Pesti Hírlap, 1935. június (57. évfolyam, 124-146. szám)
1935-06-16 / 136. szám
12 I) PESTI HIRLVP 1935. június 16., vasárnap. Ms Ilik ifiig'«, im ki — A Pcs(i I!irl.i{[) A vadregényes Korea sziklaszorosait elhagyva, vonatunk Antungnál lép Mancsuké területére. A sínek mentén az országúton hosszú karavánok vonulnak. Kínai, mongol és koreai bennszülöttek ezrei igyekszenek az új országba. Mancsukéba, ahol munkát és bért kapnak és a fejlődő új ország jövője is kecsegtetőbb.Vonatra csupán az ül, aki az új állam belsejébe messzi útra szándékozik. A határállomás rideg, egyszerű. Nagy katonai őrség és titkosrendőrök serege lepi el az állomást. Szigorúan ellenőrzik az új császárságba érkező idegeneket. A vonaton egyenruhás határrendőrök vizsgálják át az útleveleket. A hivatalos eljárás körülményes és gyanakvó. A vonaton egyedüli európai nas én voltam. Természetesen némi feltűnést kelt Anlungban egy magányosan utazó európai nő. Három határőr és két titkosrendőr lépett fülkémbe. Egész sereg kérdésre kellett válaszolnom: Honnan jövök, merre folytatom innen utamat, mi célból jövök és meddig maradok Mancsukéban. Forgatták, betürgették mancsukéi vízummal szabályszerűen ellátott magyar útlevelemet. Sok magyarázkodás helyett a tokiói külügyminisztérium hivatalos ajánlóleveleit mutattam fel nekik és egy pillanat alatt el volt intézve a hivatalos aktus. Udvariasan még azt is tudtomra adták, hogy Tokióból előzetes sürgönnyel jelezték érkezésemet, így jut át egy európai a koreai mancsu határon. Az állomáson fegyveres katonák sorakoznak és gyorsan az egész kis csapat felszáll a vonatra. Ez a vonat őrsége. Minden mancsukói vonatot katonai őrség kísér. Egy egész vasúti kocsit töltenek meg ezek a kitűnően felszerelt, néma és fegyelmezett katonák. Szürke rubában, vadonatúj bakancsokban és modern fegyvereikkel a rendet és Japán hatalmát képviselik. A Mancsukéban nagyon gyakori banditatámadások ellen vannak hivatva megvédeni a vonatot. A vonat megindul a banditák hírhedt országa felé. A sínek mentén, jobbra-balra hosszú drótakadályok és páncéltornyok, erődítményszerű őrházak állnak. Ezek is a banditák ellen készültek. A legújabb japárti statisztika szerint még ma is 60.OCO bandita kóborol Mancsuke óriási területein. Ezek ellen kell a fejlődő új állam rendjét megóvni a japáni katonáknak. Japán tehát, mint az új ország rendőre küldi fegyveres katonáit Mancsuriába. Óriási rizsföldeken halad keresztül a vonat. Agyagviskók előtt békés kínai nők és férfiak bámulnak a száguldó vonat után. A vonathoz csatolt társalgó „kilátó“ kocsiban a készséges japán „boy“ gőzölgő törülközőkkel és teával kínálja a hosszú úttól elfáradt utasokat. A türölköző forró párája arcunkat felüdíti és az illatos japán tea kesernyés ize kitűnően oltja szomjunkat. Percnyi pontossággal érünk be az új császárvárosba, Hsinkingbe. Orosz, kínai és japán felirású táblák vannak a pályaudvaron. Kedves figyelemként Torao Kawasaki, a külügyi iroda japán főnöke várt reám. A kijáratnál rengeteg nép tolong. A vámvizsgálat igen szigorú. Mindenkit meg is motoznak. A fegyvercsempészeket akarják így ártalmatlanná tenni. Még néhány év előtt jelentéktelen apró betükkel volt Mancsuká térképére írva Csangcsun városka neve. Azonban födrajzi fekvésénél fogva Mancsuké gócpontjául választották a japánok a jelentéktelen Csangcsunt és nevét „Hsinhing“-re változtatták , és fővárost csináltak belőle. Évek óta emberfeletti erővel dolgoznak a japánok az új főváros betelepítésén és Mancsuka újraszervezésén. Kitartó száralommal, céltudatos munkával dolgoznak, 60.000 km. hosszú országutat építetnek, amely, ha tíz éven belül elkészül, összeköti majd Mancsuka összes államait: Fengtient, Dzsebolt, Kirint, Sleilungkiangot, Harbint és Kwantungot a fővárossal. Japán Mancsuria és Mongólia önálló állammá tételével Kínát elvágta Oroszországtól. Mancsuria és Mongólia most gátat vet a Kína felé megnyilvánuló közvetlen orosz