Pesti Hírlap, 1934. április (56. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-25 / 92. szám

1934. április 25., szerda. PESTI HÍRLAP Ostrom a pokol ellen• Los Angeles, április. Háromezernégyszáz mé­ter! Búgnak a szirénák az olajmezőkön, mérnökök, munkások, a piszkosruhájú, csatakos képű „pil­­man“-ek lelkes „hip, hip, hurrá“-hozással fogadják a hírt, az újabb mélységi rekordot. A fúrógépeknek közel három és fél kilométernyire sikerült lehatol­­niuk a föld húsába, a pokol birodalma felé. Három­ezernégyszáz méter! És egy másik rekordszám: 251 ezer dollár. Ez eddig a rekordfutás költsége. Pedig ha számbavesszük, mit jelent ez a „hal­­latlan­" rekordteljesítmény? A Földgolyó közepes át­mérője 12.742 kilométer. A pokol közepe eszerint 6371 kilométernyire van a lábunk alatt. Minek akkor any­­nyit büszkélkedni azzal a nyomorúságos három és fél kilométerrel?! Hiszen ez a Föld sugarának mindösz­­sze 0.053 százaléka! Annyi, mintha egy bacillus bele­túrná magát egy narancs héjába. (Érdekes, hogy fölfelé sikeresebb az előretöré­sünk. A mintegy 600 km. vastagra becsült légkörnek eddig több mint 2 százalékát hódították meg a repü­lőgépek és több mint 5%-át a műszeres kutató­ lég­gömbök, melyek 30 km.-nél magasabbra emelkedtek.) Tehát csak 0,053 százalék. Technikai teljesít­­mény szempontjából azonban mégis szédületes re­kord, ha nem a Föld-csillag, hanem saját emberi tör­­peségünk arányaihoz mérjük. Tíz esztendővel ezelőtt fejüket csóválták a szakértők, ha valaki arról beszélt, hogy háromezer méternél mélyebbre is le lehet majd fúrni. Képtelenség! Ilyen hosszú rudazat már okvet­len elszakad a saját súlya alatt, vagy legalább is el­görbül és felmondja a szolgálatot. Nem gyerekjáték egy három kilométer hosszú vacsövet függőlegesen lefelé keresztülhajtani a földréteg sziklarétegein. Ek­kora csőkígyók átkozottul rugalmasak és felette haj­lamosak arra, hogy elgörbüljenek. Ha a görbülés bi­zonyos mértéket túlhalad, befellegzett az egész fú­rásnak. Az is előfordul, hogy rudazat alsó része már nem követi pontosan a felső rész, illetőleg a fúró­motor mozgását, ami szintén meghiúsíthatja a mun­kát. És bekövetkezik a legrosszabb: a rudazat eltö­rik, beleszorul a kőzetbe és az egész beruházott tőke odavész. Hihetetlenül fáradságos és bonyolult műveletek egész sorozatával lehet csak ennek a veszedelemnek annyira-amennyire elébevágni. Egy jelentéktelennek látszó balfogás, és tönkremegy az egész berendezés. Hogy milyen óvatosan és hajszálpontos számítások alapján fúrnak manapság, arra jellemző, hogy pl. Délafrikában egy mélyfúrásnál 800 méteres mélység mellett mindössze 4 fokos elhajlást tapasztaltak a függélyestől. A 3,4 kilométeres rekordfúrás keresztülviteléhez 158 különböző fúróra volt szükség. Kezdték egy 65 cm. átmérőjűvel, az utolsó pedig alig volt ökolnagy­­ságánál nagyobb. Az egész rudazat 120 tonnát nyom. Kétszáz liter vizet szivattyúztak percenként a ruda­­kon keresztül a földbe, hogy feloldja a fúró alatt összezúzódott kőzetet. Két teljes óráig tartott, míg egy-egy liter víz, a magával hozott iszappal együtt, ismét fölkerült a felszínre. Most újabb százezer dollárt akarnak fordítani arra, hogy a fúrólyukat 3500 méterre mélyítsék. Sőt már 3800 méterről beszélnek a vállalkozók és­­ senki sem rázza a fejét. Sőt, a rettenetes költségek elle­nére, még erszényüket sem tapogatják olyan aggoda­lommal, mint eddig, mert a fúrólyuk mélyén ott csil­log a munka dús ígérete: az olaj. Esetleg a földgáz, héliummal keverve. S az is könnyen meglehet, hogy egyéb ásványi kincsekre, vagy új, tudományos ás­ványtani fölfedezésekre is bukkannak ma­jd, melyek gyakorlati haszna