Pesti Hírlap, 1934. december (56. évfolyam, 271-294. szám)
1934-12-27 / 293. szám
BUDAPEST, 1934. LVI. ÉVFOLYAM, 293. (18.540) SZÁM: SZOMBAT, DECEMBER 29 Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, negyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes példányszám ára (pálya- Udvarokon is) 10 fillér. Vasárnaponként 32 fill., a Pesti Hírlap Vasárnapja nélkül 12 fillérPesti Hírlap Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon: Aut. 122—95. Főkiadók: Vilmos császár-ut 78. Tel. mint a szerkesztőségnél. Erzsébet-körút 1 Tel. J. 352—96. A fiókok jegyzékét az apróhirdetések élén közöljük Kémkedés. írta: Urmánczy Nándor. A lapok nemrég a honvédtörvényszék nyolc kémkedési ítéletét közölték. Háromtól tizenöt évig terjedő fegyházbüntetésekről szóltak az ítéletek. Férfiak és nők szerepeltek az elítéltek között, magyar állampolgárok és megszállott területekről való állampolgárok. Az ellenség javát szolgáló kémkedés a legelvetemültebb, a legszörnyűbb bűn. Borzalmas felkiromlottság kell ahhoz, hogy valaki szövetségre tudjon lépni az ellenséggel a maga hazája ellen. Az ilyen rettenetes bűnnel szemben nem vennék tekintetbe semmi enyhítő körülményt, hanem a büntetés legsúlyosabb mértékével mérném ki az ítéletet. Aki hazája ellen kémkedik, nem érdemel kíméletet. A gyilkosoknál mérlegelni kell a bűnösség fokát. Figyelembe kell venni minden körülményt, mely a tett elkövetését megelőzte, vagy azzal összefüggésben van. A hazája ellen kémkedő nem érdemel semmi kíméletet, irgalmat, még ha a legnagyobb nyomor vitte is rá. De a kémkedő férfiak és nők legtöbbször a könnyebb, élvezethajszoló életért követik el a legnagyobb földi bűnt. A kémkedés virágzó ipar. A mostani megveszekedett világ éppenséggel alkalmas a kitenyésztésére. A csonkaföld tele van kémekkel. A csehek dicsekedtek is vele, hogy kémjeik ott vannak mindenütt és nincs az a rejtett ajtó, amely mögé be ne tudnának pillantani. Hogy a bezárt ajtók mögé is benézhetnek, annak én is tanúja voltam a minap. Nem szemtanúja, csak fültanúja. A képviselőház külügyi bizottsága tartott ülést zárt ajtók mögött. Nem mehetnek oda újságírók, a képviselők közül is csak azok, akik tagjai a bizottságnak. A tanácskozásról csak az kerül nyilvánosságra, amit hivatalosan közölnek róla. A külügyi bizottságban a szerbek hirhedt vádjával kapcsolatos genfi tárgyalásokról volt szó, Walkó Lajos elnökölt. Kánya Kálmán külügyminiszter beszámolt a genfi tanácskozás lefolyásáról és részletesen ismertette a szerb anasz tárgyában hozott népszövetségi tanácsiatározatot. Tíz képviselő vett részt a vitában. Az ülés végén Kánya Kálmán külügyminiszter és Gömbös Gyula miniszterelnök összefoglalóan válaszoltak a vita során elhangzott kérdésekre. A bizottság üléséről kiadott hivatalos közlemény jóformán csak annyit tartalmazott, amennyit itt előadtam, csak felsorolta a felszólaló tíz képviselő nevét is. A lapok is csak a hivatalos közlést hozták és így a magyar közönség csak ennyit tudott a külügyi bizottság ülésének lefolyásáról. Az ülés napján este tíz óra tájt a magyar rádió is csak a hivatalos közlést ismertette hallgatóival. Fél óra múlva, este fél tizenegy órakor a pozsonyi rádió magyar nyelvű hírbemondását hallgattam. És Pozsony már többet tudott a zárt ajtók mögött tartott külügyi bizottság üléséről, mint a magyar közönség. Igaz, hogy csak egyetlen felszólalásról emlékezett meg, az egyik szocialista képviselő beszédéről. Azt hosszasan, valószínűleg szó szerint mondta el. A szocialista beszéd