Pesti Hírlap, 1926. május (48. évfolyam, 98-120. szám)

1926-05-18 / 110. szám

1926 május 18., kedd. PESTI HÍRLAP Fehér kámzsában, gyergyafénynél... Mindenki olvasott itt, vagy ott a nagy emberek furcsaságairól, különcségeiről, melyeket a tömeg meg­csodál, mint valami számára örökre megfejthetetlen misztériumot, az esztétikus és pszichológus boncolni kezd, az ál-tehetségek pedig előszeretettel utánoznak. Ki ne hallott volna például arról, hogy Schiller csak úgy tudott alkotni, hogy ha rothadó alma illatát érezte, Balzac pedig fehér kámzsában, bezárt ajtók és lefüggönyözött ablakok mögött éjjel-nappal gyertya­fény mellett?... A sort tovább fűzhetjük... A mi Jókaink hajnalban szeretett dolgozni, Kemény Zsig­mond, éjjel, erős feketézés közben, Vörösmarty eleinte éjjel, később reggel és délelőtt alkotta nagy műveit. A külföld nagy íróiról fennmaradt adatok szerint Vol­taire gesztikulálva, fel és alá járva és deklamálva, egy nagy lepedőt csavarva maga köré irta meg Ceti­lína-ját, Mme Stael-nek pedig kenyérbélből gyuró go­lyócskát kellett ujjai között forgatni, ha azt akarta, hogy inni tudjon. Diderot Voltairehez hasonló lármát és jeleneteket rögtönzött munka közben és ugyanúgy — néha egészen a sírásig — meghatotta hősemen sorsa, mint Balzac-ot, aki könnyezve súgta barátja fü­lébe egyszer, amikor az szomorúsága okát tuda­kolta, — „meghalt! ..." (Tudniillik: egyik regény­alakja ...) 15s száz meg száz apróság, számunkra megfejt­hetetlen emberi mozzanat dokumentálja az alkotó kü­lönállását a többi embertől, a művek megszületésének az ember életreébredéséhez hasonló titokzatosságát. Nem kell csodálkoznunk tehát, hogy mindaz, ami a „kiválasztottak" seregét elkülöníti a h­étköznapi em­bertől, elsősorban az alkotó fantázia lenyűgöző élet­vízióinak elgondolni­ és kifejezni tudása — minden időben megkülönböztetett tisztelet és bámulat tárgya-Ugyanazzal az érzéssel állunk egy nagy művel szem­ben, mint az ős-germánok a fába vésett jelek előtt, melyekben fogalmak és gondolatok rejtőztek s ame­lyeket ők ezért rim­á­nak, „szent titok"-nak keresztel­tek el. Kétségtelenül hatalmas utat tett meg az emberi­ség például Peru őslakóinak, az inkáknak „írásától", akik különböző szinű és hosszúságú egymás mellé fű­zött zsinegek különböző helyen való­ megcsomó­mászásával fejezték ki közölni valóikat, va­gy akár az egyiptomiak képírásától is, akik — mint is­meretes — egymás mellé vésett tárgyak nevének kez­dőbetűiből állították össze a szavakat — a mai kor többezer kötetben megjelenő könyveiig. Nemcsak kül­ső, technikai értelemben felmérhetetlen ez az utá­na­nem belső, szellemi értékek produkálásában is. Ennek a lehetőségét a betűírás teremtette meg, az emberi hangok jelölésére szolgáló absztrakt jel, mely nem­csak a mi szókincsünket fejezi ki, hanem — mint va­laki kiszámította — „530577931116852225360000000 le­hetséges változatával akárhány nyelv szókincsének formát ad " A maradandó kifejezés lehetőségével megindult az emberi alkotások áradata, mely mint valami gátját szakított folyó hömpölyög máig nem­zetek, népek testén keresztül. A laikus megdöbben, hogy fog tudni eligazodni az örvények a különböző nehézségek skillái és karibdiszei között? H­ol van az az Ariadné fonál, mely keresztül vezeti az írók és iro­dalmi alkotások labirintusán? És kezébe veszi a kü­lönböző „Világirodalomtörténet"-eket és csalódva te­szi le újra. Egymásnak ellentmondó adatcsoportosí­tás, egymással kiegyenlíthetetlen ítéletek ugyanarról az íróról. Aránylag még a legjobb, ha nyers adatokat, pontos tartalmi