befolyásnak. Az orosz dömpingáruk könnyen kiszoríthatták volna Japánt legnagyobb, legfontosabb piacáról s ennek a gazdasági vereségnek mérhetetlen súlyos következményei lettek volna Japán részére. A valóságos helyzetet úgy oldotta meg Japán hogy a legrövidebb szárazföldi utat Oroszország és Kína között elvágta. Mancsurián és Mongólián át könnyen bolsevizálódhatott volna az egész kínai birodalom. Japán katonaság szállta meg a keletkínai és délmancsuriai vasútvonalat. Nehéz feladat volt az országszerte elszéledt, szedett-vedtt csőcselékből álló bandita csapatok garázdálkodásának megfékezése és a napirenden levő orvtámadások metsiültetése. A délmancsuriai vonat mentén tör és háziállatok adományozásával telepítvényeket létesítettek és ezáltal a lakosságot a vonatok megvédésére serkentték. Jisnking esőtől kiázott, fööngyös utcáin mindenütt nagyban folyik az építkezés. Orosz eredetű drosky-lovaskocsik bonyolítják le néhány fillérért a szemétforgalmat. Az egyik piací men kiszálltunk a jellegzetes droskyból. Gyalog metünk tovább. Sátorformájú agyagviskók előtt koreaiak, szélescsontú tatárok, szakadtruhás mongolok és kékzubbonyos kínaiak árulják földeterített ócska portékáikat. Szemétdombok között ótvaras mahesu-gyerekek ugrándoznak kivártcsiartöntöttünk. A nyomortanyákból kesernyés émelyítő ópium-illat árad az utcára. S felettünk modern japán repülőgépek berregnek. Kissé távolabb készen áll az arany-krizantémcímeres japán követség és a mancsu kormány modern, amerikai stílusban felépített palotája. Rövidesen elkészül a mancsu kormány tervrajza alapján az egész új főváros. Közben teljesen ránk sötétedett. Veszélyes vét tovább botorkálni a gyéren megvilágított here Tupas kövezetten után. Másnap Kawasaki külügyi főnökkel Cseng Sziao Szu-t, Mancsukó miniszterelnökét látogattuk meg. Az császárváros, fudási lójáró J. — uj palota nagytermében fogadott, mancsu öltözetben, szürke szoknyában, fekete zsinóros kabátban a magas, szikártermetű államérfiú, Cseng Sziao,Szu Mancsuka reormátora, aki idejében felismerte, hogy hazáját úgy mentheti meg a teljes széjjelszakadástól, ha Japánnal köt szövetséget. A miniszterelnök bizakodással kezdett beszélni Mancsukó jövőjéről: „Tudatában vagyok annak, hogy még sok akadály áll előttünk az ország teljes megszervezéséig. Az új főváros s ezek a hatalmas épületek közültem még csak első téglát a nagy műnek. Ha tényleges reformjainkat keresztülvisszük, Mancsukó talpraáll s majd elismeri függetlenségét az egész világ. Mancsukó ma a keleti politika gyújtópontja. Évszázadokon keresztül érte versengtek a szomszédos nagyhatalmak. Azonban a győztes , Japán jóléte és hatalma szoros kapcsolatban áll Mancsukó fejlődésével, mert a fehér ember sorsa Keleten dől el. Kelet jövője megteremti Nyugat sorsát is. A két bonyodalmas ellentétes világpolitika szoros összefüggésben áll egymással.“ A miniszter erről az ország gazdasági helyzetéről beszélt. Mancsukó legfontosabb kiviteli cikke a szójabab, melyből olajat és benzint préselnek és a megmaradt részeit takarmányként értékesítik. 1932 óta a mancsu kormány az ópium monopóliumot is kezében tartja. Azonban az ország óriás területein a megengedett ültetvényeken kívül is állandóan üzérkednek máktermeléssel és ópiumgyártással. — Mancsu vagyok, tehát igyekeztem Mancsuka tradícióit az ország e nagy átalakulásában is megőrizni — mondja a miniszterelnök. — Ismerve a politikai zűrzavaroktól elcsigázott mancsu népet, megj óvtam újabb megpróbáltatásoktól. Mancsuka legméltóbb államfőjévé J'u-Yit, az ősi Kína mancsu eredetű utolsó császárát választották meg és koronázták császárrá 1934 márciusában. Az utolsó kínai császár hároméves korában került a Pekingi Sárkány dinasztia trónjára. Hétéves korában, amikor Kínában kikiáltották a köztársaságot, le kellett mondania ősei trónjáról. Később a szertelen knai politika visszahívta a 12 éves gyermek uralkodót és 13 napra ismét császárrá