többszörösen visszatéríti a befek­tetett költségeket. Hiszen e fúrások olyan földrétege­ken törnek keresztül, melyekről ma még jobbára csak elméleti elképzeléseink vannak; emberi szem nem látta, emberi kéz nem érintette kincseiket. Sir Charles Parsons, a világhírű gőzturbina­szerkesztő mérnök azonban még tovább megy. Ő már egyenesen 6—7000 mélységű — nem is fúrólyukakat, hanem aknákat követel. De nem azért, hogy ásványi kincseket bányásszon ki, hanem, hogy mesterséges gejzíreket fakasszon a Föld izzó méh­éből. Gejzíreket, melyek melege gépet hajt. Ekkora mélységekben ugyanis már mintegy 160—200° C-ra tehető a hő­mérséklet. Már most, Parson szerint két aknát kel­lene fúrni egymás mellett. Az egyiken vizet vezetünk le s az gőzzé változva, feljön a másikon és gőzturbi­nát forgat. Vagyis az egész nem egyéb, mint egy, a Föld belsejébe mélyesztett roppant gőzkazán, melyet a Föld természetes meleg fút. Kombinálhatjuk ezt az energiaforrást még egy vízi erőművel is, akként, hogy az aknába bezuhintott vizet vízturbinákon vezet­jük keresztül. Kétszázötven ilyen földalatti gőzkazán, a szakértők szerint, hosszú időre az egész világ ener­giaszükségletét fedezhetné. Csak az hiányzik még, hogy meg is fúrjuk eze­ket az aknákat és megcsapoljuk velük a poklot. Ám a mai technika számára ez még túlságosan kemény dió. Miért ne volna azonban keresztülvihető száz, vagy csak ötven esztendő múlva? Ötven évvel ezelőtt hajmeresztő agyrémnek tartották, hogy a búvárok kétszáz méternyire ereszkedjenek a tenger színe alá. Ma pedig már a Beefte-féle „bathysghera“ (búvárpán­­célgömb) még nagyobb mélységektől sem riad vissza. Nincs kizárva, hogy a bányafúrás és a mesterséges hűtés technikája lehetővé teszi majd, hogy bányá­szok többezer méteres mélységekben veszedelem nél­kül dolgozzanak, vagy esetleg önműködő fúró- és ásó­gépek fogják megkönnyíteni dolgukat, melyek kiáll­ják a 160—200 fokos hőséget. A régiek szerint Platón az alvilág ura. Neve gazdagságot jelent és kincseket. Amit az ókorban szentségtörésnek tartottak volna, amiről még Dante sem mert álmodni, azt megcselekszi most a modern technika: megostromolja a pokol kapuit, hogy a mö­götte rejlő kincseket az emberi boldogulás szolgála­tába állítsa. . 7 A belügyminiszter kiküldöttei megkezdték Debrecen város vagyonkezelésének felülvizsgálatát. Debrecen, ápr. 24. (A Pesti Hírlap tudósítójának telefonjelentése.) A város közönsége körében érthe­tően nagy feltűnést keltett a belügyminiszter rende­lete, amely — mint ezt a Pesti Hírlap már ismer­tette — a város vagyonkezelésének felülvizsgálatát rendelte el. A miniszteri rendelkezés végrehajtása már kedden megkezdődött. Dr. Hódy Sándor és dr. Cserzy István belügyminisztériumi számtanácsosok kedden reggel jelentkeztek báró Vay László főispán­nál, majd átmentek a városházára, ahol a városi számvevőség külön szobát bocsátott rendelkezésükre A miniszter két kiküldöttje nyomban megkezdte a hi­vatalos könyvek és iratok tanulmányozását, amit késő délutánig folytattak. A belügyminiszter rendelete a debreceni vizsgá­lat vezetésével Tatics Árpád államtitkárt és Janda Károly miniszteri tanácsost bízta meg; ők egyelőre hivatalukban folytatják a vizsgálatot, amelynek ké­sőbbi részében azonban ők is leutaznak Debrecenbe. Az ohati bérgazdaság ügyében a földmivelésügyi mi­nisztérium külön szakértőt jelölt ki, aki alkalmasint már szerdán szintén Debrecenbe érkezik és nyomban megkezdi működését. Báró Vay László főispán úgy nyilatkozott, hogy a belügyminiszter intézkedésén­k semmiféle személyi éle sincsen, hanem a rendeletet Debrecen háztartásá­nak érdekében adta ki. A belügyminiszter tiszta hely­zetet