Pesti Hírlap, 1935. május (57. évfolyam, 98-123. szám)

1935-05-14 / 109. szám

1935. május 14., kedd. PESTI HÍRLAP — Miért kell az igazolványos katonákat elsőbb­ségben részesíteni? A­, állam és állami üzemek al­kalmazottai, érdekképviseleteik útján, állandóan sé­relmezik azokat a rendszabályokat, amelyek a kine­vezéseknél és előléptetéseknél előnyben részesítik az igazolványos katonákat. Ezek az érdekképviseletek az egyenlő elbánás elvének megvalósítását sürgetik, főleg azoknak az alkalmazottaknak érdekében, akik tíz-tizenöt esztendő óta ki vannak zárva minden előbbrehaladásból. Egy igazolványos katona most hozzánk intézett soraiban veti fel azt a kérdést, hogy miért kell az igazolványos katonákat elsőbbségben részesíteni: „Az igazolványos katonák fiatal életük legszebb és legdrágább idejét szentelték a hazának akkor, amikor a haza fiaival nem rendelkezhetett, amikor a haza pénzért sem kapott katonát, ők azok az emberek, akik a világháború súlyos évei után fegyvert fogtak, hogy a csonka haza rendjét fenn­tarthassák és a csonka hazát minden ellenségétől megóvhassák. Abban az időben mindenki könnyeb­ben megtalálhatta volna helyét a polgári életben, ezek az emberek mégis inkább otthagyták iskoláikat, iparukat, szerény családi otthonukat és sokszor szü­leik akarata ellenére, nem törődve a tanya, a falu, a város népének ítéletével, mentek katonának. A ka­pott ígéretekben bízva, szolgáltak becsülettel, oda­­adóan, mert azt remélték, hogy ezzel a jövőjüket ala­pozzák meg. Igazságos elbánás lenne-e tehát az, ha a sok áldozatért minden kárpótlás nélkül hagynák őket? Minden vasutas, postás és más állami alkal­mazott gyermekének módja lett volna arra, hogy hat évig szolgálja a hazát, ha a jómód, a kényelem és a rátartás, meg az a tudat, hogy ők úgyis előbb­­utóbb állami alkalmazást kapnak, vissza nem tar­totta volna őket a katonaságtól. Most tehát nem panaszkodhatnak azért, ha ők háttérbe szorulnak az igazolványos katonák mögött. Az igazolványos kato­nák hálával is tartoznak a kormányzatnak az élve­zeti előnyökért, csak azt kérik, hogy ezekben az elő­nyökben mindenki részesüljön, ne csak azok, akiknek megfelelő ismeretségük és protektoruk van. (Aláírás.) — A „Koldusok újságja.“ Párizsban — amint a Temps jelenti — hosszabb szünetelés után ismét meg­jelent a „Journal des mendigots“, amely a párizsi koldu­sok és kéregetők hivatalos és bizalmas lapja. A vezér­cikkben a szerkesztő — egy volt községi írnok — felhívja a hivatásos koldusokat, kéregetőket, hogy tömörüljenek a „betolakodók­“ és az „ál-koldusok“ tisztességtelen ver­senye ellen. A hírrovat nem igen különbözik a más újsá­gok rovatától, de az ilyen hírek: „Egy magtárban igazi Rembrand-festményt találtak“, „Szemétből kikerült ék­szer“, „Egy ócska könyvben drága okmányokat fedeztek fel" — feltűnően és vastag betükkel vannak szedve. Igen érdekesek a hirdetések. A Temps mutatóba közli a követ­kezőket : „Vidéki gazdag városban jól jövedelmező hely bé­relhető, esetleg végleg átvehető. Napi bevétel n­uszonöt frank körül. Komoly ajánlatok „­Lucratif“ jeligére a ki­­sadóhivatalba.“ „Nagyon látogatott templom főbejáratánál betegség m­iatt kitűnő helyemet átadom. Személyes megbeszélés.“ „Szép fiatal leányomat férjhez adom. Hozomány készpénz, esetleg egy kitűnő hely biztosítása.“ Sok érdekes van a „Szerkesztői üzenetekében. Pél­dául: „aT. B. Port S. Martin. Sajnáljuk, de elkésett. A pá­lyázatra háromszázan jelentkeztek. Valamennyien csak hegedülni tudtak, vagy kis zenélő ládikájuk volt Nagyon közönséges. A helyet annak adtuk, aki művésziesen játszik klarinéton és szép énekhangja is van. Családos.