a csehek szájaize szerinti beszéd volt. Bizonyára a cseh lapok is közölték. Arról szólt, hogy ne a fasiszta Olaszországgal és ne a hitleri német birodalommal keressük a baráti kapcsolatokat, hanem szomszédainkkal igyekezzünk a jóviszonyt gazdasági téren megteremteni. Nemzeti célkitűzés, revízió, irredenta gondolat természetesen nem volt a beszédben. Ebből is azt álln’pi ütjük meg, hogy a ‘cseheknek valóban kitűnő kém ét fingálatuk van. És gyors is, mert a szocialista beszéd bizonyára előbb megjárta Prágát s onnan került Pozsonyba. Nem hihető ugyanis, hogy a pozsonyi rádió a maga szakállára rendeztette a bemondást. Mindenesetre dicséretreméltó gyorsaság. Mellékesen megjegyezve, nagyon ajánlatos a pozsonyi és kassai rádió magyarnyelvű hírbemondásait meghallgatni. Azokból sok mindent megtudunk. Első kézből kapjuk az ellenséges cseh propaganda híreit. Magyarellenes közlésekben gyönyörködhetünk. Most a szerb lapok hazudozásait adják, hogy itt a szerbeket kínozzák, hogy áldozatai is vannak a kegyetlen üldözéseknek, gyermekáldozatok is. A pozsonyi rádió a genfi magyar-szerb tárgyalás első napján csak Jeszics és Benes támadó beszédeit ismertette, Eckhardt Tibor magyar főmegbízott felszólalását egyszerűen elhallgatta. A csehek a rádiót is politikai céljaik szolgálatába állítják. Ellenünk dolgoznak és felvidéki magyar testvéreink félrevezetésére és megrontására használják fel. De visszatérek a külügyi bizottság üléséről szóló pozsonyi rádióközlésre. Újból hangsúlyozom, hogy a bizottság ülései titkosak. Az ott elhangzott beszédeket nyilvánosságra hozni tilos. Az ülésről csak az kerülhet nyilvánosságra, amit hivatalosan kiadnak. Az ülésen történtek titokban tartása a bizottsági tagok kötelessége. A pozsonyi rádióhoz tehát a szocialista beszéd meg nem engedett után jutott. Nem az én feladatom kutatni, hogy a magyar törvényhozás egyik bizottságának bizalmas üléséről miként értesülhettek azonnal a csehek. Intézzék el ezt az illetékesek. De egy dologra mégis rá kell mutatni. És ez követelés is. Magyar törvényhozó sehol és soha ne tartson olyan beszédet, amelyiket az ellenség a maga törekvései erősítésére felhasználhat ellenünk. Francia hivatalos korok az olasz-francia tárgyalások gyors és eredményes befejezését remélik. A tárgyalások lezárása nagyon közel áll, de ténynek még nem lehet tekinteni. Laval a január 2-iki minisztertanács elé terjeszti elhatározásait. A jövő hétre tervezik a külügyminiszter római útját. Párizs, dec. 28 (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Laval külügyminiszter pénteken délelőtt áttanulmányozta Mussolini válaszát, amelyet Chambrun római francia nagykövet juttatott Párizsba és amely a függő kérdések rendezését célzó francia javaslatokra vonatkozik. Az olasz ellenjavaslatok tartalmát illetőleg a külügyminisztériumban a legnagyobb tartózkodás mutatkozik. A sajtó által nyilvánosságra hozott híreket Laval az Intransigeant külügyi munkatársával folytatott beszélgetésben találgatásoknak nevezte. Nyilvánvaló, hogy sietős következtetésekkel nem akarják a tárgyalások nagyon kényes és bonyolult menetét megzavarni. Arra a kérdésre, hogy meddig jutottak az olasz-francia tárgyalások, a Quai d’Orsayhoz közelálló körökben azt felelték: annyira haladtak, hogy a gyors és eredményes lezárásuk nagyon közel áll, de a lezárást még nem lehet ténynek mondani. Lehet ebből a válaszból arra következtetni, hogy a hónapok óta tartó tárgyalásokon nem értek el újabb eredményeket? Semmiesetre sem. Az afrikai kérdésben, ami