Pesti Hírlap, 1930. április (52. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-17 / 88. szám

1990. április 17., csütörtök. PESTI H­ITlLh? ......... 11 “MM iiMimiiiiiiM«nMnMMnimraimn«wTMaManMmBninTiiT7íiniircrwraii^^ •.....•—t-t—r.^-, SZÍNHÁZ és zene. A Pesti Hirlap olcsó jegyakciója. Ma: hét előadás. Csütörtöki, hét előadásunk közül az Azrához már nincs jegyünk. Először iktatjuk műsorba a ka­cagtató Grand Hotel­t. Ismétlésre kerül két pompás operett-siker, az Alvinci huszárok és a Meluzina. Az Andrássy-i­fi Színház remek Bajor-műsora me­gint táblás házat vonz. A Royal­ Orfeum­ nívós va­­rieté-műsora, a Komédia, élén Steinhardttal, szere­pel még. Nagyréteken nincs színházi előadás, de pénztáraink egytől-egyig nyitva állanak. Szombaton a Császár és komédiás Bajor Gizivel, Tak­ács Alice Gombaszögi Fridával, a Huszárfogás Biller Irénnel kerül színre. Ajánlatos a húsvéti huszonhat előadás jegyeit már most beszerezni. "És már kaphatók a Romeo és Julia szerdai előadásának jegyei is. Amikor Beregi Oszkár lép föl. CSÜTÖRTÖK, ápr. 1­­. Kamaraszínház. Azra. (18.) — Vígszínház. Grand Hotel. (348.) — Városi Színház. Meluzina. (1­.8.) — Király Színház. Alvinci huszárok. (8.) — Andrássy-suti Színház. Bajor, Somlay, Uray, stb. (9.)— Royal Orfeum. Varieté-műsor. (49.) — Komédia -Orfeum. Új műsor. (349.) SZOMBAT, ápr. 19. Nemzeti Színház. Császár és komédiás. (548.) — Vígszínház. Takács Alice. (8.) — Fő­városi Művészszínház. Huszárfogás. • (8.) — Royal Or­feum. Varieté-műsor. (349.) VASÁRNAP, ápr. 20. Opera. Seherezade. Pillangó­­kisasszony. (v.8.) — Vígszínház. Grand Hotel. (­4.) — Magyar Színház. Volpone. (3.) Tizenötezer pengő juta­lom. (8.) — Városi Színház. Meluzina. (3.) — Király Színház. Alvinci huszárok. (3.) — Fővárosi Művészszín­­ház. Csúnya lány. (­4.) Huszárfogás. (8.) — Új Szín­ház. Béla, aki 26 éves. (144.) — Budai Színkör. Eszes Matyi kalandjai. (3.) Három a kislány. (v.8.) — Ko­média Orfeum. Uj műsor. (4.) — Bethlen-téri Színpad. Gyermekelőadás. (3.) — Royal Orfeum. Varieté-műsor. (4 óra.) HÉTFŐ, ápr. 21. Opera. Carmen. (348.) — Víg­színház. Liliom. (144.) — Magyar Színház. Morfium. (3.) Tizenötezer pengő jutalom. (8.) — Városi Színház. Melu­zina. (3.) — Fővárosi Művészszínház. Csúnya lány. (144.) Huszárfogás. (8.) — Új Színház. Copperfield Dávid. (8.) — Király Színház. Viktória. (3.) — Komédia Or­feum. Új műsor. (4.) — Budai Színkör. Mit susog a fehér akác. (3.) Drótostót. (148.) — Royal Orfeum. Varieté­­műsor. (4.) SZERDA, ápr. 23. Magyar Színház. Romeo és Julia. (8 óra.)* Jegyváltás az apróhirdetések élén feltüntetett valamennyi fő- és fiókkiadóhivatalban. A Magyar Színház húsvéti szenzációja ZSOLT BÉLA 3 felvonásos burleszkje, 1 5.000 PENGŐ JUTALOM Főszereplők: KÖKÉNY ILONA és MÁLY GERŐ. Rendező: VASZARY JÁNOS. A­­z erdélyi színészet talpraálllása.­­ Kolozsvár, április 15. Az erdélyi magyarságnak egyik legidőszerűbb és legsúlyosabb problémájává nőtte ki magát a magyar színészet ügye. Ezt a kérdést nem­­ lehet-e egyszerűen a mozi és a Színház harcával magyarázni Erdélyben. A színház az egész világon válságba került a mozi egyre fenye­getőbb konkútrebeiája miatt s természetes, hogy így van ez Erdélyben is. Amíg azonban a magyaror­szági színházak valahogy mégis csak ki tudják se­gíteni magukat és bukásokon, válságperiódusokon keresztül is megvan a lehetőség arra, hogy ha másképen nem, szubvenciók segítségével felszínen tarthatják magukat, addig Erdélyben a román ha­tóságok határozott ellenszenvével kell megbirkóz­­niok. Egyrészt tehát az erdélyi magyarságot sújtó katasztrofális gazdasági helyzet, másrészt a