Pesti Hírlap, 1927. augusztus (49. évfolyam, 173-196. szám)
1927-08-06 / 177. szám
1927. augusztus 6., szombat. PESTI HÍRLAP SZÍNHÁZ ÉS ZENE. A Pesti Hírlap olcsó jegyakciója Mivel vasárnap összes jegyárusító helyeink zárva vannak, a mai szombati napot különösen figyelmébe ajánljuk közönségünknek. Annál inkább, mert a Budai Színkörnek Falu rossza előadására a mai napon lehet utoljára jegyet váltani. A Beketow-cirkusz keddi előadására természetesen úgy hétfőn, mint kedden szintén rendelkezésre állanak jegyárusító pénztáraink. VASÁRNAP (augusztus 7.) Budai Szinkör. A falu rossza. Kezdete 3 órakor. KEDD (aug. 9.) Beketow-cirkusz. Augusztusi, új műsor, Laboró állathypnotizőr felléptével. Kezdete 8-kor, AMELYET B/b, VI., Andrássy-út 1., Újpest, István-út 1. és Kispest, Kossuth-tér 11. szám) szinházjefry-, valamint könyvvásárlásnál a vásárolt jegyek, illetve könyvek árába a kedvezmény értékerejéig botod. Előfizetőknek nem kell a bonokat beszolgáltatniok, FILLÉR példányonként vásárlóknak igen. Érvényes egy hónapig. Egy öreg kritikus emlékeiből A magyar királyi Opera régi hírességei. Ney Dávid: Évtizedeken át a magyar királyi Opera disze és leghatalmasabb oszlopa. Minden basszusok főpapja. Ilyenek lehettek Homerosz rapszódiái, a germánok bárdjai, az ősmagyarok regösei. Már megjelenésénél fogva is a született király, a fővezér, bíboros. Még inkább hangjánál fogva. Nemesebb, hatalmasabb, szívhez szólóbb orgánumot alig hallhattunk a magyar királyi Opera színpadán, mint Ney Dávid csodálatos terjedelmű orgonabugása, érces és mégis lágy, férfiasan acélos és egyszersmind bársonyosan puha basszusát. Volt ebben a hangban kemény, harcias energia, királyi méltóság és atyai jóság. Ez a hang egyaránt hivatva volt, hogy a művészet felemelő szépségét és Isten irgalmasságát hirdesse. A profán világban az Operaház színpadáról, a hangversenyterem dobogójáról Ney Dávid éneke felemelt a zeneművészet gyönyörteljes szférájába. Ha a templom kórusán hangzott fel, vigaszt, felemelést öntött a szívekbe és megbánást, jóságot, emberszeretetet. Ney Dávid énekének nemcsak a legnagyobb esztétikai, de etikai hatása is volt. Sok összeszorult szívbe csepegtette ismét a hit bátorságát, sok ingadozó lelket térített vissza az erény útjára. Előttem áll mint Petur bán. Az 5 „bordalát" átrezegte a magyar nép ezeréves küzdelme, szenvedése, de ereje is és bizalma. Nem egy dal, egy operarészlet volt ez. Egy darab elénekelt, az énekben átélt történelem. Egy darab magyar történelmet állított Ney Dávid hatalmas Gara nádorával, méltóságteljes István királyával is a színpadra. Mint ahogy minden alakítása kinőtt a színpadi figura keretén, méretein. Mert minden alakításában egy egyéniséget állított elibénk. A szerzőjét és azzal egybeforrva a magáét is. És nem a spekulatív szintézis eredménye volt. Ney Dávid nem volt nagy elme, nem volt konstruktív felépítő, aki az elgondolások, megfigyelések, kieszelések mozaikjából rakta össze az ábrázolandó alakot. De a művészeti ösztön zsenialitásával megérezte alakjainak lényegét, nemcsak lelkét, jellemét, de külső formáját, gesztusait, egész habitusát is. Az egész német Operaszínpadon nem volt hozzáférhető Heinrich király, vagy türingai őrgróf. A királyi méltóságot nem koronája, aranyos palástja, Dürer-szerű maszkja kölcsönözte neki. A saját művészi lényéből sugárzott ki ez a méltóság. Egyaránt fenséges és királyi volt, akár a hittérítő Istvánt, akár a zsidó Salamont, akár Péter cárt alakította. És ugyanazon magasztosság jellemezte összes főpapjait. Szelíden hitbuzgó Browniját, vadul bosszúvágyó, hazafias Ramfiszót (Aida). Én nem volt a legistenibb Wotan is? Az ő hatalmas, imponáló Marcellje a Hugenottákban nem volt-e a fegyverhűség és a protestáns hitbuzgóság megtestesülése? A bariton szerepek legnehezebbikében, mint Hans Sachs, egyaránt megszólaltatta a poéta magasröptű lelkét, mély kedélyét, mint a susztermester realisztikus nyárspolgáriasságát, bearanyozva az alakot a megkívánt, szívből fakadó napsugaras