“ A Temps munkatársa beszélt az újság egyik munka­társával, aki ugyancsak koldus. — Nagyon szomorú időket élünk, uram — mon­dotta. — Az én családom minden tagja koldus és már szüleim is ezen a pályán működtek. Ha ma kellene vá­lasztanom más pályára lépnék. Nehéz a mi sorsunk ma. Nem szabhatjuk meg, hogy csak nyolc órát dolgozunk naponként és semmiféle állami segélyre nem számítha­tunk. És mennyi a kontár, az álkoldus! Egész érthető volna, ha a hivatásos kéregetők és koldusok sztrájkba lépnének. — Tizenkét ház leégett egy abaújmegyei községben. Miskolcról jelentik: Az abaújmegyei Kraszna községben vasárnap kigyulladt Szemán József kocsmáros kamrája. A tűz a nagy szélben gyorsan terjedt és percek alatt lán­gokban állott a kocsmáros háza. Innen a tűzvész átterjedt a szomszédos épületekre és mire a tűzvészt elfojtották, az egész utcasor, tizenkét ház és sok gazdasági épület leégett. — életuntak. Császár Mária 26 éves postatisztvisdőnő hétfőn reggel a Gellérti rakpartról a Dunába ugrott. Két arra járó fiatalember utána vetette magát és kimentette. A men­tők a Rókus-kórházba vitték. — Gáspár Margit a Dohány­ utca ,73. számú házban levő lakásán ismeretlen méreggel megmér­gezte magát. — Kovács Gábor magántisztviselő, — aki a Szondy­ utca 27. számú házban lakik — a Rákóczi-út 4. számú házban lévő Fehér Hattyú szállóban vasárnap délután isme­retlen méreggel megmérgezte magát. A mentők az életunta­kat a Rókus-kórházba vitték. — Tóth XXVI. István rendőr a Keleti pályaudvaron lévő 43-as őrszobában szíven lőtte magát és meghalt. Súlyos betegsége miatt ment a halálba. Három búcsúlevelet hagyott hátra, amelyeket feleségének, őrparancs­­nokának és bajtársainak írt. — Hangyái Mária 30 éves ház­tartásbeli leány a Szigetvári­ utca 20. számú házban a harma­dik emeletről az udvarra vetette magát. Szerelmi csalódása miatt akart meghalni. A mentők a Rókus kórházba vitték. Ál­lapota életveszélyes.­­ Kertész Kálmán 32 éves orosz szárma­zású felesége a Thek Endre­ utca 25. számú házban levő laká­sán százötven darab allén-pilulával megmérgezte ma­gát. A mentők a Rókus kórházba vitték. Állapota súlyos. — Dechmann Lajos 68 éves gépész a pestújhelyi temetőben fejbelőtte magát. Holttestét a pestújhelyi halottasházba szállították. — Beke Irma 21 éves munkásnő a Horthy Miklós­ út 154. számú ház­ban levő lakásán. Kovácsok Ferenc 47 éves árukihordó a Vilma királynő­ út 4. számú házban levő lakásán megmérgezte magát. Mindkettőjüket a Rókus kórházba vitték. — Szegedről jelentik: Oláh János újszegedi gazdálkodó vasárnapra virra­dóra felakasztotta magát. Tettét azért követte el, mert a leg­utóbbi fagy takarmányát tönkre tette és így kénytelen volt teheneit eladni. — Nagykanizsa fői jelentik: Nagyfokos köz­ségben, egy grófi uradalom erdei lakában. Bogáti Ferenc erdész felesége egy fára fölakasztotta magát. Holtan találtak rá. Az ötvenéves asszony azért követte el tettét, m­ert a férje huszonöt évi házasság után el akart válni tőle.­­ Raffay Sándor püspök avatta fel a hatvani evan­gélikus templom alapkövét. Hatvanból jelentik, hogy va­sárnap délután helyezték el az ott, a község által adomá­nyozott telken épülő új evangélikus templom alapkövét. Az ünnepre leutazott dr. báró Radvánszky Albert, az evangélikus egyház egyetemes felügyelője és dr. Raffay Sándor bányakerületi püspök is. Az ünnepen Sztehlo Gá­tor helyi missziói lelkész imája után Sándy Gyula mű­egyetemi tanár, aki már a huszadik templomot építi, olvasta fel a templom alapokmányát, majd Raffay püs­pök egy mózesi textus szerint végezte el a szertartást s arról beszélt, hogy ma katolikus, református, izraelita és evangélikus egyformán naponta rászorul a templom megbékítő és lecsendesítő atmoszférájára. Az