Pesti Hírlap, 1926. május (48. évfolyam, 98-120. szám)
1926-05-18 / 110. szám
1926 május 18., kedd. PESTI HÍRLAP Fehér kámzsában, gyergyafénynél... Mindenki olvasott itt, vagy ott a nagy emberek furcsaságairól, különcségeiről, melyeket a tömeg megcsodál, mint valami számára örökre megfejthetetlen misztériumot, az esztétikus és pszichológus boncolni kezd, az ál-tehetségek pedig előszeretettel utánoznak. Ki ne hallott volna például arról, hogy Schiller csak úgy tudott alkotni, hogy ha rothadó alma illatát érezte, Balzac pedig fehér kámzsában, bezárt ajtók és lefüggönyözött ablakok mögött éjjel-nappal gyertyafény mellett?... A sort tovább fűzhetjük... A mi Jókaink hajnalban szeretett dolgozni, Kemény Zsigmond, éjjel, erős feketézés közben, Vörösmarty eleinte éjjel, később reggel és délelőtt alkotta nagy műveit. A külföld nagy íróiról fennmaradt adatok szerint Voltaire gesztikulálva, fel és alá járva és deklamálva, egy nagy lepedőt csavarva maga köré irta meg Cetilína-ját, Mme Stael-nek pedig kenyérbélből gyuró golyócskát kellett ujjai között forgatni, ha azt akarta, hogy inni tudjon. Diderot Voltairehez hasonló lármát és jeleneteket rögtönzött munka közben és ugyanúgy — néha egészen a sírásig — meghatotta hősemen sorsa, mint Balzac-ot, aki könnyezve súgta barátja fülébe egyszer, amikor az szomorúsága okát tudakolta, — „meghalt! ..." (Tudniillik: egyik regényalakja ...) 15s száz meg száz apróság, számunkra megfejthetetlen emberi mozzanat dokumentálja az alkotó különállását a többi embertől, a művek megszületésének az ember életreébredéséhez hasonló titokzatosságát. Nem kell csodálkoznunk tehát, hogy mindaz, ami a „kiválasztottak" seregét elkülöníti a hétköznapi embertől, elsősorban az alkotó fantázia lenyűgöző életvízióinak elgondolni és kifejezni tudása — minden időben megkülönböztetett tisztelet és bámulat tárgya-Ugyanazzal az érzéssel állunk egy nagy művel szemben, mint az ős-germánok a fába vésett jelek előtt, melyekben fogalmak és gondolatok rejtőztek s amelyeket ők ezért rimának, „szent titok"-nak kereszteltek el. Kétségtelenül hatalmas utat tett meg az emberiség például Peru őslakóinak, az inkáknak „írásától", akik különböző szinű és hosszúságú egymás mellé fűzött zsinegek különböző helyen való megcsomómászásával fejezték ki közölni valóikat, vagy akár az egyiptomiak képírásától is, akik — mint ismeretes — egymás mellé vésett tárgyak nevének kezdőbetűiből állították össze a szavakat — a mai kor többezer kötetben megjelenő könyveiig. Nemcsak külső, technikai értelemben felmérhetetlen ez az utánanem belső, szellemi értékek produkálásában is. Ennek a lehetőségét a betűírás teremtette meg, az emberi hangok jelölésére szolgáló absztrakt jel, mely nemcsak a mi szókincsünket fejezi ki, hanem — mint valaki kiszámította — „530577931116852225360000000 lehetséges változatával akárhány nyelv szókincsének formát ad " A maradandó kifejezés lehetőségével megindult az emberi alkotások áradata, mely mint valami gátját szakított folyó hömpölyög máig nemzetek, népek testén keresztül. A laikus megdöbben, hogy fog tudni eligazodni az örvények a különböző nehézségek skillái és karibdiszei között? Hol van az az Ariadné fonál, mely keresztül vezeti az írók és irodalmi alkotások labirintusán? És kezébe veszi a különböző „Világirodalomtörténet"-eket és csalódva teszi le újra. Egymásnak ellentmondó adatcsoportosítás, egymással kiegyenlíthetetlen ítéletek ugyanarról az íróról. Aránylag még a legjobb, ha nyers adatokat, pontos tartalmi