Pesti Hírlap, 1927. október (49. évfolyam, 222-247. szám)
1927-10-29 / 246. szám
4 A Műcsarnok őszi tárlata. Százhatvannégy művésztől tizenkét teremben 550 műtárgy, ez a Műcsarnok őszi kiállításának anyaga. Ha ezt a számot megkétszerezzük, még mindig akad magyar művész, aki nem szerepel. Szegény kis Csonka-Magyarország, mely enynyire tékozol művészi gazdagságban! Melynek művészeti termelése bőségesen kicsordul és szerte folyik a közömbösség szikár talaján! Egy részét felszívja a külföld. Ha a távol Amerikába nézünk, ott is lépten-nyomon magyar művészt találhatunk. Ez a túltermelés, és a vele járó pangás, meg is látszik tárlataink színvonalán. Mi lelkesítse a magyar művészt, mi hevítse teremtő erejét, ha az alkotások legtöbbje visszavándorol a műtermekbe? Művészpártolás nélkül haldoklik a művészet, mint ahogy a természetben is csak kedvező körülmények közt nőhetnek a fák az égig. Az aszály a legszebb csemetét is kiöli. A most kiállított félezer műtárgy között hiába keressük a kimagasló alkotást. Mindenütt a kenyérgond leselkedik az aranykeretek mögött. És a sokatig érő, nagyszerű új művésznemzedéken lelki csüggedést, elfásultságot, sőt néhol meghasonlást látunk. Mintha maguk a művek sírnák el a panaszt: miért szülessenek különb testvéreink, mikor mi magunk is hiába jöttünk a világra! • Sok festmény, kevés szobor. A festmények sorozatában négy nagyobb s néhány kisebb kollekció. A tárlat jóformán egyetlen kimagasló darabja: Orbán Antal „Tavaszi örömök" c. szobort mnve, mely nemzetközi viszonylatban is kitűnő. Egy amorett által vezetett kecskebak, melynek hátán bájos mozdulattal vénusi szépségű női akt ül. Ez a pompás dolog a Széchenyi-fürdő tulajdona. A kollekciók közül kiválik Bosznay István gyűjteménye, mely a második nagy termet tölti be A mester 80 műve, néhány szép tanul: kisebb vásári jelenet, somogyi parasztok, piac, nagyvásár, fazekasok Jászapátiból, azután kerti uzsonnázok, — de főképen változatos és komolyan megfestett Tájképek, melyek az 1898-ban festett debreceni nagyerdőrészlettől az 1923-ban készült és nagy aranyérmet nyert „Alkonyat"-ig, a hangulatok gazdag skáláját ölelik fel. Kiválnak ezek közt a tiszamenti, szovátai, parádi és tátrai tájrészletek. — Várady Gyula gyűjteményes kiállításán 50 kisebb tájkép hirdeti a mester tudását, mely Bosznay széles ecsetkezelésével szemben inkább az intime finomságokat keresi. Művei közt a Szigliget, Tátika és a Bakony romantikája, a Csorbai-tó és Gellérthegy szerepel érdekes téli hangulatokkal. Szép a Selmecbányai régi porta udvarát ábrázoló müve is. — Burghardt Rezső és Burghardt József kollekciójában a két fivér kiváló arcképei az értékesebbek. — Rezsőtől még friss veneziai, párizsi és tabáni vázlatokat is látunk. — Somogyturi Kunffy Lajos termét a mester somogyi birtokán festett szines müveitöltik meg, köztük legszebb „Az aratók" c. vászna, friss vázlatokban örökíti meg a „Birkanyirás"-t, a „Krumpliszedők"-et, a teheneket az istállóban, a bivalyfogatot, a falu cigányait és a vasárnapi ünneplőket. Jó arcképet festett a mester önmagáról és Edvi Illés Aladárról. — Három kisebb kollekcióban