Pesti Hírlap, 1935. március (57. évfolyam, 50-74. szám)

1935-03-01 / 50. szám

I 1935. március 1. péntek. PESTI HÍRLAP A Saar-vidéken készülnek a pénteki felszabadítási ünnepre. Saarbrücken, febr. 28. A Saarvidéken már ma mindenütt lázas tevékenység tapasztalható. Min­denfelé nagy sietséggel igyekeznek befejezni az előkészületeket a holnapi nagy felszabadítási ün­nepre. Délben különvonatokon a birodalom min­den részéből érkeztek vendégek, akik részt akar­nak venni a holnapi ünnepségeken. Nagyon sokan jöttek gépkocsikon is. Saarbrücken főbb útvona­lain a déli órákban csaknem megrekedt a közleke­dés. Az utcákon nagy tömeg hullámzik. A Havas-iroda értesülése szerint a Saarvidék­­nek Németországba való újbóli bekebelezése foko­zatosan fog végbemenni. A Saar vidék külön köz­­igazgatási terület marad, amelynek igazgatását Dürckel birodalmi kormánybiztos fogja ellátni. Politikai tekintetben a Saarvidék a nemzeti szo­cialista­ párt birodalmi szervezetének új tagjaként fog szerepelni. Gazdasági szempontból a Saar­­vidéket még hat hónapon át elzárva tartják a bi­rodalom többi részétől. Ez az állapot abból fog ál­lani, hogy a németországi ipari és kereskedelmi vállalatoknak megtiltják, hogy utazókat küldjenek a Saarvidékre, viszont a saarvidékieknek is tilos lesz a Birodalom többi részébe bizonyos árukat szállítani. Ami az adóztatást illeti, a Saarvidék leg­alább is hat hónapon át mérsékeltebb adózásnak lesz alávetve, mint a Birodalom többi része. Bevontak a francia lobogót. Saarbrücken, febr. 28. (Havas.) Knox főmegbi­­zott még ma este átadja a hatalmat báró Ald­asnak. Ma este 18 óra 20 perckor jókora néptömeg jelenlété­ben minden zavaró eset nélkül bevonták a kincstári bányaigazgatóságon kitűzött francia lobogót. Közkegyelem a Saarvidék visszacsatolása alkalmából. Berlin, febr. 28. A Saarvidék visszacsatolása al­kalmából a birodalmi kormány általános közke­gyelmi törvényt bocsátott ki a Saarvidékre vonat­kozóan. Azoknak a büntetését, akiket egy évet meg­­­em haladó fogházbüntetésre ítéltek, elengedik­­ az olyan bírói eljárásokat, amelyekben a várható bün­tetés ennél nem nagyobb, beszüntetik. Nem esnek a közkegyelem alá azok, akik súlyosan büntetett elő­­életűek, vagy akiket fegyházbüntetésre ítéltek. A három hónapot meg nem haladó szabadságveszté­sek és pénzbüntetések az elítélt büntetett előéletére való tekintet nélkül elengedik. — Kérek egy szemüveget. Keze egy pillanatig a kézitáskájába süllyedt, ahol a szemüveg receptje pihent, aztán megkemé­­nyítette az arcát. — Tiszta, jó üvegből kérem, vékony ke­rettel. — Igenis. Szabadna a receptet? — Nem, nincsen receptem. Rendes, normális üvegből kérem, sem messzelátó, sem rövidlátó nem vagyok. Inkább a szemem védésére kell. — Akkor inkább színes üvegből ajánlhatom. Sárga vagy zöld ... — Nem, nem. Rendes, átlátszó ablaküvegből kérem... — Ahogy parancsolni tetszik. Feltette és nézegette magát otthon a tükörben. Idegen arc nézett vissza, keményebb, határozott vo­násokkal. A napilapot nézegette, egy pillanatig cso­dálkozott, hogy éppen olyan rosszul lát az üveggel, mint anélkül; akkor elmosolyodott és kissé párás szemekkel maga elé nézett. — Persze, ablaküveg... De legalább, leg­alább ... Mélyet, nagyon mélyet sóhajtott. — De legalább olyannak fogom látni őt is, mint eddig. Mint huszonöt