Pesti Hírlap, 1923. március (45. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-28 / 71. szám
BUDAPEST, 1922. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 600 korona Negyedévre ... 1700 korona Egyes szám ára helyben, vidéken és a pályaudvarokon 30 korona. Külföldön kétszeres az előfizetési ár. Hirdetések díjszabás szerint. poN 1923 MÁR 28. " nyvrrt XLV. ÉVFOLYAM, 71. (15,082.) SZÁM. 1 . SZERDA, MÁRCIUS 28. ISaSStulajdonosok JÉGRÁDY TESTVÉRES SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ, HIVATAL ÉS NYOMDA: Bpest, Vilmos császár-ut 78. FIÓKKIADÓHIVATAL. Budapest, Erzsébet körút L Egy sztrájk mérlege. A vasmunkások kizárásával megindultbérharc befejeződött. A legtöbb gyárban már megkezdték a munkát. Azokban a gyárakban pedig, ahol izgága elemek még mindig meg akarják akadályozni a munkások nevében kötött egyezség elfogadását, a szakszervezet emberei erélyes föllépéssel maguk igyekeznek a munkásokat jobb belátásra bírni. Úgy mondják, szerdán már az ilyen helyeken is megkezdődik a normális munka, amivel teljesen lezáródnak a többhetes háborúság aktái. Most tehát az érdekeltek már megcsinálhatják a szokatlanul hosszúra húzódott bérharc mérlegét. Jó lenne, ha úgy a munkások, mint a munkaadók utána számolnának, mit nyertek, mit vesztettek ebben a küzdelemben. És jó lenne ha mindkét részről megfontolnák: vájjon érdemes volt-e a húr végletekig feszítésével ilyen sokáig kitolni a békés és józan megegyezés lehetőségét? Azt mondják, hogy ebben a harcban végeredményben nincs győződes nincs legyőzött, mert a végső megállapodásban mind a két fél megértést és engedékenységet tanúsított a másikkal szemben. De ha így van, miért nem kötötték meg ezt a megegyezést a legelső napokban? Munkások és munkaadók miért nem tanúsították ugyanezt a megértést és engedékenységet egymással szemben már a legelső tárgyalások alkalmával ! Akkor el lehetett volna kerülni mindazt a kárt és veszteséget, amit több heti munkaszünetelés okozott. Itt sem is beszélünk az ország gazdasági életének a káráról és veszteségéről. Mert azzal sok szó nélkül is mindenki tisztában lehet, hogy akkor, amikor bennünket csak a fokozott munka és a nemzeti termelés fokozása menthet meg a gazdasági megsemmisüléstől, keserves veszteséget jelent, ha az ország legfejlettebb éslegnépesebb iparágában heteken keresztül szünetel a munka és örökre le kell mondanunk mindarról az értékről, amelyet a tétlenségre kárhoztatott munkáskezeknek kellett volna ezalatt létrehozniuk. Ez a kár százpercentes, soha jóvá nem tehető kár. Ezt egyszerűen a veszteségszámlára írjuk. S már készen is vagyunk a mérlegcsinálással. A mérleg azonban a munkások és a munkaadók szempontjából sem sokkal jobb. Minden olyan bérharc, amelyik komoly sztrájkká vagy munkáskizárássá fajul, egyforma kára munkásnak, munkaadónak még akkor is, ha a harcot megindító fél teljes győzelemre vitte a maga álláspontját. Mert tegyük föl, hogy ebben az esetben a munkások megkapták volna mindazt a béremelést, amelyet eredetileg követeltek. Akkor is a mérleg ellenkező serpenyőjébe kellene venniök a kereset nélkül töltött hetek sok nélkülözését, az elmaradt munkabéreket, a fölvett kölcsönöket, a ki nem fizetett adósságokat, az eladogatott holmik értékét. Most, hogy az eredeti követelésükből engedniük kellett, a veszteségük természetesen még nagyobb. És a munkaadók. Tegyük föl, hogy az első nap első órájában megadtak volna mindent, amit a munkások követeltek. Számoljanak utána, nem jobb üzletet csináltak volna-e akkor, mint most, amikor a veszteségszámlára kell írínük a hosszú munkabeszüntetés következtében el nem készült iparcikkek értékét? A sztrájk, a munkáskizárás tehát egyformán rossz üzlet úgy a munkás, mint a munkaadó szempontjából. Amit nem lehet eléggé hangoztatni Magyarországon, alól több sztrájk van, mint a világ bármelyik országában. Franciaországban, Németországban, állandó, vegyes döntőbíróságokat állítottak föl a munkások és a munkaadók, a túlságosan