Pesti Hírlap, 1923. június (45. évfolyam, 122-145. szám)
1923-06-02 / 122. szám
az a A Földbiirtokrendező Bíróság igen kevés változtatást kávára a földmivelési vgyi miiniszter tervezetén. A földreform-novella körül támadt ellentétek kezdenek enyhülni és bizonyosra vehető immár, hogy egy kompromisszum ebben a kérdésben könnyen létrehozható lesz. Kiderült mindenekelőtt, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróság és a földmivelésügyi miniszter között nincsenek olyan nagy elvi ellentétek, mint gondolták, sőt a bíróság abban a választervezetben, amelyet a földmivelésügyi miniszter előterjesztésére készített, majdnem ugyanolyan irányú módosításokat tart szükségesnek a törvényen a földhözjuttatás gyorsabbá tétele céljából mint a novella. A bíróság választervezetében igen érdekes az a rész, amely a járadékbirtokokat mint princípiumot elfogadja s csak az időbeli korlátokat állapítja meg másképen. Az eltérés a Földbirtokrendező Bíróság és a minisztérium tervezete között két kérdésre szorítkozik : 1. A bíróság helytelennek tartja, hogy a novella igen nagy hatáskört biztosít még a végrehajtásban is a fölmivelésügyi minisztériumnak. A novella szerint például az ingatlan vagyonváltságból a földbirtokreform céljaira fölszabadult földbirtoktestek felett a rendelkezés teljesen a minisztérium kezébe menne át, ahol ennek kezelésére egészen külön ügyosztályt kellene létesíteni. 2. A járadékbirtokok kérdésében igen radikálisnak tartja a Földbirtokrendező Bíróság azt, hogy az ezer holdtól háromezer holdig terjedő birtokoknál a novella kötelezővé teszi a járadékbirtokok kihasítását a nincstelenek részére, a Inkomeze,a holdnál nagyobb földbirtokokból pedig az összeg földigénylő kategóriákra. A bírság itt a földbirtokok területi határának a fölemelését tartja szükségesnek. A többi kifogása a bíróságnak a novella ellen olyan, amelyhez a miniszter hozzájárul, azonban az előbbi két pontnál is remélhető a megegyezés. Nagyatádi Szabó István álláspontját a vitás kérdésekről a következőkben közölhetjük: " A miniszter általában a novellának csak főbb elvi intézkedéseihez ragaszkodik és hajlandó a részletekben változtatásokat tenni, ha azok olyanok, hogy a célt, az eljárás gyorsabbá tételét biztosítják. Mert a mai helyzeten, amikor a Földbirtokrendező Bíróság által megindított eljárások és folyamatba tett megváltási ügyek túlnyomó, mintegy négyötöd része még érdemi elintézésre vár, segíteni kell. A járadékbirtokok kérdésében elvileg a járadékbirtokok engedélyezéséhez ragaszkodik, megfelelő és hatályos biztosítékokkal. Eddig ugyanis a járadékbirtok csak a papiroson volt meg, a kisemberek kaptak erre a célra földet, de átvenni nem tudták, mert nem a vételár kiegyenlítéséhez nem volt pénzük. A miniszter végül a kérdés nyugvópontra juttatása és a további izgatás megakadályozása okából feltétlenül szükségesnek tartja, hogy a novellát még a nyári szünet előtt letárgyalja a nemzetgyűlés. Ötven százalékkal fölemelik a közalkalmazottak drágasági segélyét Havonként emelik az illetményeket a drágasághoz képest. A parlament fölhatalmazásával eészül a generális rendezés. — A kormány nem tűri a társadalmi egyesületek izgatását a tisztviselők körében. A kormány tagjai gróf Bethlen István miniszterelnök elnöklésével rendkívüli minisztertanácsra ültek össze, amelyen fontos határozatokat hoztak a tisztviselőkérdés rendezése tekintetében. A kormány a KANSz memoranduma alapján és a miniszterelnök távollétében egyes képviselők által