Pesti Hírlap. 1928. június (50. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-01 / 123. szám

14 teszsákjának tetején él és az­ nem oldot ki számára. Ha a statiszta európai és egy reggel hajó vagy vasúti jegyet találna az asztalán, félóra múlva szó és habo­zás nélk­ü­l itt hagyna mindent. Stúdiókat, ábrándot, drug-store nyavalyás sandwicheit, Hollywoodot ösz­­szes pálmáival, menne vissza Európába és ott egé­szen bizonyosan érvényesülne, mert itt megszokta a két könyökkel való törtetést minden morzsáért. A nagy filmgyárak gondoskodnak szereplőik és statisztáik élelmezéséről alkalmaztatásuk alatt. Vendéglőt tartanak a részeikre a filmgyár területén, — mindenki itt eszik, — a First National étkezőhe­lyiségének épülete három részre van osztva, — egy barátságos, sátorponyvával fedett terrasz, egy fehér­­terítékes étterem és egy abrosz nélküli falatozó az egyszerű statiszták számára. Lánchidet adnak nap­közben, a film népe siet be az étkezőbe, fáradt min­denki, csend, a szájukat evésre és nem beszédre hasz­nálják. A jobbik osztályon egy lunch 65­ cent, jó, aránylag olcsó. Star, rendező s szerződtetett színésszé avanzsírozott jó extra étkezik a virággal díszített kis asztaloknál. Úgy falt mindenki a fáradtságtól, éhségtől tikkadtan, hogy én is buzgón nekiláttam. Mikor a tányérokról az utolsó falat is elfogyott, az emberek körülnéztek és mintha öt percre ki lettek volna békülve a sorsukkal, valami megelégedésféle suhant át a társaságon. A filmvilág emberénél elégületlenebb lény nincs a földön, a leghíresebb sztár vagy rendező aranyhul­lámok tetején ép oly elégedetlen, mint a kis „extra“ lány, akik mint verebek a telegrafdróton ülnek az abrosztalan fertály padján és majszolják­­ a sand­­wichet. Ma csupa piros frakk és „amazonöltöny“ volt az étterem .a Brabant rendezi a „The whip“ (az os­tor) című­ filmet, angol falka vadász-társaság egy képe. A First National szabadban levő munkahelye pesti városliget nagyságú területen utcák, kastélyok, várak, színházak, sziklák, erdők, tavak, pyramisok, gunyhók, havas tájak, óvároskák, pázsitos parkrész­letek, vad sziklák, tropikus tájak, amerikai gyárépü­let, párizsi utca és még száz és száz díszlet, épület­rész — cement és fa mind. A „Whip“ felvételei felé tartok, — ó-angol kastély, előtte nyitott pázsitu petrk, negyven lovas és lovasnő, jelenetek, érkezés, leszállás, Drabant, a rendező, autójában ül és a hang­­erősítő tölcsére mint periszkóp forog az autó tetején, onnan harsog Brabant hangja, mérges, dolgozik, kia­bál, intézkedik ,„every men on horses“ (minden em­ber lóra) — gyorsan, este lesz, hisz a lunch ma 4 óra­kor volt, — addig lordok és ladyk voltak mind — farkaséhesen. Messziről egy amfiteátrum lépcsőiről nézem a „Whip“ munkáját. Bralant bebújt autójába, odahozták tálcán az­­ ételt elébe, mérgesen evett, alig valamit, gyümölcsöt,­­ hideg teát, haragudott a hideg beefs teach szeletre is,­­ egy falat után félrelökte, benne volt a munka lázá-­­ ban, a film, az alkotás, a rendezés, í­­gy teli volt vele, hogy senki és semmi nem fért már felé, kínlódott és haragudott. A rendezőnek semmi s­e­m elég gyors és ügyes. Amit láttam, szép volt és érdekes. Önök, kik megváltják mozijegyüket és beülnek a nézőtérre, nem tudják, hogy az előttük lepergő