Pesti Hírlap, 1935. május (57. évfolyam, 98-123. szám)

1935-05-14 / 109. szám

1935. május 14., Választási gyűlések. Az Egyesült Polgári Ellenzék vasárnap válasz­­tási gyűlést tartott az Erzsébetvárosi Demokrata Kör­­ben. Magyar Miklós szólalt fel elsőnek, azután dr. Bródy Ernő tartott nagyhatású beszédet. Rupert Rezső és Dénes Lajos felszólalásai után Rassay Ká­roly állott fel szólásra. Rendkívül meleg és lelkes ováció fogadta az ellenzék vezérét. Biassay azt fejtegette, hogy a főváros haladó gondolkodású polgársága csak az Egyesült Polgári Ellennék listája mellé állhat. — A főváros öntudatos, haladó gondolkodású polgárságának meg kell értenie a mi törekvéseinket —­ mondotta Rassay beszéde során. — Nekünk nem kenyérkereseti forrás a mandátum, mi ideáljainkért küzdünk. Ha a polgárság nem tud velünk együtt érezni és közös céljainkért egyesülni, ha azt látjuk, hogy a polgárság más utakon jár, akkor ennek csak az lehet a következménye, hogy mi is elnémulunk abban a temetői csendben, amely ráborul erre az or­­szágra. Mi éppen azért hoztuk létre a polgári ellenek egységét, hogy a polgárság megértse a mai idők sza­vát. Őszintén megmondom, hogy nemcsak a most folyó választási küzdelemben kell valamennyi de­mokratikusan gondolkozó pártnak egyesülnie, hanem ezt az egységet, amelynek külsőségekben, lényegben és formában egyaránt erősnek kell lennie, meg kell őriznie a jövőben is. * A Reformnemzedék a budai Simplon-mozgóban nagygyűlést rendezett, amelyen Csemitzky Ödön el­nök azt fejtegette, hogy amikor reformnemzedékről beszélünk, nem csak korkategóriákat értünk ez alatt, hanem mindazokat, akik a modern Magyarország fölépítéséért folyó lelkes küzdelemnek aktív részesei kívánnak lenni. Petainek József képviselő rámutatott arra, hogy tiszta, becsületes, panamamentes közéletet akar a reformnemzedék. Dr. Vályi Lajos programbeszédet mondott. * A zuglói Homero­s-moziban a Nemzeti Egység Pártjának XIV. kerületi szervezete tartott gyűlést. Dr. Irényi Károly postafőigazgató programbeszédet tartott. Beszélt dr. Vsetty Béla képviselő is. A Nemzeti Egység Pártjának tanügyi szervezete hétfőn este tartotta nagygyűlését, amelyen Gazdy Jenő, Katona János, Füredi Lajos adtak programot. Hétfőn este a Károly-körúti Orczy-kávéhoszban volt gyűlése a Nemzeti Egység Pártja helyi szerveze­tének. Beszéltek Ledermann Mór és dr. Deményi Aladár. * A Józsefvárosi Demokraták és független fronthar­cosok pártja a Teleki-téri kávéházban gyűlést tartott. Beszéltek dr. Hajdú Marcell, Perky Lajos és Freund Dauó. SZÍNHÁZ és zene. Serly Tibor szerzői estje. Egy régi világbeli magyar muzsikus, akinek dalaira és karmesteri múltjára a Népszínház virág­korából emlékezünk. Serly Lajos a század elején ki­vándorolt Amerikába és az ottani magyar világban élte tovább küzdelmes életét. A fia már yankee-nek n­evelkedett, de másfél évtizeddel ezelőtt hazajött s a Zeneművészeti Főiskolán tanulta meg a zeneszer­zés mesterségét. Visszament, dolgozott, alkotó munká­ban fejlődött tovább s most ismét áthajózott az óceánon, hogy megmutassa itthon, mit tud, mire vitte harminc-egynéhány éves koráig. Az életsors kü­lönlegessége már magában véve is érdeklődést kelt, de szerencsére még sokkal többet mond nekünk Serly Tibor zenéje. Szerzői bemutatkozása a