a tuniszi olasz lakosság jogi helyzetét illeti, megegyezés történt. Olaszország Kelet-Afrikában továbbra is átjárót követel a Dzsibuti öböl felé és a dzsibuti-addisabebai francia vasútvonalban való részesedést. A francia külügyminisztérium ezeket az engedményeket a középeurópai kérdés megoldásától teszi függővé. Olyan megoldást keresnek, amely megfelel Franciaoszág ama kívánságának, hogy a kisantant egysége megóvassék. Laval külügyminiszter az új év elején, valószínűleg január 2-ikán terjeszti a minisztertanács elé elhatározásait. Ettől a minisztertanácstól függ, várjon Laval már a jövő hét végén Rómába utazik-e. A középeurópai kérdés megoldási módjaként politikai körökben középeurópai egyezményt emlegetnek, amelyhez egy balkáni egyezmény és földközi-tengeri egyezmény csatlakozhatnék. Francia felfogás szerint ilyen módon az osztrák kérdést és a Dunamedence más fontos kérdéseit be lehetne kapcsolni az egyezményrendszer nagy láncolatába. (Sz.) A francia külügyminisztérium Laval útjáról. London, dec. 28. Azzal a hírrel kapcsolatban, hogy Laval a jövő héten Rómába utazik, a Reuter Iroda párizsi levelezője ezt a felvilágosítást kapta a francia külügyminisztériumban: „ A francia külügyminiszter június óta szakadatlanul ,,a jövő héten“ készül Rómába utazni. Mivel Párizs és Róma egyaránt őszintén kívánják ezt a látogatást, amelynek előkészületei állandóan folynak, ennél fogva világos, hogyha az ember állandóan azt hallja, hogy a külügyminiszter a jövő héten utazik, akkor a jóslat egyszer mégiscsak valóra válik. A Pesti Hírlap párizsi tudósítója jelenti: A Petit Journal jelentése szerint, Laval római utazása már csupán órák kérdése. Már január 2-ikán is sor kerülhet rá, ha előzően megtartják a minisztertanácsot, amelyen a francia kormány teljes hozzájárulását adja a Rómában megvitatásra kerülő összes kérdések megoldásához. Laval előreláthatóan három, napot tölt Rómában. Az első két napon Mussolinival tárgyal, a harmadik napon pápai kihallgatáson jelenik meg. (Sz.) Francia hivatalos körök bizakodóan ítélik meg a római tárgyalások menetét. Párizs, dec. 28. A francia külügyminisztériumban karácsony óta lázas tevékenység folyik. Párizs és Róma, valamint Párizs—Belgrád és Párizs— Prága között a táviratok sűrűn keresztezik egymást. Francia hivatalos körök igen bizakodóan ítélik meg a francia tárgyalások kimenetelét. Ezzel szemben egyes Rómából érkező táviratok szerint olasz hivatalos körökben még bizonyos aggodalom és tartózkodás nyilvánul meg. Párizsban úgy vélik, hogy gróf Chambrun római francia nagykövetnek Mussolinival folytatott tegnapi megbeszélése döntő kihatással lesz a tárgyalások végső kimenetelére. Olaszország — a „Matin“ szerint — hajlandó belemenni abba, hogy Csehország és Jugoszlávia csatlakozzék az osztrák függetlenséget biztosító egyezményhez. Ezt az egyezményt Németország és Magyarország számára is nyitva tartanák. Bizonyos ellentét forog azonban fenn a francia és olasz felfogás között abban, hogy a kisantant egységesen mint hatalmi csoport csatlakozzék-e az egyezményhez. Olaszország ugyanis Franciaországgal ellentétben azt óhajtja, hogy ne az egész kisantant, hanem csak az Ausztriával közvetlenül határos két kisantantállam vegyen részt az egyezményben. Lényegében állítólag elkészült a francia-olasz egyezmény. Bécs, dec. 28. A Neue Freie Presse római különtudósítójának jelentése szerint tegnap lényegében elkészült a francia-olasz egyezmény. Mussolini késő délután fogadta Chambrun francia nagykövetet, aki