fehér-fekete­­szürke kép mennyi kin, gond, vér és könny és ideg. I struggle — könyökkel, körömmel, foggal verekedő küzdelem! A „ Whip11 szép lesz, Dorothy Mac Kail, Ralph Forbes, Lovell Shermann játszanak benne, önök Európában két év múlva fogják látni, addig itt át­megy a filmalkotás minden retortáján. Bekerül az előhívó departmentba, „elvágják“,­­ egész sor épü­let a film e legkomolyabb technikai munkájának he­lye, aztán vár a film, piacra küldik, ha ideje elérke­zett, aztán a városokban megjelennek róla a plaká­tok és vagy két esztendő beletelik, mire Budapesten látjuk. Hát nagyszerű volt, szép, érdekes, látni a The whip hogyan készül, a sok szín, a sok ember, lovak, kopók, a nagyszerű hollywoodi felhőtlen kék ég alatt, kínban és szenvedésben, mérgelődésben, hogy alkotja meg Brabant, a „The whip“ rendezője, a filmet, a képet, valahogyan úgy, mint szobrász a szobrot, — élő emberekből. Pénz és pénz és pénz, küzdelem, ideg, kisajtolt energia van egy ilyen filmben. A First National műhelyei, a hatalmas aszta­los műhely, a nagy, a kovácsolt ékítmények, belső vázak műhelye, aztán a cement, gipsz és szobrász­­műhely, ahol negyven, jórészt művészakadémiát is végzett szobrász dolgozik a reliefeken, dombor­­műveken, szobrokon, caryatideken; építészek, kik építik pontossággal a házakat, egy fallal — mö­göttük az üres faváz, raktárak, ahol kapuk, másik hol ablakok, — minden stylben, min­den korból, minden formában, vasból, köböl, cementből, fából, — minden, minden azt szolgálja, hogy önök mozilátogatók ötven fillérért, egy pengő­ért megvásárolják a mozijegyet és azzal összes illú­zióikat, összes álmaikat maguk előtt lássák, kasté­lyok, tündérkertek, roulette, Monte-Carlo, ruhák, pénz, szerelem, mámor, karrierek, sorsok — (jól vég­ződik mind!) — ez a film varázsa, ez a film vonzere­je, ez viszi önöket a világon mindenütt a film képei­hez — illúzió, illúzió, illúzió! Justh Jánosáé Baross Katinka. * (Király a hangos filmen.) Londonban az ame­rikai nagykövetség estélyt rendezett, amelyen az angol miniszterelnök is jelen volt. Az estély folya­mán movietone rendszerű hangos filmeket mutattak be, amelyek igen nagy hatást értek el. A miniszter­elnök is nagyon megcsodálta a hangos filmeket. Felhozták, milyen érdekes és nagyszerű lenne, ha az egész angol közönség egyszerre láthatná és hallhatná a királyt. A miniszterelnök kijelentette, hogy erről a gondolatról a királynak előterjeszt­­ést fog tenni. A walesi herceg a birminghami új út megnyitási ünnepélyén már szerepelt moviezene­­filmen és szava tökéletesen érvényesült a képen. * (Lengyel mozik.) Kerek 700 mozi van Lengyel­­országban, Varsónak 55 mozijában összesen 22.462 ülő­hely van. Legnagyobb a Colosseum-mozi 3000 hellyel. Varsó után következik Lodz 19 mozival, amelyek közt a legnagyobban 1150 hely van. Posenben 14, Lembergben 12, Krakkóban 8 mozi működik.