Pesti Hírlap, 1927. április (49. évfolyam, 74-97. szám)
1927-04-01 / 74. szám
1927 április 1., péntek. PESTI FIR LAP Dr. Polónyi Dezső nyilatkozata a Margitsziget ügyéről. A Szent Margitsziget ügyének egyik legalaposabb ismerője dr. Polónyi Dezső. Hozzá fordultunk, hogy pártatlan véleményt kapjunk a Közmunkatanács ismeretes pénzügyi műveletéről. Dr. Polónyi a következőket mondta: — A tegnapi törvényhatósági bizottsági közgyűlésen észlelt jelenségek arra utalnak, hogy a bizottsági tagok és így feltehetőleg a közönség tekintélyes része is úgy a Közmunkatanács jogköre és helyzete tekintetében, mint pedig a szentmargitszigeti kérdés jelentőségét illetően bizonyos mértékű fogalomzavarban szenved. Még maga az interpelláló dr. Bedő Mór tisztelt barátom is, kinek felsorolásában kétségkívül igen érdekes adatok voltak, megengedte magának, hogy a Közmunkatanácsról lekicsinylő humor alkalmazásával beszéljen és ezzel a kérdés jelentőségét nem ismerő bizottsági tagok tetszésnyilvánítását szerezze meg. — Mélyen sajnálom, hogy szemoperációm miatt öt hét óta el vagyok zárva az írás, olvasástól s így felvilágosításaimat kizárólag emlékezet alapján kell élőszóval megadnom, holott a kérdés megérdemelné a szakszerű és alapos kidolgozást. Remélem azonban, hogy igy is be tudom állítani a helyes nézőpontokat. — Idősb gróf Andrássy Gyula kormánya 1870-ben angol mintára alakította meg a Fővárosi Pénzalapot és az 1870. évi X-ik törvénycikk 10. §-a „Fővárosi Közmunkák Tanácsa" címmel közhatóságot rendelt felállítani, melynek kötelességévé tette a többi között a Fővárosi Pénzalap kezelését és annak képviseletét. Ennek szervezete és hatásköre igen sikerülten oldotta meg azt a problémát, hogy miként lehet egyes olyan kérdésekben, amelyek kétségkívül a központi kormányzat hatásköre alá tartoznak, a főváros közönségének beleszólását biztosítani. A fővárosnak ugyanis a többi törvényhatóságoktól eltérő különleges közjogi helyzete van, mert itt számtalan olyan ügy kerül felszínre, melyek nemcsak helyi, hanem országos érdekűek. Így például csak röviden utalva néhány fontosabb kérdésre, bizonyos az, hogy a kereskedelemnek és iparnak országos érdekeit érintik a hidak, a kikötők, a pályaudvarok elhelyezésének és felépítésérek kérdései. Teljességgel lehetetlen lenne, hogy ha ezeknek a kérdéseknek kezelése nem bízatnék valamelyes különleges szervre, akkor a miniszteri felelősség elvének sérelmére a központi kormány ezeket a saját kezéből kiadja és a főváros autonómiájának átengedje. Amidőn tehát a törvény egy külön közhatósági szervet létesített az ilynemű kérdések intézésére és pedig olyat, amelyben a főváros közönsége paritásos alapon vehet részt, akkor a központi kormányzat rendelkezési jogának kisebbítésével a főváros közönsége javára biztosította azt a jogot, hogy részt vehessen ezeknek intézésében. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa ezek szerint nem az autonómiának kisebbítése, hanem ellenkezőleg annak kiterjesztése. Ehhez még hozzáteendő az, hogy annak idején a Fővárosi Pénzalap létesítése kizárólag állami vagyonból történt és ahhoz a főváros közönsége egyetlen fillérrel hozzá nem járult. Aki ezenfelül bővebb információt óhajt magának szerezni, olvassa el néhai atyámnak e tárgyban szerkesztett és nyomtatásban is megjelent emlékiratát, amelyben minden részletre kiterjedőleg bőséges felvilágosítást nyer. Ami már most a Szent Margitsziget kérdését illeti, ezt lehetetlen a nélkül ismertetni, hogy ismétlésekbe ne bocsátkozzunk. A kormány 1908-ban megvásárolta a szigetet és