Pesti Hírlap, 1933. szeptember (55. évfolyam, 198-222. szám)
1933-09-17 / 211. szám
1933. szeptember 17., vasárnap. A kormány tagjai közül jelen volt dr. Lázár Andor igazságügyminiszter, bárcziházi Bárczy István államtitkár Gömbös Gyula miniszterelnök képviseletében, a gyengélkedő Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi minisztert pedig Petri Pál államtitkár képviselte. Ott volt Huszár Aladár főpolgármester, Almásy László, a képviselőház elnöke, és még igen sokan a magyar tudományos és társadalmi élet kitűnőségei közül. Igen nagy számban jelentek meg Janta Polczynski nyugalmazott földmivelési miniszter vezetésével a lengyel vendégek is. Az erkélyen elhelyezett Egyetemi Énekkarok a magyar, majd utána a lengyel Himnuszt énekelték, amelyet az emlékülés nagyszámú közönsége állva hallgatott végig. Utána a gyengélkedő Hóman Bálint helyett, dr. Domanovszky Sándor egyetemi tanár, a Magyar Történelmi Társulat helyettes elnöke a következő beszéddel nyitotta meg az emlékülést: — Hölgyeim és Uraim! Igen tisztelt vendégeink! Önök eljöttek meglátogatni hazánkat, s hogy ez a látogatás nem csak turisztikai kirándulás, azt dokumentálták azzal is, hogy a Magyar Történelmi Társulatot is megtisztelték megjelenésükkel. Két hatalmas szellem hozott bennünket ma itt össze, egy magyar főúr, aki a lengyel nemzeti törekvések szolgálatában szerezte nagy hírnevét és egy lengyel király, aki a magyarok százados kő óhajának megvalósulására nyitotta meg a lehetőséget és lett ezzel a magyar történelemnek is nagy alakjává. Báthoryt magyar gondolatok vitték Lengyelország trónjára. Uralmát azonban Lengyelországban sajnálatos események előzték meg s terve megvalósításához először Lengyelországnak akkor igen veszélyeztetett egységét és belső erejét kellett helyreállítania. Ezzel a munkájával érdemelte ki a lengyel nemzet háláját. Mire álmai Sobieski János hősiessége révén a megvalósuláshoz eljutottak, a magyar nemzet vérvesztesége már túlságosan nagy volt. Magyar szempontból Sobieski megítélését illetőleg fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy ez az élesen látó fejedelem, amikor a török kiűzése szóba került, félredobta minden politikai megkötöttségét. Ezekkel a gondolatokkal lett naggyá Báthory és Sobieski, ezekkel lettek egyképen lengyel és magyar hősökké. De legyen szabad a lengyel-magyar kapcsolatok során még egyről megemlékeznem. Arról a magyar királyleányról, akit a lengyelek szentként tisztelnek, Anjou Hedvigről. Ez a fiatal királynő, aki a Wawel főoltárának nagy fekete kőtömbje alatt aluszsza örök álmát, a lengyel nemzeti függetlenség és egység gondolatának igazi megtestesítője. Önöknek volt még egy magyar királyleány királynőjük, akit szentnek tisztelnek: Kunigunda, a mi IV. Béla királyunk leánya. A történelmi kongresszus alkalmából Önök elvittek bennünket a híres wieliczkai sóbányába, amelyet a monda szerint úgy fedeztek fel, hogy Kunigunda királyné gyűrűje elgurult és a föld elnyelte. Keresés közben bukkantak a sóra, amely a gyűrűt megőrizte. Nekem az az érzésem, hogy röviddel az első nagy közös szenvedés, a mongol betörés után ez az elguruló gyűrű már a két nemzet belső kapcsolatának, a nemzeti egységért és függetlenségért vívottküzdelmeikben megszilárdulandó barátságának szimbóluma, s mai ülésünket azzal a hőhajtással nyitom meg, hogy a százados barátság, amely nemzeteinket összekötötte, a jövőben is változatlanul tovább éljen. Dr. Domanovszky Sándor szavait nagy tapssal és éljenzéssel fogadták. Ezután Ketrzynski volt meghatalmazott miniszter, a Lengyel-Magyar Egyesület elnöke, a lengyel vendégek nevében megköszönte dr. Domanovszky Sándor előadását. Rámutatott arra, hogy a közös lengyel-magyar történelmi emlékek milyen élénken élnek a lengyel nép tudatában és hangsúlyozta, hogy a két nép barátságát ezek az emlékek elszakíthatatlanná teszik. Ketrzynski szavait is lelkes éljenzéssel fogadták. Utána Gyalokay Jenő ezredes felolvasta Szádeczky-Kardoss Lajos egyetemi tanár történelmi tanulmányát Báthory lengyel királlyá választásáról, Divéky Adorján egyetemi rendkívüli tanár, a varsói magyar követség sajtóelőadója pedig a magyaroknak Báthory István udvarában és Báthory harcaiban való szerepléséről tartott lengyel nyelvű előadást. A közönség mindkét előadást nagy figyelemmel hallgatta és tetszéssel fogadta. Dr. Domanovszky Sándor zárószavaival az emlékülés véget ért. A kormányzó villásreggelije a lengyel kormányküldöttség tiszteletére. Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó és felesége szeptember 16-án délután háromnegyed egy órakor a gödöllői királyi kastélyban villásreggelit adott, amelyre hivatalosak voltak: Dr. Ilond bíboros, lengyelországi hercegprímás, Leon Jania Polczynski, a magyarországi Báthory és Sobieski királyok emlékünnepélyén a lengyel kormány megbízottja, dr. Sztaniszlaw Lepkowski, budapesti lengyel rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, Ignác Matuszewski volt lengyel pénzügyminiszter, Kazimir Stamirowski, a Lengyel Állami Bank elnöke, Sztaniszlaw Ketrzynski lengyel meghatalmazott miniszter, Henri Moscicki lengyel egyetemi tanár, Antoine Puzynski lengyel képviselő, gróf Potoczki, Antoine Beaupré, a lengyel újságírószövetség elnöke, Czartoryski Olgierd herceg, Luboczki herceg és M. dr. Janiczki, továbbá dr. Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás, dr. Lázár Andor igazságügyminiszter, Matuska Péter rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter és gróf Széchenyi Károly, végül dr. Vértesy Sándor, a kabinetiroda főnöke, vitéz Somkuty József tábornok, a katonai iroda főnöke és vitéz Dérföldy Sándor százados, szolgálattevő szárnysegéd. A lengyel küldöttség a villásreggeli előtt vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzónak átnyújtotta a Báthory-emlékplakettet. -x-A pénteken Esztergomban felavatott Sobieskiemlékmű Körmendi Frim Jenő szobrászművész munkája. A lengyel küldöttség megkoszorúzta a Hősök Emlékkövét. A Budapesten tartózkodó lengyel delegáció szombaton délután öt órakor ünnepélyes külsőségek között megkoszorúzta a Hősök Emlékkövét. A kegyeletes aktus alkalmából sokezer főnyi közönség gyűlt össze, amely a díszruhás rendőrkordon mögött helyezkedett el. Az ünnepélyen megjelent a honvédség tisztiküldöttsége Hammerl Géza őrnagy vezetésével, továbbá ott volt a Magyar-Lengyel Szövetség képviseletében gróf Széchenyi Károly. Először Janta Polczynski ny. miniszter, a lengyel delegáció vezetője helyezte el az emlékműre a lengyel kormány piros-fehérszalagos babérkoszorúját, majd dr. Anton Beaupré és gróf Potocki Artur Krakó város koszorúját tették az emlékműre, némán tisztelegve. Krakó város koszorújénak kék-fehér szalagján a következő felírás olvasható: „Krakó városa, hódolattal a magyar hősök emlékének.“ A koszorúzás után a lengyel küldöttség tagjai térdre ereszkedtek és imát mondottak, majd a lengyel Himnuszt énekelték el. Budapesten tartózkodó lengyel vendégeink Janta Polczinszky ny. miniszter (x) vezetésével szombaton délután tisztelegtek a Hősök Emlékköve előtt, amelyet megkoszorúztak. PESTI HÍRLAP A mai gazdasági viszonyokhoz mérten az általában ismert legnemesebb ízlésű felölteket, kosztümöket és toaletteket lényegesen olcsóbban árusítjuk— illetve készítjük el megrendelésre a szokott kiváló anyagokból, a köztudatba átment mesteri szabásban és kidolgozásban FARKAS FERENCZ Budapest, IV., Bécsi utca 3. A „Genie 13“ Budapestre érkezett. Debrecenből Budapestre erős ellenszéllel repült. Bánhidy Antal, a Műegyetemi Sportrepülők Egyesületének európai hírű pilótája és repülőgépszerkesztője, szombaton délelőtt tíz órakor Debrecenben az epreskerti repülőtérről „Gerle 13" sportrepülőgépével felszállt és erős ellenszéllel Budapestre repült. A piros gép a 180 kilométeres utat egy és fél óra alatt tette meg és délelőtt fél 12 órakor szállt le a mátyásföldi repülőtéren. A levegő magyar hősét a repülőtéren nagyszámú közönség élén a Légügyi Hivatal részéről Rákossy György igazgató, a Műegyetemi Sportrepülők Egyesülete részéről Bresztovszky Béla műegyetemi tanárelnök, a Magyar Aero Szövetség részéről, pedig Kara Jenő nyugalmazott alezredes fogadta. A „Gerle 13“ remek közleírás után ért földet és Bánhidy Antal könnyedén szállt ki a gépből és teljesen frissen állt a fogadóbizottság elé. A pilóta több mint négyezerötszáz kilométeres légi túrájával nagy szolgálatokat tett a magyar ügynek és ahol karcsú kis gépével megjelent, mindenütt nagy szeretettel fogadták. A helyi sajtó bravúros repülésén kívül mindig megemlékezett Magyarország sérelmeiről és az igazságtalan magyar békéről. Bánhidy Antal útjának első szakaszán gépével Tallinon át Helsinkibe repült. Mind a két főváros lakossága testvérnemzeti szeretettel fogadta és halmozta el. Következő állomásai Stockholm, Ljungbyhied, Malmö és Kopenhága voltak. Ebben a négy városban már mint régi barátot fogadták a Gerlét és pilótáját. A dán fővárosból Bánhidy vakmerő útra indult, elrepült a mindig alattomos Északi-tenger fölött és Rotterdam után Calais és Dover között keresztezte a La Manche-csatornát, amelynek ezen a részén magyar gép még nem járt és mint első magyar pilóta leszállt Croydonban a nagy angol metropolis repülőterén. A magyar pilótának útja már Londonig is nagy eredmény volt, a legnagyszerűbb mégis az egyfolytábani debreceni repülés volt, amelyet erős viharban rekordidő, rekordsebességgel tett meg. A fiatal magyar pilóta nem is sejti talán, hogy ezen utóbbi vállalkozását a viharos időjárásban mily aggodalommal kísérte a magyar sportközönség, amely féltette, hogy ennyi bravúr után valami baj érheti kedvencét. Bánhidy jövőre újabb túrát tervez. Bánhidy Antal gépe, a „Gerle 13“ előtt, a vakmerően végrehajtott londoni debreceni repülőút után. 5