Pesti Hírlap, 1926. március (48. évfolyam, 49-73. szám)
1926-03-02 / 49. szám
BUDAPEST, 1926. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 50.000 korona, két hóra 95.000 korona, negyedévre 135.000 kor. Egyes szám ára (pályaudvaron is)2000 kor. ,vasárnap 4000 kor.Külf. az előfizetési ár kétszeres. t / '"iL ly mmz & xtviii. ÉVFOLYAM, 49. (15.926) SGAM. KEDD, MÁRCIUS 2. LÉGRÁDY TESTVÉREK kiadása. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomdai Budapest, V. ker., Vilmos császár út 78 szám. Telefon 122—91 Fiókkiadóhivatal, Budapest, VTL. Erzsébet körút . Apponyi hallgat. Irta Rákosi Jenő. A mai nap szenzációja az, ami nem történt meg. Mára várták a nemzetgyűlésen Apponyi Albert gróf beszédét a frankvitában, de a beszéd elmaradt. Hogy mért maradt el, arról sokat beszéltek sokfelé, akát is tudták netni egyet. Ellenben maga Apponyi is adott közre egyet, mely ugy szól, hogy nem akar felszólalni Bethlen István gróf genfi útja előtt. Ez pedig nekem igen súlyos motivációnak tetszik. Ez azt jelenti, hogy nincsen Apponyi Albert grófnak a frankügyben olyan mondanivalója, ami Bethlennek és az országnak Genfben hasznára lehetne. Apponyi Albert gróf e pillanatban Bethlen mellett nem tud, Bethlen ellen nem akar a Házban beszélni. És ha így fogjuk fel a dolgot, akkor ezúttali hallgatásának van olyan súlya, mint máskor az ékesszólásának. Engemet és gondolom velem együtt sok ezreit a magyar értelmiségnek Apponyi Albert grófnak ez a hazafias diskréciója nem tud megnyugtatni. Itt állunk hetek, már szinte hónapok óta ennek az átkozott ügynek a lidércnyomása alatt. Itt állunk és nincsen más kívánságunk, mint hogy a bűnösök — akár oktalan könnyelműségből, akár hazafias szándékból követték el a bűnt, mely hazájokat ilyen veszedelmes válságos helyzetbe sodorta: — a bűnösök bűnhődjenek vétkek teljes mértéke szerint, ellenben a nemzet tisztán, hireneve mocsoktalanul, becsülete csorbítatlan teljességében kerüljön ki a bűnös bor. itt amurv.. jóförüláa tanácstalanul, két egymást sinolú áramlat telzííti és kérdezzük: mi rejlik hát ebben a dologban. Mióta van és vizsgáltatik, azóta minden fölmerülő tényt egy légió gyanú nyomban kisér és amit ma valótlannak mondanak, gyakran másnapra kegyetlen valóság lesz és a titokság nem derül fel és ujabb gyanúkat rángat ki sötétségeiből a kiváncsiság, az aggodalom és az érdekeltség. Mert hiszen minden emberi tulajdonság mozgósítva van ilyen esetekben és akárhányszor tapasztaljuk az életben, hogy az országos szenzációk gyakran igen jó versenyparipáknak tartatnak, hogy az emberek a hátukra kapva, vígan száguldjanak rajtuk a saját céljaik felé. Itt vagyunk hatezren és ezren, akik sóvárogva várták Apponyi felszóllalását. Mert minket nem téveszthet meg sem az ellenzék szilaj bizalmatlansága, sem a többségi párt elszánt bizodalma. Mi régen várjuk, hogy jöjjön az, akiben hazafiság és az igazság earvenrangti istenségek s akinek államférfiúi ihletett elméje hivatva van az irányjelző köveket felállítani az után, amelyen el kell indulnunk, hogy a helyes célt el tudjuk érni. Nem kis megpróbáltatás hányatni a hullámokon, melyeket titkos erők hajtanak magasra és nem látni partot, nem látni szilárd kezet a kormányrudon és csak nem is sejtem, hova vet ki bennünket a felkavan háborgó elem: biztos partra lök-e, vaery --ri ,-, mi bölcs hangját, elogul at an íteletet, öiudittasja^^ágtételet?s lelkiismerete szavát, mert annyi pro és kontra után hitem szerint mindnyájunknak van ugyan már suba alatt saját véleménye a dolognál, de a közönségnek egy igen nagy része elég szerény arra, hogy megvárja Abonyi beszédét, mielőtt a