szemlélhetjük: Mérő István olaszföldi vázlatait, szép úti emlékek Veneziából, a Riviéra és Capri partjairól; Fried Pál igen friss pastelljeit, egy néger-revü táncosait és a spanyol bikaviadalon készített vázlatait. Márton Ferenc páratlanul finom rajzonjától Gere mama és a Reinie házaspár fejeit. A tárlat nagy anyagában feltűnő a sok arckép, jele a kenyérkereső művészeinek. Ezekből kiválik az első teremben Kukán Géza életnagyságú képmása vitéz Horthy Miklós kormányzóról, mely kormányzónkat tengernagyi díszruhájában ábrázolja, amint oszlopos csarnokban, kardjára támaszkodva áll, a háttérben komor viharfelhők; karakterben igen erős a mesternek Gách Istvánról festett feje. Értékes itt Kontáromi Kacz Endre Sipőcz polgármestert ábrázoló portraitja, rendkívüli élethűségével, Mihalovits Miklós Zarkóczy-képmása, Sárkány Gyula klasszikusan beállított női arcképe, Márk Lajos gyöngyház-valörben festett több női képmása, Gábor Móric Hadik-portraitja, a többi teremben Tury Gyula Szinnyei-képmása, Szántó Lajostól egy zöld selyembe öltözött finom női portrait, Müller Béla kitűnő „Olasz férfi"-feje, S. Müller Ágota karakter-feje, „Az író" és egy művészi tanulmányfej-vázlata, Nádler Róbert szép női képmása, Brüll Aladár Szvetenay-feje, Zádor István pompás Keszler József-portraitja, Balló Ede Bódy-képmása, Szánthó Mária frissen festett Kakutayné-arcképe, Kunwald Cézártól néhány igen finom kisebb képmás, Lengyel Reinfuss Ede Rakovszky-portraitja, Dezséri Bacó Istvántól Windischgraetz herceg vassisakos képmása, s az arcképek nagy sokaságából említendők még Moldován Béla, Z. Hadzsy Olga gyermekfejei, Hornyánszky Miklóstól dr. Lukács György képmása, Hosszú Márton, Kemény Nándor, Edvi-Illés Aladárné, Győrffy István, Englerth Emil, Rottmann Mozart női képmásai, Szokol Willibald pater-feje, Cserna József, Kézdi-Kovács Elemér, Királyfalvi Kraft Károly, Lám Ilona arcképei, Bardócz Dezső és Kallósné H. Adrienne munkái. A figurális művek között két női akt mutatja be Vénust. Bednár János erősen érzékiesen, az anyaság felé közeledve, Brüll Aladár a tengerből született Vénust, szinte légiességbe enyésző, túlzott finomsággal, vijjongó sirályok között. Szép a Vas Ferencné női akttanulmánya, drámai erő van Szánthó Mária Cleopatra-aktjában. „Az éj" című misztikus kompozícióban látjuk viszont Vajda Zsigmondot. „Nymphatánc" címen akt-kompozíciót mutat be Páldy Zoltán, élénk piros függöny előtt szép aktot festett Huber István. A népies típusokat Eölvedy Gachal József kártyavető cigányasszonya, Merészné Coreth Erzsébet grófnő öreg kanásza, Tornyai János „Csizmahúzás"-a jól képviseli. Két élénken benépesített keleti témával jelent meg Tornai Gyula, régi orientalista festőnk, egészen újonnan mutatkozik be egy buja, keleties szépséggel Vigh Bertalan, akinek „Tüzek" című képe, könnyed faktúrájával és ragyogóan üde színeivel, kitűnő új művészi értéket jelent. A tájképek, intérieur- és csendélet-képek között elsősorban Kárpáthy Jenő két szép tájképét, a „Reggel Zebegényen" és az „őszi hangulat Szepesiglón" c. műveit említjük, amazt finom dunai hangulatáért. Udvary Pált is két szép tájképe