Pesti Hírlap, 1930. augusztus (52. évfolyam, 173-197. szám)
1930-08-01 / 173. szám
A brünni legfelsőbb bíróság helybenhagyta Tuka elítélését Brünn, júl. 31. A brünni legfelsőbb törvényszék háromnapi tárgyalás után ma hozta meg ítéletét dr. Tuka és Snacky bűnperében, akiket katonai titkok elárulása és a köztársaság elleni merénylet előkészítése miatt ítéltek el. A legfelsőbb bíróság ítéletében dr. Tuka és Snacky semmisségi panaszait és felebbezését elvetette A legfelsőbb bíróság utasította az elsőfokú bíróságot, hozzon döntést arról, hogy a vizsgálati fogságot mennyiben számítják be a büntetésbe. Dr. Nussbaum elnök ezután felolvasta az ítélet indokolását. A legfelsőbb bíróság ítélete értelmében tehát az elsőfokú bíróság ítélete marad érvényben. Az elsőfokú bíróság dr. Tukát 15 évi, Snackyt öt évi börtönre ítélte. Prága, júl. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Az ítélet indokolásában a legfelsőbb törvényszék mindenben magáévá tette a főügyész fejtegetéseit. A védelemnek azt a kifogását, hogy nem bírói tanács, hanem esküdtszék lett volna illetékes, a legfőbb bíróság elutasította. Ami Tuka katonai árulását illeti, a vádlott bűnössége bebizonyosodott. (?) A vitának az volt a célja, hogyautoneista mozgalom tente alatt a Felvidék elszállítását és Magyarországhoz való csatolását készítse elő. A legfelsőbb bíróság Snacky vallomása alapján is arra a meggyőződésre jutott, hogy Tuka feladatai mások voltak, mint amit a nyilvánosság előtt hangoztattak. Nem nyert ugyan bizonyítást, hogy Tuka szerkesztői és képviselői állásával visszaélt volna céljai érdekében, de terhelő reá nézve, hogy bűneit hosszú ideig titokban tartotta?) és az államra nézve veszedelmes időpontban követte el, olyankor ugyanis, amikor Magyarország revíziós akciót folytatott.* A pozsonyi ítélet elhangzása után elmondottuk véleményünket a cseh igazságszolgáltatásról, amelyről a külföld tárgyilagos sajtóorgánumai sem nyilatkoztak valami hízelgő hangon. A brünni felső bíróság döntése nem lep meg minket, hiszen bebizonyított tény, hogy Tuka elítélése politikai szempontokból történt. A legfelsőbb bíróság sem tudott természetesen pozitív adatokra támaszkodni, hanem feltevéseire építi jogi érveléseit. Ez nem lephet meg senkit sem, aki a pozsonyi per kulisszatitkait ismeri. Az érdeklődés azonban most feltétlenül a tót néppárt felé fordul, amely Hlinka kardcsörtetése után visszavonult védelmi sáncai mögé. Most elhangzott az utolsó szó és bekövetkezett az időpont, amikor ennek a pártnak be kell váltania fenyegetéseit. Hlinka főtisztelendő azonban Pozsonyban kissé túlkiabálta önmagát és attól tartunk, hogy azóta megijedt a saját hangjától. A szerencsétlen Tuka pedig most ülhet még évekig, mert komolyan vette pártjának autonóm törekvéseit és vezére napóleoni gesztusait. ---- N ■■■III miuilliiu—WICTMWW——...... A román-jugoszláv mezőgazdasági konferencia. Bukarest, jul. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Szerdán este, a két delegáció Szinajába érkezése után mindjárt megkezdődött a román-jugoszláv mezőgazdasági konferencia. Madgeam ipari miniszter üdvözlő beszédében rámutatott az általános európai mezőgazdasági válságra és annak Romániában és Jugoszláviában mutatkozó különleges tüneteire. A genfi vámértekezlet nem hozta magával a várt megkönnyebbülést, csupán az együttműködés eszméje maradt ébren. A legtöbb kedvezmény klauzuláját ma már nem lehet alkalmazni. A konferencia kénytelen lesz európai protekcionizmust követelni a mezőgazdasági termények számára, anélkül, hogy ezzel az európán kívüli államoknak kárt okozna, mert Európa saját szükségletének csak egyhatodát tudja fedezni. A román-jugoszláv együttműködés csupán kezdet, a végcél