megindított akció folyományaként elhatározta, hogy a tisztviselők rendkívüli segélyét még e hónap folyamán ötven százalékkal felemeli és ugyancsak még ebben a hónapban a parlamenttől törvényes felhatalmazást fog kérni a tisztviselői kérdés generális rendezésére. Ettől függetlenül azonban a kormány minden hónap második minisztertanácsán automatikusan foglalkozni fog a tisztviselői fizetések kérdésével és amennyibena változott viszonyok és a drágaság netáni emelkedése következtében szüksége mutatkoznék, úgy a megfelelő intézkedéseket meg fogja tenni akként, hogy azok már a következő hónap elsején életbe is fognak lépni. Bizonyos társadalmi alakulatok és egyesületek rendezésében egy legutóbb megtartott gyűlésen olyan hangnemben és olyan tendenciával tárgyalták a tisztviselői kérdést, amely nyilvánvalóvá teszi, hogy itt nem az elérhető konkrét eredményeket és a kérdés lényegét tekintették fontosnak, hanem azt, hogy politikailag mennyire lehet kihasználni a kérdést bizonyos frakciók és pártszemvpontok részére. Amilyen fontosnak tekinti a kormány ezt a problémát és amilyen jóindulattal kívánja felkarolni az államkincstár teljesítőképességének határai között a tisztviselői kar jogos és méltányos igényeit, annyira kárhoztatandónak és elítélendőnek tartja azt a törekvést, amely minden áron politikumot óhajt ebbe a kérdésbe belevinni. A minisztertanács ebből kifolyólag elhatározta, hogy amennyiben a jövőben a legutóbbi gyűlésen történtekhez hasonló események és jelenségek fordulnának elő, azokkal szemben a legnagyobb eréllyel és határozottsággal fog fellépni és eljárni. A csütörtöki minisztertanácsnak a tisztviselőkérdésben hozott határozata az ellenzéki polgári képviselők körében félreértésre adott alkalmat, amennyiben a minisztetanács határozatát többen úgy értelmezték, mintha a minisztertanács elébe szándékozott volna vágni az ellenzéki polgári képviselők indítványának, illetve a nemzetgyűlés állásfoglalásának. Erre vonatkozóan illetékes helyen kijelentik, hogy a csütörtöki minisztertanács konkrét határozatot, csupán annyiban hozott, amennyiben a rendkívüli segélynek egyhónapi időtartamra leendő felemelését rendelte el. Egyidejűleg elhatározta azt is, hogy a kormány a tisztviselői kérdés általános rendezése céljából a nemzetgyűléstől felhatalmazást kér és az annak alapját megejtendő munkálatok során beható mérlegelés tárgyává óhajtja tenni a polgári ellenzék részéről a nemzetgyűlésben felhozandó indokokat is. Itt említjük meg, hogy a rendkívüli segélypótlékról szóló kormányrendeletet a Budapesti Közlöny szombati száma fogja közölni. i n ii i in Tim—itmiii ••ir-nnrrrT-ii mi mihi iriiimi ni i MiiiMiiiniiiiiui»-iiu»niim PESTI HÍRLAP 1923. i im ins 2.. szombat. Németország pénzügyi Uataan tréfája* márka a» osztrák korona alá süllyedt. — Berlinben a dollár elérte a hetvenötezres árfolyamot. A drágaság lavinája. A márka az osztrák korona alá süllyedt pénteken este: ez a zürich esti devizaforgalom fájdalmas szenzációja. Az osztrák korona 0.0078%, a márka csak 0.0075. A dollár Berlinben elérte a 75.000 márkát. Úgy látszik, a német márka további esése sem lesz feltartóztatható és a német birodalomra óriási megpróbáltatások várnak. Berlin, jan. 1. