Pesti Hírlap, 1923. február (45. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-01 / 25. szám

NAPI HÍREK. " (Árva piac 31-én.) Látták, hallották, sza­golták-e a velencei halaspiacot, ezt a színes, zsibon­gó, csillagokig bűzlő gyülekezetet, mely a béke ide­jén úgy mozgott, mint egy elevenné vált mozi­m­aszon? Aztán emlékeznek-e még a mi régi kardos kofáinkra, régi kedélyes, követelőző vevőinkre? Hogy pezsgett itt az élet! Azóta sok minden megváltozott kofa is, vevő is. Mind a ketten szerényebbek. Szegény ember viz­átét főz. Ennélfogva nemcsak a vevő jár szomorúan a piacon, hanem a kofa is búnak adja fsmét. Manap­ság a piaci légy ia jólnevelt, illedelmes. Most 31-e van. A haldokló januári hónap utolsó napján kimegyünk a piacra. Furcsa kép tárni sze­münk elé. Néhány árus dermedezik a hidegben, pár kofa újságot olvas (A törederovatot) — Nem vesznek semmit — mondja egyik kofa — az utóbbi napokban alig adtunk el valamit. Tes­sék nézni, ez a tejföl úgy áll itt, ahogy beöntöttem, hétfőn. Rám keseredik. — A budapestiek nem szeretik a tejfölt? —• De igen, csak tizenötödikéig. Később nem.­­Mert nincs pénzük. Holnap megint elkel pár liter. Elseje lesz. Föltaláltuk a kormányozható gyomrot .Az első tizenöt nap hopp, a másik tizenöt nap hopp. — És az alma — sopánkodik egy árus — már egy hete egyetlen almát sem tudok eladni. Nem kel az alma. Ez a probléma: az alma kell, és mégse kel. (Ne csináljunk sajtóhibát, kedves szedő úr.) Ebben az egy I betűben fejeződik ki a mai helyzet. Nem va­gyunk képesek megfizetni az almát, gyermekeink hétköznapi csemegéjét, melyet annyira szeretnek nyersen, sülten, bundában, rétegben. A többi arisz­tokratikus holmi: gomba, kelvirág, kelbimbó, régen eltűnt a demokratikus piacról. Most már az alma is fényűzési c­ikk, rá se néznek a szegényembereik. — Ugy visszük haza, — szól egy kofa , ahogy kicsomagoltuk. Bárcsak olcsóbban adhatnátok-Kétszáz korona egy kiló alma. Nagyon drága. — Láttunk almát egy csemegekereskedésben, pompás fajalma, hétszáz korona kilója. Az fogy. Igen, a kétszázkoronás alma drága, a hétszán-koronás olcsó. Ezen a fölöttébb különös rejtvényen gondolkozzanak azok a mathematikusok, akik sor­sunkat intézik.­­ (Diplomáciai ebéd a kormányzónál) A kor­mányzó és neje a hó 80-án, délután 8 órakor ebédet adtak, amelyen résztvetten Schippa nuncius, vicomte Gracia Real spanyol követ és neje, Everlöf svéd kö­vet, Stircea román követ, Castagneto Carracciolo olasz követ és neje, gróf Szembek lengyel követ és­ ne­je, Doub­et francia követ, gróf Hardegg, a máltai rend Csöve­te, Yperséle de Strihou belga követ és neje, Bren­tano amerikai követ és neje, Vavretíka csehszlovák követ, Biegler dán követ, Galice osztrák követ, Michiels van Verduynen holland ügyvivő, Kapsambelis görög ügyvivő és neje, Renato Valdes chilei ügyvivő, Braun von Stumm német ügyvivő és neje, továbbá gróf Bethlen István és neje, dr Daruváry Géza, dr Bartha Richárd, Kánya Kálmán, gróf Ambrózy Lajos és neje Ga vitéz Magasházy László őrnagy első szárnysegéd.­­ (Alhirek Mussoliniról.) Bécsből jelenti a Pesti Jírlap tudósí­tó­ja. A­z utóbbi napokban olyan hírak ter­jedtek el, hogy Mussolini miniszterelnök ellen merényletet követtek el, más hírek pedig komoly megbetegedéséről szóltak. A bécsi olasz követség most kijelenti, h­ogy inánd­izek a hírek teljesen alaptalanok Ca Mussolini a "legjobb egészségnek örvend.