egész Európa gazdasági együttműködése. A jugoszlávok nevében Kumanuch miniszter mondott köszönetet a szívélyes fogadtatásért és kifejezést adott a konferencia eredményességébe vetett reményének, mert a konferencia maga mögött tudhatja a kisantant erkölcsi erejét, továbbá a béke és fejlődés legbiztosabb eszközét, Franciaország barátságát. Kumanudi beszéde után Madgearu az értekezletet megnyitottnak nyilvánította. Este mindkét delegációt Madgearu iinén látta vendégül. Csütörtökön délelőtt 10 órakor a konferencia azokat a jelentéseket vizsgálta meg, amelyeket a szakértők éjjel és a kora reggeli órákban készítettek el. A napirenden a román-jugoszláv gazdasági együttműködés hasznosságának kérdése szerepelt. Románia és Jugoszlávia egy-egy képviselője részletesen előterjesztette erre vonatkozó jelentését. A délutáni ülésen folytatták a probléma megvitatását. Este a résztvevők kirándulást tettek Brassóba. Kék lányok, még a folyamőröket is leszidalmazták a múltkor, amikor sokat alkalmatlankodtak nekik. A két rendőrtiszt gyorsan intézkedett. — Előkeríteni őket, akárhonnan. Felhozni! Nagyon gyanúsak ezek a lányok. Az orvos közbeszólt. — Férfikéz. Nincs az a lány, aki ilyen erővel tud döfni, alulról fölfelé. A nő mindig fölülről lefelé üt és úgy is próbál szúrni, akármint kicsi is. Ha csak nem hivatásos gyilkos, Dehát . . . • — Cinkostársuk lehetett. Mindenesetre ők készíthették elő az ügyet, hisz nincs más magyarázat a lépcsősétáikra. Át kell kutatni a holmijaikat is! Valaki lemegy a tizenkettesbe, vezesse le, házmesternél Még két tisztviselő érkezett, aztán egy újságíró fényképezőgéppel. A lakás elöl elkergették a kiváncsiakat. A szőke úr a meggyilkolt Tauber jegyzeteiből megállapította, hogy legalább ezerhatszáz pengője lehetett itthon, ez mind eltűnt. És egyszer csak kopogás, beszéd hallatszott be kívülről, megérkezett a két lány. Barnásszőke, seszimű hajuk két merev varkocsban lógott a hátukon. Majdnem egyformák voltak, sárgásbarna arcúak. Barna szemük ijedezve járt körül az utakon, a jobb karjukon teli fonottkosár,épen a vásárcsarnokban voltak együtt, amikor a detektív eléjök toppant. Észre sem vették Tauber urat a földön, csak álldogáltak és nézegették a kék egyenruhákat. A rendőrtiszt feléjökintett. — Ni, lányok. Ismeritek ezt az embert itt, a földön? Mint két veréb, egyszerre dugták arrafelé a fejüket, a karjukon megrezzent a kosár. Bora sikoltott egy picit, Mari meg hátrakapta a vállát és keresztet vetett. — A Tauber úr. — mondta Mari. — Jézusisten, mi lelte? — Megölték az éjjel. Kirabolták. Mialatt ti itt sétáltatok a lépcsőkön lebeg föl, négyszer a hat emeleten keresztül, aztán danoltatok. A két lány rémülten pislogott egymásra. Bora alig tudta kidadogni. — Nagyon kicsit énekeltünk, kérem szépen. — Szóval itt jártatok, mi? Aztán kivel? Vagy kikkel? Vigyázzatok. Igazat beszéljetek, mert különben ti is belekeveredtek. Percekbe telt, amíg a kétségbeesett lányokból ki lehetett venni valamit. Mari tért először magához, ő felelgetett nagy megilletődéssel. — Csak magunkban szoktunk mi a lépcsőkön járogatni, kérem. Nincs nekünk senkink, nem vagyunk mi olyanok. Tegnap se volt. Dehát mi hegyi lányok vagyunk, kérem szépen. Hegyi emberek. — Miféle hegyi emberek? — Hát hogy onnan valók, a Kékes oldalából, egy faluból. Aztán féléve, hogy Pestre kerültünk. Még nem szokhatuk meg, hogy itt minden itt egyenes, olyan lapos, mint a tenyerünk. Odahaza mindennap átjártuk a Mócos hegyet, kell ez az ember talpának. Minidig bőgtem, amíg ide nem fogadtak ebbe a házba, aztán észre nem vettem a hátsó lépcsőt. Ez már elég rendes hely volt, kérem. Mosogatás után elindultam fölfelé, aztán lesétáltam egy párszor. Megjött a kedvem. A