annak tulajdonjogát a Fővárosi Pénzalap javára kebeleztette be. A Közmunkatanácsnak azonban nem volt elegendő anyagi eszköze arra, hogy a szükséges befektetéseket eszközölje és így biztosítsa és rentábilisan fenntarthassa annak törvényileg meghatározott nyilvános kertjellegét. Ezért határozta el a Közmunkatanács a bérbeadást, amit az 1912-iki kormány sajnosan panamacélokra aknázott ki, amennyiben a bérbevevő társaságtól kb. 10 millió aranykoronát vett át pártkasszacélokra. A társaság ezt a befizetést szívesen teljesítette, mert számítását a kormány által engedélyezett játékbankra alapította. Jött azonban egy másik kormány és a játékbankból nem lett semmi. Természetes, hogy a társaság tönkrement és vállalt befektetési kötelezettségéből úgyszólván semmit sem tudott teljesíteni. Közbejött a háború is, amelynek révén az a társaság, amellyel szemben az akkori kormányzatnak a történtek miatt nem volt elég erkölcsi ereje fellépni, pusztulni engedte a szigetet és csak azon iparkodott, hogy kisebb átmeneti befektetések révén mennél több pillanatnyi üzleti hasznot tudjon belőle kivonni. Wekerle Sándor miniszterelnök azután néhai atyámat azzal a speciális megbízatással nevezte ki közmunkatanácsi elnökké, hogy a közérdek megóvása céljából a bérleti szerződést szüntesse meg. Sokat lehetne beszélni arról, hogy ez miért nem sikerülhetett azonnal. Atyám halála után a bérlőtársaság részvényei sokszor piacon voltak és többször gazdát cseréltek. 1922-ben a bérlőtársaságnak sikerült rendkívül előnyös változtatásokat kieszközölni a bérleti szerződésen. Hogy milyen mértékű kötelezettségektől szabadultak meg ellenérték nélkül, ezt annak idején előterjesztette interpellációmban, melyre választ mai napig sem kaptam, felsoroltam. — Itt közbevetőleg egy jóleső, kedves kötelességet kell teljesítenem. Közvetlen tényekből szereztem meggyőződést arról, hogy Czabalay Kálmán úr, a Közmunkák Tanácsának jelenlegi vezetője, minden vonatkozásban a legtisztább közérdektől áthatva állandóan azon fáradozott, hogy a szigeti állapotokon a főváros közönségének érdekében álló változtatásokat keresztülvihesse. Még hozzá kell tennem ehhez, amit hazai viszonyaink mellett csak örömmel regisztrálhatunk, hogy az elnökhelyettes úr puritán becsületessége, szorgalma és jóakaratú igyekezete valamennyiünknek legteljesebb háláját és elismerését érdemelheti ki. Őszintén szólva, nekem csupán az volt az aggodalmam, hogy kellő pénzügyi és könyvviteli technikai képességgel nem bírván, jóhiszeműleg áldozata lehet a bérlőtársaság üzletileg minden hájjal megkent vezetőinek. Az elnökhelyettes úr azonban kijátszotta aggodalmaimat, mert kiegészítette magát ilyen irányban is és támogatást nyert olyan helyről, amelynek pénzügyi gyakorlottsága megnyugtató. — E helyütt egy titkot kell elárulnom — még akkor is, ha ezt az elnökhelyettes úr rossznéven fogja venni, ő ugyanis tisztában volt a bérlőtársaság szerződésszegéseivel és minden igyekezete azon volt, hogy a szerződést — ha kell, bírói úton is felbontassa. E célból hivatalos felhívásban három helyről jogi szakvéleményt kért be. A Kincstári Jogügyi Igazgatóság rövid néhány soros munkájában azt a véleményt nyilvánította, hogy a bérlőtársaság szerződésszegése nem lenne perrendszerűleg igazolható. Dr. Metzler Gusztáv kiváló kollégám kidolgozott véleményének konklúziója az volt, hogy a bírói lépések folyamatba tétele előtt a bérlőtársaságnak utólagos teljesítésre határidőt kell szabni. Ezekkel szemben egyedül állott az én jogvéleményem, melyben azt az álláspontot foglaltam el, hogy