­­ (Drágább lett a gyufa, — de drágább tett a ká­véház is) A legújabb pénzügyminiszteri rendelet a gyufa után szóló kincstári részesedést dobozonként 0,90 koronára emelte fel, ami az adóval együtt 8 ko­ronát tesz ki Az Országos Árvizsgáló Bizottság ezt figyelembe vette és a nyersanyagok árának, munka­béreknek, a vlauti fuvarköltségeknek nagy emelke­dését is hozzászámítva, a gyufa árát felemelte dobo-Konkint 14 koronára. Új árakat állapított meg a kár­véháztókra, tejivócsarnokokra és a kávémérésekre is. "A kávéházakban a tejeskávé cukorral 44 korona (fényűzési adóval 50 korona). A tea kannában cu­korral, citrommal vagy rummal 44 korona (fényűzési adóval 50 korona). Lényegesen emelkedtek a tejivó­csarnokok és kávémérések árai is és ezek az árak a kávéházi árakkal együtt február 1-én lépnek életbe.­­ (Tűzvész Milanóban.) "A Peeti Hirlap tudósítója jelenti Milánóból: Az itteni pályaudvar lángokban fi­ll. A tűz nagy gyorsasággal terjedt el az épületen. A főépület már egészen leégett. A m­ilanói fasoistákat azonnal moz­gósították, de nem sikerült nekik a tüzet eloltaniük. A legnagyobb erőfeszítéssel ágon fáradoznak, hogy a pálya­­udvar közvetlen közelében fekevő nagy szállodát meg­mentsék.­­ (Az igazságosságról) Szitnyai Eleknek, a je­les filozófiai írónak kitűnő új könyve jelent meg az igazságosságról. A gazdag morálfilozófiai tartalmú és vonzóan megírt könyvet mindenki tanulsággal olvas­hatja, aki az erkölcsi élet nagy kérdései iránt érdek­lődik. A becses könyv, mely bizonyára nagy fajtárost fog kelteni, 380 koronáért kapható. •A (A közüzemi pótlék) dolgában sí tárgyalások befe­jeződtek, most már csak a miniszteri jóváhagyás van hátra. A városházán ezt is várják már holnapra vagy hol­naputánra. A legutóbbi értekezleten, ami a pénzügymi­nisztériumban folyt le, arról volt szó, hogy a köztisztvise­lőknek az állam kárpótlást fog nyújtani a felemelt köz­üzemi pótlékért. A pénzügyminisztérium hozzájárult ahhoz, h­ogy a közalkalmazottak bí­g­yva . (Képviselők a vívóteremben.) Ma délután két képviselő párbajozott egymással és ebből az alkalom­ból egy harmadik képviselő szóvá akarja tenni a hon­atyák vivótermi szereplését a nemzetgyűlésen. Min­denképen megértjük a legutóbb említett képviselő jó­szándékait: csakugyan képtelenség az, hogy a nemzet törvényhozói adjanak példát a többi állampolgár­nak a büntető törvénykönyvbe ütköző párbaj-vétségek elkövetésér­e. A törvények iránt több tiszteletet tanúsít­hatnának legalább azok, akik részesei a törvények megalkotásának­. Az éremnek azonban van egy másik oldala is: addig, óráig a párbajozó mániát a társada­lomból ki nem irtják, addig, addig egy elfogult közvéleménnyel kell szembeszállnia mindenkinek, aki nem keresi a rajta esett­­sértés fegyveres megtorlását, vagy aki kitér a fegyveres elégtétel megadása elől, a képviselőktől sem lehet a­zt várni, hogy épen ők és csakis ők legyenek azok, akik gondosan elkerülik a vívótermet. Hiszen az­on, hogy addig, amíg magából a társadalomból ki nem irtják a párbajt, milyen furcsa helyzetbe kerül­het egy törvényhozó, csattanós bizonyítéknak itt van a mai párbaj: n­emnégibően a vivó felek egyike Rassay Károly volt az, aki indítványt nyújtott be a nemzet­gyűléshez a párbajozó mánia megfékezésére. Az or­vosságot tehát máshol kell keresni. És ezt az orvossá­got meg is lehet találni Mindjárt egyszerűbbé válna, sőt magától megoldódnék a helyzet, ha a képviselő urak legalább a parlament házában másképen visel­kednének. Valamivel több mérséklet és több jó modor, valamivel kevesebb gyűlölködés és kevesebb szenve­délyesség a nemzetgyűlés ülésein. Akkor elmaradnak azok a vasócos sértések, amelyek ma már minden­naposak lettek a£ ülésteremben, elmaradnak a párba­jok is, sőt még az országnak is lesz egy kis haszna belőle: a parlamenti nívó emelkedése. Ami szintén nem egészen megvetendő eredmény volna. Talán még fontosabb, mint az, hogy a képviselő urak ne karcol­ják meg egymás bőrét és ne lőjjenek lyukat a le­vegőbe.