kivonatokat kap, mert akkor legalább módjában áll saját intuícióját követve alakítani ki tudatában a káoszból a rendet. Ekkor úi nehézségek merülnek fel előtte... Egy sereg fogalommal operál a könyv, melyeket tudottaknak, ismerteknek vesz, de a laikus előtt nem áll tisztán a jelentése. Megunva a re­ménytelinek látszó küzdelmet, végül is leteszi az érdeklődő a könyvet és lemond arról, hogy tiszta ké­pet alkosson egyes írókról, egyes nemzetek irodalmá­ról, irodalmi fogalmakról, kifejezésekről, sokat emle­getett szellemi kapcsolatokról és általában a földön élt s élő népek irodalmi munkásságának egészéről, amit közönségesen „Világirodalom"-nak szoktak ne­vezni. itt csak egy olyan szintetikus mű segíthet, mely betöltheti a Cicerone nehéz, de szép szerepét s ilyen a most sajtó alatt levő Irodalmi Lexikon. Lexikon, de nem a régi, rossz értelemben, mely nem jelentett mást, mint a nyers adatok pontos öszefoglalását. A „lexikon" szó itt csupán az anyagelrendezés módjára vonatkozhatik, jelentve a kezelhetőség és megtalálha­tóság könnyítésére szolgáló, címszavakba tömörített alfabetikus sorrendet, melyen belül az adatközlésen túl, a fő cél: az írónak, a műnek egy-egy nemzet iro­dalmának, vagy poétikai, esztetikai kifejezésnek szel­lemébe való bevezetés Ezt a célt tűzte ki maga elé és valósította meg Győző Andor a kiadásában rövidesen megjelenő Irodalmi­­lexikon­na­l, mely a legmodernebb irodalomtörténetírás és elmélet szempontjainak figye­lemben tartásával készült. A legteljesebb objektivitás jegyében íródtak az egyes nemzetek irodalmával fog­lalkozó címszavak, melyek nemcsak a szokásos terü­leteket dolgozzák fel, de a távolkeleti és exotikus népek irodalmának, s több, mindmáig erősen elhanyagolt problémáknak kimerítő tárgyalását és tartalmazzák. Ezt a nagykoncepciójú és nemzetközi viszonylatban is helytálló irodalmi­ lexikont, mely a kiadó áldozatkész­ségéből kiállításában, illusztratív anyagával és terje­delmével a magyar könyvpiac szenzációja lesz — Be­nedek Marcell szerkeszti. Az ő avatott kezébe futnak össze a szálak, ő áll a nagykiterjedésű szerkesztő­bizottság és munkatársi gárda élén, amelynek név­­sora garantálja a cikkek nívóját: Alexander Bernát, Babits Mihály, Balassa József, Bonkáló Sándor, Czebe Gyula, Kolltay Miklós, Kremmer Dezső, Kúnos Ignác, Lindberg Niels, Lambrecht Kálmán, Nagy József (Pécs), Németh Antal, Révay József, Rózsa Dezső, Se­bestyén Károly, Schmidt József, Schöpflin Aladár, Trócsányi Zoltán, Turóczi-Trostler József, Vikár Béla,­­Widmar Antonio stb. összesen mintegy ötven munka­­társ vetteik végig az irodalomkedvelőket az összes né­pek és nemzetek irodalmi műveinek, íróinak és az irodalomelméleti problémáknak labirintusán, olyan szépségeket tárva fel az olvasók előtt, hogy nemcsak csodálni fogják a rothadó almát szagolgatás és a fe­hér kámzsában, gyertyafény mellett sort sor után rovás misztikus attitűdjében megjelenő irót és művét, de megérteni és igy — ami mindennél többet jelent: — szeretni is! . . . —r —s,— 11 díjból Azbestavtos kapott a jugoszláv kormány Belgrád, máj. 17. A kormánykoalíció helyreállí­tására és kibővítésére vonatkozó tárgyalások az utóbbi 48 órában szakadatlanul folynak. A király Uzunovics lemondását nem fogadta el, hanem meg­bízta, hogy a megegyezés alapján álló pártok bevo­násával kormánytöbbség­t létesítsen. Így a minisz­terelnök már vasárnap tárgyalásokat kezdett Davi­doviccsal és több ízben megbeszélést folytatott vele. Ma délelőtt a demokrata pártklub ülést tartott, amelyen kimondották, hogy elvben