fu­har­moiiikusok rendkívüli hangveszényének keretében az őszinte siker jegyében zajlott le. Egy hang, amelyre figyelni kell, valaki akinek őszinte, költői mondani­valója van s máris elsőrendű fölkészültsége, hogy mondanivalóját maradéktalanul ki tudja fejezni. Ez az általános benyomásunk a hétfői estről s ha részle­tezni akarunk, Serly rendkívül érdekes zettekark ft­e­­lésére kell rámutatnunk. Már ahogyan Mozart ke­véssé ismert, késői remekét, a zenélő óraszerkezetre kom­ponált fantázia­ fúgát a modern zenekar nyelvén számunkra fölfedezi, az anyaggal való bánni tudás , a lényegben való elmélyedés nem közönséges foká­ról ad tanúságot. Ugyanilyen tiszta munka, tiszta, világos szerkesztésmód, anyagszerű hangképzelet jel­lemzi eredeti alkotásait. Egy brácsa-koncert, amely a hegedű komoly és nehézkes testvérbátyját a pom­pázó virtuozitás és a lírai bensőség eszközévé avatja, egy szimfónia, amelynek három tételében gazdag ke­délyvilág érzelm­e­ssége és játékossága hullámzik, s végül a „táncvázlatok“ rendkívül érdekes sorozata, csupa értékes bizonysága Serly tudásban kiforrott, tartalomban sokat ígérő tehetségének. A két utolsó táncvázlat — „az amerikai népzene egyéni törekvésű stilizálása ■— különösen gyújtó hatást tett, a szim­fónia és a koncert lassú tételei pedig a magyaros hangulat mélységével fogták meg a közönséget. Fél­reismerhetetlen hatások Bachtól és Beethoventől Stravinskyig és Kodályig — a forrongó egyéniség kohójában oldódnak föl s a magatartás őszinteségében és komolyságában kapnak igazolást. Serly személyes vezénylete alatt a filharmonikusok szeretettel tolmá­csolták a műveket. Temesváry János fölényes tudás­sal, az igazi muzsikus lelkességével játszotta, a brácsa­­koncert rendkívül nehéz magánszólamát. • „Egy asszony hazudik“ huszonötödik előadása. Míg a Belvárosi Színház egyik műsoron levő da­rabja, a „Vallomás századik előadása előtt áll, m­ásik darabja is vígan halad előre a siker útján. Fodor László színműve: „Egy asszony hazudik“ hétfőn érkezett első jubileumához, a 25-ik előadás­hoz. Érdekes, hogy mind a két siker, mind a két darab bűnügyi vonatkozású, a Fodor-darabnak te­hát különösen meg kellett harcolnia a maga sikeré­ért ugyanazon színpad veszélyes konkurrenciájá­­val; hogy mégis győzte és győzi, az annak eredmé­nye, hogy az „Egy asszony hazudik“ igen jó és érdekes darab. Az előkelő miliő, amelyben a darab izgalmas szálai fonódnak, hogy körülfonják egy gyilkosság tettesét, a finom és szép kegyelmes asz­­szonyt, a nyomozás szívós, hűvös, elszánt és embe­rien is érdekes munkáját lenyűgöző színházi estét jelent. S különösen a Belvárosi remek előadásában, ahol Bulla Elma erős és igaz tehetsége második nagy drámai sikerét aratja s ahol Páger pompás rendőrtisztje, Beregi értékes kegyelmes ura állanak az előadás élén. A jubiláris előadást is zsúfolt ház nézte végig és ünnepelte a főszereplőket. A Darvas Lili és Rajnai Gábor a Vendrey-ma­­tinén. Évek óta nem volt olyan fényes műsorú ma­tiné, mint lesz a Vígszínház vasárnapi matinéja, mely alkalommal Vendrey Ferenc búcsút mond a színpadnak. A matiné nagyszerű gárdájához ma Darvas Lili és Rajnai Gábor csatlakozott pompás műsorral. * A szegedi színtársulat búcsújához. Vasárnap este utolsó ízben játszotta a Szegedi színtársulat a