­­ Varsóban március hó folyamán 1.092.261 jegyet adtak el a mozik, tavaly csak 852.278 volt a moz­ilátogatók száma. Ezidőszerint minden varsói ember havonként egyszer megy a moziba, szín­házba pedig csak egyszer évenként. : * (Leningrad filmváros.) A régi Pétervár mind nagyobb szerepet tölt be az orosz filmgyártás terén. Ennek az a magyarázata, hogy a leningradi­­ műte­rem sokkal kedvezőbb feltételeket nyújt a működés­re, mint a kisebb moszkvai stúdiók. Amíg nem ké­szül el a Szovkino nagy műterme Moszkvában, a Szovkino is kénytelen Leningradban dolgozni. A vál­lalat 1927—28. évi produkciója 52 film. Ebből har­minc jutott Leningradnak. Csupa nagy film. A jövő évre hatvan filmet akar készíteni a Szovkino. Ezen­kívül 30 kulturfilm készítését is tervezi és a Szov­kino híradót is ki akarja fejleszteni. A Szovkino leg­újabban elrendelte, hogy alkalmazottak, különösen rendezők női rokonai nem filmezhetnek a vállalat műtermeiben. Ez ellen színészkörök erélyesen tilta­koznak. Képtelenségnek mondják, hogy a színésznő elveszítse állását, mert a rendezőhöz megy feleségül. A rokoni viszonyból eredő visszaéléseket tüntessék el máskép. * (A mozirepülőgép balesete.) Az Ufa egy repülő­gépe Stralsund közelében a tengerbe zuhant. A pilótán kívü­l a gépen volt Trans Rudolf Meyer fotográfus, aki a repülőszövetséggel kapcsolatosan négy repülőfilm­­t készít a gyár számára. A pilóta és Meyer megmenekült, de az aeroplán és a speciális szerkezetű fotografáló gép el­pusztult. . * (Filmkatedra.) A dél-kaliforniai egyetemen, amel­y Los Angelesben működik, négy esztendős film­­tanszakot létesítenek. Az első évben fizikát, vegyésze­tet tanítanak és nagy súlyt helyeznek a testkép­zésre, a második évben angol irodalom, lélektan, fényképészeti vegyészet, trigonometria, villamosság, optika, rajz a főtárgyak. Az első két évben minden­kire nézve egyforma a tanterv és csak a harmadik és negyedik évben specializálódik az oktatás. TÖRVÉNYKEZÉS. Két nyugdíjper bonyodalmai. Az egyenlő címen indított két perben az egyik tisztviselő nyugdíjat kap, a másikat a Kúria is elutasította. A Törley pezsgőgyár két tisztviselője, Gróf Gyula és Kertész Kálmán 1923-ban felmondási időre járó fizetésükért, végkielégítésükért és esedékes re­­munerációjukért pert indított. A per a bíróság előtt kötött egyezséggel végződött. Mind a két tisztviselő nyilatkozatot írt alá, amely szerint a perben támasz­tott igényeik teljes kiegyenlítése fejében bizonyos összeget felvettek és kijelentik, hogy azon felül sem­mi követelésük nincs. Mintegy három év múlva, a tisztviselők a Törley pezsgőgyár nyugdíjintézete, he­lyesebben a kialakult joggyakorlat alapján a cég el­len, mint amely a nyugdíjintézet helyett a nyugdíj­­járulékért felelős, nyugdíjigényük megállapításáért újabb pert indítottak. A két kereset a központi járás­bíróságon két különböző bíróhoz került. Az egyik helyt adott a keresetnek és kötelezte a Törley-gyárat Kertész Kálmán nyugdíjának folyósítására, a másik bíró elutasította Gróf Gyula keresetét azzal a meg­­okolással, hogy az egyezség alkalmával kiállított nyilatkozatban minden további követelésről a céggel szemben lemondott. Felebbezés folytán mind a két ügy a törvényszék elé került. Kertész ügyében a Halász-­­ tanács azzal a megokolással, hogy a nyugdíjigény­ről való lemondásnak kifejezetten kell történnie, helybenhagyta a járásbíróság marasztaló ítéletét. Gróf ügye a Bolemann-tanács elé került, amely ítéle­tében megállapította, hogy a járásbiróság elutasító ítéletének indokolása helytelen ugyan, mert az egyez­ség alkalmával kiállított okiratban nyugdíjról való lemondás nincsen s abban az állandó birói gyakorlat szerint bele sem