avatóbeszé­det a jelképes kalapácsütések követték, báró Radvánszky Albert az egész magyar evangélikusság nevében járult az alapkőhöz. — A délafrikai magyarok szabadságünnepe. Megra­gadó példája annak az együttérzésnek és összetartásnak, amellyel a külföldön élő magyarok szülőhazájuk iránt vi­seltetnek, az a levél, amely ma érkezett a Pesti Hírlap szerkesztőségébe a délafrikai Johannesburgból. Ez a levél beszámol arról a lelkes és szép márciusi ünnepségről, amelyet a földgolyó másik felén, a hazájuktól ezer és ezer mérföldnyire élő magyarok rendeztek a szabadság szüle­tésnapján. Johannesburgban ugyanis áldásos munkát fejt ki a Délafrikai Magyar Szövetség, amely ezt az ünnep­séget rendezte és amelynek elnöke, dr. Finn Náthán orvos gondolatokban gazdag és hazaszeretettől izzó beszédben méltatta az ünnep jelentőségét. Többek közt a következő­ket mondotta: „A magyar nemzet mindig megbecsülte az idegent, aki Magyarországon lakott. Az idegenek, még ha ellenséges állam polgárai is voltak, teljes szabadságot élveztek Magyarországon még a háború alatt is. A ma­gyar nemzet hű maradt ősi szabadság tiszteletéhez és büszke lehet arra, hogy Magyarország volt az egyetlen ország, ahol a békés idegenek nem voltak internálva még akkor sem, amikor a többi országok táborokban tartották az ellenséges országok állampolgárait. Mi ezt talán ma jobban tudjuk értékelni, mint azelőtt, mert hiszen mi is mint idegenek élünk ebben az országban, ahol teljes sza­badságot élvezünk. De mi büszkén mondhatjuk azt, hogy Magyarországról, egy szép és szabad országból jöttünk ide, ahol hazánk iránt teljesítünk kötelességet, ha itteni barátainkkal megismertetjük Magyarországot.“­­ A keresztényszocialista szakszervezetek nem fog­lalkoznak politikával. A Keresztényszocialista Országos Szakegyesületek Szövetségének tisztújító közgyűlésén hu­szonhárom szakmai szövetség és számos város kiküldöt­tekkel képviseltette magát. Toller János orsz. képviselő, elnök a keresztény szakszervezetek jövőjéről és a politi­kához való viszonyáról tartott előadást, melyben hang­súlyozta, hogy a keresztény szakszervezetek mindenkor teljesen mentesek a napi politikától és fő feladatuk a ke­resztény és nemzeti alapon álló, nem marxista munkás­ságnak egy táborba tömörítése. A közgyűlés határozati javaslatban is megállapította a keresztény szakszervezetek teljes politikamentességét. A nagygyűlés végül Légrády Ferenc korelnöklete mellett egyhangúlag megválasztotta Tobler Jánost országos elnöknek. Főtitkárnak Lillin Jó­zsefet, helyettes főtitkárnak vitéz Vágvölgyi Ferencet vá­lasztották meg. — Három gépkocsi és egy villamos összeütközése. Vasárnap délelőtt a Bécsi­ út 134. számú ház előtt Lan­dauer Edh­ard ügyvéd gépkocsijának pneumatikja kipuk­kadt és az autó oldalt csúszott. A gépkocsi mögött haladt dr. Burger Sándor ügyvéd gépkocsija, amely közvetlenül a defektet kapott autó mellé került. Ugyanebben a pilla­natban Végerer Vilmos autója is odaérkezett és belefutott dr. Burger kocsijába. Az összeütközés következtében Bur­ger autója a villamossínekre futott és az arra haladó 72-es jelzésű villamos nekiment. Az összeütközés következtében a gépkocsi utasa, Dukesz József vezérigazgató és 16 éves leánya könnyebb sérülést szenvedett. A mentők mind­kettőjüket a Szent Margit-kórházba vitték, ahonnan azon­ban ápolás után lakásukra mentek.