esztendeig, mindig. Is­tenem ... Aztán csengettek, hazajött a férfi. Mosolygott, magához ölelte a szemüveges asszonyt, aki sápad­tan bontakozott ki a játékos karokból. — Ugyan, kérlek... inkább nézzed meg ma­gadat a tükörben, lehetetlenül kötötted meg a nyak­kendődet. — Ahá, hogy észreveszi most, — nevetett a férfi. — Legalább tizenöt esztendeje, hogy nem szóltál a nyakkendőm miatt. Persze, most jól látsz a szemüveggel... . — Igen, a szemüveggel, — mondta halkan az asszony — és befelé könnyezett, amikor elfordult. Hangjában volt valami idegesség, szorongás és mér­hetetlen fájdalom. A férfi pillanatig fürkészve nézett az asz­szonyra, de nem vett észre rajta semmi különöset. Most a férfi látott rosszul, ő volt a rövidlátó. Nem látott el az asszony lelkéig. Szélesen, jókedvűen ült le az asztalhoz, összedörzsölte két, párnázott te­nyerét: — Nos, szivem, gyerünk azzal az ebéddel ... 3 Ezt kell kibírni a fogaknak: 36 órás Ennyi időt vesz igénybe egy év alatt fogainak tisztítása! Nem kell-e itt mindent elkövetnie, hogy fogápolása kíméletes legyen ? 3 ELŐNY SZAVATOL a Kalodont fogkrém mellett: 1. Habja tisztítja a fogakat, még ott is, ahová a kefe nem jut el 2. Finom anyaga a fogzomán­cot kíméletesen fényesíti. 3. A dr. Braunlich-féle Sulfori­­ssin-olent fokozatosan eltávo­lítja a veszélyes fogkövet és megakadályozza annak újraképződését EZÉRT LEGYEN FOGÁPOLÓSZERE KALODONT 99A revízióhoz kell vezetnie az olasz-francia egyezménynek mondja Georges Roux, Mussolini lapjában• Megszűnt a kisantant eddigi befolyása Franciaországra, Benes vagy Mussolini ?. ..... . ... •' Ji i*. i W Milánó, febr. 27. A „Gerarchia", Mussolini po­litikai folyóirata legutóbbi számában nagy feltűnést keltő tanulmányt közöl a neves francia közíró, Georges Roux tollából, aki a római egyezmény kül­politikai következményeit vizsgálja és kimutatja, hogy az olasz-francia barátii szerződés meg kell, hogy változtassa az egész francia külpolitika irányát. Ez pedig azt jelenti, hogy­­ a trianoni szerződés reví­ziója elkerülhetetlen. — Ha a római francia-olasz egyezmény alkal­mazása — írja Georges Roux — jelenleg még nem is mutat nagy eredményeket, közeli vagy későbbi következményei annál jelentősebbek. Mihelyt Olasz­ország barátságra lépett Franciaorsz­ággal, Francia­­országnak nem kell többé egyedül kis szövetségeseire, a kisantantra támaszkodnia, végre a maga oldalán tudhat egy nagyhatalmat i­s, aminek nagy következ­ményei lesznek, ha azok jelenleg még csak alig észre­vehetők is. Mindmáig Franciaország, amely belső kormányát gyengének ismeri és amely főként, nagy szomszédjától, Németországtól fél, úgy kapaszkodott kis szövetségeseibe, mint valami mentőövbe. A bal­káni kormányok nem is haboztak ennek a helyzet­nek kihasználásával: csehek, románok, jugoszlávok csodálatos módon ki tudták­ aknázni a franciák hazafiasságát, mint ahogyan ki lehet aknázni egy nagyhozadékú bányát. Sosem lehet majd megállapí­tani, hogy ezek a keleti, mindig kéregető népek mibe is kerültek a franciáknak, kölcsönök, kormány­előlegek, bankhitelek, hadi és tengerészeti felszere­lések formájában . . . — Ezeknek az államoknak -­ folytatja Georges Roux — kitűnően jövedelmező üzlet volt a francia szövetség, és éppen ezért a legnagyobb körültekin­­téssel ápolták is. A külföld aligha lenne képes