kivonatokat kap, mert akkor legalább módjában áll saját intuícióját követve alakítani ki tudatában a káoszból a rendet. Ekkor úi nehézségek merülnek fel előtte... Egy sereg fogalommal operál a könyv, melyeket tudottaknak, ismerteknek vesz, de a laikus előtt nem áll tisztán a jelentése. Megunva a reménytelinek látszó küzdelmet, végül is leteszi az érdeklődő a könyvet és lemond arról, hogy tiszta képet alkosson egyes írókról, egyes nemzetek irodalmáról, irodalmi fogalmakról, kifejezésekről, sokat emlegetett szellemi kapcsolatokról és általában a földön élt s élő népek irodalmi munkásságának egészéről, amit közönségesen „Világirodalom"-nak szoktak nevezni. itt csak egy olyan szintetikus mű segíthet, mely betöltheti a Cicerone nehéz, de szép szerepét s ilyen a most sajtó alatt levő Irodalmi Lexikon. Lexikon, de nem a régi, rossz értelemben, mely nem jelentett mást, mint a nyers adatok pontos öszefoglalását. A „lexikon" szó itt csupán az anyagelrendezés módjára vonatkozhatik, jelentve a kezelhetőség és megtalálhatóság könnyítésére szolgáló, címszavakba tömörített alfabetikus sorrendet, melyen belül az adatközlésen túl, a fő cél: az írónak, a műnek egy-egy nemzet irodalmának, vagy poétikai, esztetikai kifejezésnek szellemébe való bevezetés Ezt a célt tűzte ki maga elé és valósította meg Győző Andor a kiadásában rövidesen megjelenő Irodalmilexikonnal, mely a legmodernebb irodalomtörténetírás és elmélet szempontjainak figyelemben tartásával készült. A legteljesebb objektivitás jegyében íródtak az egyes nemzetek irodalmával foglalkozó címszavak, melyek nemcsak a szokásos területeket dolgozzák fel, de a távolkeleti és exotikus népek irodalmának, s több, mindmáig erősen elhanyagolt problémáknak kimerítő tárgyalását és tartalmazzák. Ezt a nagykoncepciójú és nemzetközi viszonylatban is helytálló irodalmi lexikont, mely a kiadó áldozatkészségéből kiállításában, illusztratív anyagával és terjedelmével a magyar könyvpiac szenzációja lesz — Benedek Marcell szerkeszti. Az ő avatott kezébe futnak össze a szálak, ő áll a nagykiterjedésű szerkesztőbizottság és munkatársi gárda élén, amelynek névsora garantálja a cikkek nívóját: Alexander Bernát, Babits Mihály, Balassa József, Bonkáló Sándor, Czebe Gyula, Kolltay Miklós, Kremmer Dezső, Kúnos Ignác, Lindberg Niels, Lambrecht Kálmán, Nagy József (Pécs), Németh Antal, Révay József, Rózsa Dezső, Sebestyén Károly, Schmidt József, Schöpflin Aladár, Trócsányi Zoltán, Turóczi-Trostler József, Vikár Béla,Widmar Antonio stb. összesen mintegy ötven munkatárs vetteik végig az irodalomkedvelőket az összes népek és nemzetek irodalmi műveinek, íróinak és az irodalomelméleti problémáknak labirintusán, olyan szépségeket tárva fel az olvasók előtt, hogy nemcsak csodálni fogják a rothadó almát szagolgatás és a fehér kámzsában, gyertyafény mellett sort sor után rovás misztikus attitűdjében megjelenő irót és művét, de megérteni és igy — ami mindennél többet jelent: — szeretni is! . . . —r —s,— 11 díjból Azbestavtos kapott a jugoszláv kormány Belgrád, máj. 17. A kormánykoalíció helyreállítására és kibővítésére vonatkozó tárgyalások az utóbbi 48 órában szakadatlanul folynak. A király Uzunovics lemondását nem fogadta el, hanem megbízta, hogy a megegyezés alapján álló pártok bevonásával kormánytöbbségt létesítsen. Így a miniszterelnök már vasárnap tárgyalásokat kezdett Davidoviccsal és több ízben megbeszélést folytatott vele. Ma délelőtt a demokrata pártklub ülést tartott, amelyen kimondották, hogy elvben