Fen­séges asszonyt. Szinte bizonyosnak látszik, hogy a jövő évadban viszontlátjuk Sziklai Jenőt. Szívesen látjuk, — de akkor már a „szegedi“ jelző nélkül, és nem megszakításokkal. Egyrészt —­ bármennyi­re színvonalas, élvezetes a szegedi szintársulat telje­sítménye — a Király színháznak pesti szintársu­lat dukál. Másrészt, amit Sziklai csinált, nagyon kockázatos vállalkozás volt — mind a két ízben. Karácsony táján és most Húsvét előtt a hónapokon át kihűlt Király Színházat meg-megnyitotta, abban a tudatban, hogy m­ire bemelegíti, jöhet a parancs vidékről — tessék visszamenni! Jött is. A télen Szeged hívta vissza, most meg Győr. És ahogy ment vissza télen, úgy megy most is. Természetes, mert hiszen társulata elsősorban a vidéké. Sziklai jövő évi pesti idényét csakis úgy tudjuk elképzelni, ha teljesen függetleníti magát a vidéktől. Ha a Ki­rály Színházba a szegedi színtársulattól független pesti társulattal vonul be. Kacagó esték csator­tanon először a Terézkörúti Színpadon Az évad legsikerültebb darabjaiból válogatott repisz-műsor. Konferálja: BÉKEFFI LÁSZLÓ. — SALAMON BÉLA szenzációs bohózatokban.­­ Minden vasár- és ünnepnap délutáni előadások. A HELYETTES MENYASSZONY. IRTA! BERTA RUCK. (62) — Nem emlékszel már, George, mit mondtál nekem, amikor a Richmond-parkban villásreggeliz­­tünk, azon a napon, hogy Párizsba jöttünk? — Hiszen csak ezen a héten volt, Betty. — Én úgy érzem, mintha már legalább is a múlt nyáron lett volna. Úgy látszik, nagyon sok minden történt közben? — Alighanem. De folytasd bátran, tudod, hogy egészen őszinte lehetsz hozzám. — Nos, elmondtad nekem, hogy egész éjszaka ébren ültél kinn, a gyáradban és találmányokon dolgoztál. És közben rájöttél, hogy a munka a leg­fontosabb része az életednek, sokkal fontosabb, mint a nők. Azt mondtad, hogy soha többé nem tudnál teljes odaadással szerezni. Emlékszel? — Nem, azaz hogy igen, igen! — De azt is mondtad, hogy a férfinak ott­honra van szüksége, azt mondtad, hogy idővel majd megházasodsz, hogy meleg otthonod legyen és örö­met szerezzél a nagymamádnak. Ilyenformán kép­zelted el a jö­vődet. — Igen, csakugyan ilyenformán képzeltem el — felelt George nyugodt hangon és a lány fölé hajolt. Betty szíve megdobbant a fájdalomtól, mert arra gondolt: —­ Most bizonyosan Stella után vá­gyódik, ezért olyan messzenéző a tekintete. De ter­mészetesen ezt nem vallhatja be nekem. — És ezért, George, én most azt mondom... — Igen, igen, mindenre emlékszem. Nagyon kedves voltál hozzám. Alk­amát adtál, hogy meg­kérdezhessem: vájjon nem válthatnád-e be te ezt a tervet... — Bárki más be­­tudja váltani, George, éppen olyan jól, mint én. Nem hiszed? Én egészen biz­tosan tudom! — sürgette Betty aggódó hangon. — Igen, talán. Hogyne, hogyne, minden — bólintott George bátorítóan. Minden lo­vagiassága lázadozott a gondolat ellen, hogy még jobban zavarba hozza és megkínozza ezt az amúgy is letört, szegény kis virágot azzal, hogy a bánatá­ról beszél, vagy hogy követeli, mondja meg őszin­­tén, miért változtatta meg ilyen hirtelen elhatáro­zását. Szegény kicsi lány! Tekintete szenvedélyes gyöngédséggel pihent meg George lehajtott fején... Azután, amikor a fiatalember ismét felemelte a fejét é a tekintetük váratlanul ismét találkozott, George nyugodt, határozott