el­hinni, hogy a kisantant kormányainak milyen befo­lyást, sikerült biztosítaniok Franciaországra. Le­gyünk igazságosak Benes úr diplomáciai ügyeske­déseivel szemben. Benes úrnak sikerült képtelen helyzetbe hoznia Európát. Mint egy közepes jelen­tőségű új vezetű állam feje, jó hosszú időn át úgy látszott, mintha ő ülne az egész európai kontinens döntőbírói székében. A franciák szövetségesei tizenöt éven át, a franciák saját nemzeti életében is, való értékükhöz viszonyítva aránytalanul fontos szerep­hez jutottak. — Most már azonban — állapítja meg Musso­lini politikai folyóiratában a francia Georges Roux,­­ a kisantant háttérbe fog szorulni. A Róma és Pá­rizs között létrejött kapcsolat biztosítja Franciaor­szág számára egy olyan, valóban erős nagyhatalom barátságát, amely tekintélyben is gazdag. A többit Mussolini személyes befolyása fogja elvégezni. Isme­retes, hogy a Duce milyen mélységes benyomást gya­korolt minden franciára, akit kihallgatáson fogadott: az ő éleselméjűsége, bölcsesége és tisztánlátása lehet­­­tetlen, hogy ne szerezze meg számára a franciák­­ tiszteletét. Ez pedig, a jövőben nagy csapást jelent a kisantantra. A kisantant föltétlen uralmának előbb vagy utóbb, de kétségtelen, hogy befellegzett. És a k­antant föl is ismerte a csapást. Ha hivatalosan csatlakozott is a római egyezményhez, Párizsban hangfogóval, de azon dolgozik, hogy azt aláaknázza és korlátozza.­­ Nem szabad azt hinnünk, hogy Franciaország cserbenhagyja jelenlegi kis szövetségeseit: ez nem egyeztethető össze a francia diplomácia hagyomá­nyaival, amely főként a folytonosságon alapszik. De az nyilvánvaló, hogy máris kiéleződött az érdekek nem közös volta, vagyis az érdekellentét Franciaor­szág és a kisantant között. Georges Roux a „Gerarchia“ hasábjain a német helyzetet ismerteti ezután, majd a dunai államok helyzetét taglalja és megállapítja: „ A magyar kérdést is rendezni kell, amely a dunai kérdés kulcsa és amely önmagában is a leg­fontosabb kérdés. Magyarország nélkül semmit sem­ lehet csinálni, már csak földrajzi helyzeténél fogva sem. Ha valaki azt mondaná, hogy őrültség volna „revánsra“ ösztönözni a magyarokat, éppen olyan kétséges abban reménykedni, hogy a Duna völgyében valami tartósat alkothatnánk Budapest hozzájárulása nélkül. A jövő: megegyezés a dunamenti államok kö­zött. Ez a megegyezés nyilvánvaló, kölcsönös enged­ményeket fog követelni és így elkerülhetetlenül el fogunk jutni a mindeddig függőben tartott probléma, a trianoni szerződés felülvizsgálásához. (B. I.) A sziámi király végleg lemondott. London, febr. 28. (Inf.) Prazsádhipok sziámi ki­rály lemondása befejezett ténnyé vált. Bangkoki je­lentés szerint a sziámi parlament nem fogadta el azokat a feltételeket, amelyektől a hónapok óta Lon­donban élő király az országba való visszatérését függővé tette, úgy hogy az uralkodó lemondása ez­zel véglegessé vált. Sziám trónját a lemondott király unokaöccse, Anda Mahidol királyi herceg veszi át, aki mindössze tizenegy éves és jelenleg egy lausan­­nei intézetben nevelkedik. A kis király nagykorú­ságáig régenstanács veszi át az ország ügyeinek intézését. Kérje még ma a dr. Oetker-féle legújabban megjelent fényképes receptkönyvet melyet ingyen és bérmentve küld kívánságra : dr. Oetker tápszergyöb­, Budapest, VIII. Conti­ utca 25.

Next