Pesti Hírlap, 1927. december (49. évfolyam, 273-297. szám)
1927-12-29 / 295. szám
•JO Kratakr. Klaband játéka a Kamara Színházban. Német iró kmai tárgyú színműve. Külföldről nagy siker híre előzte meg budapesti bemutatóját. Ma a drámairodalom nemzetközi piacán föltűnni igen nehéz. A világszínpadok rendkívüli tömeg színdarabot fogyasztanak. S bár a drámaírók mindenül nagyobb arányszámban növekednek, mint a színházlátogatók, még így is nehéz megflelő anyaggal ellátni a színházi műsorokat. Eddig írók és színházak egymással versenyeztek, ma a közönséggel kell birkózni s a legnehezebb feladat az elkényeztetett publikum igényeit kielégíteni Természetes tehát hogy az újszerűség keresése, a „trükk" irányítja a nemzetközi drámairodalmat. Ez az útirány vezette Klabund német novellistát, hogy kínai drámát írjon „Krétakör" címmel, amelyben olyan „hamisiatlan", vagy jól stilizált kínai miliőt adott, amely eléggé újszerű a blazili színházi gourmandoknak. Hogy a „Krétakör"-ben mennyi az igazi kínai anyag s mit adott hozzá a német író „a magáéból", annak eldöntése olyan alapos dramaurgiai boncolást igényelne, amire csak a németek képesek s amit mi tőlünk az egész darab nem érdemel. Mi, magyar közönség, a magunk természetes ízlése szerint ítéljük meg az elénk tálalt színpadi eledelt. A benyomás pedig, amit Klabund darabja kelt, őszintén szólva az, hogy a „Krétakör"-nek csak a jelmezei és díszletei imitálják Kínát, maga a téma, az igazi tartalma, szelleme és főként a tendenciája teljesen modern európai. Tulajdonképen egy kínai jelmezbe öltöztető , „Grand-Guignol" véres rémdráma, mely a végén valóságos német limonádéval leöntve romantikus szerelmi boldogsággal fejeződik be. Vegyes hatás. Klabund a legválasztékosabb irodalmi eszközök használatát, sőt az igazi költészetet is összevegyíti a színpadi hatásvadászat közönségesebb eszközeivel. Azért a műve nem irodalmi érték, csak színpadi különlegesség. •sí-Olyan furcsa miliőből indul ki a „Krétakör" cselekménye, ami kevésbbé illik egy állami színházhoz. Egy kínai örömtanyára eladja Csangné asszony a lányát, Haitangot, kinek fivére, Ling, tiltakozik az erkölcstelenség ellen, de csak addig, amíg a vételárból nem kap egy részletet. Pao hercegnek, az első vendégnek, nagyon megtetszik Hai'ang, de rálicitál a gazdag adóbérlő, Má,s elviszi házába a fiatal lányt. A következő felvonásokban Mát fiúgyermekkel ajándékozza meg Haitang, amiért első feleségétől, Jüpeitől válni készül, hogy belőle csinálhasson első feleséget. Erre Jüpei megmérgezi férjét s hamis tanukat fogad, hogy ezt a fiatal Haitang cselekedete s hogy a gyermek sem az övé. A megvesztegetett biró halálra is itéli Haitangot s ennek fivérét is. A végrehajtás előtt érkezik a hír, hogy az öreg császár meghalt és Pao herceg lépett a trónra, aki az összes halálra ítélteket maga elé idézteti, hogy igazságot szolgáltasson. Igy kerül Haitang az első szerelmese, Pao elé, aki kisüti az igazságot s közben kisül az a titok is, hogy a gyermeknek apja tulajdonképen Pao. Így aztán az örömtanyára eladott szép lányból kínai császárné lesz. A mesében előforduló e valószínűtlenségeket fedezi az élelmes szerző a kínai jelmezekkel. Gondolja, hogy a naiv közönség elhiszi, hogy ilyen dolgok megtörténhetnek Kínában. Ami reális valóságba szegények elnyomása s a fiatal lányok áruba bocsátása, a berlini Friedrichstrasse életéből származik. Az egésznek fő érdekessége, hogy jó szerepeket nyújt, amit a Nemzeti Színház tagjai kitűnően meg is játszottak. Bajor