Pesti Hírlap, 1922. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1922-01-14 / 11. szám
JjLiiWiVirlii . ijmw ELŐFIZETÉSI ÁRAK fw^TiB XLIV. évfolyam, 11. (14,725.) szám. Egész évre .......... 660'^Sv^rfi Félévre 340 ¥ J Negyedévre ......... 170 j, Egy hóra 60 Egyes szám ára helyben, vUdéken és pályaudvarokon 3 K( Hirdetés és apróhirdetés díjszabáa szerint. Szombat, január 14 Kiadótulajdonosok | LÉGRÁDY TESTVÉREK SZERKESZŐSÉG. KIADÓHIVATAL É3 NYOKDA: Budapest, Vilmos császár út 73. FIÓKKIADÓHIVATAL] Budapest, Erzsébet körút 1. §. -A francia kakas, Julius Caesar olyanokul írta le a korabeli gallokat, hogy csaknem szó szerint ráillik jellemzése a mostani franciákra. Mindenekfelett gőgösek — úgymond —, aztán meg házsártosok, kötözködők, veszekedők. Bismarck pedig, mikor az 1870-iki háború előtt azt kérdezte tőle egy diplomata, hogy miért keresnek a franciák mindenáron viszályt a németekkel, így felelt: „mert ők a kakas (parce que ils sont le coq) és azt akarják, hogy mi legyünk a tyúk, akit megtépáznak." Csak a nemzeti karakternek ilynemű kialakulása teszi érthetővé azokat az eseményeket, melyeknek ma Páris a székhelye. A franciák megelégelték az Angliával való viszonyt. Úgy találják, hogy szomszédaik parancsolgatni akarnak nekik a segítség fejében, amelyet nyújtottak, s ennek még csak látszatára is felfortyan bennük a gallok ősi gőgösködő természete. A hála szó nem fordul elő abban a nyelvben, melyen a nemzetek egymással diskurálni szoktak. Még a magánember is ritkán hálás, ha nagy jótéteményről van szó. Nemzetek pedig egyáltalában nem ismerik a hálát. S bizony az utolsó esztendő alatt elég borsot törtek a franciák jótevőik orra alá. Kisázsiában kiegyeztek Kemal pasával a kilikiai kéresésben — az angolok háta mögött és azok hátrányára. Görögországban is angliaellenes állást foglaltak el. Sziléziában csaknem nyílt ellentétbe jutottak volt támogatóikkal, s olyan engedményeket csikartak ki tőlük a németek rovására, amelyekbe azok csak a konfliktus elkerülése céljából egyeztek bele. És most jön a komplikált kérdéseknek egész sorozata. Franciaország oly flottát akar építeni a tengeralattjáró hajókból, hogy annak nagysága Anglia biztonságát fenyegetheti. Szárazföldi hadseregét is oly magas létszámra emeli, hogy az nyugtalanító a többi nemzetekre nézve. Hogy pedig Franciaország az ő zilált pénzviszonyai mellett fedezhesse a nagy költségeket, amikbe ez kerül, a német hadisarc kíméletlen behajtását követeli. S itt ismét beleütközik a francia érdek az angolba. Anglia jólétének alapját a kereskedelme képezi. Ez a kereskedés tönkre megy, ha Európa gazdasági életét nem lehet, helyreállítani. Márpedig ez nem lesz addig lehetséges, ameddig a franciák mereven ragaszkodnak a követeléseikhez. És ők mégis ragaszkodnak. Azzal érvelnek, hogy elpusztultak legszebb tartományaik, amíg azok nincsenek helyreállítva, addig szó sem lehet az engedésről. De az angoloknak is megvan az ellenérvök. ők is szenvedtek annyi" kárt, — mondja Lloyd-George — mint a franciák, mert a háború folytán az ő kereskedelmük milliárdokat veszített. Az ő igényök is jogos tehát, mikor a világgazdaság helyreállítását követelik mindenekelőtt. És az ő érdekük egyszersmind az egész világnak is érdeke. Így állottak egymással szemben az ellentétek még két nap előtt. Kérdéses volt már akkor is, hogy el lehet-e azokat valahogy simítani. Világos volt, hogy Briandnak, a francia miniszterelnöknek, nagyon messzemenő engedékenységre lesz szüksége, ha megegyezést akar. És most beleavatkozik a vitába a francia parlament. Úgy találja, hogy Briand az engedékenységben máris messzement — holott alig tette meg az első lépést És Millerand köztársasági elnök Poincarét bízta meg a kormányalakítással. Azt a férfiút, aki a háború felidézője volt, aki a legkérlelhetetlenebb németüldöző. Mi lesz ebből? Nyugaton, ahonnan a természetbeli nagy viharok jönni szoktak, az égbolt nemcsak borús, de teljesen fekete. De