választotta. Azután Pu-Yi, a Mennyei Birodalom kétszeres császára a Pekingi Tiltott Város hatalmas és gyönyörű évszázados palotájéban élt, mint a kínai köztársaság foglya. Majd a felbőszült kínaiak elől a pekingi japán követségre menekült. Később átköltözö imét Tiencsinbe. Végül Mancsuka helytartójául Hsinkingbe került, mmíg 1934 március 1 én a japán szent tradíciók szerint korei világgá, császárrá koronázták. Mancsuka csészéj át a japán császár öccsének, Csi-Csibu herceg Hsinkingbe látogatása alkalmából rendezett ünnepélyes fogadtatásán volt módom látni. Zubogó esőben tollsisakos fehérre kis császári testőrsége kíséretében vonult ki a szemüveges Kan-Teli császár (Pu-Yi új neve) az új orchidea dinasztia első tagja és a független Mancsukó uralkodója a pályaudvarra. A fiatal, háromszorosan megválasztott császár sárgatollas aranysisakban, kékszínű mancsu egyenruhában, délceg lépésekkel sietett a sínek felé. Amerre ment, lélegzetvisszafojtva, méhen meghajoltak az előtte állók. A nagy ünnepi csendben a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani. Senki sem fedte fel kiváncsi tekintetét, hogy megláthassa császárát. Talán éppen ebben a mértéktelen önfegyekezésben rejlik a japán nép nagysága Ebben a percben értettem meg a Jamató Damásit, a japán hazafiasság alázatos és elsznt bétorsészt. medve, a japán közkatona és a tábornok egyaránt szolgálja csazát. Csi-Csibu herceg élővi párjául egy fegyveres katonákkal teli vonat futott be a pályaudvarra Két perccel utána, amikor Csi-Csibu herceg kísérőivel megérkezett, hirtelen megszűnt a zápor Kiderült az ég. Szagyogó napsugár üdvözölte a Felkelő Nap országának hercegét. Gaszty Júlia Kang-Teh, Mancsukó császárja és felesége. Olaszország és a szovjet kereskedelmi szerződést kötött. Róma, jún. 15. Mussolini miniszterelnök és Stein szovjet nagykövet ma a Palazzo Veneziában újabb kereskedelmi szerződést írt alá a két ország között. A kiadott hivatalos jelentés hangoztatja, hogy ez a szerződés a többi fennállóval együtt mindenesetre elő fogja segíteni a két ország kereskedelmi forgalmának megnövekedését. A napsugár villanymotort hall’! Az Egyesült Államokból érkezik a hír, hogy dr. C. W. Hewlett fizikus készüléket alkotott, mely . . . „a napfény hatására elegendő villamosságot fejleszt egy kis villamos motor hajtására“. Más szóval: esztöd szerkesztettek, melynek révén a napsugár elektromotort hoz forgásba. Néhány rövid sor, detöbbet mond, mint amennyi első pillanatra látszik. Azt, hogy a tudósok fölvették a harcot a villany számla ellen. De hogyan hajthatnak villamos motort a napsugarak? Nos, ebben nincsen semmi képtelenség, anynyira nem, hogy vasutaink, gyáraink, üzemeink villamos gépeinek jelenleg is a Nap az energiaforrása. Mert hiszen a villamosközpont áramfejlesztő generátorait forgatni kell. És mivel forgatják? Gőzturbinával talán? Azt a gőzt a szén, évmilliókkal ezelőtt élt és a napfényen nevelkedett erdőségek fája fejleszti. Bepalackolt, kőbe merevített, szilárd Napenergia. Vagy Dieselmotor a hajtóerő? A kőolaj egykor a föld felszínén tenyészett szerves lények maradványa, melyek életét szintén a napsugár tartotta fenn. Avagy tan zuhatagok-forgatta vízturbina az erőforrás? A vízesésben Napenergia dübörög, hiszen a vizek körforgását is a Nap melege tartja fenn a Földön. Amikor tehát az energiaforrások valamelyikével áramfejlesztő gépet hajtanak, voltaképen a napsugár ereje alakul villamos árammá. Közvetve. Ezen van a hangsúly. Ez az a szó, amely, amióta modern technika egyáltalán létezik, elégedetlen fejcsóválásra készteti a mérnököket. Mert hiába raktározta fel a Természet ősidők óta a szénben a Földre hullott napsugár-kalóriák milliárdjait, az ember kénytelen-kelletlen elfecsérli. Mire mozgássá, lendületté változnak, legnagyobb részük hasztalanul elvész. „It’s a long way to Tipperary“ — hosszú az út, míg a szénbe merevített naperő a sistergő gőzön, a forgó turbinatengelyeken, a