maga szerény véleményét végérvényesen publikálná. Úgy látom, az államférfiak a dolgok ez oldala iránt kevés érzékkel bírnak. Pedig rengeteg sok függ eredmény és siker dolgában, hogy a kellő időben rukkoljanak ki a zászlóval és se ne idő előtt, se elkésve ne. Olyan ez, mint az aratás. Annak a gazdának a búzája, mely korán vág bele, összeaszik, összetöpped, aki pedig elkésve vág bele, azé kipereg. Mi bizony már eddig is nehezen vártuk azt, hogy Apponyi beleszóljon a vitába. Mi azt gondoltuk, hogy az ő tekintélye, az igazságszeretete és tapintatossága eldönti az ügyet -vagy jobbra, vagy balra. Eldönti nem jogi szempontból, hanem politikai részét. Elhiszem, hogy a beavatottaknak könnyű várni a dolog végét és tán gyönyörködni abban, hogy mint húzza ki a homályból az egyik tény a másikat. De a nagyközönség oda van csődítve egy barlang szája elé azzal a gyanúval, hogy a barlangban egy oroszlán tanyáz. És a közönség vár és vár és az oroszlán csak nem jön. Ki tudja, talán nincsen is benne? Ki tudja, talán csak egy kitömött oroszlán bőrt csempész-FRUHMN'Knei,l'i/en' newAt-r^-f^t, már mint azok/ mink válságot, se kormányválságot,' zeti válságot, mi csak a frankügy becsületes elintézését kívánjuk és azt hisszük, hogy ebben Apponyi Albert gróf szavának döntő hatása kell hogy legyen. És ha nem szól bele az ügybe ma, annak okát sem a genfi útban látjuk. Sőt rettegünk a gondolattól, hogy Genfben dönitsék f el ezt fi mi ügyünket. Ha katasztrófának kell lenni,jobb Genf előtt, mint Genf után. Genf- A sikkasztó. Irta: Somlyó Zoltán. A gyár lenn feküdt a völgyben, a kis vasútállomás szomszédságában. Köröskörül a karszt fehér, csúcsos tömbjei, a szikláik kietlen tömkelegje. Mint egy örök karácsonyesti táj, a tűlevelű fák álltak őrt a kopár sziklákon, amelyek ezenkívül semmi mást nem termettek, mint cikláment, ezt a gögös és magános virágot, amelynek életfeltétele a magasság. Skatulyagyár volt. Ami iskátulva csak kézbekerül a mindennapi életben: varró-etel, Gerbeauddoboz, keztyütartó, szivarláda, mind itt.. gyártják. Fényes, gömbölyű acélgépek itt hántották a palisander hosszina, illatos héját, a mahagóni koromfekete belseje is itt dőlt szép, gőzölgő lapokká. A gyár udvarán kis iparvágányon külön kis vasút is közlekedett, amelyeken a vasúti vagonokra szállították az árut. Vastag hó feküdte meg a sziklákat. Az igazgatói irodában nagy fahasábok égtek a nyitott kemencében. A gyár boltozatos bejáróján most egy úr lépett be, utiruhábat. Egyenesen az állomásról érkezett. Bekopogtatott. Az irodában csak egy ember volt: Hoffmann főmérnök. Az idegen belépett. — Az igazgató urat keresem, Borowy igazgató urat! A főmérnök kissé zavartan simította végig szakállát: — Borowy úr nem igazgató. Az igazgató úr pedig nincs itthon, Ogulinba utazott . . . — De kérem — mondta meglepődve a vendég — hogyne volna igazgató Borowy úr! Alig egy hónapja járt nálam, Karlovácon, százmilliót vett fel nálam előlegül árukra, mint az önök gyárának igazgatója ... Én csak tudom, hiszen számoltam le a pénzt, a kezéhez! . . . A főmérnök arca elkomolyodott, megnyomta a csengőt és igy szólt az idegenhez: — Tessék helyet foglalni. Borony úr rögtön itt lesz. — És ajka kárörvendő, gúnyos mosolyra nyilt. Borowy úr két perc múlva belépett. Elegáns, nyurga fiatalember, festői bársonyruhában, művésznyakkendővel, monoklival. S ahogy belépett, megtorpant . . . elhalványodott . . . Az ügy tollát napvilágra jutott! Borowy úr, a gyár tisztviselője százmilliót vett fel jogtalanul, igazgatónak adva ki magát. Magyarán mondva: sikkasztott és most kiderült a sikkasztás. A karlováci ügyféllel, mint