Gizi értékes talentuma teljesen érvényesül Hartang szerepében. Művészetének széles skáláját bemutatja a naiv lány ártatlan hangjaitól a legmagasabb drámai kitörésig. Mindegyikben elsőrangú művészi produkciót mutat be. A lányság báját, az érzés mélységét más szerepeiből is ismerjük, de ezúttal bemutatott egy havas táj szomorú miliőjében, mint bilincsbe vert rab, egy olyan drámai monológot, amely mint önálló, értékes művészi alkotás eseményszámba megy Hettyey Aranka, a nagy tranka is bemutatta sokoldalúságát, az első feleség intrikus szerepét ruházván föl kitűnő jellemző erejével. Halmi Margit híres, értelmes beszédével s Iványi Irén sikerült zsáneralakításával tűnt föl A férfiak közül Gál Gyula bámulatos jellemző erejét csodálhattuk a megvesztegethető kínai bíró szerepében; finom szatírával cizellálta ezt a figurát. Sok tapsot kapott. Általános feltűnőt keltett Kürthy György elsőrangú alakító képessége, a darab leglehetetlenebb alakját, az örömtanya tulajdonosát finom és ízléses játékkal színpadképessé tette A maszkja, minden szava és mozdulat az öntudatos művészet bizonyítéka volt, mintha csak Gál Gyula tanítványa volna. Lehotay Árpád igen rokonszenvessé tudta tenni Pap figuráját, értelmesen beszélt, routinosan mozgot. Horváth Jenő uralta a színpadot, valahányszor azon megjelent. Abonyi Géza nagy tehetséget vitt be kis szerepébe, szines volt az alakítása, akárcsak Harasszosé. Porzsolt Kálmán: Vidám Szilveszter-est a Vigadóban. Kezdete 11 órakor. PESTI HÍRLAP 1927. december 29., csütörtök. Egy öreg kritikus emlékeiből. Kabelik Jan felfedezése. Nem egy ma világhírű művész csillaga bontakozott ki Budapesten oly vakító fénnyel, hogy joggal lehet a budapesti hangversenytermet az illető művész nemzetközi pályafuása kiindulópontjának nevezni. Nem mintha Budapest egy művészi karrier anyagi megalapozását biztosíthatná. Ámbár Hubermann több pénzt visz el Budapestről, mint fél Európából. De a budapesti szenzációs sikereknek egész különös rezonanciája van. Ha a mi válogatós, finolaízlésű, szakértő közönségünk — mert van olyan is — valakiért, vagy valamiért szívből lelkesül és a kritika a maga temperamentumos, végtelen szuggesztív rajongásával ezt a lelkesedést betűkbe öntve megfelelően hangszereli, akkor ennek az elragadtatásnak az akkordjait meghallja egész Európa. És ha Budapest után Bécs és Berlin is megszólal, akkor az illető művész előtt megnyílik az egész világ. Mi emeltük — joggal — Barbi Alicet, a dal mindenkori királynőjét az egekig, innen árasztota el fényével Sauer Emil poétikus virtuozitása az egész világot. Itt kezdte el néhány évvel ezelőtt Barrientos Mária, a mai kor Pattija, új világkarrierjét és a budapesti közönség és sajtó fedezte fel jóval húsz év előtt a világ számára Kubelik Jant, korának Paganinijét. Pedig Kubelik akkor már számtalanszor lépett a prágai és a bécsi közönség elé. Kubelik „felfedezésének" autentikus története a következő: Sok évvel ezelőtt egy napot Bécsben töltöttem. Délután felkerestem Kárpáth Lajos barátomat, a „Neues Wiener Tagblatt" hírneves zenekritikusát a szerkesztőségben Nagyon Hosszant, mond a Kárpáth, hogy ma este nem lehetek veled. De egy külvárosi álhangversenyteremben egy nagyszerű fiatal hegedűs játszik és a fiúról egyszer már komolyan kell írni. Már egy év óta itt él Bécsben, de úgy látszik, annyi pénze nincs, hogy egy rendes hangversenyt adjon Kis obszkurus helyeken játszik, a kollégák csak ímmel-ámmal írnak róla, pedig mondhatom neked, a mai kor