ro­mán állam nem is titkolt ellenérzése, végül pedig a mozi betörése az a hármas veszedelem, amely Erdély magyar színészetét végpusztulással fenye­geti. Az impériumváltozás után a szülészet virág­zásnak indult Erdélyben. A feltámadt magyar ér­zés a magyar színtársulatok intenzív támogatásá­ban nyilvánult meg s ebben az időben a színházi konjunktúra ellen nem is panaszkodtak a színigaz­gatók és színészek. Csakhogy az erdélyi színészet­nek ez az aranykora nem sokáig tartott. A román szépművészeti, minisztérium kezdettől fogva rossz szemmel nézte a magyar színtársulatok virágzá­sát. Nyíltan ugyan nem merte betiltani a magyar színielőadásokat, már csak azért sem, mert román színházi kultúra "nyomait egyáltalában nem lehe­tett megtalálni Erdély magyar városaiban, de a gáncsvetéseknek legraffináltabb módszereit hasz­nálta fel a magyar színészet megfojtására. Hovatovább odafejlődtek a viszonyok, hogy egész Erdélyben csak egyetlen színtársulat ma­radt, a kolozsvári, amelyben normális színházi vi­szonyokról lehetett beszélni és Erdély többi váro­saiban a színészet egyet jelentett a legfelháborí­­tóbb botrányok egymásra halmozódásával. Mindezt az anyagilag leszegényedett erdélyi magyar közönség tehetetlenül nézte végig. Végre­­ most komoly mozgalom indult meg, amely azt cé­lozza, hogy a színészet gondozását az erdélyi ma­gyar társadalom vegye kezeibe és így igyekezzék pótolni az államjogi változással ingerenciáját vesz­tett magyar , kultuszminisztérium szerepét. Erdély vezető magyar lapjaiban általános érdeklődés mel­lett kísért színházi ankét indult meg, amelynek konklúzióit a következőkben foglalhatjuk össze: 1. Felmerült a terv, hogy az erdélyi magyar­ság áldozatkészségéből épüljön fel Kolozsvárt az erdélyi magyarság Nemzeti Színháza, amely fölött a felügyeleti jogot egy országos színpártoló egylet gyakorolná. Ez idő szerint ugyanis a kolozsvári magyar színház egy eredetileg nyári arénának épült helyiségben játszik, amelynek tulajdonjoga Vitás és amelyet a város bármely pillanatban el­vonhat mai rendeltetésétől. Ezért volna szükség arra, hogy a kolozsvári magyar színház állandó hajlékhoz jusson, amellyel kapcsolatosan felállíta­nák az erdélyi magyar színésziskolát is. Ezt a szín­házat a romániai egyetemes magyarság szubven­cionálná önkéntes adózásból és ugyanígy építenék fel az új magyar kőszínházat. 2. A kolozsvárin kívül állandó jellegű szín­­háza egyetlen erdélyi városnak sem volna. Közös színtársulata lenne Nagyváradnak és Szatmárnak, valamint Temesvárnak és Aradnak. A többi városok igényeit a színházzal szemben egy drámai és egy operettstaggione elégítené ki. Az operettstaggione játszana időnként a kolozsvári Nemzeti Színház­ban is, amely különben csak prózai előadások cél­jait szolgálná. ) A kolozsvári magyar színházat a terv szerint nem adnák bérbe, hanem az országos színpártoló egylet pályázat vagy meghívás útján töltené be az igazgatói állást. Ezt az ankét rendjén kialakult propoziciót az erdélyi magyar társadalom a legnagyobb rokon­szervvel fogadta s remény van rá, hogy ilyen mó­don végre végleges megoldást nyer az erdélyi ma­gyar színészet ügye. Befejeződött a színészparlament. A­ színészparlament első napjának viharai szer­dára lecsillapodtak. Délelőtt és délután megnyugo­dott kedéllyel, higgadtan tárgyalták a színészképvi­­selők az időszerű kérdéseket. A zárszámadások jóvá­hagyása után elsősorban a nyugdíjasok ügye került szóba. Sikerült olyan javaslatot terjeszteni a közgyű­lés elé, hogy a színésznyugdíjakat valamilyen csekély összeggel felemeljék. Ez az összeg azonban természe­tesen még ez mindig korántsem