hozzájárulnak a kormányhoz való csatlakozáshoz, bizonyos konkrét feltételek mellett. Először is kívánják a korrupcióellenes törvény meghozatalát egy hónapon belül, a miniszteri tárcák méltányos megosztását és a párt részvételét esetleges választási kormányban. Végül a párt ragaszkodik ahhoz, hogy a vele szövetségben levő bosnyák muzulmán pártot is bevonják a kormányba Minthogy a radikális párt ezeket a feltételeket valószínűleg nem fogadja el, a Davidovics-párt megnyerése valószínűtlennek látszik. Ratdics támogatja az új kormánykoalíciót. Belgrád, máj. 17. A Radics-párt megkezdte hivatalos tárgyalásait Uzunoviccsal. Radics már több ízben hangsúlyozta, hogy a koalíció fentartásához készséggel hozzájárul és pártjának ezirányu állásfoglalását Prcka és Pucelj delegátusok útján már tegnap Uzunovics tudomására hozta. Ma délelőtt elterjedt hírek szerint a Radics párt lojális támogatását igérte meg a kormánynak és hozzájárult Radics Pál elejtéséhez is abban az esetben, ha a kormány a maga részéről hajlandó Nikicset elejteni. Redics Pál tárcáját Preka, Nikicsét pedig Sibenik Sztankó venné át. I & EZSt A kölcsönös békülékenység szellemében történt a megegyezés. Lordon, május 17. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Azt a szerződést, amelyet a munkaadók a munkásokkal kötnek, az jellemzi, hogy bérleszállításról egyáltalán nincs szó benne. A miniszterelnök felhívása, hogy a tárgyalásokat a békülékenység szelleme hassa át, teljes megértésre talált. A szakszervezetek aláírták azt a nyilatkozatot, amelyben elismerik, hogy a munkának felmondás nélküli abbahagyásával törvényellenesen jártak el. Abban a megállapodásban, amelyet az újságkiadók a szedők szakszervezetével kötöttek, a szakszervezet biztosítja, hogy a jövőben semmiféle komfliktus nem lesz a cikkek tartalma miatt. Garantálják még, hogy a sztrájk idején munkát vállalt munkásoknak semmiféle kellemetlenséget nem okoznak, amivel szemben a munkaadók is biztosítják azt, hogy valamennyi munkásukat egyöntetűen kezelik, tekintet nélkül arra, hogy résztvettek-e a sztrájkban, vagy sem.. A sztrájk 750 ezer fontba került az angol kincstárnak. London, május 17. (Reiter.) Az alsóházban egy kérdésre válaszolva, Churchill kincstári kancellár kijelentette, hogy a kormánynak a sztrájk következtében származott kiadásait 750.000 font sterlingre becsüli. Nem hiszi, hogy az adók felemelését kellene javasolni. Niflundsen háromnapi légi uiíta pirít el Alaszkáig. Az északi sark: jég és víz. Aniun£sen és torsai nem láttak földet a sarkon. A Fierge útjának és megérkezésének részletei. A Pesti Hírlap már jelentette, hogy a sarkvidéki repülők a Norge léghajón Nome alaskai városka helyett az onnan északnyugatra fekvő Teller eszkimótelepen szállottak le. A Norge hetvenegy órás légi utat tett meg a sarkon keresztül Alaskáig. A léghajó a sark fölött jelentékeny időt töltött, hogy Amundsen és kutató társai tudományos vizsgálódásokat végezhessenek. A sarlan nem láttak földet A Norge csütörtökön szállott le Tellerben, ahonnan utasai hétfőn reggel érkeztek meg motorcsónakon Nonneba. A léghajót leszerelték. Nobile ezredes rádiójelentést küldött Mussolininak. A Norge útjának és megérkezésének részleteiről a következő táviratok számolnak be: Newyork, máj. 17. .A léghajó kikötése Tellerben, a Grantly Harbour befagyott kikötőjében simán ment végbe. A léghajót 30 perc alatt kiürítették és Nobile ezredes vezetése alatt leszerelték. Omdal hadnagy, aki a motorcsónakon vissza akart menni