­­ Tizannyolcezerötszázharminchétszer a rendőri fog­dában. Londonban a napokban meghalt egy 85 éves asz­­szony, aki életében 18.537-szer volt a rendőri fogdában, még­hozzá önként. A mániákus nő naponta jelentkezett a rendőr­állomáson és kérte, hogy „gonosz életmódja miatt“ sújtsák őt a „kiegyenlítő igazsággal“. Az volt ugyanis a rögeszméje, hogy valami rossz dolgot követett el és egy el­meorvos tanácsára a mindenkori rendőrségi Inspekciót a legnagyobb komolysággal fogadta a jelentést és naponként egy percnyi fogságra ítélte. A jelentkező ragaszkodott ah­hoz, hogy ezt a percet sötét zárkában töltse és aztán meg­elégedetten távozott, hogy másnap este nem eljöjjön. A na­pokban a rendőri állomásról hazamenet szívszélhűdés érte. — Gyászistentisztelet. Az Izraelita Siketnémák Országos Intézete névtelen megalapítójának és Kaszab Aladárnak, az intézet második megalapítójának, valamint jótevőinek emlé­­kére csütörtökön délelőtt 12 órakor a Hősök Emléktemplomár­ban gyász­istentiszteletet tart . Társashajókirándulás az Aldunára. A MFTR „Erzsébet Királyné“ nevű nagy termeshajóval május 22- től június 2-ig társash­ajóutazást rendez az Aldunára (Uustsukig), kirándulási lehetőséggel a Fekete-tenger partjára (Várna, Constantza) és Konstantinápolyba. Hajórészvételi dij: 86.— pengőtől. Jegyek kaphatók a Pesti Hírlap Utazási Irodájában. Vilmos császár­ ut 78. — Halálos építkezési szerencsétlenség. Miskolcról jelen­tik: Abaújszántó községben egy ház lebontása közben össze­dőltek a falak és maguk al­á temették a munkásokat. Takács András ácsmestert holtan találták­­, romok alatt, két mun­­­káét pedig súlyos sérülésükkel szállítottak kórházba. — Apróságok I. Ferenc Józsefről és IV. Károlyról. Báró Kray István, a császári és királyi kabinetiroda volt titkára, aki I. Ferenc József és IV. Károly mel­lett huzamosabb időt töltött, sok érdekes apróságot jegyzett fel a két uralkodóról. Most megjelent köny­vét (A kabinetiroda szolgálatában a világháború alatt) nagy haszonnal forgathatja mindenki, akit érdekel, hogy mi módon élt I. Ferenc József király élete alkonyán s aki a tragikus véget ért IV. Károly király életmódját meg akarja ismerni. Elbeszéli Kray, hogy az agg uralkodó életének utolsó eszten­dejében megőrizte férfikora frisseségét, ezért vak­merő koholmány az az állítás, hogy közvetlenül a világháború előtt lelkileg megroppant volna. Ferenc József birodalmának legelső hivatalnoka volt. Korán, a hajnali órákban kelt és késő estig szakadatlanul dolgozott. A zordnak és ridegnek tartott uralkodó igen jószívű ember volt. A király magánpénztárából átlag 40.000 koronát fizettek ki havonként a segélyt kérőknek. Sok érdekes intimitást beszél el báró Kray István IV. Károly királyról is. Elmondja, hogy Tisza István felmentésében a személyi motívumoknak egy­általában nem volt szerepük. Tisza bukásának egyet­len oka az volt, hogy nem akarta benyújtani az új választójogi javaslatot, amely az általános, titkos szavazati jogot megvalósította volna. Károly király a háborútól irtózott és kétéves uralkodása alatt min­dent elkövetett, hogy tisztességes alapon békét kös­sön a monarchia ellenségeivel. Ellenezte a korlátlan tengeralattjáró-harc megindítását is. Amikor a né­met h­advezetőség látta, hogy a király hajthatatlan, bevégzett tény elé állította. „A német legfőbb had­vezetőség hihetetlen makacssága folytán — írja Kray — elmulasztottunk minden kedvező békekötési lehe­tőséget és a korlátlan tengeralattjáró-háború meg­indításával előidéztük az Amerikai Egyesült Államok hadüzenetét, amely körülmény mindenesetre döntő volt a háború kimenetelére nézve“. Báró Kray Ist­vánnak ezt a szomorú megállapítását a háborúnak a békekötések óta nyilvánosságra került okmányai teljes mértékben igazolják. Elmondja még IV. Ká­rolyról, hogy vallásos, családias és mértékletes életű ember volt. Báró Kray István nem politizál, nem kritizál, egyszerűen, közvetlen módon papírra ve­tette mindazt, amit az udvar szolgálatában látott és hallott. Annyi bizonyos, hogy ezek a tapasztalatok kevés halandónak jutottak osztályrészül. Feljegyzései mindenesetre értékes adatok a két uralkodó jellem­­képéhez.