humorral. Hogy a koturnusról, amelyre szerepköre legtöbbször állította, le tudott lépni a népiesség, a humor pázsitjára, azt láttuk nagyszerű „fegyverkovácsában", Leporello Figarójában, Falstaffjában. Dacára annak, hogy Ney Dávid magasabb művészi kultúrában, gondos énektechnikai oktatásban nem részesült, éstehetsége folytán minden stílusban mesteri alakításokat nyújtott. Egyaránt kitűnően énekelte Wagnert (Wotan, Sachs, Henrik, őrgróf), Hagen (Marke), mint Meyerbeer (Bertram, Péter, Oberthal, Marcell), Verdit, Webert, Beethovent (Pizarro), Mozartot (Sarastro, Leporello, Kontur, Figaro). Teljes szerepkörét felsorolni már csak helyszűke miatt is lehetetlen, mert Ney Dávid a magyar királyi Operaházban szinre került összes operákban énekelte a vezető basszusszerepet és még másokat is. És ha egyes újdonságok, amelyekben énekelt, feledésbe mentek művészetének fénykorában, tehát haláláig több mint hetven szerepét bármikor beugrásra is képes volt elénekelni. Szerepköre azért volt oly nagy, mert Ney Dávid nemcsak basszista, de baritonista is volt, sőt az öltözőben még tenorista is, mert skálázás közben megütötte még a magas B-t is. Ney Dávid kitűnő oratóriumi karénekes is volt. A Budapesten előadott oratóriumok összes basszus-szólamát ő énekelte. Hogy művészetében mennyivel erősebb volt az ösztön, mint a tudatosság, ennek bizonyítékául elmondom két párbeszédét. Ney Dávid, egy nyarat Mondseeben töltött Gänzbacher és Geiringer, a két legnevesebb bécsi énekmester társaságában. Gänzbacher, aki műkedvelő komponista is volt, egy ízben felkérte Dávidot, énekelné el neki egy dalát. De csak a dal magas kiadása volt kéznél, amely a G-ig ment, G-je pedig basszistának nincs. — Nem baj, adja csak ide, — szólt Dávid. És leénekli a dalt és kivág egy G-t, hogy a két énekmester odáig volt a csodálkozástól. Végre megszólalt Geiringer, akit énektechnikai szempontból is érdekelt ez a csoda. — Mondja, kedves művész, honnan veszi maga ezt a G-t? (T. i. a technikai hangképzés, az „Ansatz" után érdeklődött.) De Dávidnak meg sem értette a kérdés tendenciáját és méltatlankodva válaszolt: — Mi az, hogy honnan veszem? Megvan nekem. A Nürnbergi mesterdalnokok bemutatása alkalmából Ujházy volt az Operaház játékmestere. Heteken át magyarázta Ujházy a közreműködőknek szerepüket, az opera egész történelmét, kulturális hátterét, a korszak jelentőségét, a jellemek sajátosságát és bizony akkortájban csak úgy röpködött az Operaházban a „marha", a mester híres kiszólása. Csak Dávid nem állt kötélnek. Végre Ujházy egyszer elcsípte Neyt az Opera kávéházban. — Hát, Dávidkám, amíg te megiszod a kávédat, beszéljünk egy kicsit a Sachsról.— Ha neked jól esik, nekem nem fogod elrontani az étvágyamat. És Ujházy beszélt és beszélt és magyarázott, míg Dávid a kávén kívül már összes körmeit is megette. Végre felállt és méltóságteljesen igy szólt Ujházyhoz: — Eduskám, nekem beszélhetsz holnapig. Én életemben már annyi királyt és herceget, bíborost és főpapot játszottam, hogy egy koszos suszterrel is meg fogok tudni birkózni. ililil flllllli • : Wm NEY DÁVID nyilik meg a Terézkörúti Színpad Kezdete fél 9. Telefon: 265—64. 17 És meg is birkózott Ney Dávid a legnépszerűbb művésze volt az Operaháznak. Kollégái nagy tisztelettel rajongtak körül és naponta odasereglettek az Opera kávéházban asztala körül. Így alakult is ki a Japánbeli muskátli-társaság pendantje, a „Ney Dávid Asztaltársaság", amelynek helyét most egy márványtábla jelzi. Erre a helyre az Opera-kávéház pincérei még ma is csak céhbeli embert, muzsikust vagy újságírót engednek letelepedni. Még egy halk művészi képessége volt Dávid bácsinak, amelyről Budapesten csak legjobb barátai tudnak, mert leányos szemérmességgel titkolta ezt a képességét. Ney Dávid elsőrangú rajzművész volt. Odahaza órákig ült a rajztábla előtt és a leggyönyörűbb tollrajzokat vetette papírra. Többnyire tájképrészleteket, amelyeknek témáját fantáziájából merítette. Dr. Diósy Béla: Színészek esketési temploma. A „kis templom a sarkon túl", vagyis hivatalosan „church of the Transfiguration", Newyork legnépszerűbb esketési temploma. 