elmérgesedett munkabérviták megoldására s ezzel a sztrájkok és a kizárások megakadályozására. Ezt a példát kellene követni nálunk is. A munkások és a munkaadók azonban addig is ne sokhetes bérharc után, hanem bérharc előtt legyenek egymással szemben megértők és méltányosak. Akkor kevesebb lesz az ilyen elfajult háborúság, kevesebb lesz az ország gazdasági kára és végeredményben jobban járnak a munkások is és a munkaadók is. Belgium megelégelte a Ruhp-katanyát. Gaspar külügyminiszter olaszországi utja. — Stinnes várnai tárgyalásai. — Fogadtatása a pápánál és Gasparri bíboros államtitkárnál. - A franciák újra bevonultak sportmunába. Párizs, márc. 27.(A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Gaspar belga külügyminiszternek Mussolinihoz való utazását beavatott körökben úgy értelmezik, mint megerősítését annak a felfogásnak, hogy Belgium, amely a költséges Ruhr-kalandot kénytelen volt a franciák oldalán végigjátszani, már alaposan megelégedett vele. Berlin, márc. 27. Az Express Korrespondenz jelenti Rómából, március 27-től. Stinnes Hugót tegnap Mussolini megbízásából fogadták a külügyminisztériumban. Elsősorban a ruhrvidéki probléma, Németország gazdasági és politikai helyzete és a német-orosz kereskedelmi kapcsolat kerültek szóba. A szívélyeshangú megbeszélések egy óra hosszat tartottak. A Giornale d'Italia jelenti, hogy Stinnest a pápa és Gasparri bíboros államtitkár is fogadta. Párizs, márc. 27. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Stinnesnek Rómában folytatott tárgyalásai élénk kommentárokra adnak alkalmat. Az Echo de Paris szerint Stinnes arra akarta rábírni az olasz kormányt, hogy közvetítsen Franciaország és Németország között, spekulálva Mussolini hiúságára, hogy hízelegjen neki, amiért Amerika és Anglia után őt kérik fel a közvetítésre. A római francia nagykövetség körében azonban az a benyomás, hogy Stinnes a külügyi államtitkárral folytatott tárgyalásai során semmiféle újabb jóvátételi tervezetet nem nyújtott át, csupán abban az irányban igyekezett Mussolinit hangolni, hogy Kaspar belga külügyminiszterrel való találkozása alkalmával a konfliktus elsimítása érdekében működjék közre. Más lapok azt írják, hogy Stinnes azért utazott Milanóba, hogy Vasparral ott személyesen igyekezzék érintkezésbe lépni. Dortmund, márc. 27. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A franciák ma újból bevonultak Dortmundba és megszállták azt a helyiséget, ahol a szükségpénzeket nyomják. Az ottani alakulatokat letartóztatták. A vasúti postahivatal előtt harcszerű állásba helyezkedtek és szuronyszegezve szállták meg a teljesen védetlen állapotban volt épületet. TIHI —BTIMMTrnTnraiwin n írn i.i in ínym—n-mr^i ni— i 11 • • i. III m »in i i Londonban még mmn döntöttek a török ellenjavaslatok kérdéseiben. Politikai és területi kérdésekben engedékeny Angóra. — Öt milliárd hadikárpótlást követel Görögországtól. — „A Dette Publique"-nek nem lehet magyar, német vagy osztrák tagja. — Az antant összes gazdasági követeléseit visszautasítják a törökök. • Járomlánban még mindig tárgyalnak a szakértők a török ellenjavaslat sorsáról. Úgy látszik a szövetségesek között igen nagyok lehetnek az eltérések, mert a tárgyalások elnyújtása ellenére alig szivárog ki valami a nagy nyilvánosság számára. Az ellentétek természetesen a két legjobban érdekelt fél, az angolok s a franciák között éleződtek ki, mert amíg Párizsban enyhébben ítélik meg a török követelések állítólagos túlzásait, addig Angliában az a felfogás uralkodik, hogy semmit sem szabad engedni a lausannei békefeltételek lényegéből. Semmi kétség aziránt, hogy végeredményében a két ellentétes felfogás között megtalálják a középutat. Egyelőre azonban még vitatkoznak a zöld asztalnál, ami annál természetesebb, mert a százhúsz oldalra terjedő török ellenjavaslat rendkívül ügyesen van megszerkesztve. A régi török diplomácia elismert furfangossága is ki minden sorából.A Dardanella-egyezséget, a tengerszorosok