szomszéd házból idehoztam a Borát is, vele sétálgattuk meg esténkint itt a Mócos hegyet, hacsak lépcsőkön is. De jobban esett az alvás utána! Pityergett. A rendőrtisztek összenézegettek. A szőke úr még egy kérdést tett. — Aztán Mari! Nézd csak! Miért nem mentél inkább a Gellérthegyre? Vagy az Istenhegyre, mi? Hiszen volt kimenőtök. Miért maradtatok a lépcsőkön? — Ugyan, kérem szépen. Kéthetenkint egyszerre szól a kimenő, aztán az ember lába mindennapos láb. Megkívánja azt. Igaz, hogy danolgattunk mátrai nótákat, de azt ugyan csak mi ketten hallottuk, ahogy fóliáztuk egymás kezét és jártuk a lépcsőt. Fölérkeztek a detektívek is és közölték, hogy a lányok holmija között semmi gyanúsat nem találtak, tele van a ruhájuk mátrai gyógyfüvekkel. A szőke úr legyintett, elbocsátotta őket, a pincék felől pedig birkózás zaja, kiabálás hallatszott, hozták a gyilkost. A két palóc lány szepegve búcsúzott egymástól a kapuban. Bora egyre azt hajtogatta, most már elküldik őket a helyeikről a kutatás miatt. Maxi is busult, de egyszerre csak földerült a képe. — Oda se neki, Bora. Meglátod, még jobban megválasztom a következő helyem. Az a ház legalább nyolcemeletes lesz, aztán fölengednek talán a padlásig Isi ’ PESTI HÍRLAP 1930. augusztus 1., péntek. A román kormányválság. Bukarest, jul. 31. Az Adeverul értesülése szerint Vajda belügyminiszter helyzete tarthatalanná vált a legutóbbi antiszemita zavargások következtében. A lap szerint valószínű, hogy a belügyminiszteri tárca tekintetében rövidesen személyi változás következik be. Bukarest, júl. 31. Ellenzéki körökben az utóbbi napokban mind erősebben kommentálják azt a hírt, hogy rövidesen kormányválság lesz és koncentrációs kormány alakult meg a koronázási ünnepségek előkészítésére. Kormánykörökben erélyesen cáfolják a hírt. Neves kormánypárti politikusok kijelentése szerint kormányválságról egyelőre szó sem lehet. Kormánypárti körökben egyébként úgy tudják, hogy a koronázás szeptember 21-én történik meg Gyulafehérváron, és hogy az idő rövidségére való tekintettel a kabinet vezető tagjai egyelőre nem utaznak el külföldre. A Benes-Stribrny párbaj elölről kezdődik. Prága, júl. 31. A cseh közvéleményt hatalmas botrány foglalkoztatja, amely Stribrny képviselő és Benes külügyminiszter rendkívül éles polémiájából állt elő. Benes a választások alatt a Národní Pravda című hetilapban Stribrny ellen, aki pártjából kilépett és külön pártot alakított, huszonegy cikket közöltetett, amelyben Stribrnyt erkölcstelen üzelmekkel, csalással és hasonló deliktumokkal vádolta meg. Stribrny mégis bekerült a parlamentbe és pert indított, amelynek hétfőn volt a főtárgyalása. Ralik, az időközben megszűnt Národní Pravda főszerkesztője kijelentette, hogy ha Stribrny a feljelentést visszavonja, akkor kiadja a cikkek sugalmazóit. Stribrny ráállt az alkura, mire Bulik közölte, hogy a cikkeket Hajek, a külügyi sajtóosztály főnöke és Boucek ügyvéd, Masaryk elnök jogtanácsosa sugalmazták és megjelenésüket megfizették. Stribrny most beperelte Hajeket és Bouceket és e perben Bulik, Benes egykori csatlósa lesz a koronatanú. Az eset roppant feltűnést kelt, mert nyilvánvaló, hogy Stribrny Hajeken ötvenes megbuktatására indított támadást A lapok nem foglalkoztak a dologgal, Stribrny, lapjai, az Express és a Polední List azonban ma nagyterjedelmű különkiadásokban leleplezik az eset és bejelentik, hogy ezeket a külön kiadásokat az egész köztársaság területén százezres páldányszámban terjesztették el. Az ügybe Masaryk elnök is némileg bele van keverve, mert Pergler, aki Masaryk és Wilson között az ismeretséget közvetítette, a Benes—Stribrny párbajban szintén Stribrnyhez csatlakozott. Stribrny már ötizben volt miniszter. Sandsham