akar teremteni a Debrecenben az utóbbi hóna­pok folyamán elharapódzott vádaskodások légkörében és egyúttal széleskörű vizsgálattal módot akar nyúj­tani a vádak megcáfolására. A főispán reméli, hogy a vizsgálat az illetékes tisztviselők számára kedvező eredménnyel zárul, ami egyúttal a tisztviselői tekin­télyt­ és a bizalmat is megszilárdítja. Vásáry József felsőházi tag­­és öt testvére, akik együtt bérlik az áhati gazdaságot, a felsőház és képviselőház, valamint Debrecen város törvényható­sági bizottsága tagjai számára terjedelmes nyilatko­zatot készítettek, amelyben ismertetik a bérletgazda­ság történetét. Elmondják, hogy a 3500 holdas bér­letet teljes anyagi felkészültséggel vették át 1923-ban. A bérlet ekkor olyan elhanyagolt állapotban volt, hogy az első két évben 150.000 pengőt fizettek rá. A város olyan anyagi feltételeket szabott, amellyel nem tudtak megbirkózni. Az Országos Földbirtokrendező Bíróság 550 hold príma földet kisajátított a birtokból, amelynek megmaradt részei kevésbbé jók vagy ép­penséggel szikes talajúak. A bérlők szerint már csak azért is enyhíteni kellett a bérleti feltételeket. A to­vábbiakban azt vitatják, hogy nemhogy ők kaptak volna 350.000 pengő értékű kedvezményt, hanem kü­lönböző okok folytán 550.000 pengőt fizettek rá a bér­­letre. A város törvényhatósági bizottsága szombaton rendkívüli közgyűlést tart, amelyen alkalmasint szóba kerül a belügyminiszter rendelete. Dr. Hegymegi-Kiss Pál országgyűlési képviselő, törvényhatósági bizott­sági tag már régebben két interpellációt jegyzett be a borfogyasztási és a vigalmi adók körül észlelt szabálytalanságok dolgában. A képviselő interpellá­ciói során kiterjeszkedik az ohati bérletgazdaság ügyére is. Magasrangú román katonatiszteik szerepelnek a második összeesküvési pörben is. Precup alezredest és elitélt tiszttársait vasárnap fosztják meg tiszti rangjuktól. Bukarest, ápr. 24. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Az összeesküvési per vádlottai fölebbeztek az ítélet ellen, amely tíz évi súlyos börtönnel sújtotta őket. A felebbezés tárgyalását szombatra, április 28-ra tűzték ki. Ha a bíróság elutasítja a felebbezést és jóváhagyja az elsőfokú bíróság ítéletét, akkor már vasárnap, április 29-én, lefokozzák az elítélt tisz­teket. (Sz.) Alig ért véget a Precup-féle összeesküvési per, már folynak az előkészületek a második összeesküvő peré. Eddig azt mondották, hogy ennek a pernek a vádlottai azok lesznek, akikről a tárgyaláson derült ki, hogy szintén szerepet játszottak a királyellenes összeesküvésben és ezek kizárólag altisztek. Most azon­ban határozottan azt állítják, hogy küszöbön áll egész sor magasabb rangú tiszt letartóztatása is, aki­ket szintén a vádlottak padjára ültetnek. Arról beszél­nek, hogy majdnem valamennyi tisztet vád alá helye­­zik, aki az első perben tanúként szerepelt. ­ Suvich londoni tárgyalásai főleg a leszerelési kérdés körül forogtak• Az angol kormány nem híve a rögzítő egyezménynek. London, ápr. 24. Suvich olasz külügyi állam­titkár ma délelőtt Grandi nagykövet kíséretében az angol külügyi hivatalba ment, ahol folytatta teg­nap megkezdett tárgyalásait. A kiadott­ hivatalos közlemény szerint a megbeszélések, amelyeken Sir John Simon külügyminiszter, Eden főpecsétőr, Sir Robert Vansittart állandó külügyi államtitkár és Lord Stanhope külügyi államtitkár vett részt, főként a leszerelés jelenlegi helyzete körül forog­tak. A tanácskozásokat holnap folytatják. Gróf Széchenyi László londoni magyar kö­vet ma délután az olasz nagykövetségen felkereste Savich külügyi államtitkárt, akivel körülbelül fél­óra hosszat tartó megbeszélést folytatott. A