hát a párisi diadalkapu nagyon messze esik Budapesttől s nem látni annak a részleteit, ami a tévében végbemegy. Bízhatunk talán valamit az emberi okosságban is, néha az is megnyilatkozik. A bécsi tanácskozás. Bethlen miniszterelnök bízik a megegyezésben, fogja a látogatást. Schober viszonozni Bécs, jan. 13. (A Pesti Hirlap tudósítójának távirata.) Gróf Bethlen István miniszterelnök a Neue Freie Presse munkatársa előtt ma a következőképen nyilatkozott: — A tárgyalásokat folytatjuk. A sikerre való kilátások nagyon kedvezőek, de a tárgyalások befejezése előtt véglegeset természetesen nem mondhatok. Annyit azonban már ma is nagy elégtétellel állapíthatok meg, hogy az a fogadtatás, amiben a magyar delegációnak Bécsben része volt, sokkal melegebb volt, mint aminőt megérkezésünkkor remélhettünk. Az az atmoszféra, amit a folyamatban lévő tárgyalások alatt teremteni sikerült, feljogosít arra a bizalomra, hogy sikerülni fog mindkét fél javára megegyezésre jutni a függőben levő kérdések tekintetében, és az Ausztria, valamint Magyarország között fennálló ellentéteket el tudjuk simítani. — Jól tudjuk mindnyájan, hogy a két ország közötti jó viszonyt a békeszerződés által teremtett válaszfal zavarta meg. A háború óta eltelt három év óta az volt a baj, hogy nem voltunk képesek ezt a válaszfalat lerombolni. De a földrajzi és gazdasági helyzet természetes utakat talál magának, amelyek sokkal erősebbek, mint az emberek által létrehozott megoldások. A természetes egyensúly helyzete önmagától következik be abban a pillanatban, amelyben az erőszakos akadályok hatásai megszűnnek. Mi kezdettől fogva meg voltunk győződve arról, hogy abban a pillanatban, amelyben a nyugatmagyarországi kérdés valamilyen megoldásra jut, a földrajzi viszonyok a kék állam tekintetében szükségképen érvényesülnni fognak. Most már arra a pontra jutottunk, amikor ez valósággá válhatik, amennyiben szerencsére sikerült a nehézségeknek azt a részét, amelyre a velencei egyezmény pótló jegyzőkönyve utal: elsimítani. Itt szerzett tapasztalataim alig hagynak fenn kétséget ez irányban. Lehetséges, hogy eddig talán a jóakarat is hiányzott ehez, de most ez az akarat mindkét részen megvan és így nem lesz nehéz a megoldást megtalálni. E pillanatban természetesen még nem lehet megítélni, hogy milyen kihatásai lesznek ezeknek a tárgyalásoknak a Középeurópában alakult álamok kölcsönös viszonyára, annyi azonban bizonyos, hogy az általános békét és a konszolidálódást nemcsak gazdasági, hanem politikai téren is nagy lépéssel előbbre visszük, ha reményeink valóra válnak. Ennek előnyei pedi úgy Ausztriának, mint Magyarországnak csak javára fognak szolgálni. Bécs, jan. 13. (A Pesti Hírlaptudósítójának távirata.) Schober szövetségi kancellár, hír szerint, legközelebb Budapesten viszonozni fogja gróf Bethlen István miniszterelnök látogatását. Ennek a viszontlátogatásnak időpontját még nem állapították meg, de azt hiszik, hogy február elején lesz. Nyolcórás üléseken tárgyalják az indemnitást. A nemzetgyűlés szombaton folytatja az indemnitás tárgyalását, az ülés szónokai Czeglédy Endre és gróf Andrássy Gyula, akinek felszólalását a kereszténypártban nagy érdeklődéssel várják. A szombati ülés végén fog határozni a Ház az üléseknek négy órával való meghosszabbításáról, amit a többség kétségtelenül megszavaz és így hétfőn már gyorsabb tempóban nyolc órán át fogják tárgyalni a költségvetési felhatalmazást. A politikának egyébként érdemleges eseménye nincs, a miniszterelnök hazaérkezését várják, ami fontos tárgyalások megkezdését jelenti; ezeken a tanácskozásokon fogja ismertetni gróf Bethlen István a választójogi reform tervezetét. Az ellentétek meglehetősen nagyok ebben a kérdésben és igen sokan kétségesnek tartják, hogy sikerül-e a kormánynak a választójogban kompromisszumot kötni a különböző pártokkal, s nem tartják kizártnak azt sem, hogy a nemzetgyűlés nem fog tudni végezni a választójogi javaslattal, ami