­­ (A budapesti olasz követség ingyenes olasz nyelv­tanfolyamának) ünnepélyes megnyitása ma délután volt a Papnövelde­ utcai polgári leányiskola tornatermében. Be­szédeket mondottak Pignatelli herceg és Siciliano tanár, az iskola igazgatója. Pignatelli herceg kijelentette, hogy ezer líra jutalmat ad a tanfolyam legjobb növendékének.­­ (Az Erne kerületközi értekezlete.) A Nemzeti Sajtótudósító jelenti: Az Ébredő Magyarok Egyesüle­te szerdán este Sörház­ utcai székházában Tasnádi-Ko­vács József budapesti főosztályvezető elnöklésével ke­rületközi értekezletet tartott. A főosztályvezető a gyű­lés elején két parancsot adott ki. Az egyik szerint minden ébredő magyúr köteles minden menetben vitt és díszül kitett zászló előtt tiszteletének jeléül kalap­ját megemelni. A második parancs szerint minden ébredő magyar, akármilyen keresztény felekezethez tartozik le, köteles minden keresztény templom előtt kalapját megemelni Tasnádi-Kovács József ezután ki­jelentette, hogy még novemberben felhívta az illeté­kes hatóság figyelmét a különféle mulatókban és kár­tyabarlangokban folyó tobzódásokra. Most pedig kéri az illetékeseket, hogy vegyék szigorubb ellenőrzés alá a színházakat, mert egyik-másik színház a disznósá­gok tárházává lett Felszólítja az ébredőket, hogy min­den ilyen kihágást hozzanak a tudtára s ő vállalni fogja, hogy az illető álművész és álművésznő ellen közerkölcsiségi kihágásért feljelentést tegyenek. Ugyanilyen el­járás alá kell venni Ben Blumenthal szín­házát is, mert nem az volt csak a botrány, ami a leg­utóbb ott történt, hanem minden este­­botrányos elő­adásokat tartanak. Rassaynak parlamenti felszólalá­sára vonatkozólag kijelenti, hogy a nemzet Héjjas Iván mellett van és Héjjas Iván be is váltja ígéretét. Héjjas Iván sohasem követett el atrocitásokat, csak egyet Sopronban, de akkor sem volt ott a nyugatma­gyarországi harcokban Rassay Károly. — (Elfogott betörők.) Báró Guttmann Henrik Hu­nyadi János­ ut 2. számú lakásába két héttel ezelőtt isme­retlen tettes betört és onnan egymillió korona értékű ezüst és alpakka holmit lopott el. A rendőrségi nyomozás során elfogták Schneider János urasági inast, aki a báró­nál szolgált, de elbocsátották. A betörést beismerte. Az ellopott holmit Preisz Lajos hentessegéd, Erős Pál napszá­mos és Vid­án György kereskedősegéd közbenjárásával adta el A rendőrség Schneidert és három társát letartóz­tatta. — Dr. Király Ferenc és Krassó Dezső ügyvédek Akadémia­ utcai irodájába betörtek és az íróasztalt fel­törve az abban elhelyezett vaskazettát kifosztották. A be­törést Sinor Albert magánhivatalnok és egy fiatalkorú követte el, akik Budapestről megszöktek. Tegnap siligé­nyileg értesítették a főkapitányságot, hogy Murakeresztú­ron a szökevényeket elfogták. — A Ilungária Általános Biztositó r.