Tellerbe, kijelentette, hogy a léghajó gépei jó állapotban vannak és kitűnően működtek. Amundsen megállapította, hogy mindenkor tudta, merre jár a Norge. Teller ez idő szerint jég alatt áll, így hajókikötésről és a Norgénak hajóra szállításáról csak hónapok múltán lehet szó. Nome, máj. 17. Hétfőn reggel öt órakor Amundsen, Ellsworth, Wisling és Omdal motorcsónakon ideérkeztek. Newyork, máj. 17. Nomeból jelentik, hogy azt a motorcsónakot, amelyen a Norge legénysége Nomeba érkezett, a Teller melletti Port Clarency-Bay jegén 14 mérföldnyi úton át kellett vontatni, amíg szabad vizet értek és elindulhattak a német útra. Nometól hét mérföldnyire nyugatra, a Kígyó-folyam torkolatánál eszkimók és fehér emberek csoportja verődött össze a Norge személyzetének üdvözlésére. Nome lakosságának egy része elkedvetlenedésének adott kifejezést Amundsennel szemben, mert bár a német norvég alkonzulnak azt az utasítást adta, hogy a léghajó kikötésekor nyújtandó segély céljaira száz ember jöjjön össze, a Norgét mégsem vezette Noméba. Larssen hadnagy, a Norge másodkormányosa, kijelentette, hogy az északi sarkon vékony jégréteget és nyílt vizet találtak, földet azonban nem fedeztek föl. A Norge jelentékeny ideig vesztegelt az északi Isarkon, hogy, tudományos, megfigyeléseket végezhessenek. A léghajó a sarkon 600 lábig ereszkedett le a jégterület fölé és ezután ismét 4000 lábig emelkedett. Point-Barrow felett jég képződött a léghajó propeller-szárnyain. Ez a jégréteg később letört és átvágta az egyik gáztartályt, úgyhogy a léghajó a hydrogén elvesztése következtében rendkívül megnehezedett. A Barrowból Tellerbe vezető úton azonban kedvező szél támogatta útjában a léghajót.A Norge személyzete összesen 71 órát töltött a levegőben. Tellerbe nagyon fáradtan, azonban a legjobb egészségben érkeztek meg Kikötés előtt horgonyt vetettek és Arduino őrmester a horgony közelén leereszkedett a földre, hogy a kikötési munkálatokat vezesse, amelyek heves szélben mentek végbe. Róma, máj. 17. A Stefani-iroda közli Nobile ezredesnek következő jelentését, amelyet Mussolini miniszterelnök Nomeból délelőtt mint rádiójelentést kapott meg: „A Spitzbergákról az Északi Sarkon át Alaszkába vezető légi utat szerencsésen befejeztük és körülbelül 5300 kilométert 71 óra alatt tettünk meg. A 7. Északi Sark fölött a repülés első része nehézségek nélkül ment végbe. Az Északi Sarktól Cap Barrewig terjedő második útrészleten a léghajó fémrészein lerakodó veszélyes jégalakulatok akadályozták a repülést és károkat okoztak, amelyek azonban az elővigyázatossági intézkedések következtében szerencsére csak jelentéktelenebb természetűek voltak. Cap Barrowtól az út idáig nagyon nehéz volt. Sűrű felhővel járó erős szélváltozás következtében útirányunk a Behring-szoros felé tért el és repülésünk utolsó óráit nagyon kínossá tette. Nome környékén való repülésünk idején hóvihar dühöngött. Egy pillanatnyi szünetet kihasználva leszálltunk a léghajóval, amely teljesen jó állapotban van. Ha a légköri viszonyok és a szikratávíró-állomások — amelyek a legutóbbi két napon át nem működtek — megengedték volna, a repülést további ezer kilométerre folytattam volna, mert a léghajó benzinkészlete ezt lehetővé tette volna. A három nap alatt, amelynek idején a repülés ily rendkívüli légköri viszonyok mellett történt meg, a léghajó legénysége csodálatraméltóan viselkedett. Így tettük meg a Róma— Északi Sark—Alaszka út 13.000 kilométerét 172 óra alatt, amivel túlhaladtunk az előzetesen megállapított programmot."