a fennforgó szerződésszegések miatt bírói jogsegélyt kell igénybe venni. Ilyen helyzetben az elnökhelyettes úr nem tudta szándékát keresztülvinni és ezért kénytelen volt a köz érdekeinek megóvása céljából más utakat keresni. Az eredmény ismeretes. Valószínűnek tartota, hogy ha a kormányzat az elnökhelyettes úrnak arra adott volna utasítást, hogy előzőleg létesse folyamatba a szerződés megszüntetése iránti pert, akkor a részvénytöbbséget esetleg olcsóbban lehetett volna megvásárolni. Lehetne ezzel kapcsolatban még több fontos jelenséget is felhívni, azonban ezektől kénytelen vagyok eltekinteni, mert nem kívánom befejezéshez közeledő sajtópereim számát szaporítani. Rendkívül fontosnak tartom a közérdek szempontjából annak mérlegelését, hogy a részvények megvásárlása által a Közmunkatanács az összes melléküzemeknek tulajdonjogát is 100 százalékban megszerezte. Ugy látszik ugyanis, hogy ezeknek jövedelmezősége biztosítani fogja a vétel rentabilitását s igy lehetővé teszi, hogy a Közmunkatanács az üzleti exploitálási érdekekkel szemben fokozottabb mértékben érvényesíthesse a főváros közönségének érdekeit. Többször megokolt jogi meggyőződésem az, hogy törvényellenes panama volt annak idején a bérbeadás és csak az illetékes körök tájékozatlansága folytán történhetett a bérleti szerződésnek a bérlőtársaság javára történt megváltoztatása. A mostani tranzakció azt bizonyítja, hogy ezeket az anomáliákat akarták megszüntetni és ezt a lehetőség által adva volt módon cselekedték. Lehet, hogy drágán, de mindenesetre úgy, hogy a főváros közönségének örvendetesen kell tudomásul vennie a csupán üzleti exploitálási érdekeket kultiváló és állandóan csak üzérkedő társaság elmozdítását. Bethlen miniszterelnök a szövetkezeteknél történt visszaélésekről. Készül a részvényjog reformja. Erdélyi Aladár bejelentette, hogy Schnetzer Ferenc 9 milliárd végkielégítést követel a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetétől. — „Államtitkárok egymilliárdos évi jövedelme." Az egységes párt csütörtökön este értekezletet tartott, amelyen gróf Bethlen István miniszterelnök s a kormány több tagja is megjelent. Az értekezleten Erdélyi Aladár az államilag támogatott szövetkezetek működését bírálta és fölemlítette, hogy egyes altruisztikus és államilag támogatott szövetkezetek olyan súlyos szerződéseket kötnek a szövetkezet vezetőivel, amelyek az egész intézményt válságba sodorják. Megtörténik az, hogy egyes vezetők a részvényeket összevásárolják, ezáltal maguknak többséget szereznek s ennek révén olyan visszaéléseket követnek el, amelyeket a kormány nem nézhet tétlenül. Hivatkozik a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetére, ahol a vezérigazgatónak súlyos szerződése óriási megdöbbenést keltett. (Felkiáltások: Ki az? Schwetzer Ferenc.) A Szövetkezet vezérigazgatójának, aki most nyugalomba vonul, 9 milliárd végkielégítést kell kifizetni. (Zajos felkiáltások: Hallatlan!) Meg kell akadályozni, hogy ilyen botrányos esetek előfordulhassanak és köztisztviselők pénzéből szerzett vagyont ilyen módon elpocsékoljanak. Törvényhozási úton kell rendezni a kérdést. Ezután báró Perényi Zsigmond vette védelmébe Gaal Gasztonnal szemben a Közalkalmazottak Orzzágos Gazdasági Szövetkezetét. A szövetkezetnek nem 12, hanem 8 igazgatója van. Az igazgatók nem 136 millió forgalmi jutalékot kapnak, hanem három igazgató kapott 130 millió korona jutalékot. A szövetkezet a honvédelmi minisztérium részére az Attila-akciót létesítette sokkal olcsóbb részletfizetés mellett, mint a kereskedők