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A német márka ujabb rettenetes süllyedésével nemcsak az osztrák korona legalacsonyabb árfolyamát érte el, hanem még annál mélyebbre is csökkent. Az idegen fizetési értékek ijesztő emelkedése azt mutatja, hogy Németország pénzügyi katasztrófája a tetőpontjához közeledik. A drágaság egyre elviselhetetlenebb, de nem lehet kétség az iránt, hogy az árak még tovább is fognak emelkedni. A mai naptól kezdve életbe lépett a vasutak személyszállítási tarifájának száz százalékkal való emelése. A kenyér ára is az eddiginek kétszeresére emelkedett, a jövő héten pedig újból emelkedni fog, mert a németországi gabonaárak már a világparitás felé közelednek. A szén ára, több mint ötven százalékkal emelkedett. A ruházati cikkek és cipők az utóbbi napokban hatvan,1 százalékkal drágultak. Az egyes üzemekben a Vorwärts szerint nagy a nyugtalanság, mert a munkabérek messze mögötte maradtak az élelmiszerek drágulásának és a kettő között a differencia napról-napra növekszik. Kevés hiányzik ahhoz, hogy a lakosság elkeseredése erőszakos aktusban törjön ki. Ha mielőbb mélyreható intézkedés nem történik, az éhség hatalma győzedelmeskedni fog a jobb belátás felett. A szociáldemokraták parlamenti frakciója tegnap nyomatékosan felhívta a kormány figyelmét arra, hogzy a bérek általános emelése elől már nem lehet kitérni. Egyben azonban a kommunistákat is óva inti a szociáldemokraták lapja attól, hogy az áruk szétosztásába erőszakos módon beavatkozzanak. Regény: Ogrétai Bónyi Judtofján. (33) Az asszony szótlanul, hűvösen mosolygott és nem kevés megvetéssel. Milyen könnyű dolog ez, milyen játék, egy kis hazugság az egész, egy véletlen ötlet és ez a nagy darab ember tetőtőltalpig a markában van, azt csinál vele, amit akar. Gyerek! Nevetséges . . . Gyerek? Szó sincs róla. Hazugság, próba, időtöltés. De ez a jámbor csak hadd örüljön. Ha nem igaz az egészből egy szó sem, akkor is. Délután a gyárban hirtelen eszébe jutott Csákánynak a kislányok sorsa. Az a beteg öreg asszony. Hirtelen emlékei közt kutatott, elhatározta magát, lement, autóba ült és eldirigálta az autót Buda belsejébe, a Sashegy felé. Túl a vén tabáni temetőn, amely a maga vad virágos bozótjában olyan régi volt már, hogy nemcsak az élők felejtkeztek meg róla, hanem maguk a holtak is, akik ott feküdtek, elfeledték már bizonyára, hogy meghaltak. Úgy emlékezett, hogy nemrégiben erre járt és látott itt valami kis eladó házacskát. Nem kellett sokáig keresnie, meghalta. Kis ház volt, elhanyagolt, de mögötte kezdődött a hegy fákkal borított lankája, körülötte nagy kert volt veteményes ágyakkal és izmos gyümölcsfákkal és mérhetetlen csendes a levegő üde és tiszta, nagy szabadsága ölelték egybe az egész képet. Az öreg, nyugalomba vonult kofa, aki jelenleg birtokolta, ravasz volt és bizalmatlan, ráncos szemei mögül leskelődött, vajon ez a kemény nagy úriember hogyan akarja becsapni? Csákánynak teljes tíz percébe került, míg a házat megvásárolta. Aztán az autóban megint eszébe jutott valami: — Gyerünk a belvárosba — szólt rá a sofferre. S végig az úton, hangosan fütyörészett. Úgy érezte magát, mint aki évekig járt nyitott szemmel és mégis most először mutatták meg neki az eget, most először látta meg ezt a gyönyörű, nagy kupolát, amely kékségével és melegségével bekoronáz embert és munkát és mezőket és érzéseket és mindent. Négy-öt nagy játékosboltot járt végig. Öszszevásárolt mindenféle holmikat: csörgőket, sípokat, doltokat, bábukat, mackókat, szamarakat, zengve szaladó kocsikat, színes kockákat és óriási képeskönyveket. Ha az új ember érkezik, ne unatkozzék . . . A rengeteg csomagot lent hagyta az autóban. Majd otthon, ott lepakolunk. Amikor a felbödülő szirénák végét jelezték a mai munkanapnak, Csákány