­t. irodájába a minap betörtek és egy 300.000 korona értékű írógépet elloptak. A rendőrség a tettest, Grünhnt Ferenc lakatossegédet, elfogta és letartóztatta­. (Gyanús halál a szállóban.) Néhány nap előtt a Gell­ér tűzállóba­n szobát bérelt Kojanicz Elemér, egy győri gyárnak harminc éves alkalmazottja. Kedden délután a szálló gőzfürdőjében a nyiogvóágyról esz­méletlenül leesett A szállóban lakó orvos megvizs­gálta és koponyája bal felén, a fül fölött zúzott, nyi­tott sebet talált és a két könyökön is sérüléseket. Ko­janicz nemsokára, magához tért és felvitték szobájá­ba, ahol lefektették. Szerdán reggel hét órakor ágyá­ban holtan találták. A gyanús halálesetet bejelentet­ték a főkapitányságon, amely a nyomozást megindí­totta és Kojanicz Elemér holttestét fel fogják boncol­ni, hogy a halál okát megállapítsák. •A (Petőfi költeményeinek népies kiadása) kerül for­galomba, amint azt Klebelsberg kultuszminiszter meg­ígérte a nemzetgyűlés közoktatási bizottságának szerdai ülésén, amely a Petőfi emlékének­ törvénybe iktatá­sáról szóló törvényjavaslatot tárgyalta és egyhangúlag el is fogadta. — (Bányakatasztrófa Németországban.) A Hei­nze-bányában Beuthen-Rossbachban nagy bánya­,­­robbanás történt; háromszáz bányász el van zárva a külvilágtól. A mentési munkálatok megindultak. — (A ravasz adófelügyelő.) Hol volt, hol nem volt, üveghegyen innen, kakaslábon forgó váron tul élt egy piktor. Abból élt a lelkemadta, hogy a tiszta, szép vásznat bekente zölddel, kékkel meg sárgával, azt elnevezte csendéletnek vagy tájképnek és — el­adta. Már t. i. eladta, ha valaki megvette. De mindig akadt hol előbb, de inkább utóbb valaki, aki meg­vette a képeket és a piktor így szerényen éldegélt. Egyszer, vára­tlanul feltámadt egy szörnyeteg, akit úgy hívtak, hogy adókivető bizottság és ez jobbra számolt, balra számolt, végre is kisütötte, hogy a piktornak évi 4—500.000 korona jövedelme van, amely után bátran fizethet 15—20.000 korona adót a szegény államnak. Én erre szigorúan fel is szólította a piktort. Amikor ez megkapta az írást, nézegette, forgatta, busult is egy kicsit, kacagott egy nagyot, azután sie­tett az adófelügyelőhöz. Ott erősítgette, bizonygatta, mennyre, földre esküdött, hogy neki nincs a fele jö­vedelme se és a kivetett adónak még a tizedrésze is sok. Az adófelügyelő részivel, barátságosan meghall­gatta és megígérte, hogy majd megvizsgálja az ügyet. És meg is vizsgálta. Nemsokára értesítette a festőt, hogy a beérkezett jelentések egybehangzó állítása szerint lehetetlen, hogy ilyen országos hiril, elismert, kiváló művész ne fizethessen 15.000 korona adót. A piktor büszkén olvasta a róla táplált egybehangzó nagyszerű véleményt, aztán belenyugodott sorsába. Ha már ennyire országos hite van, ily kiválónak, ily jelesnek ismerik, ám legyen 15.000 korona adó. El­végre­­— noblesse obn­ge. De majd az orra alá dörzsöli ezt néhány festéknyaló, pemzlirágó giccselőnek! Fel is ment a „Fészek"-be és ott — ahogy az szokott lenni — szó szót adott, vita is kerekedett, hogy hát ki erre és ki arra. — Engem bizony ismernek! —Az én nevem orszá­gosan ismert! — jelentette ki önérzettől dagadozva a piktor, benyúlt a zsebébe és kivágta az adófelügyelő írását. A többi piktor elolvasta a hivatalos micsodát, aztán egyszerre tizen nyúltak a kabátjuk zsebébe és egyszerre tizen tettek le az asztalra egy hrást, mind­egyik szóról-szóra ugyanaz volt, mint a piktoré. — És ti is fizettetek? — kérdezte a piktor. — Mi is! — szóltak valamennyien nagypénteki lemondó hangon. — (A megbüntetett agglegények.) Franciaor­szágban, ahol a születések csökkenésének orvossá­gán törik vagy két évtized