készpénzfizetés mellett. A pártot arra kéri, hogy fentartással fogadja mindazt, amit Gaal Gaszton mond. Gróf Bethlen István miniszterelnök kijelenti, hogy a részvényjog reformja legközelebb a képviselőház elé kerül. Ezzel kapcsolatban megfontolás tárgyává kell tenni a szövetkezeti jog kérdését is. Nem akar szövetkezeteket említeni, de valóban történtek visszaélések, bizonyos csoportok összevásárolták a részvényeket s lassan kint az altruisztikus alakulatból olyan alakulatot csináltak, amely közelebb állt a részvénytársasághoz. Ezt lehetetlenné kell tenni, mert visszaélésekre vezethet. Az utolsó hónapokban pro és kontra mozgalom indult meg, amely fel akarta eleveníteni az áldatlan viszályt az érdekeltségek és szövetkezetek között. A kormány egyenlő mértékkel kíván mérni s a panaszokat vizsgálat tárgyává teszi. Döntés csak ennek befejezése után várható. Az inflációs időkben a kormány valóban támogatta a szövetkezeteket, de csakis a közérdeket tartotta ebben szem előtt. Ugyanakkor azonban, ha a szövetkezeteknél akár állami tisztviselő, akár képviselő díjazással járó funkciót vállalt, a kormány mindig figyelembe vette azt, vajon közérdekből történik-e ez. Természetes, hogy az ilyen állásvállalások könnyen ferde megítélés tárgyai lehetnek s az illetőt vádakkal — s mint ezt könnyen ki szokták mondani —, kimondottan panamavádakkal illetik. Igen óvatosan kell fogadni ezekben a közlésekben a lapok közleményeit s azt, amit egyes ellenzéki képviselők leggyakrabban nem az ügy érdekében, hanem zavarkeltés céljából hoznak elő. Kéri a pártot, hogy legyen rigorózus ezekben a kérdésekben. Végül gróf Bethlen István miniszterelnök bejelentette, hogy a közeli napokban Rómába utazik. Almásy László elnök a párt nevében szerencsét kívánt a miniszterelnöknek útjához. „Államtitkárok milliárdos évi jövedelme." Gaál Gaszton a képviselőház mai ülésén a költségvetési vitában tartott felszólalása során újból szóvátette az állami tisztviselők karácsonyi ajándékának kérdését és elmondotta, hogy nemcsak karácsonykor kapnak az államtitkárok és magasrangú tisztviselők jutalmakat, hanem negyedévenként is rendszeres kiosztások vannak és „egyik-másik államtitkár az állásoknak olyan halmazát gyűjti a maga személyére, hogy évi jövedelme majdnem megközelíti az egy milliárdot". Gaal Gasztonnak ez a kijelentése nagy feltűnést keltett és a kormány politikai államtitkárai csütörtökön este az egységes párt klubjában tanácskozásra ültek össze, hogy Gaal Gaszton állításával szemben milyen magatartást tanúsítsanak. A megbeszélésen elhatározták, hogy Gaal Gaszton kijelentésére az államtitkári kar egyik tagja meg fogja adni a választ. Olaszország hajlandó tárgyalni Jugoszláviával a tiranai egyezményről. Milánó, márc. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Corriere della Sera célzást tesz arra, hogy az olasz kormány hajlandó Belgráddal a tiranai egyezményről közvetlenül tárgyalni, ha Jugoszlávia előzőleg ratifikálja a nettunoi szerződést. Mussolini különben eddig még nem adott hivatalosan választ. Mit kapott Anglia jóvátétel fejében? London, márc. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Kennworthy képviselő kérdésére Churchill ma délután az alsóházban kijelentette, hogy Anglia Németországtól ötvenöt millió fontot kapott az angol megszálló hadsereg költségeire és harminchárom millió fontot jóvátétel fejében. Bulgária százharminchároon ezer fontot fizetett megszállási költség fejében, jóvátételre pedig huszonnyolcezer fontot törlesztett. Ausztria és Magyarország eddig nem fizetett jóváté