dicséri, a „Normandiai tengerpart" és az üde „Kirándulás a fontainebleaui erdőbe"; Kiss Kálmán „Az Ipoly Szakainál" c. nagy tájképét meleg effektus, Barkász Lajos, Aldor János László és Szabó Dezső falusi tájrészleteit őszinteség teszi értékessé. Romek Árpád kitűnő vadászcsendélete, Edvi-Illés Aladár „Zalamegyei konyhá"-ja, Szentgyörgyvári Gyenes Lajos klasszikus erejű csendélete, Komáromi Kacz szép műterem-részletei, Komáromi Kaczné friss virágképei, Aradi Idvi-Illés „Sárga szobá"-ja, Nagy Vilmos „Kék szobá"-ja, Koszkel Jenő hatásos pasztellje a pálos barátok régi pesti könyvtáráról,, Klammer Mariska Krisztinavárosi templom intérieurje, dabasi Kovács Gyula krizantémumja, Dolányi Benczúr Ida pompás rózsaképei váltakoznak még egy sereg tájképpel. A táj — a legolcsóbb modell. Tornyai János még ezekből is főleg csak az eget és sima földet festi, nagy vásznain, majdnem bádogosan nehéz, drámai egeket, sötét borulások. Viszont színes effektusokat keres Maróthi-Mayer Jenő, elmélyedő finomságokat Sárdy Brutus, élénk tarka olasz motívumokat Gimes Lajos („Bárkék a kikötőben", „Piranói halpiac"), romantikát Molsvay Krajna János („Sasok temető"-je), misztikusságot Kacziány Ödön („Tűz a vár mögött"). Élénk benépesítésükkel kedveltek Pállya Celesztin helvásári jelenetei, Pörpe Gergely fóti és rákospalotai kis tájképei. A grafikai teremben feltűnnek Kövesdy Géza vízfestésű friss havasi vázlatai. Takách Béla szép aquarell tájai, Gunscher Kárty pasztellje, Pádly Aladár Golgotája, Rubovics Márk csendélete, Wágner Géza pasztellel festett balatoi hangulatai, Károly Andor budapesti látképe. Az állatképek közt kiválóak Szentistványi Gyula lovaképei és Rainerné Istvánffy Gabriella angoramacskái. A szoborcsarnok anyaga kevés. Sok üres !. '"• maradt, mert a szobrászok szerint ma „még a gi .-/, is igen drága." Orbán Antal már említett szol •műve mellett Gách István „Pesthidegkuti hősi Plék"-műve kér figyelmet hatásos két vitézével. " -vári János heroikus nagy feje kiáltja az úri „Nem, nem soha!" igéit. Művészi becsű szobort másokat látunk Bory Jenőtől („Prohászka Oltár", „dr. Wälder Gyula"), Szamosi Soós Vila 161 („Benedek Elek"), Sződy Szilárdtól („dr. Knis Gyula"), a kisplasztikában Astuto hercegnő"•től Durini di Monza gróf fejét, Csillag István' ' Rákosi Jenő plakett-képmását, Seregély Dezsőtől gróf Csáky és Mussolini plakettjét. Markup Bei, japáni pincse és Maugsch Gyula vizslája képviseli itt az állatszobrászatot, Nemes György „Kétségbeesésbe mindjárt szimbóluma maradhatna a mai állapotoknak. Kézdi-Kovács László: Londoni felvétel Bud János pénzügyminiszterről, lánccsal, omlóshúsú csirkével, nagyszerű kompótokkal. Emese gyermeki örömmel és mohósággal evett. Már alkonyult, a hegyek csúcsai kialudtak, a nap útját jelző, lángoló felhők elhalványultak és most érzett először az ősznek hervadt illata a meleg levegőben. Emese egyszerre felállott és elővette a hegedűjét. Megsimogatta a húrokat, megcsókolta a néma fát. A molnár és Juli néni izgatottan várakoztak. Azután játszani kezdett. Úgy, ahogy még sohasem játszott. Itthon volt, előtte a kastély, mögötte a malom, a