magyarázható, mégis elutasította a kerestet azzal, hogy az előző perben való kiegyezésé­vel a maga részéről önként kilépettnek tekintendő a pezsgőgyárból, a nyugdíjszabályzat szerint pedig az önként kilépettnek nem jár nyugdíj. Kertész ügyében a pezsgőgyár jogi képviselője nem élt felülvizsgálati kérelemmel a Kúriához, így az jogerős lett és a gyár Kertésznek azóta is rendesen fizeti nyugdíját. Gróf Gyula azonban felülvizsgá­lattal támadta meg a két elsőbíróság elutasító ítéle­tét. A Kúria Rötth-tanácsa most foglalkozott ezzel a perrel. A Kúria nem helytállónak mondta ki a tör­vényszék elutasító ítéletének indokolását, azonban nem adott helyt a felülvizsgálati kérelemnek és így a törvényszék elutasító ítélete jogerőre emelkedett. A Kúria szerint Gróf Gyula az előző perben vég­kielégítést is érvényesített és az egyezségileg felvett összeg egy részét végkielégítés címén kapta meg, a nyugdíjszabályzat értelmében pedig az, aki nyugdíj­­megváltás címén végkielégítést vesz fel, nyugdíjigé­nyéről lemondottnak tekinthető és így a nyilatkozat, amit a felperes az egyezség során adott, kétségtele­nül a nyugdíjról való lemondást is tartalmazza. A feleket meglepte a Kúriának ez a nyilván­valóan téves indokolása. A Kúria csak nemrég ho­zott teljesen hasonló ügyben elvi jelentőségű ítéletet és abban kimondta, hogy a nyugdíjról való lemondás csak kifejezetten történhetik és minden nyilatkozat szorosan értelmezendő. Ezzel az elvi jelentőségű íté­lettel helyezkedett szembe mostani ítéletének indoko­lásában a Kúria és világos, hogy ítéletében össze­zavarta a végkielégítés két fogalmát, azt a végkielé­gítést, amit a nyugdíjszabályzat alapján a nyugdíj helyett ad a nyugdíjintézet és azt, amit Gróf Gyula a perben érvényesíteni akart és ami az 1910/1920. számú miniszteri rendeletén alapul, amely szerint minden három évi szolgálat után egy hónapi fizetés jár a fölmondási időre járó fizetésen túl. A nyugdíj­igényétől elütött Gróf Gyula most valami új momen­tumot keres, amelynek alapján perújítási kérelmet terjeszthet elő és alkalmat adhat a Kúriának téve­dése korrigálására.­­ Wollner Sándor mérnököt szabadlábra he­lyezték. A Pozsonyi-úti Silos-raktár egyike néhány héttel ezelőtt kigyulladt. A tűzeset után Wollner Sándor mérnököt, akinek galvanizáló műhelye van a Silos-telepen, a rendőrség őrizetbe vette, egy rendőr feljelentése alapján, aki a mérnököt az éjjeli órák­ban műhelyéből távozni látta. Akkor elbocsátották Wollnert a rendőrségről, a múlt héten azonban az ügyészség utasítására ismét előállították és átszál­lították a Markó­ utcai fogházba. A vizsgálóbíró fentartotta a mérnök előzetes letartóztatását. Dr. Gál Jenő védő felfolyamodásával csütörtökön foglal­kozott a büntetőtörvényszék vádtanácsa. A védő felfolyamodásának helyt adott a vádtanács és elren­delte Wollner Sándor szabadlábra helyezését. A ha­tározat szerint nincs bizonyíték arra, hogy a leégett raktárt Wollner Sándor gyújtotta volna fel és a rendelkezésre álló adatok szerint ez nem­ is lett volna az érdeke, mert megállapítható, hogy a műhelyében lévő ingóságok nagy része idegen tulajdon, azok el­pusztulása esetén tehát a biztosítási díj nem őt illette volna. — Becsületsértés egy irodalmi kritikában. Szegfű Gyula egyetemi tanár két évvel ezelőtt egy