legragyogóbb technikusa. Különben te magad is hegedülsz, gyere velem, nagyon fog téged a fiú érdekelni. Hát elmentem Egy Kubelik Jan nevű bozontos feketehajú cseh ifjú játszotta Paganini hegedűversenyét és én elraktározhattam egyik legkáprázatosabb impressziómat. Másnap a bécsi lapok egy részében a fiatal művészről néhány sablonos sor jelent meg és Kubelik Jan tovább nyomorgott. Abban az időben én rendeztem a budapesti újságírók segélyegylete hangversenyeit. A kis Alberti Werner, a százöt centiméter magas hőstenor, aki rakétaszerűen puffogtatta a magas C-ket és D-ket, akkor fejezte be vendégszereplését az Operaházban és felajánlotta, hogy a segélyegylet javára a Royal-teremben — Budapestnek legideálisabb, a zeneművészettől barbár módon elrabolt hangversenytermében — búcsúhangversenyt rendez. Kerestünk egy napot és siettem Dunkl Norbert barátomhoz, hogy lefoglalja a termet. — Ja, Freunderl, — mondja Norbert — a terem erre a napra nem szabad. Valami Kubelik nevű hegedűs akar bemutatkozni. De nem hiszem, hogy megtartja a hangversenyt, mert eddig két jegyet adtam el, írok is neki, hogy maradjon . . . — Ne tedd azt, öregem, ellenkezőleg, írd meg a fiúnak, hogy mi vállaljuk a rendezés költségeit és ő az újságírók hangversenyén fog bemutatkozni. Az útiköltséget megtérítjük. Kubelik boldogan vállalta a közreműködést és én megindítottam a reklámlavinát. Elneveztem Jan barátunkat Paganini redivivusnak, Sarasate utódjának és többek között egy bécsi kritikusának a következő kakuktojást csempésztem állítólagos kritikájába: „Kubelik virtuozitása csodával határos. Ha ez az ember a középkorban él, mint boszorkánymestert, mint a sátán cimboráját feltétlenül elégetik." Választmánybeli kartársaim nekem rontottak. Miket írsz te össze!? Nem szabad a közönséget becsapni. A mi reklámunknak hangosnak kell lenni, de igaznak. Nem szabad a közönség bizalmát egy est sikeréért megingatnunk. Ha ez a művész igazán olyan jó lenne, rég hallottunk volna felőle. Megnyugtattam barátaimat És rendeztem egy intim főpróbát, amelyhez meghívtam újságírókollégáimat és a legkiválóbb hegedűművészeket és pedagógusokat. Az öreg Gobbi Lojzi bácsi, Budapest legjobb hegedűs- és hegedűszakértője, gúnyos szkepszissel fogadott: — Béla, nem galoppiroztad el magad? — Lojzi bácsi, egy fél óra múlva kérdezd. Kubelik kérésemre a Paganini versenyt játszotta. Előadása után a meghívott hallgatóság őrjöngött és nekem gratulált. Aznap este volt a hangverseny. Zsúfolt terem, fényes publikum, a saroküléseken szkeptikus savanyú kritkusok. A bozonos hajú ifjú megjelenik Tíz taktus után az egész nézőtér felfigyel. Öt perc múlva a kritikusok tágra nyitott szemmel keresik egymás tekintetét. Hát ilyen is lehetséges? Vadidegen emberek egymásra mosolyognak a közös gyönyörűségtől, az egész hallgatság mámorban úszik. A szám uán majd szétszedik a fiút, aki boldogan, szerény, félszeg hajlongással köszöni meg a szűnni nem akaró ovációt. Dunkel Norbert hozzám sompolyog, megölel és a fülembe súgja: — Bruder, den Mann hammagmacht! Hangverseny után a szokásos bankett, ünnepeljük a közreműködőket, Dunkel félrehívja Kubelikot és leköti öt húsz estére ötszáz forint fellépési honoráriummal. Azt hittem, a fiú kiugrik a bőréből örömében. Ez volt életének első főnyereménye. Jött azután még egy pár ezer. Mert Kubelik birtokait, abbáziai hatalmas palotáját és elsősorban szépséges szőke feleségét mind a hegedűjével szerezte. Dr. Diósy Béla. * (Magyar sikerek Bécsben.) A bécsi színházak