hivatta Lajost. — Nézd, fiam — mondta neki — nekem van egy kis házam, Tabán végében, a Sashegy alatt. Csendes világ, tiszta levegő. A házat egy kicsit rendbe kell hozni. Már intézkedtem, két hét alatt csinos lesz, tiszta lesz, útj lesz az az ócska ház, két hét múlva beköltözhettek. Anyád ott kap majd friss levegőt, napot, az jót fog neki tenni. Lajos hálálkodott. Mindenféle kis hangok csuklottak fel a torkán: könnyek köhögése. Majdnem kezet akart csókolni Csákánynak, de Csákány nevetve intett, kisietett. Lajos úgy kullogott utána, mint egy hűséges, jóllakott, puhára simogatott kutya. Csákány otthon valósággal lopva vitette be a szobájába a csomagokat. Nem kell ezt látni senkinek — Teréznek sem. Még kinevetné. A vacsora után, amikor egyedül volt, bezárkózott a szobájába, kiürítette egy nagy szekrény fiókját, rendre felbontott minden egyes csomagot és óvatosan, mosolyogva berakosgatta a sok játékot a fiókokba, amelyek ott aztán zörögve és csillogva, feküdtek le, aludni. Csákány nagy, erős mellében hintázott a szív, mintha az is csak egy bolondos gyermekjáték lenne. 14. Soha ennyire nem vált tetőtől-talpig acéllá, mint ezekben a napokban. Minden perce a cselekvéssé volt és minden cselekedete törhetetlen erővel tört utat a kitűzött célok felé. Voltakép öt felé darabolta egész lényét. A gyár, — a kis kísérletező üzem — a helikopterrel való tanulmányok — a kertváros problémája — és minden másodnap kifutott a Sashegyre is, ehhez a jóleső kis ötlethez az ízlése erejét is hozzá akarta adni: legyen az ajándék kész, tökéletes, kifogástalan és szép. S végül maradt hatodiknak az otthon, az asszony, a csend és a pihenés, a fellángolás és örömök percei. Egy délben, amint hazament, a Csongrádiék régi szobalánya nyitott ajtót. Ebédnél egy másik idegen arc szolgált fel. Megkérdezte Terézt: — Hol vannak az én régi cselédeim? Teréz álmosan felelte: — Elküldtem őket. Én megszoktam az én régi cselédeimet. Zavart és bántott az a sok ideigen arc. Ezek mind az én régi cselédeim. Baj?. Csákány szórakozottan mondta: — Oh ... a háztartás igazán a maga gondja, fiacskám. Legyen úgy, amint maga akarja. De nem volt több kedve ebéd alatt a beszélgetéshez. Az öreg szakácsnéra gondolt, aki vagy tiz esztendő óta dörmögött a konyhában és tudta jól, mit szeret , és mit nem és mit hogyan. A szobai cselédekre gondolt, kik közül egyik, egy régi, rendben tartotta a ruháit, tudta minden egyes holmijának a helyét, még a gondolatait is kitalálta. Ó, bizony, még csak el sem búcsúzott tőlük! S mit gondolnak ezek felőle? Kesernyés szájjal szívta el ebéd utáni szivarját. Éjtszaka kutyaugatás verte fel. Valahonnét a ház tájékáról jött. Vad és össze-vissza ugatás, mélyen és vékonyan, hörögve és vinnyogva, hol hatalmasan, hol nyálas kínlódással. És megismétlődött, minduntalan, egészen hajnalig. (Folyt. köv.) J 73.faoz.3?tSt prawai.GztTpdvat a köztársasági. aszméérté, Zágráb, jun. 1. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Radics képviselő tegnap Zágráb környékén nagy parasztpárti gyűlést tartott, amelyen vázolta a horvát köztársasági eszme fejlődését. Trafán képviselő arra hívta fel a gyűlésen megjelent parasztokat, hogy gazdaságilag bojkottálják Zágráb polgárságát. Még egy fő képviselő Junglát van. London, jún. 1. Berwickben Philipsonné aszszonyt konzervatív-párti programmal hatezer szer többséggel képviselővé választották a liberális párt jelöltjével szemben- A harmadik munkáspárti jelölt aránytalanul kevesebb szavazatot kapott.