Pesti Hírlap, 1935. május (57. évfolyam, 98-123. szám)
1935-05-14 / 109. szám
1935. május 14., Választási gyűlések. Az Egyesült Polgári Ellenzék vasárnap választási gyűlést tartott az Erzsébetvárosi Demokrata Körben. Magyar Miklós szólalt fel elsőnek, azután dr. Bródy Ernő tartott nagyhatású beszédet. Rupert Rezső és Dénes Lajos felszólalásai után Rassay Károly állott fel szólásra. Rendkívül meleg és lelkes ováció fogadta az ellenzék vezérét. Biassay azt fejtegette, hogy a főváros haladó gondolkodású polgársága csak az Egyesült Polgári Ellennék listája mellé állhat. — A főváros öntudatos, haladó gondolkodású polgárságának meg kell értenie a mi törekvéseinket — mondotta Rassay beszéde során. — Nekünk nem kenyérkereseti forrás a mandátum, mi ideáljainkért küzdünk. Ha a polgárság nem tud velünk együtt érezni és közös céljainkért egyesülni, ha azt látjuk, hogy a polgárság más utakon jár, akkor ennek csak az lehet a következménye, hogy mi is elnémulunk abban a temetői csendben, amely ráborul erre az országra. Mi éppen azért hoztuk létre a polgári ellenek egységét, hogy a polgárság megértse a mai idők szavát. Őszintén megmondom, hogy nemcsak a most folyó választási küzdelemben kell valamennyi demokratikusan gondolkozó pártnak egyesülnie, hanem ezt az egységet, amelynek külsőségekben, lényegben és formában egyaránt erősnek kell lennie, meg kell őriznie a jövőben is. * A Reformnemzedék a budai Simplon-mozgóban nagygyűlést rendezett, amelyen Csemitzky Ödön elnök azt fejtegette, hogy amikor reformnemzedékről beszélünk, nem csak korkategóriákat értünk ez alatt, hanem mindazokat, akik a modern Magyarország fölépítéséért folyó lelkes küzdelemnek aktív részesei kívánnak lenni. Petainek József képviselő rámutatott arra, hogy tiszta, becsületes, panamamentes közéletet akar a reformnemzedék. Dr. Vályi Lajos programbeszédet mondott. * A zuglói Homeros-moziban a Nemzeti Egység Pártjának XIV. kerületi szervezete tartott gyűlést. Dr. Irényi Károly postafőigazgató programbeszédet tartott. Beszélt dr. Vsetty Béla képviselő is. A Nemzeti Egység Pártjának tanügyi szervezete hétfőn este tartotta nagygyűlését, amelyen Gazdy Jenő, Katona János, Füredi Lajos adtak programot. Hétfőn este a Károly-körúti Orczy-kávéhoszban volt gyűlése a Nemzeti Egység Pártja helyi szervezetének. Beszéltek Ledermann Mór és dr. Deményi Aladár. * A Józsefvárosi Demokraták és független frontharcosok pártja a Teleki-téri kávéházban gyűlést tartott. Beszéltek dr. Hajdú Marcell, Perky Lajos és Freund Dauó. SZÍNHÁZ és zene. Serly Tibor szerzői estje. Egy régi világbeli magyar muzsikus, akinek dalaira és karmesteri múltjára a Népszínház virágkorából emlékezünk. Serly Lajos a század elején kivándorolt Amerikába és az ottani magyar világban élte tovább küzdelmes életét. A fia már yankee-nek nevelkedett, de másfél évtizeddel ezelőtt hazajött s a Zeneművészeti Főiskolán tanulta meg a zeneszerzés mesterségét. Visszament, dolgozott, alkotó munkában fejlődött tovább s most ismét áthajózott az óceánon, hogy megmutassa itthon, mit tud, mire vitte harminc-egynéhány éves koráig. Az életsors különlegessége már magában véve is érdeklődést kelt, de szerencsére még sokkal többet mond nekünk Serly Tibor zenéje. Szerzői bemutatkozása