hangon szólalt meg: — Minden rendben van, kicsi lány. Most szállj be szépen a taxiba, ne vitatkozz velem tovább, egy másodperc alatt otthon vagyunk és azután nincs más dolgod, mint hogy sietve lefeküdjél és mielőbb elfelejtsd ezt az egész dolgot. — De meg tudod érteni . . . Hogyne tudnám megérteni, hogy belefárad­tál ebbe a szerepbe! Nagyon is megértem­. Én va­gyok a hibás, ha pillanatig is remélni mertem az ellenkezőjét. Betty hosszan, megkönnyebbülten sóhajtott fel, amiért nem kellett többé beszélni erről a kér­désről. Amikor a szállodában felfelé mentek a liften, George végtelen gyöngédséggel nézte a fáradt kis Bettyt és arra gondolt, hogy ez a szomorú kicsi lány most olyan ebben az aranyozott liftben, mint a fogoly kismadár az aranykalitkában. — Itt vagyunk. — A szélesvállú, magas fiatal­ember megindult a folyosón a fáradt kislány mel­lett, szobája ajtaja felé. — Jó éjszakát — mondta vidáman. Azután visszafordult és felment a liften a legfelső emeletre A szálloda aranyozott faliórái még csak két órát mutattak és ő megígérte a nagymamának, hogy bár­milyen későn is jönnének haza, bekopogtat hozzá. Óvatosan kopogtatott a fehér ajtón. — Szabad —- felelt halkan a nagymama. Mialatt a kilincsre tette kezét, George arra gondolt: — Várjon ezek után, mi mondanivalója lehet a számomra a nagymamának? HUSZONKILENCEDIK FEJEZET. Hálószobajelenet. A széles, ragyogóra fényesített rézágyon,­­ a csipkés fehér párnákhoz támaszkodva, George nagymamája jobban hasonlított valami csinos kis játék-porcellánbabához, mint Valaha. Gyönyörű volt valódi csipkékkel diszffelt régidivatú hálósö­­köteje a halványkék szalaggal. Éppen olyan szép volt hattyúprémes, hófehér ágykabátja is, amely­ből éppen csak kicsi, faásáskörmű keze látszott ki. Egyik kezében ezüstkeretes tornyont tartott, mely­nek segítségével a sárgakötésű­ francia regényt ol­vasta. Sokkal hiúbb volt, semhogy hajlandó lett volna pápaszemet viselni. — Már régóta aludnod kellene! — jelentette ki George szigorúan. — Nemsokára úgyis örökre elalszom — fe­lelt a nagymama, könnyelmű fejbólintással. — El­jön az az éjszaka, amikor már nem beszélhetek hozzád, fiam. — De nagymama, hogy mondhatsz ilyeneket! — kiáltott fel George hevesen. De a nagymama csak mosolygott. — Édes fiam, ne légy tiszteletlen. — Nagyon szívesen megígérem. De akkor te se mondj többé ilyeneket és légy szíves tudomásul venni, hogy te még sok, sok hosszú évig itt ma­radsz velünk. — Lehet — bólintott a nagymama olyan vi­dáman, mintha már maga előtt látta volna elkerül­hetetlen jövőjét (hogy majd elkényezteti és becézi a dédunokáit és tovább gyönyörködteti a világot a maga csodálatos kis személyével, a fürtjeivel és fejkötőjével, apró, tipegő cipőivel, amint kiszáll a legmodernebb repülőgépből. Míg azután egy este elbúcsúzik a többiektől, éppen úgy, mint máskor, mosolyogva és nem­ feledkezve meg a szokott apró megjegyzésekről éles nyelvecskéjével, azután egy ór­ácskát olvassa az újságban a legújabb társaság­beli botrányokat, végre leteszi az ezüstkeretes nagyítóüveget, átfordul a másik oldalára és béké­sen elalszik hosszú, mély álomba, melyből többé nem ébred fel ezen a földön­. De most mondd meg nekem, jól mulattál-e ma este a táncnál? — Nagyszerű volt, nagymama, köszönöm. (F­olytatjuk.) 13

Next