hozzájárulnak a kormányhoz való csatlakozáshoz, bizonyos konkrét feltételek mellett. Először is kívánják a korrupció­ellenes törvény meghozatalát egy hónapon belül, a miniszteri tárcák méltányos megosztását és a párt részvételét esetleges választási kormányban. Végül a párt ragaszkodik ahhoz, hogy a vele szövetség­ben levő bosnyák muzulmán pártot is bevonják a kormányba Minthogy a radikális párt ezeket a feltétele­ket valószínűleg nem fogadja el, a Davidovics-párt megnyerése valószínűtlennek látszik. Ratdics támogatja az új kormánykoalíciót. Belgrád, máj. 17. A Radics-párt megkezdte hi­vatalos tárgyalásait Uzunoviccsal. Radics már több ízben hangsúlyozta, hogy a koalíció fentartásához készséggel hozzájárul és pártjának ezirányu állás­foglalását Prcka és Pucelj delegátusok útján már tegnap Uzunovics tudomására hozta. Ma délelőtt elterjedt hírek szerint a Radics párt lojális támoga­tását igérte meg a kormánynak és hozzájárult Ra­dics Pál elejtéséhez is abban az esetben, ha a kor­mány a maga részéről hajlandó Nikicset elejteni. Redics Pál tárcáját Preka, Nikicsét pedig Sibenik Sztankó venné át. I & EZ­St A kölcsönös békülékenység szellemében történt a megegyezés. Lordon, május 17. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) Azt a szerződést, amelyet a munka­adók a munkásokkal kötnek, az jellemzi, h­ogy bérleszállításról egyáltalán nincs szó benne. A miniszterelnök felhívása, hogy a tárgyalásokat a békülékenység szelleme hassa át, teljes meg­értésre talált. A szakszervezetek aláírták azt a nyilatkozatot, amelyben elismerik, hogy a mun­kának felmondás nélküli abbahagyásával tör­vényellenesen jártak el. Abban a megállapodás­ban, amelyet az újságkiadók a szedők szakszer­vezetével kötöttek, a szakszervezet biztosítja, hogy a jövőben semmiféle komfliktus nem lesz a cikkek tartalma miatt. Garantálják m­ég, hogy a sztrájk idején munkát vállalt munká­soknak semmiféle kellemetlenséget nem okoz­nak, amivel szemben a munkaadók is biztosít­ják azt, hogy valamennyi munkásukat egyönte­tűen kezelik, tekintet nélkül arra, hogy részt­vettek-e a sztrájkban, vagy sem.. A sztrájk 750 ezer fontba került az angol kincstárnak. London, május 17. (Reiter.) Az alsóházban egy kérdésre válaszolva, Churchill kincstári kancellár kijelentette, hogy a kormánynak a sztrájk következtében származott kiadásait 750.000 font sterlingre becsüli. Nem hiszi, hogy az adók felemelését kellene javasolni. Niflundsen háromnapi légi uiíta­ pirít el Alaszkáig. Az északi sark: jég és víz. Aniun£sen és torsai nem láttak földet a sarkon. A Fierge útjának és megérkezésének részletei. A Pesti Hírlap már jelentette, hogy a sarkvi­déki repülők a Norge léghajón Nome alaskai vá­roska helyett az onnan északnyugatra fekvő Teller eszkimótelepen szállottak le. A Norge hetvenegy órás légi utat tett meg a sarkon keresztül Alaskáig. A léghajó a sark fölött jelentékeny időt töltött, hogy Amundsen és kutató társai tudományos vizsgáló­dásokat végezhessenek. A sarlan nem láttak földet A Norge csütörtökön szállott le Tellerben, ahonnan utasai hétf­őn reggel érkeztek meg motorcsónakon Nonneba. A léghajót leszerelték. Nobile ezredes rá­diójelentést küldött Mussolininak. A Norge útjának és megérkezésének részleteiről a következő távira­tok számolnak be: Newyork, máj. 17. .A léghajó kikötése Tellerben, a Grantly Harbour befagyott kikötőjében simán ment végbe. A léghajót 30 perc alatt kiürítették és Nobile ezredes vezetése alatt leszerelték. Omdal hadnagy, aki a motorcsónakon vissza a­kart menni Tellerbe, kijelentette, hogy