szükségessé teszi azt, hogy a kormány egyszakaszos törvényjavaslatban kérjen felhatalmazást a választójog rendeleti utca való rendezésére. Február 16-ikán egyébként a nemzetgyűlés befejezi érdemleges munkáját és Cail Gaszton elnök több ízben kijelentette, hogy ő szigorúan a törvényekhez tartva magát, nem is fogja tovább vállalni az elnöki tisztet, ellenben, amint mondják, az egyik alelnök hajlandó arra, hogy február 16-án túl a múlhatatlanul szükséges néhány ülésen elnököljön. A lajstromos számozás mellett foglal állást ma gróf Andrássy Gyula, aki kijelenti, hogy leghelyesebbnek tartaná azt, ha az aránylagos választójog valamilyen alapon megvalósítható volna, mert szerinte csak ez biztosítja azt a lehetőséget, hogy a magyar intelligencia súlyának és értelmiségének megfelelő mértékben nyerjen képviseletet a parlamentben. Andrássy fölfogása szerint vagy le kell tárgyalni és megszavazni február 16-ig az új választójogot, vagy pedig, ha ez keresztülvihetetlen, akkor a Friedrich-féle választójog alapján kell megejteni az új választásokat. A pártokban nagy érdeklődéssel beszéltek azokról az eseményekről, amelyeket Friedrich István elmondotta, hogy szerinte a kormány nagyarányú preventív intézkedéseket tett, amelyekre azonban szükség nem volt és a hatóságok túlságos buzgalommal igyekeztek megállapítani holmi puccskísérletet. Elbeszélte, hogy magánházakban is kutattak, hogy nem tudnak-e Zita királyné és Ottó főherceg megérkezéséről? Egy előkelő háznál, ahol épen nagy társaság volt együtt, szintén megjelentek a rendőrség kiküldöttei és azt a kérdést intézték a házigazdához, hogy melyik szobában tartózkodik a királyné. Rakovszky szerint ebben a társaságban, ahol külföldi diplomaták is voltak, nagy derültséggel fogadták ezt a különös érdeklődési A keresztény egyesülés pártja ma hivatalosan közzéteszi, hogy értekezletét a politikai helyzet dolgában csak akkor tartja meg, amikor módjában lesz dönteni afölött, hogy a miniszterelnök által ismertetett választójogi tervezetet a párt elfogadja-e vagy sem? A kereszténypárt körében beszélgettek Rakovszky mai interpellációjáról a veszprémi kanonokság betöltése tárgyában és arra a kérdésre, hogy meg van-e elégedve a kultuszminiszter válaszával, Rakovszky a következőket mondotta: — A kultuszminiszter úr válasza engem tökéletesen kielégít és ha ismertem volna az eljárási módot, ahogyan a kanonokok kinevezése történik, talán nem is interpelláltam volna. Én azt hittem, hogy amióta a főkegyúri jog gyakorlása szünetel, a kánonjogi elv érvényes, amely szerint a püspök káptalanjának tanácsát meghallgatva az üresedésbe jutott kanonoki stallumra minden más faktortól függetlenül nevezi ki jelöltjét. A miniszter úr válaszánól megtudtam, hogy a püspök nevezi ki ugyan a kanonokot, de a kultuszminiszter előzetes hozzájárulásával. Ha én ezt tudtam volna, akkor tisztán állott volna előttem az, hogy teljességgel lehetetlen Vass József kinevezése, mert a miniszter csak nem járulhat hozzá önmaga kanonoki kinevezéséhez. A Friedrich-párt uj programmja. A keresztény nemzeti párt (Friedrich-párt) szombaton délután hat órakor aenckheim-palotában lévő helyiségében gyűlést tart, amelyen Friedrich István fogja ismertetni a párt új programmját. Juhász Nagy Sándor — köztársasági képviselőjelölt. Az Országos Köztársasági Párt Nagy György öröklésével illést tartott, amelyen tárgyalta a nemzetgyűléshez intézendő memorandumot. Ebben azt kéri a párt, hogy a közeli képviselőválasztásokon a k黫 társasági eszme propagálását is engedje meg a korrmány. Hangsúlyozzák, hogy a bíróság legutóbb ítéletben mondotta ki, hogy a köztársasági gondolat terjesztése nem ütközik törvényekbe. A memorandumot a nemzetgyűlésen Cserty József képviselő terjeszti be, aki a választáson republikánusnak vallotta magát. A tavaszi választásokon Szentesen Nagy György, egy hajdúsági kerületben pedig Juhász Nagy Sándor, a Károlyi-kormány volt igazságügyminisztere, lép föl.