dinamógép zurrogó rotorján, a transzformátorokon, átalakítókon s a távvezetékeken keresztül végre munkahelyére, a villamos motorba kerül. Minden közbeeső gép, segédeszköz, amely ebben az átalakításban közreműködik, munkadíj fejében lefölözi a feldolgozott kalóriákból a maga koncát s ami nekünk, embereknek, hasznosítható villamosenergia alakjában legvégül megmarad már csekély töredéke csupán a szénben felhalmozott energiakincsnek. Többé-kevésbé hasonló a helyzet a többi energiaforrásoknál is és a „Természet Ura“ annál jobban érezte tehetetlenségét, minél inkább tudatára jutott annak, hogy legbüszkébb, legtökéletesebb gépóriásai is csak morzsákat szedegetnek a Nap dús asztaláról. Az az energia, amit a Naptól állandóan fény- és hő alakjában kapunk, hozzávetőleges számítás szerint vagy 156 billió lóerővel egyenértékű. És mi emberek, ebben a szakadatlanul alázáporozó energia-áradatban Tantalus-,minden kínját , szenvedjük, mert tökéletlen napmotorainkkal képtelenek vagyunk kellő mértékben hozzáférni. Napmotorok, azaz olyan gépek, amelyek közvetlenül magát a napenergiát alakítják át mozgató erővé, ugyanis már régóta vannak. De ebben a „közvetlenség“ben nincs sok köszönet, mert e szerkezetek előbb gőzt fejlesztenek a tükrökkel összegyűjtött napsugarakkal s gőzgépet hajtanak vele. Azaz megint csak kazán, gőzgép és dinamó, megint energiafecsérlő átalakítások és a jó öreg Napgolyó nevetve nézi, mint csorog az izzadság a kis Ember homlokáról abbeli erőlködésében, hogy ráfűzze a rabszolgaság láncait. Hanem mondva van, hogy aki utoljára nevet, az nevet legjobban. A technika most új ütőkártyát játszik ki, hogy megnyerje a nagy játszmát. Az új eszköz, a jövő nagyszerű ígérete: a fotocella. Hiszen a távolbalátót, a hangosfilmet és a többi modern technikai boszorkányságot megvalósító villanyszem voltaképen eszményi napmotora lenne! Mihelyt fénysugár éri „recehártyáját“, az üvegbúra belsejét bevonó, lehelletfinomságú fényérzékeny alkálifém-réteget, azonnal villamos áram gerjed benne. Minden közvetítő, átalakító berendezés nélkül. Csakhogy közönséges fotocellánál az bökkenő, hogy a „fotoáram“ felette gyenge, világítási egységenként („lux“-onként) mindössze ezermilliomod ampere-nagyságrendű. Ez bizony mechanikai munkavégzés szempontjából a semmivel egyenlő. Nem is szólva arról, hogy külön segéd és erősítők nélkül az ilyen fotocellák a gyakorlatban nem is hajlandók működni. Hogy azonban mégis csak errefelé vezet a megoldás útja, azt Bruno Lange német fizikus már évekkel ezelőtt bebizonyította, mikor egy „rézoxydus“-fotocellával áramszámláló-motort hozott forgásba. Ez némileg másminő kivitelű, mint az előbb említett üveg öntőműszerek. Lényegileg rézlap, amelynek egyik oldalát rézoxydul (cuprooxyd)-vegyület vékony hártyája vonja be. Ez az egyszerű eszköz csodát művel: ha minden áramforrás nélkül a motorhoz kapcsolják s aztán egyszerűen a napra helyezik, a motor megindul és forogni kezd. A rézoxydus-fotocella a szó legszorosabb értelmében közvetlenül motorhajtó villamossággá alakítja a napfényt! Nem akarván az olvasó türelmét fizikai részletkérdések boncolgatásával igénybe venni, csak azt jegyzem meg, hogy nemcsak a rézoxydul-fotocella képes pusztán fényhatásra ilyen aránylag erős áramot fejlezteni. Alkalmas szerkezetű szeléncellák is végrehajtják ezt a boszorkányságot. Hewlett amerikai fizikus „napmotora“ is ilyen cellákból áll. Négy kis korong négy szeléncella, ennyi az egész. De ha a lapocskákra rásüt a napfény, a hozzájuk kapcsolt játékszer-nagyságú villanymotor surrogó forgásba kezd s fordulatszáma csakhamar 100-ra emelkedik percenként. A megdöbbent laikus pedig, aki netán szemfényvesztést gyanít a mutatványban, hasztalan keresi-ku- I tatja a rejtett battériát, vagy drótot, amely suttyom- ban a fali hálózathoz kacsolja a gépecskét, nem talál semmit. Szeme előtt valósul meg a fantasztikus Alom: a napsugár villamossággá változik és gépet mozgat.