a léghajó gépei jó álla­potban vannak és kitűnően működtek. Amundsen megállapította, hogy mindenkor tudta, merre jár a Norge. Teller ez idő szerint jég alatt áll, így hajó­kikötésről és a Norgénak hajóra szállításáról csak hónapok múltán lehet szó. Nome, máj. 17. Hétfőn reggel öt órakor Amund­sen, Ellsworth, Wisling és Omdal motorcsónakon ideérkeztek. Newyork, máj. 17. Nomeból jelentik, hogy azt a motorcsónakot, amelyen a Norge legény­sége Nomeba érkezett, a Teller melletti Port Clarency-Bay jegén 14 mérföldnyi úton át kel­lett vontatni, amíg szabad vizet értek és elin­dulhattak a német útra. Nometól hét mérföld­nyire nyugatra, a Kígyó-folyam torkolatánál eszkimók és fehér emberek csoportja verődött össze a Norge személyzetének üdvözlésére. No­me lakosságának egy része elkedvetlenedésé­nek adott kifejezést Amundsennel szemben, mert bár a német norvég alkonzulnak azt az utasítást adta, hogy a léghajó kikötésekor nyúj­tandó segély céljaira száz ember jöjjön össze, a Norgét mégsem vezette Noméba. Larssen had­nagy, a Norge másodkormányosa, kijelentette, hogy az északi sarkon vékony jégréteget és nyílt vi­zet találtak, földet azonban nem fedeztek föl.­­ A Norge jelentékeny ideig vesztegelt az északi I­­sarkon, hogy, tudományos, megfigyeléseket végez­hessenek. A léghajó a sarkon 600 lábig ereszke­dett le a jégterület fölé és ezután ismét 4000 lábig emelkedett. Point-Barrow felett jég képződött a léghajó propeller-szárnyain. Ez a jégréteg később letört és átvágta az egyik gáztartályt, úgyhogy a léghajó a hydrogén elvesztése következtében rend­kívül megnehezedett. A Barrowból Tellerbe ve­zető úton azonban kedvező szél támogatta útjá­ban a léghajót.A Norge személyzete összesen 71 órát töltött a levegőben. Tellerbe nagyon fárad­tan, azonban a legjobb egészségben érkeztek meg Kikötés előtt horgonyt vetettek és Arduino őrmester a horgony közelén leereszkedett a földre, hogy a kikötési munkálatokat vezesse, amelyek he­ves szélben mentek végbe. Róma, máj. 17. A Stefani-iroda közli Nobile ez­redesnek következő jelentését, amelyet Mussolini miniszterelnök Nomeból délelőtt mint rádiójelen­tést­­ kapott meg: „A Spitzbergákról az Északi Sarkon át Alasz­kába vezető légi utat szerencsésen befejeztük és kö­rülbelül 5300 kilométert 71 óra alatt tettünk meg. A 7. Északi Sark fölött a repülés első része nehéz­ségek nélkül ment végbe. Az Északi Sarktól Cap Barrewig terjedő má­sodik útrészleten a léghajó fémrészein le­rakodó veszélyes jégalakulatok akadályozták a repülést és károkat okoztak, amelyek azonban az elővigyá­zatossági intézkedések következtében szerencsére csak jelentéktelenebb természetűek voltak. Cap Bar­rowtól az út idáig nagyon nehéz volt. Sűrű felhő­vel járó erős szélváltozás következtében útirányunk a Behring-szoros felé tért el és repülésünk utolsó óráit nagyon kínossá tette. Nome környékén való repülésünk idején hóvihar dühöngött. Egy pillanatnyi szünetet kihasználva leszálltunk a léghajóval, amely teljesen jó állapotban van. Ha a légköri viszonyok és a szikratávíró-állomások — amelyek a legutóbbi két napon át nem működtek — megengedték volna, a repülést további ezer kilomé­terre folytattam volna, mert a léghajó benzinkészlete ezt lehetővé tette volna. A három nap alatt, amely­nek idején a repülés ily rendkívüli légköri viszo­nyok mellett történt meg, a léghajó legénysége cso­­­dálatraméltóan viselkedett. Így tettük meg a Róma— Északi Sark—Alaszka út 13.000 kilométerét 172 óra alatt, amivel túlhaladtunk az előzetesen megállapí­tott programmot."

Next