrafikban s reggel nyolc órakor, mikor az újságomért megyek, nekem már mindenről hűségesen beszámol. Nemcsak a napi szemétről, amit halovány cimboráim az éjszaka a világ országútján összesöpörtek, hanem a napi arany termésről is. Ellenben megtörtént, hogy valamelyik új könyvemet emlékül adtam egy politikus barátomnak, "aki három hét múlva még azzal mentegetőzött: — Bocsáss meg, kedves barátom, de még nem értem rá, hogy elolvassam a könyvedet! Mancika"reggel nyolc órára mindennap többet elolvas, mint amennyire ő, a nagy világtudós, négy hét alatt nem ért rá. Meg a falusi kiskorcsmákban és nagyvendéglőkben, amik olyan egyformák! Valahányban megfordultam világéletemben, mindenikben találtam olyan csenevész vagy pirospozsgás kis fruskára, aki a könyv fölé hajolva, böngészi az élet nagy titkait, mikép vélekedik róluk az a fantaszta, aki nem sajnálta érette a fáradságot, hogy egy millió betűt összerájjon. Igen, a kistrafikokban és a nagyvendéglőkben olvasnak. A kis zsidó fruskák. J.aalatt a mi kisasszonyaink szidják őket a könyv távolából: mert olyan okosak, fürgék, mindenhez értők? Miért? Ezért, kedves kisasszonyok. * Ne fontoskodjunk, valljuk be, hogy a taps fáj nekünk. A taps, amit nem kapunk. Mert amit megkapunk, az nem fáj, hanem simogat. Az írónak, művésznek a taps ugyanaz, ami a madárnak a szárny, vagy még inkább, ami a vonónak a gyanta. Mentül több a gyanta, annál szebb a nóta. Hejh! Azok a murányi szamócák! Hogy piroslanak! És hogy tapsoltak! Még most is látom, még most is hallom. Pedig mennyi ágyúszót, mennyi halálos jajszót hallottunk azóta. Ott kóboroltam akkor, valaha, Murányvár tövében, az erdei árnyékos szerpentinákon föl és alákanyarogva, amiknek minden fordulóján új panoráma megragadó képe tárul a szem, a lélek elébe. A rengeteg hatalmas szálfái regéket, kalandokat susognak, mintha csak arravalók volnának és a hallgatag magányban azzal töltenék az időt, hogy a Széchy Mária szépséges emlékét és a Wesselényi Ferenccel együtt szőtt lovagi idillt megőrizzék és fölújítsák. A rét, alant, a patak körül, most is olyan virágselymes, amilyen akkor volt, mikor egyetlen légyottjukon a paripáik rajta legeltek, míg ők a fa alatt csókolóztak. Fönn, a hegyorom kékes homályából, ma is leméláz a völgyre az ódon vár, amint a bástyáit az idő és a vihar megtépázta ... Ah! mindez talán csak e merengés víziója az eltűnt világról ami nem tér vissza többé soha, soha! Talán még az emlékezetünkből is elmossa majd az a véres zivatar, aminek a boszorkánykarmai közül a szegény, ügyefogyott világ ki nem tud szabadulni! A hű fenyők köröskörül némán állanak . .. Murány maga is, a vár alatt csöndesen meglapul. A szegény tót falucskában olyan gazda, akinél az utas megszállhat, csak egyetlenegy van, de az az egy aztán igazi gazda. Ferdinánd kóburgi, sőt koháry herceg, a bolgár király. Tehát úr, magyar