óta a politikusok és a szociálfilozófusok a fejüket nagyon haragszanak az agglegényekre. A képviselők kamarája épen most tárgyalja az állam 1923. évre szóló költségvetését s a törvény egyik paragrafusa kimondottan az agg­legények ellen irányul. A nőtlen közalkalmazottak ugyanis évenként hatvan frankkal kevesebb drága­sági pótlékot kapnak, mint a családosak, kivéve azt az esetet ha az illetők családfentartók. A több gyer­meknek a rendes pótlékon kívül más külön évi se­gélyt kapnak minden gyermekük után. A javaslat előadója előterjesztésében úgy tüntette fel a pótlék­különbözetet, mint a nőtlenekre mért büntetést, akik szintén okai a születések csökkenésének. Francia­országban már régtől vannak különböző rendszabá­lyok az agglegények ellen, de amint Leroy­ Beaulieu, a kiváló közgazdász kimutatta, ezek a rendszabályok nem mozdították elő a házasságkötések számának emelkedését. •­ (Felrobbant benzines hordó.) A Budapesti Általá­nos Tejcsarnok Drégely­ utca 2. számú telepén felrobbant egy benzines hordó és életveszélyesen megsebesítette Len­gyel János bádogost, akit a mentők az István-kórházba szállítottak. Könnyebben megsérültek Perkert Ferenc la­katos és Kovács László segédmunkás, akiket a mentők a helyszínen részesítettek első segítségben. — (A Rassay—Bogya párbaj mindkét fél megse­besülésével végződött.) Rassay Károly, a nemzetgyűlés keddi ülésén Dénes István beszéde közben tett sértő közbeszólásáért tudvallvőleg provokáltatta Bogya Já­nost. A két fél segédei kardpárbajban állapodtak meg, amely ma este kilenc órakor folyt le a Fodor-féle vívó­teremben. Rassay segédei dr. Fábián Béla és Pakots József, Bogya János segédei Gömbös Gyula és Bodó János voltak. A párbajt dr. Fábián Béla vezette. Az el­lenfelek nyomban az összecsapás első pillanataiban, szinte egyidőjűen sebesültek meg. Rassay a bal arcán és a jobb mellén, Bogya János pedig a jobb homlokán és jobb arcán szenvedett sérülést. Rassay mellsebét orvosa, dr. Rasch Rudolf. Bogya arcsérülését pedig Ertl egyetemi magántag­ár varrta be. A felei­ kibé­kültek.­­ (Az utolsó rabszolgák.) Nincsenek többé rab­szolgák, tanultak az iskolában, a rohamosan haladó műveltség szakított a barbár múlt e legsötétebb ha­gyományával. Most azonban ezt olvassuk: Honleány­ban, az angol gyarmaton, a v­essze kelet egyik leg­modernebb kikötőjében csak most törölték el végkép a rabszolgaságot. Rendelet jelent meg, mely szerint ezután a rabszolgák nem tartoznak többé a tulajdo­nosaikhoz, akik annak idején megvették őket. Ellen­ben azok a személyek, kik fiukat és leányokat vásá­roltak és házi munkára alkalmazzák őket, megtart­hatják rabszolgáikat, azzal a feltétellel, hogyha szü­leik beleegyeznek. Anglia tehát az utolsó rabszolga­, tartó . . . — (Antiszemita tüntetések Bukarestben) A fél­hivatalos Orient Radio jelenti Bukarestből: Az egye­temi hallgatók erőszakkal megakadályozták azt, hogy a zsidó diákok az előadásokon résztvehessenek. Az egyetemet emiatt nyolc napra bezárták. A zsidó ke­reskedők tiltakozásuk jeléül b­ezárták boltjaikat. Az igazságügyminiszter kijelentette, hogy szigorú rend­szabályokhoz fog nyúlni, hogy a rendet fenntartsa és az antiszemita tüntetéseket megakadályozza.­­ (Kivégezték a lengyel elnök gyilkosát.) Varsóból Eddig csak tizenegy, b^rj£2_volt alélt .állapotban jelentik, hogy, i S'iewiadomszkit, Namtowie elnök -urokosát, fcPygta a Dflietg' ' "• * j^fayflseztólfr ptjm mwm 1923. Mrn&f X., cettffirt...

Next