temetőben az apja és érezte magán a molnár tekintetét. Paganini szonátáit játszotta, majd Beethoven és Mozart szonátáit, Reményi ábrándjait .... A hold már feljött, az égen csillagok ragyogtak s a fák között kékes árnyékok siklottak tova. A kastély és a malom cselédsége, személyzete, a kastély kerítése mögött, ki.bult ámulattal hallgattak. Az öreg főmolnár, Kaszás János és Péter, a kocsis, a gyepes földön ültek és csöndesen pipázgattak. — És ez a kis muzsikálótündér, a részeges borbély leánya — csóválgatta a fejét János bácsi. A kocsis megnyomkodta kegyetlen, tompa ujjával pipájában a dohányt és elérzékenyülve sóhajtott: — Na hallaná most az apja! — Talán hallja, — felelte az öreg főmolnár. — Olyan nagyon szerette, hogy a szelleme bizonyosan itt szállong most valahol. Az asztal mellett a molnár tűnődve nézegette a kisleányt és azon gondolkodott: várjon ki és mi játszik ebben a gyerekben olyan tökéletes, érett, szenvedéyes és finom művészettel? És azon törte a fejét- ki lehet ez a gyerek, honnét jött és milyen sors vár reá? ... És hirtelen eszébe jutott az irigy tündér meséje, amit akkor mondott el a gyerek neki, ott fenn a kastélyban, amikor először lépte át házának küszöbét. Gondolkodott a mesén és egyszerre megtalálta a gondolatai között. Úgy szól a mese, hogy kétféle ember járkál a földön. Egyiknek nyomán egy láthatatlan vörös csillag marad, a szerencse csillaga, míg a másiknak nyomán — egy kereszt. És az irigy tündér azoknak az embereknek rontja el az örömeit, akiknek a nyomán egy láthatatlan kereszt marad . . . — Vájjon mi marad ennek a gyereknek a nyomán? — gondolta most másodszor a molnár. De feje fölött a csillagok, a hold és az egész titokzatos természet, mélyen hallgatott . . . XI. Reggel volt és Emese kinyitogatta a kastély összes ablakát. — Hadd repüljön ki a szomorúság, — kacagott boldogan — és hadd jöjjön be a vidámság! — Milyennek képzeled te a vidámságot? — kérdezte a molnár, hogy megállítsa a fiatal leányt, aki fehér reggeli ruhájában, nyakában hosszú kék szalagon egy kék kereszttel, úgy járkált körülötte, mint valami zárdanövendék. Most állt fel a reggeli mellől és fáradhatatlanul rendezgetett a szobákban. Az évek óta üresen állott drága poharakat tele rakta virággal, ügyesen megigazította a függönyök redőit, a pohárszékeken másként rendezgette a porcellánokat és ezüstöt. A molnár kérdésére, az asztalhoz támaszkodva megállott. — Hogy milyennek képzelem ? Olyannak, mint a madarat. A vidámság, ép úgy, mint a madár, nem töri a fejét azon, hol fog aludni, mit fog enni és lesz-e télire meleg ruhája? A vidámság, mint a madár, fütyörész, dalol, örül az életnek, a napsugárnak, a mindennapi kis kenyérkéjének és ha jön a zord idő, akkor sem esik kétségbe. Ha megázik, megszárítja magát, ha kisüt a nap boldog, ha fájdalom éri, szépen belenyugszik. A molnárnak tetszett a felelet. Csodálkozva hallgatta. — Eszerint, — mondta — a vidámság semmi egyéb, mint a megnyugvás virágos kis kikötője? (Folytatjuk.) PESTI HIRLAP 1927. október 29., szombat. — Meghűlésnél, náthánál a tengeri sót és fenyőkivonatot tartalmazó Pilavin-tab- flettát rendelik.