elegendő az elaggott színészek nagyon szerény megélhetésére sem A szi­­nészegyesület ezután Tarján Vilmost, Sándor Józsefet, az artistaegyesület elnökét és Incze Sándor szerkesz­tőt , aki eddig 15 síremléket emeltetett jeltelen szinész­­sírok fölé, tiszteletbeli taggá választotta meg. A szinészbetegsegélyző ügyét­­ levették a napirendről, míg a rádióval kapcsolatos kérdések elintézését az új tanácsra bízták. Elhatározták, hogy lehetően minden városban színpártoló egyesületeket alapítanak, ame­lyeknek körében részint bérleteket gyűjtenek, részint pedig egyéb eszközöik segítségével sietnek a színtár­sulat támogatására. A közgyűlés elé került olyan ja­vaslat is, amely szerint ezentúl­­ csak olyan rendező működhetik, aki vizsgát tesz. Minthogy az Országos Színművészeti Akadémián rendezői tanfolyam nyílt meg, az ügyet más alkalommal tárgyalják érdemben. Délben a színészdelegátusok testületileg kivonultak a­ névtelen hős sírjához és megkoszorúzták. A délután folyamán azután Kardoss Gézát, a debreceni színház igazgatóját, az egyik lemondott vidéki igazgató he­lyébe közfelkiáltással tanácstaggá választották, a ta­nács pedig harmadik alelnökéül választotta meg. Ez­zel a választással végleg befejeződtek az előző nap választási izgalmai. A színigazgatók köréből terjesz­tettek elő még több javaslatot a próbák szaporítására s a vasárnap délutáni előadások fellépő­ díjainak csökkentésére vonatkozóan. Ezeket a javaslatokat a színészdelegátusok — megértve és méltányolva a vi­déki színészet mai válságát — elfogadták. Még több apró javaslatot tárgyaltak, majd a késő délutáni órákban a Himnusz hangjaival, csöndesen és megbé­­kü­lten fejeződött be a viharosnak indult színész par­lament. * Hogyan született az Ezüst páncél? A Nemzeti Színház Kamaraszínháza mutatja be vasárnap az Ezüstpáncél című színdarabot, amelyet Szenes Béla, a három évvel ezelőtt elhunyt kiváló író írt Huszár Péter társaságában. Huszár Péter elmondja, hogy miképen született meg az Ezüstpáncél. Meleg barát­ságot­ kötött Szenes Bélával Balatonfü­reden, ahol éveken keresztül együtt nyaralt az íróval. Beszél­getés közben elmondott neki egy­ történetet,­­ amely­nek végén Szenes Béla fölkiáltott: — Milyen tökéletes színdarabtéma ez! Nyomban összeültek és megcsinálták a darab vázlatát. Néhány nap múlva már, együttes munká­val, elkészült az első két felvonás. Úgy tervezték, hogy később Budapesten fejezik be a darabot. Nem így történt. Szenes Béla tragikus hirtelenséggel meg­halt. Huszár Péter az idén Szenes Béla inten­cióihoz híven maga fejezte be a darabot — Hevesi Sándor igazgató biztatására. * A Városi Színház zenekarának beadványa. A Pesti­ Hírlap több ízben foglalkozott már a Városi Színház sokat vitatott operaelőadás-problémájának legnagyobb problémájával: a színház zenekarának kérdésével. Megírtuk azt is, hogy mikor ez a kérdés a főváros közgyűlésén napirendre került, akkor dr. Sipőcz Jenő polgármester teljesen a Pesti Hírlapnak azt az álláspontját tette magáévá, amely szerint a Városi Színház operaelőadásaira igenis szükség van, és a színház zenekarát a mai nehéz időkben már csak azért is fenn kell tartani, nehogy ismét egész sereg zenészcsalád maradjon kenyér nélkül. A Városi Szín­ház zenekara most beadványt intézett a székesfővá­roshoz, amelyben a problémát úgy véli megoldható­nak, hogy a székesfőváros kössön szerződést magával a zenekarral, amit a fővárosnak, mint a Városi Szín­ház tulajdonosának módjában áll megtenni. Ennek megtörténtével a zenekarra is kiterjeszthető volna a tizenhét különféle községi üzem és vállalat alkalma­zottai részére érvényes nyugdíj­szabály