képviselőt az alsóház „tkot*gúttásna** ítélte. London, júl. 31. A mentelmi bizottság múlt éjjel tartott ülést MacDonald miniszterelnök elnöklete alatt. Sandham, a gyanúsított képviselő írásbeli nyilatkozatot olvasott fel, amely szerint inkriminált beszédével a munkáspárt erkölcsi színvonalát akarta megvédeni. Miután az ügy ennyire kiéleződött, a következő vádakat emeli: 1. Bizonyos képviselőket ittas állapotban láttak a Házban; 2. bizonyos képviselők pénzt, kaptak a pénzkölcsönzők szövetségétől, az őket érdeklő törvényjavaslatra való szavazás ellenértékéül; 3. a Daily Mail négy ízben nyíltan vádolt bizonyos képviselőket, hogy a Ház hivatalos papirosának facsimiléjén üzleti reklámokat írnak fizetség ellenében. A bizottság több tagja követelte Sandhamtől, hogy nevezze meg a korrupcióval gyanúsított képviselőket, Sandham azonban ragaszkodott ahhoz, hogy csak a bíróság előtt fog vallani. A bizottság javaslata szerint Sandham súlyos széksértést követett el, továbbá a Házat egészében súlyosan megrágalmazta s ezért megrovást érdemel. Az alsóházban az Attorney General ismertette az eljárást, kiemelve, hogy Sandham nem nevezte meg a gyanúsítottakat és a határozatlan vádak folytán nem lehet bíróságot kiküldeni. Ajánlja a bizottság indítványának elfogadását. A speaker a javaslatot szavazásra bocsátotta. A baloldali szocialisták pillanatnyilag haboztak, hogy felálljanak-e, mire a speaker a javaslatot elfogadottnak jelentette ki. Ezután Snowden indítványozta, hogy a speaker Sandhamot széksértés miatt dorgálja meg. A javaslat körüli heves vita folyamán Maxton (szélső baloldal) az eljárást hajszának minősítette. Panaszkodott, hogy Sandhamnak alig három órát adtak védelme előkészítésére és a tanuknak nem ígértek immunitást. Brown (szélső baloldali) előadta, hogy ő maga egy MacDonaldhoz írt levelében adatokat ajánlott fel a korrupciók bizonyítására, mire a miniszterelnök azt felelte, hogy ezzel csak a Ház utasítására foglalkozhatnék. Sandham kijelentette, hogy nem árulhatja el informátorait, de nem fél a következményektől, mert nem bizonyították be, hogy valótlant mondott. Ha megrójja a Ház, akkor annak később következményei lesznek. Snowden óriási izgalom közepette szólította fel Sandhamet vádjainak előterjesztésére, majd pár pillanatig feszült várakozás közben csendben nézett farkasszemet Sandhammel, aki Maxtonnal suttogni kezdett. Végül Maxton kijelentette, hogy Snowden indítványának elfogadása megbocsáthatatlan hiba volna. A javaslatot 304 szavazattal 13 ellenében elfogadták. Miután kihirdették a hivatalos eredményt a széksértési ügyben, a speaker fejére téve háromszögletes fekete kalapját, leült az elnöki székre s rövid, komoly hangu intőbeszédet tartott Sandham képviselőhöz., Sandham a beszédet helyén ülve, összefont karokkal némán hallgatta végig s csak égő arca és remegő ajka árult el belső felindultságot. A megrovást Snowden javaslatára bevezették a Ház naplójába. A szavazatok megoszlásáról a Press Association úgy értesült, hogy a megrovási indítvány ellen tizenhárom szélsőszocialista szavazott, körülbelül hetven, jelenlevő munkáspárti és konzervatív képviselő tartózkodott a szavazástól. Ezek úgy vélték, hogy lett volna elegendő anyag, melynek alapján vizsgálatot lehetett volna elrendelni s ezért nem akartak sem a megrovás mellett, sem ellene állást foglalni. ( Afganisztánban teltes a felfordulás. London, jul. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Peshavarból jelentik. Nadir kán király a kabuli polgármestert a legutóbbi felkelésben való részessége miatt kivégeztette. Afganisztánban teljes a felfordulás. A miniszterelnök Mohamed Haszin, a király öccse. Pénzhiány miatt a hadsereg megbízhatatlan.