a fuharmoiiikusok rendkívüli hangveszényének keretében az őszinte siker jegyében zajlott le. Egy hang, amelyre figyelni kell, valaki akinek őszinte, költői mondanivalója van s máris elsőrendű fölkészültsége, hogy mondanivalóját maradéktalanul ki tudja fejezni. Ez az általános benyomásunk a hétfői estről s ha részletezni akarunk, Serly rendkívül érdekes zettekark ftelésére kell rámutatnunk. Már ahogyan Mozart kevéssé ismert, késői remekét, a zenélő óraszerkezetre komponált fantázia fúgát a modern zenekar nyelvén számunkra fölfedezi, az anyaggal való bánni tudás , a lényegben való elmélyedés nem közönséges fokáról ad tanúságot. Ugyanilyen tiszta munka, tiszta, világos szerkesztésmód, anyagszerű hangképzelet jellemzi eredeti alkotásait. Egy brácsa-koncert, amely a hegedű komoly és nehézkes testvérbátyját a pompázó virtuozitás és a lírai bensőség eszközévé avatja, egy szimfónia, amelynek három tételében gazdag kedélyvilág érzelmessége és játékossága hullámzik, s végül a „táncvázlatok“ rendkívül érdekes sorozata, csupa értékes bizonysága Serly tudásban kiforrott, tartalomban sokat ígérő tehetségének. A két utolsó táncvázlat — „az amerikai népzene egyéni törekvésű stilizálása ■— különösen gyújtó hatást tett, a szimfónia és a koncert lassú tételei pedig a magyaros hangulat mélységével fogták meg a közönséget. Félreismerhetetlen hatások Bachtól és Beethoventől Stravinskyig és Kodályig — a forrongó egyéniség kohójában oldódnak föl s a magatartás őszinteségében és komolyságában kapnak igazolást. Serly személyes vezénylete alatt a filharmonikusok szeretettel tolmácsolták a műveket. Temesváry János fölényes tudással, az igazi muzsikus lelkességével játszotta, a brácsakoncert rendkívül nehéz magánszólamát. • „Egy asszony hazudik“ huszonötödik előadása. Míg a Belvárosi Színház egyik műsoron levő darabja, a „Vallomás századik előadása előtt áll, másik darabja is vígan halad előre a siker útján. Fodor László színműve: „Egy asszony hazudik“ hétfőn érkezett első jubileumához, a 25-ik előadáshoz. Érdekes, hogy mind a két siker, mind a két darab bűnügyi vonatkozású, a Fodor-darabnak tehát különösen meg kellett harcolnia a maga sikeréért ugyanazon színpad veszélyes konkurrenciájával; hogy mégis győzte és győzi, az annak eredménye, hogy az „Egy asszony hazudik“ igen jó és érdekes darab. Az előkelő miliő, amelyben a darab izgalmas szálai fonódnak, hogy körülfonják egy gyilkosság tettesét, a finom és szép kegyelmes aszszonyt, a nyomozás szívós, hűvös, elszánt és emberien is érdekes munkáját lenyűgöző színházi estét jelent. S különösen a Belvárosi remek előadásában, ahol Bulla Elma erős és igaz tehetsége második nagy drámai sikerét aratja s ahol Páger pompás rendőrtisztje, Beregi értékes kegyelmes ura állanak az előadás élén. A jubiláris előadást is zsúfolt ház nézte végig és ünnepelte a főszereplőket. A Darvas Lili és Rajnai Gábor a Vendrey-matinén. Évek óta nem volt olyan fényes műsorú matiné, mint lesz a Vígszínház vasárnapi matinéja, mely alkalommal Vendrey Ferenc búcsút mond a színpadnak. A matiné nagyszerű gárdájához ma Darvas Lili és Rajnai Gábor csatlakozott pompás műsorral. * A szegedi színtársulat búcsújához. Vasárnap este utolsó ízben játszotta a Szegedi színtársulat a