­­ Foglalkozásuk szabad gyakorlatát kérik a fog­­technikusok. A fogtechnikusok vasárnap nagygyűlést tar­tottak. Lányi Lajos elnöki megnyitóbeszédében kifejtette, hogy a fogtechnikus társadalom elpusztul, ha gyors se­gítség nem érkezik. Foglalkozásuk szabad gyakorlását kérik a kormánytól. Elhatározta a közgyűlés, hogy a kormányhoz memorandummal fordul, amelyben a fog­technikus­ törvény tervezetét fogják ismertetni. — Frontharcosok zászlóavatási ünnepe Szekszárdon. Az Országos Frontharcos Szövetség szekszárdi főcsoportja vasárnap délelőtt nagyszabású ünnepség keretében avatta fel zászlaját. A fővárosból előző este érkező gróf Takách- Tolvay József ny. altábornagy, országos elnököt és Pintér Vilmos ny. alezredes, elnöki segédtisztet a pályaudvaron Hagymássy Zoltán, Tolna megye főispánja fogadta a fő­csoportelnökség és a kivonult frontharcos díszszakasz élén. Az ünnepséget a Szekszárdi Céloskör „Hiszekegy“-n vezette be, majd vitéz Vendel István társelnök tartotta meg megnyitó beszédét. Gróf Takách-Tolvay József orsz. elnök avatta fel a főcsoport zászlaját, majd gróf Apponyi Károlyné, Windischgraetz Aglaja hercegnő, zászlóanya adta át azt a főcsoport elnökének. — Találkozók. A magyaróvári gazdasági akadémiát 1884 —85-ben végzett diáktársak Pünkösd vasárnapján tartják öt­­venéves találkozójukat Budapesten. A találkozót Jeszenszky Pál udvari tanácsos, ny. vezérigazgató (Budapest, Egri­ út 8.) rendezi, aki felkéri a volt diáktársakat, hogy részvételüket kö­­zöljék vele. — A mezőtúri főgimnáziumban az 1924—25 ös tanév végén érettségizettek június elsején tartják tízéves ta­lálkozójukat Mezőtúron. Bókás Mattanovich Béla hírlapíró (Budapest, Rózsa­ utca 1­1.) felkéri volt osztálytársait, hogy a találkozó megbeszélése céljából elmüket vele tudassák. — Az eperjesi kollégiumban 1905-ben érettségizett iskolatársakat Podhradszky Jenő MÁV főintéző (Kispest, Teleky­ u. 54.) fel­kéri, hogy a harmincéves találkozó megbeszélése végett elmü­ket közöljék vele. — A nagyszombati érseki főgimnáziumban 1910-ben érettségit tett diákokat és azokat, akik az I—VII. osz­­tály alacsonyabb fokozataiban ehhez az évfolyamhoz tartoz­tak, felkéri Mihalovics Zsigmond (Budapest, Köztelek­ utca 1.) hogy a junius 2-iki találkozó előkészítése céljából címüket kö­zöljék vele. — Az 1925-ben Szegeden, a Boldogasszonysugáradi III. polgári fiúiskolában végzett tanulók a tízéves találkozó előkérítése céljából közölték címüket Pető Imre (Szeged, Déli­báb­ utca 36.) és Török Imre (Szeged). — Házasság. Vasárnap délben a Kálvin-téri re­formátus templomban tartotta esküvőjét hi­mi Elekes Károly folyamőr-főhajónagy Trócsányi Mártával, dr.­­Trócsányi Zoltán író, tanügyi tanácsos és Hege­dűs Margit leányával. Az esküvői szertartást Páll Dénes tábori esperes végezte. Tanuk voltak: Finkey Ferenc kúriai tanácselnök és Purpinger János posta­felügyelő. Az esküvőn részt vett a folyamőrség egész tisztikara, altisztjei és legénysége. Borzsovai és tiszakóródi Kóródy Rózsa és dra­­lepszkai Horváth Endre jegyesek. Halasy Katalin és dr. Budah­ázy Gusztáv hajdú­böszörményi ügyvéd jegyeseit. Ezüstlakodalom. Görgényi Gyula földmivelés­­ügyi miniszteri számvevőségi tanácsos és neje, szül. Zam­ind Anna. f. hó 14-én szűk családi körben ünnep­ük házasságuk 25 érás évfordulóját. ■PIXAVON A PIXAVON *• a PIXAVON SHAMPOON puha. lágy habja megtisititja a hajat é* puhává, s.mulékonnyá tasti Phral tartalma megóv a korpától és a hajhullástól Tehát a PIXAVON és a PIXAVON­ SHAMPOON ideális hajápoló siet. 11 m

Next