híradásaiban minduntalan magyar nevek bukkannak föl. Úgyszólván nincs egyetlen nagyobb bécsi színpad sem, ahol egyik vagy másik vezetőszerepet ne magyar színész játszana. Egy statisztika szerint a bécsi magyarok között elsősorban Németh Mária, Anday Piroska, Pataky Kálmán, Beregi Oszkár, Darvas Lili, Máthésózsi, Molnár Vera, Palásthy Irén, Békeffi László, Halmay Tibor, Szokolay Olg, Nádor Jenő és az ifjú Latabárok népszerűek, a szerzők közül pedig Molnár Ferenc, Kálmán Imre, Harmath Imre és mások. A Karltheater a napokban mutatta be az új Stolz-operettet, Kosáry Emmi nagyszerű alakításával a női főszerepben, Krúdy István rendezésében . (A csodaénekesnő.) Schumann-Kleink Ernesztin, a világhírű énekesnő, aki hatvanhat éves korát megszégyenítve, még mindig hangversenyez, most amerikai körúton van. Hetvenöt hangversenyre szól a szerződése. Október 5-én kezdte meg a sorozatot Sioux Cityben. Néhány nap előtt a newyorki Carnegie Hallban lépett föl, amelynek négyezer ülőhelye van, de amelyet ötezren leptek el. A pódiumon is sűrűn ültek és körülötte álltak az emberek, Walker polgármester kimentette magát. Helyette Walter Damrosch adott át a művésznőnek egy bőr mappát, amelyben negyvennyolc amerikai állam kormányzója külön-külön üdvözlő levele foglaltatott. Smith newyorki kormányzó levelét föl is olvasta Damrosch: — Sajnálattal értesülök arról, így kezdődik a levél, és én úgy sajnálom, mint sok millió honfitársam, hogy Schumann-Heink asszony vissza akar vonulni dicsőséggel eltöltött ötven éves pályafutás után. Damrosch itt félbeszakította az olvasást: — Oh, hisz ez tévedés! Huszonötöt akart írni. Amire a művésznő megcsókolta Damroscht: Azok közt, akik virágokat adtak át, volt Sembrich Marcella is. Schumann-Heink asszony 1898-ban énekelt először Amerikában. Chicagóban történt ez. Nyolc héttel utóbb fia született, George Washington névre keresztelték. Öt fia volt a művésznőnek. A háború alatt négyen szolgáltak az antant hadseregeiben, egyik pedig a németeknél. Ez az egy elesett. * (Az arisztokrata néni.) Azokra a szép időkre, amikor ripacséknál „majdlingra" játszottak, emlékeztet az a pör, amelyben a minap ítélkezett egy londoni bíró. Marylebone külvárosban James Bromley Challenor igazgatónak gyűlt meg a baja Florence Robinson, színésznéven Florence Trevor asszonnyal, őnagysága régebben szerződött a direktor úrhoz. Egyszer kölcsön adott neki kétszáz font sterlinget, mert különben nem lehetett volna játszani. A villamos társaság ugyanis kikapcsolta az áramot és csak úgy volt hajlandó bekapcsolni, ha megfizetik a hátralékot. Erre aztán megegyeztek az igazgatóval, hogy Florence szerződést kap heti 5 font fizetéssel, mindaddig, amíg az igazgató ki nem fizette a tartozást. Florence egy ideig két szerepet játszott a Páholy címü bohózatban, majd pedig az arisztokrata nénit adta a Régi jó idők címü bohózatban. Hetek múltán azonban az igazgató elvette tőle a szerepet és másnak adta. Florencet elbocsátották. Utóbb egy apró szerepre szerződtették, de csak heti három font fizetéssel. A színésznő biró elé ment. Az igazgató azzal védekezett, hogy őnagysága nem elég arisztokratikus külsejű a nagynéni szerepére. A bíró erre kijelentette, hogy ha Florence hetekig elég arisztokratikus volt, hát ezentúl is az lehetett volna. Az igazgatót kötelezték, hogy fizesse meg Florence követelését és a kölségeket is meg kell fizetnie. A legmulatságosabb vígjáték neamulatságosabb vigjáték. A MACSKA TITKOS — GÓTHNÉ - GÓTH - KERTÉSZ: Magyar* Színház.