károsulttal, Hoffmann főmérnök elintézte az ügyet: meg fogja kapni a százmillió korona ellenértékét, a rendelt árut. A Borány-ügy pedig — no igen, az igazgató távollétében nem lehet csinálni semmit. Az illető tisztviselő bizalmasa az igazgatótulajdonosnak, majd minden este náluk vacsorázik, zongorán kiséri az igazgatónő énekét és mulatozásuk néha a hajnalba is belenyúlik ... Az igazgató holnap megérkezik . . . majd akkor . . . Végre! . . . végre beköti a koszorúját ennek a szélhámos bitangnak . . . Hisz az egész gyár, az egész falu tud már erről a viszonyról, csak a férj nem . . . No, most majd ö is tudni fog valamit! . . . * Borony szédülő fejjel ment fel később az igazgatói lakásba a fénylő havas úton. Meleg bekecsét fázósan húzta össze a nyakát." Hiszen már rég égett ez a dolog ... ez a sikkasztás ... de az asszony eddig mindig ki szokta segíteni a ..pénzzavarokból", csak épen mostanában nem tudott nagyobb összeget kapni. . . Az igazgatói lakás csengője elromlott. Kopognia kellett a verandán. Az asszony maga jött ajtót nyitni. Nyomban betuszkolta és benn, a legbelső szobában igy szólt Borowynak: — Mindent tudok. Hoffmann már föltelefonálta nekem ezt a borzasztó dolgot... Százmillió! ... Mondd meg, mire kellett néked ez a százmillió? ... Rengeteg pénz! ... — mondta még reszkető, szederjes ajakkal. Boronyt itt újabb menykőcsapás érte. Erre nem számított, hogy az asszony már mindent tud. Itt tehát már hazudni nem lehet. Ólomszürke arccal mosolygott: — Az a gazember Holtmann! . . . hogy sietett neked megtelefonálni! . . . érdemeket akar szerezni . . . — Nem az a fontos most — vágott a szavába a szép, ijedt asszony —, hanem a pénz! Az, a fele millió! Eltekintve attól, hogy sikkasztottál ... de ilyen összeg! ... És mire? Kire?! És idegesen dobolt kis ujjaival egy pici asztal üveglapján álló kis paliszanderdobozon. Borowy holtsápadtan ült előtte. Látszott rajta, hogy mindazt a hazugságot, amit erre az alkalomra kigondolt, visszakergette agyának homályos, bűnös katakombáiba, hogy érezve bűnének egész rettenetes súlyát és a helyzet sivárságát, néma megadással várja a segítséget. Mert hogy a szeretője, ez az asszony segíteni fog rajta, abban biztos volt. Csak reménykedő, könyörgő tekintettel meredt az asszony arcába. — Édesem! . . . Egyetlenem! . . . — Nézd! — szólt az asszony — erre én nem számíthattam .. . Erre én nem lehettem elkészülve... Ez úgy jött, mint a kék égből lecsapó válám ... És énnekem most nincs pénzem . . . Ekkora összeg!... Boronyt ájulás környékezte. Mintha az egész épület a fejére akarna hullani. Hát ez is lehetséges? Hisz azt hitte, hogy ez a nő az élete árán is kiragadná a pusztulásból! ... Mi lesz most? Lecsukják ... És csak artikulálatlan jajgatás tört elő a melléből. — És ez még nem is a legnagyobb baj! — folytatta az asszony viszolyogva. Majd egy kis szekrényhez ment, amelyből gyűrt papírt vett elő. Odaadta Borowynak: — Csak olvasd el! Már egy hónapja kaptam ezt a névtelen levelet. De nem hittem neki. Hogy egy karlováci színésznővel van viszonyod. Bár föltűnt, hogy minden héten odautazol ... De látod, én nem hittem el . . . Most már elhiszem . . . Ez volt a harmadik villámcsapás. Ezt nem lehetett kivédeni. Borony meg se próbálta a tagadást. Így ültek vagy öt percig szótlanul, tanácstalanul. Azután ismét az asszony szólalt meg: — Tudod, hogy nekem nagy hatalmam van azuram fölött. De ezt nem tudom vele elintézni . .. Ezt már nem! Ahogy megtudja a dolgot, nyomban Gróf Bethlen István miniszterelnök szerdán Genfbe utazik. Külföldi tartózkodásának tartamára elnapolják a nemzetgyűlést. (Tudósítás a 3-ik oldalon.)