1870-ben történt, hogy George Holland nevű színészt nem akarták egyik templomból temetni és a kis templom lelkésze vállalta a temetést. Azóta nőttön-nőtt a templom népszerűsége színészkörökben és minden valamirevaló művész ott szokta megáldatni házassági frigyét. A múlt hónapban 250 esküvő volt a templomban, 1916-ban még csak 7-10 márkapár járult az oltára elé, 1926-ban már 1966 volt az esküvők száma. Randolph Hay lelkész négy évvel ezelőtt úgy rendelkezett, hogy nem szednek megállapított díjat az esküvőért, hanem a vőlegény bőkezűségére, illetve tehetősségére bízzák az ajándékot, amelyet a templom alapja javára akar adni. Van, aki csak egy dollárt ad, de tudnak dolláros ajándékról is és nincs kizárva, hogy még nagyobb díjat is fizettek. Ha azonban tizenkét vendégnél többen vannak jelen, akkor legalább tíz dollárt kell fizetni. Ha a főoltárnál tartják a szertartást, akkor 25 dollár a minimum. * (A világ legrosszabb színházi üzlete.) Megemlékeztünk már a The Ladder (A létra) című amerikai színdarabról, amelyet J. Frank Davis írt és amelyet milliárdos névrokona, Edgar B. Davis financíroz. Egyszerűen, példátlan az a szinte esztelen áldozatkészség és bőség, amellyel a volt ültetvényes és kaucsukkereskedő a színdarabot életben tartja. A cselekmény a reinkarnáció körül forog és Edgar ar ennek lelkes híve. Most már egy év óta hetenként 1500 dollárt fizet rá a vállalatra. Naponként átlag hatvan fizető ember téved a Cort-színházba, ahová újabban költözött a Ladder. A legdrágább hely 2 dollár 2 cent, ami alacsony ár, de kijelentették, hogy bárki visszakövetelheti a beléptidíjat, ha nem volt megelégedve az előadással. A szerző és rendezőség vissza akart vonulni, de a pénzember nem engedi. Amikor kaucsuktelepekkel spekuláltam, barátaim nekem estek, de nyertem egymillió dollárt. Amikor petróleumot fúrattam, őrültnek deklaráltak ,és tizenhétmillió dollárt tehettem zsebre. Nem látom be, miért ne legyen sikerem a színházzal is. És rendületlenül fizeti tovább a heti 3000 dollár házbért, a heti 3000 dollár gázsit, a reklámköltséget, amivel szemben a heti bevétel körülbelül 400, mind négyszáz dollár. * (Színházból templom.) A harlemi Lenox-színházat egy néger egyházközség meg akarja vásárolni. A színházból templomot csinálnának. Ez újabb terjeszkedését jelentené a néger lakosságnak a fehérek rovására. Kissé humoros tán, hogy a Lenox-színházban főleg zsidó színtársulatok játszottak. * (Magyar siker külföldön.) Mint a Swinemünder Zeitung írja, egy ottani hangversenyen három pesti kislány, Seifert Klári, Gizi és Lia őszinte nagy sikerrel zongorázott. Szűnni nem akaró tapsokra meg kellett ismételni a 8. Liszt Rapszódiát, valamint Fuchs E. „Tavaszi reggel"-ét. A „Borcsa Ameriknk 52—60 előadássorozata a Budai Színkörben. Fedák Sári utólérhetetlen művészete minden napot ünneppé avat a Budai Színkörben. A Budai Színkör kedves közönsége akárhányszor megnézheti a darabot, mindig új lesz, mert a „Régi dal” keretében az illusztris művésznő napról-napra új számokat ad elő, amelyek után szűnni nem akaró ünneplésben van része. A „Borcsa Amerikában" hatalmas sikere kimagasló eseménye a nyári szezonnak. Pénztári telefon T. 387—50. * (A Schlesinger-fiú esete Lefkovics Katóval 50-ik díszelőadása.) Jövő pénteken, páratlan ünnepség keretében, tartják meg a szenzációs sikerű Schlesinger-fiú pesti táncoperett 50-ik előadását. Az előadásokat most különösen a fürdőkből hazatérők látogatják nagy számban. A Budapesti Színház helyárai páratlanul olcsók: a földszinten 3 és 8 pengőért, az emeleteken 1,60, 100, 1 és 90 fillérért jó jegyek kaphatók. A színház nézőtere kellemes hűs. Vasárnap délután nagy kabaréval egybekötve is a Schlesingerfia van műsoron. * (A Faun rossza): Tóth Ede örökszép népszínműve kerül szinre vasárnap délután a Budai Színkörben Lakatos Ilonka, Tabocay Erzsi, Monostory Margit és Vargha Imre felléptével. Mérsékelt helyárak.