rendelet. Bead­ványát különböző művészeti és szociális érvek felso­rakoztatásával is alátámasztja a Városi Színház zenekara. A magunk részéről ezt a megoldást úgy művészi mint szociális szempontból igen ,elfogadha­tónak, sőt könnyen keresztülvihetőnek tartjuk, amint bízunk benne, hogy a székesfőváros teljes mértékig magáévá teszi a Városi Színház zenészeinek ügyét. * A milánói Scála is? A milánói St­ála látoga­tottsága a legutóbbi, időkben nagyon megcsappant. A múlt szezon két millió líra deficittel záródott. Ró­mai hír szerint a színházat mentesíteni fogják min­denféle adótól. * Cosimia a színpadon. Anny Brabenett írónő Wagner Richard szerelme és szökése című három­­felvonásos drámát írt. A színdarab hősnője Cosima asszony, aki csak néhány nappal ezelőtt halt meg. Arról is szó van, hogy zen­és filmet készítenek Wag­ner szerelméről. * A flam­and költészet atyja. Brugesben május 4-én leplezik Le szobrát Guido Gozellenek, aki száz évvel ezelőtt született és akit a flamand költészet atyjának neveztek el. Lague szobrász készítette az emlékművet. * Romain Roland az oroszoknak. A moszkvai Izvesztija közli Romain­ Roland levelét, amelyben a francia költő lemond művei orosz kiadásának tan­­tiémjeiről. Azt kívánja, hogy a tantiém címén befolyó jövedelmet szegény orosz egyetemi hallgatók javára fordítsák. * Mise Josephine ellen. Pamplonában a közön­ség tiltakozott Josephine Baker vendégszereplése el­len. A felháborodás jeléül bűnbánat-misét rendeztek,­­ ha igaz a madridi jelentés, amely szerint külön­ben ez a tiltakozás csak használt a néger prima­donna impreszáriójának, aki a tüntetést reklámul aknázta ki. * A kenyér nélkül maradt zenészek. A kultusz­­miniszter öt hónappal ezelőtt átirt a belügyminisz­terhez, hogy a magyar zenészek segítségére siessen. És átirt utóbb Budapest tanácsához is. De se a bel­ügyminiszter, se a Tanács még csak nem is foglal­kozott gróf Klebelsberg átirataival. Az Országos Ma­gyar Zenész Szövetség, hogy a telet átnyomorgott, súlyosan átszenvedett magyar zenészség nyomorán segítsen, most ő fordult a székesfőváros tanácsához, arra kérve, hogy az Állatkertet és a Műcsarnok előtti térzenét engedje át az Országos Magyar Zenész Szö­vetségnek az állástalanná vált zenészek részére. * Miért kell itt Miss Magyarországot választani? A világszépségverseny egyik legfontosabb szabálya, hogy az azon résztvevők csaji lányok lehetnek Az idei Rio de Janeiro-i világszépségversenyen három európai szépségkirálynő: Miss Belgium, Miss Anglia és Miss Magyarország nem vehet részt, mert mind a hárman férjhez mentek. Helyettük mindhárom or­szágban új Misst kell választani. A Színházi Élet húsvéti albuma közli Maurice de Waleffe levelét, amelyben a szépségversenyek főrendzője új válasz­tást, írt, ki Magyarországon. Uj Miss Magyarország 1930-at kell tehát választani, hogy az új Miss vegyen részt Papsz Mária helyett a Rio de Janeiro-i­­v.díg­­szépségversenyen, ahol a világ szép lányai az öt­venezer pengős díjért versenyeznek. A Színházi Élet 280 oldalas húsvéti számában kezdi el közölni Kálmán Jenőnek, a népszerű humo­ristának, „Omszki randevú“ című hadifogoly regé­nyét, amely egyike a legérdekesebb irodalmi szen­zációknak. Egy szenvedélyes­, lebilincselően érdekes szerelem történetét dolgozta fel regényében a nép­szerű író, tarkítva a stadifogolyélet derűs és vidám epizódjaival. A­ Színházi Ellet 280 oldalas húsvéti száma kottamellékletén­él Jolson egyik legnagyobb slágerét közli, ezenkívül 32 oldalas Gyermekújság­­mellékletet, háromfelvonásos és egyfelvonásos szín­­darabmellékletet ad. A húsvéti szám ára 1 pengő.

Next