Fenséges asszonyt. Szinte bizonyosnak látszik, hogy a jövő évadban viszontlátjuk Sziklai Jenőt. Szívesen látjuk, — de akkor már a „szegedi“ jelző nélkül, és nem megszakításokkal. Egyrészt — bármennyire színvonalas, élvezetes a szegedi szintársulat teljesítménye — a Király színháznak pesti szintársulat dukál. Másrészt, amit Sziklai csinált, nagyon kockázatos vállalkozás volt — mind a két ízben. Karácsony táján és most Húsvét előtt a hónapokon át kihűlt Király Színházat meg-megnyitotta, abban a tudatban, hogy mire bemelegíti, jöhet a parancs vidékről — tessék visszamenni! Jött is. A télen Szeged hívta vissza, most meg Győr. És ahogy ment vissza télen, úgy megy most is. Természetes, mert hiszen társulata elsősorban a vidéké. Sziklai jövő évi pesti idényét csakis úgy tudjuk elképzelni, ha teljesen függetleníti magát a vidéktől. Ha a Király Színházba a szegedi színtársulattól független pesti társulattal vonul be. Kacagó esték csatortanon először a Terézkörúti Színpadon Az évad legsikerültebb darabjaiból válogatott repisz-műsor. Konferálja: BÉKEFFI LÁSZLÓ. — SALAMON BÉLA szenzációs bohózatokban. Minden vasár- és ünnepnap délutáni előadások. A HELYETTES MENYASSZONY. IRTA! BERTA RUCK. (62) — Nem emlékszel már, George, mit mondtál nekem, amikor a Richmond-parkban villásreggeliztünk, azon a napon, hogy Párizsba jöttünk? — Hiszen csak ezen a héten volt, Betty. — Én úgy érzem, mintha már legalább is a múlt nyáron lett volna. Úgy látszik, nagyon sok minden történt közben? — Alighanem. De folytasd bátran, tudod, hogy egészen őszinte lehetsz hozzám. — Nos, elmondtad nekem, hogy egész éjszaka ébren ültél kinn, a gyáradban és találmányokon dolgoztál. És közben rájöttél, hogy a munka a legfontosabb része az életednek, sokkal fontosabb, mint a nők. Azt mondtad, hogy soha többé nem tudnál teljes odaadással szerezni. Emlékszel? — Nem, azaz hogy igen, igen! — De azt is mondtad, hogy a férfinak otthonra van szüksége, azt mondtad, hogy idővel majd megházasodsz, hogy meleg otthonod legyen és örömet szerezzél a nagymamádnak. Ilyenformán képzelted el a jövődet. — Igen, csakugyan ilyenformán képzeltem el — felelt George nyugodt hangon és a lány fölé hajolt. Betty szíve megdobbant a fájdalomtól, mert arra gondolt: — Most bizonyosan Stella után vágyódik, ezért olyan messzenéző a tekintete. De természetesen ezt nem vallhatja be nekem. — És ezért, George, én most azt mondom... — Igen, igen, mindenre emlékszem. Nagyon kedves voltál hozzám. Alkamát adtál, hogy megkérdezhessem: vájjon nem válthatnád-e be te ezt a tervet... — Bárki más betudja váltani, George, éppen olyan jól, mint én. Nem hiszed? Én egészen biztosan tudom! — sürgette Betty aggódó hangon. — Igen, talán. Hogyne, hogyne, minden — bólintott George bátorítóan. Minden lovagiassága lázadozott a gondolat ellen, hogy még jobban zavarba hozza és megkínozza ezt az amúgy is letört, szegény kis virágot azzal, hogy a bánatáról beszél, vagy hogy követeli, mondja meg őszintén, miért változtatta meg ilyen hirtelen elhatározását. Szegény kicsi lány! Tekintete szenvedélyes gyöngédséggel pihent meg George lehajtott fején... Azután, amikor a fiatalember ismét felemelte a fejét é a tekintetük váratlanul ismét találkozott, George nyugodt, határozott