Reu­­ter-iroda értesülése szerint az angol és az olasz kormány általában egyetért abban, hogy az utóbbi események még kívánatosabbá teszik az angol ter­vezetnek megfelelő leszerelési egyezmény létrejöt­tét, de az olasz kormány azt hiszi, hogy ha az an­gol terv elfogadhatatlannak bizonyulna, akkor a haderők rögzítésének több kilátása lehetne. Az an­gol kormány ezzel szemben úgy véli, hogy a had­erők leszállítása kevesebb nehézségbe ütköznék mint a rögzítés, még­pedig a következő okokból: 1. Bizonyos hatalmak a leszerelési tárgyalá­sokra való tekintettel önként alacsony színvonalon tartották haderejüket és nem fogadhatnák el a je­lenlegi ideiglenes állapot megrögzítését. 2. A rög­zítés szükségessé tenné a haderők jelenlegi szín­vonalának megismerését és bizonyos országok aligha egyeznének bele haderejük összes erőforrá­sainak megvizsgálásába. 3. A rögzítő egyezmény az összes fegyverek és hadianyagok számszerű korlátozását jelentené, aminek állandó ellenőrzése majdnem lehetetlen. Simon és Savich megbeszéléseinek célja nem a határozott egyezmény kötése, hanem a két or­szág álláspontjának kölcsönös megismerése. Mi­után mindkét kormány egyezmény létesítésére törek­szik, remélik, hogy holnap estig, a megbeszélések befejeztéig, ezt a célt jelentékenyen megközelítik. Párizsban nem sokat várnak a londoni tárgyalásoktól. Párizs, ápr. 24. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata*) A közvélemény érdeklődését Barthou uta­zásán kívül főleg a leszerelési ügyben folyó angol­­olasz megbeszélések foglalkoztatják. A Notre Temps azt írja, Paul­ Boncour környezetében attól tarta­nak, hogy Londonban olasz-angol megegyezés jöhet létre, amelyhez Németország is kétségkívül csatlak­koznék. Ilyen körülmények között azután a francia politikának esetleg három nagyhatalom közös arc­vonalával szemben kellene védekeznie. Hivatalos körökben nem várnak sokat a londoni tárgyalások­tól. A Temps kedvezőtlennek tartja Savich tárgya­lásainak kilátásait, mert sem az angol közvéle­mény, sem MacDonald nem hajlandó elfogadni az olasz tervet és lemondani a leszerelés elvéről. A Temps tudomása szerint a genfi bizottsági ülésen Anglia új kezdeményezéssel fog jelentkezni. Az új angol terv nagyobb mértékben figyelembe veszi a végrehajtási biztosítékokat. A Temps szerint Anglia azt is kívánja, hogy az összes érdekelt államokat, tehát Lengyelországot és a kisantant tagjait is, be­vonják ebbe a nemzetközi összetartásba és a lap reméli, hogy ama tájékozódások alapján, amely­­­­ket Savich Londonból fog magával vinni, Olaszor­szág ebben a vonatkozásban döntő lépést fog tenni. Suvich látogatása az angol adóházban. London, ápr. 24. Suvich olasz külügyi államtit­kár a délután folyamán megjelent az alsóházba­n Az államtitkár az előkelő idegenek karzatán fog­lalt helyet, ahonnan egy ideig nagy figyelemmel kí­sérte a Ház tanácskozásait. (H­.) Még ellentétek vannak a spanyol közkegyelmi törvény végrehajtása körül. Madrid, ápr. 24. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Kedden minisztertanács volt, amely kiadta a közkegyelemről szóló törvény végrehajtására vonat­kozó rendeleteket. Teljesült tehát a köztársasági elnök kívánsága, aki a közkegyelmi törvény eredeti alakját visszau­tasította azzal az indokolással, hogy alkot­mányba ütköző. A kormány helyzete azonban mégis bizonytalan, mert a jobboldali pártok még a törvény módosított alakját sem akarják elfogadni. Madridban a keddre hirdetett általános munkamegtagadást, nem hajtották végre, de a közönség izgatott, és megrohanta az élelmiszerüzleteket, mert a legutóbbi munka­szünete­lés alkalmával nagy élelmiszerhiány volt. (Sz.)

Next