demilitarizálását és a lausannei szerződés egyéb területi klauzuláit általánosságban elfogadja Angóla is. Ebben különben egy percig sem lehetett kételkedni, hiszen mindazok a feltételek, amelyeket a szövetségesek ezekhez a fontos kérdésekhez fűznek, nagyon szépen hangzanak általános békeidőben és a törökök azokat bizonyára meg is fogják tartani. A háború úgyis megdönt minden szerződést, és épen a tengerszorosokról írt legutóbbi cikkünkben kimutattuk, hogy a törökök kétszer huszonnégy óra alatt oly helyzetet tudnak teremteni ezeken a semlegesített területeken, mintha soha semmiféle korlátozás nem kötötte volna meg a kezüket. Egyebekben pedig az ellenjavaslat tanúságot tesz arról, hogy stantinápolyban és Sémbridban. Törökország lominid azoknak a hajóknak kártalanításáról, amelyeket az angolok a háború folyamán elkoboztak, de Angolában féltékenyen ragaszkodnak az egyenjogúság elvéhez, úgy a tárgyalások, mint a szuverenitás kérdésében. Ez megnyilvánul már abból a követelésből is, hogy a szövetségesek nyomban kötelesek Konstantinápolyt és a többi megszállt területet kiüríteni, mihelyt az angolai nemzetgyűlés ratifikálja a békeszerződést. A törökök kifejezetten óhajtják ennek a követelésnek a végrehajtását, mert területeik visszacsatolását nem akarják függővé tenni a szerződést aláíró hatalmak parlamentjeitől, amelyek kényük-kedvük szerint késleltethetik a ratifikálását. A kapitulációk kérdésében a törökök hajthatatlanok. A maximum, ameddig ebben a kérdésben mennek, a következő: Az angolai kormány Törökország nevében kijelenti, hogy kész öt esztendőre néhány külföldi jogú--'' szerződtetni, olyan államokból, amelyek írin vittek részt a háborúban, a török igazságszolgáltatás reformálása céljából. Ezekből a jogászokból álló bizottság ellenőrzést is gyakorolhat a török igazságügyi intézmények fölött, de csak Kon vonakodik akárcsak egy fillérnyi jóvátételt fizetni. Abban az esetben, ha a Görögországtól követelt hadikárpótlás kérdésében nem lehetne megállapodást létesíteni, választott bíróság döntését kívánja. A törökök tudvalevőleg, öt milliárd arany frank hadikárpótlást követelnek a görögöktől. Mindazokat a követeléseket, amelyek a Törökországban levő német vagyonnak a jóvátételi számla javára való kiszolgáltatását célozzák, kereken visszautasítja az angolai kormány. Elfogadja azonban a szövetségeseknek azt a követelését, hogy a „Cette Publique" tanácsában, amely még békében a török külföldi adósságok kérdését rendezte, ne foglalhasson helyet Németország, Ausztria és Magyarország képviselője. Több más lényegtelen pont után az ellenjavaslat a gazdasági kérdéseket tárgyalja. Ebben a kérdésben Angóra valóságos császármetszést csinál a lausannei béketervezeten, amennyiben az összes gazdasági kérdéseket egyszerűen kiemeli a szerződésből és utasítja. Az angorai kormánynak magatartása ebben az utolsó kérdésben kétségkívül a legsúlyosabb probléma elé állítja a szövetségeseket. A politikai kérdések előtérbe tolásával ugy Anglia mint Franciaország tulajdonképen a gazdasági érdekekre helyezte a fősúlyt és épen ezen a téren keresztezi Angóla a legkíméletlenebbül terveiket. Ezek után semmi kétség, hogy a visszautasított gazdasági kérdések fogják ismét a végtelenségig elnyújtani a keleti probléma rendezését. efc Csah: rendelet a papok prarkszextása ellen. Prága, márc. 27. (A Pesti Hirlap tudósítójának távirata.) Schramek cseh miniszter Rómába érkezett, hogy tárgyaljon a bíbornok államtitkárral és felhívja figyelmét arra a rendeletre, amely a papoknak megtiltja a politikai működést. Ha a rendelet jogerőre emelkedik, Csehszlovákiában a képviselőkké választott papoknak le kell tenniük mandátumukat, ami a katholikus néppárt fönnmaradását a legnagyobb mértékben veszélyezteti. 21 váms vészbíróság munkájain, Berlin, márc. 27. (A Pesti Hirlap tudósítójának távirata.) Moszkvában Csepliak hercegérseket és Budkeivict prelátust halálra ítélték. Mint most jelentik, a halálos ítéletek végrehajtását elhalasztották.