hangon szólalt meg: — Minden rendben van, kicsi lány. Most szállj be szépen a taxiba, ne vitatkozz velem tovább, egy másodperc alatt otthon vagyunk és azután nincs más dolgod, mint hogy sietve lefeküdjél és mielőbb elfelejtsd ezt az egész dolgot. — De meg tudod érteni . . . Hogyne tudnám megérteni, hogy belefáradtál ebbe a szerepbe! Nagyon is megértem. Én vagyok a hibás, ha pillanatig is remélni mertem az ellenkezőjét. Betty hosszan, megkönnyebbülten sóhajtott fel, amiért nem kellett többé beszélni erről a kérdésről. Amikor a szállodában felfelé mentek a liften, George végtelen gyöngédséggel nézte a fáradt kis Bettyt és arra gondolt, hogy ez a szomorú kicsi lány most olyan ebben az aranyozott liftben, mint a fogoly kismadár az aranykalitkában. — Itt vagyunk. — A szélesvállú, magas fiatalember megindult a folyosón a fáradt kislány mellett, szobája ajtaja felé. — Jó éjszakát — mondta vidáman. Azután visszafordult és felment a liften a legfelső emeletre A szálloda aranyozott faliórái még csak két órát mutattak és ő megígérte a nagymamának, hogy bármilyen későn is jönnének haza, bekopogtat hozzá. Óvatosan kopogtatott a fehér ajtón. — Szabad —- felelt halkan a nagymama. Mialatt a kilincsre tette kezét, George arra gondolt: — Várjon ezek után, mi mondanivalója lehet a számomra a nagymamának? HUSZONKILENCEDIK FEJEZET. Hálószobajelenet. A széles, ragyogóra fényesített rézágyon, a csipkés fehér párnákhoz támaszkodva, George nagymamája jobban hasonlított valami csinos kis játék-porcellánbabához, mint Valaha. Gyönyörű volt valódi csipkékkel diszffelt régidivatú hálósököteje a halványkék szalaggal. Éppen olyan szép volt hattyúprémes, hófehér ágykabátja is, amelyből éppen csak kicsi, faásáskörmű keze látszott ki. Egyik kezében ezüstkeretes tornyont tartott, melynek segítségével a sárgakötésű francia regényt olvasta. Sokkal hiúbb volt, semhogy hajlandó lett volna pápaszemet viselni. — Már régóta aludnod kellene! — jelentette ki George szigorúan. — Nemsokára úgyis örökre elalszom — felelt a nagymama, könnyelmű fejbólintással. — Eljön az az éjszaka, amikor már nem beszélhetek hozzád, fiam. — De nagymama, hogy mondhatsz ilyeneket! — kiáltott fel George hevesen. De a nagymama csak mosolygott. — Édes fiam, ne légy tiszteletlen. — Nagyon szívesen megígérem. De akkor te se mondj többé ilyeneket és légy szíves tudomásul venni, hogy te még sok, sok hosszú évig itt maradsz velünk. — Lehet — bólintott a nagymama olyan vidáman, mintha már maga előtt látta volna elkerülhetetlen jövőjét (hogy majd elkényezteti és becézi a dédunokáit és tovább gyönyörködteti a világot a maga csodálatos kis személyével, a fürtjeivel és fejkötőjével, apró, tipegő cipőivel, amint kiszáll a legmodernebb repülőgépből. Míg azután egy este elbúcsúzik a többiektől, éppen úgy, mint máskor, mosolyogva és nem feledkezve meg a szokott apró megjegyzésekről éles nyelvecskéjével, azután egy órácskát olvassa az újságban a legújabb társaságbeli botrányokat, végre leteszi az ezüstkeretes nagyítóüveget, átfordul a másik oldalára és békésen elalszik hosszú, mély álomba, melyből többé nem ébred fel ezen a földön. De most mondd meg nekem, jól mulattál-e ma este a táncnál? — Nagyszerű volt, nagymama, köszönöm. (Folytatjuk.) 13