folyóiratban „Álarcos könyvek" cím alatt kritikát irt Sebestyén Gyula „Gesta Hungarorum“ és H. G. Wels „A világtörténelem alapvonalai“ című könyvé­ről. Sebestyén Gyula nyugalmazott múzeumi igaz­gató, a Tudományos Akadémia tagjának könyvéről többek között azt írta, hogy az ponyvairodalom, a könyv álarcot, visel, mert lényegileg nem azt tartal­mazza, amit kívülről mutat és nem is méltó Sebes­tyén Gyulához. A kritika miatt Sebestyén Gyula sajtópert indított, a törvényszék és az Ítélőtábla azonban Szekfü Gyulát felmentette a vád alól, azzal a megokolással, hogy nem lépte túl a jogos kritika határát. A Kúria Rath-tanácsa most megsemmisí­tette ezt az ítéletet, bűnösnek mondta ki Szekfü Gyu­lát sajtó útján elkövetett becsületsértés vétségében és ezért nyolcszáz pengő pénzbüntetésre ítélte, az íté­let végrehajtását azonban három évi próbaidőre fel­függesztette. A Kúria szerint Szekfü Gyula túllépte a jogos kritika határát, amikor a Tudományos Aka­démia tagjának könyvét ponyvairodalomnak ne­vezte és ezzel a kifejezéssel nemcsak a mű felett gya­korolt bírálatot, hanem Sebestyén Gyulát becsületé­ben is megsértette. — Az amerikai hallókészülék. Wittenberg Emma ma­gántisztviselőnő c­salás címén tett feljelentést Rradványi István belvárosi kereskedő ellen. A tisztviselőnő vásárolt a kereskedőtől egy „Morley Phone“ nevű hallókészüléket, amely Radványi hirdetései szerint különösen fülzúgás­­ban szenvedőknek hasznos. A tisztviselőnő fülei néhány nappal később fájni kezdtek és végül orvos távolította el füléből a készüléket. Dr. Dán Andor bü­ntetőjárásbíró elé került csütörtökön Radványi, aki elmondotta, hogy a hallókészülék amerikai találmány, ő onnan kapta a szükséges lemezeket is, amelyekkel azután maga állí­totta össze a készülékeket. — Húsz év óta árusítom ezeket a készülékeket — mondta —, de soha semmiféle kellemetlenségem miatta még nem volt. Az tény, hogy a forgalombahozatal előtt nem vizsgáltattam meg szakértőkkel, mert meg voltam győződve azok használhatóságáról. Csak olyanoknak ajánlottam, akiknek fülzúgásuk volt, vagy a dobhártyá­juk el volt szakadva. A bíróság tanúként kihallgatta Wittenberg Emmát és vőlegényét, Sárkány Pál kereskedőt, akik a feljelen­­tésben írottakat vallották. Ezzel szemben több tanú azt vallotta, hogy a hallókészülékkel igen meg voltak elé­gedve. Beszerezte a járásbíróság dr. Krepuska Géza és dr. Rejtő Sándor egyetemi tanárok szakértői véleményét. E szerint a készülék egy tizenöt milliméter átmérőjű ko­rong, amely vékonyszálú szövetből készül és viasszal van bevonva. Ennek a közepéből egy selyemfonál lóg fogan­tyúként és ezzel lehet kihúzni a fülből a korongocskát, amit viszont­ egy csipesszel lehet a fülbe visszahelyezni. A szakértők szerint ez a készülék nem felel meg a cél­nak, nem segíti elő­­­ hallást,­ sőt gondatlan kezelés mel­lett sérülést, gyulladást és fertőzést okozhat. Wittenberg Emma speciális fülbaja mellett ez a készülék csak csök­kenthette a hallását és az egész készülék értéke alig né­hány fillér. A járásbíróság bűnösnek mondta ki Rad­ványi Istvánt csalás vétségében, ezért ezer pengő pénz­­büntetésre ítélte, az ítélet végrehajtását azonban három évi próbaidőre felfüggesztette. Radványi az Ítélet ellen felebbezett. PESTI HIRLAP 1920. június 1. péntek.

Next