Pesti Hírlap, 1936. december (58. évfolyam, 275-298. szám)
1936-12-01 / 275. szám
li/äb. december 1., kedd. ..................... PESTI HÍRLAP 1 Odamegyünk Ferenc József koporsójához és elolvassuk a koszorú szalagját: Mit ehrfurchtsvollen und dankbaren Gedenken — Horthy. Három koszorút láttunk ma délelőtt. A hősi emlékművön: Reichsverweser Horthy. A tengerészemlékművön: Vize Admiral Horthy. Ferenc József koporsóján: Horthy. Horthy Miklós a tengerész — a tengerész fajtársak között. A negyedik portréval délután találkoztunk a Schwarzenberg-téri Tiszti Kaszinó épületében. Itt rendezte lelkes ünnepélyét a Marine Verband — Horthy Miklós a tengerész tiszteletére. A kormányzó negyedik portréja az igaz bajtársat ábrázolta. Már délután négy órakor zsúfolásig megtelik a Tiszti Kaszinó nagyterme volt, tengerésztisztekkel és altisztekkel. Hajók szerint, izgatottan sorakoznak a flotta egykori hősei. A terem jobboldalán pedig a hölgyek állnak fel: tengerésztisztek feleségei, a kormányzó feleségének egykori pólai barátnői. Mindenki, aki csak tudott, eljött erre az érdekes bajtársi találkozóra. Sokan vidékről utaztak fel, hogy kezet szorítsanak Horthy admirálissal. A tisztek között áll egy régi legénységi egyenruhába öltözött matróz. Sapkáján a Viribus Unitis neve. A kormányzó mellett szolgált, szállásmester volt, most pincér és Máriacellből jött Bécsbe, hogy viszontláthassa a flottaparancsnokot. Amikor délután fél ötkor Pergier ellentanger-nagy, Dittrich és Simenic sorhajókapitányok kíséretében megjelenik a nagyterem ajtajában Horthy Miklós kormányzó és felesége, egy öblös tengerész- hang felkiált: — Unser Flottenkommandant, Hipp! Hipp! Hurrá! És a régi egyenruhába öltözött tengerésztisztek kórusa háromszor mennydörgi vissza: — Hipp! Hipp! Hurra! A kormányzói pár meghatottan áll meg egy pillanatra s már előlép Dittrich sorhajókapitány, a Tengerész Szövetség elnöke, hogy köszöntse a kormányzói párt. — Mélyen meghatva és az érzéseimen alig tudva uralkodni, köszöntöm Nagyméltóságtokat a Tengerészszövetség nevében ... — igy kezdte üdvözletét. A beszéd végén megint háromszoros hurrát kiáltottak Horthyékra a régi tengerészek. A kormányzó_ nérpet,nyelvű, beszédben köszönte meg a szeretetteljes üdvözlést. A 'meghatottsággal küzdve, beszélt Horthy Miklós a volt bajtársihoz: — Köszönöm nektek, hogy olyan sok régi baj- társammal, akikkel valaha becsülettel hordtuk a kék kabátot, itt találkozhattam ... — mondotta. A „slum“*nélküli olaj! Az uj Mobiloil „slum“-mentes! * ,,Slura‘* egy uj angol szó a motorolajból származó különböző lerakódások kifejezésére. A „slum ” kifejezés a következő szavakból keletkezett sludge (iszap) és gum (ragacs). Novembertől márciusig tart az autó tele. Az első éjjeli faggyal kezdődik indítási nehézség az előhírnek, amely minden automobilistát figyelmeztet azokra a veszélyekre, amelyeknek a már használt nyári olaj a motort kiteszi. Ezért az olajcserét időben kell keresztülvinni ! Az Ajánlási Tábla szerinti helyes téli MOBILOIL-fajta használata kocsijánál, könnyű indítást és biztos utazást tesz lehetővé átmeneti és téli hőmérsékleteknél. Ne várja meg, míg a nyári olaj felmondja a szolgálatot, hanem tegye fagyállóvá kocsiját téli Mobiloil fajtáinkkal. Obiroil Arctic A schönbrunnii estély, Bécs, november 29. A mai Bécs semmiben sem hasonlít a régi Bécsre. A pompa, a gazdagság a császársággal együtt elmúlt, a mai fiatalság csak az öregektől hallja, hogy mi volt itt egykor. Egyszerű és szegényes lett minden, de valahogyan úgy, mint a jobb napokat látott, előkelő családnál, ahol, ha összébb is húzódnak, a kisebb lakás néhány szobájában a régi gazdagság bútorai díszelegnek. Bécs is ilyen: a császárság gyönyörű palotái állnak, az udvar fénykörében épült hercegi, grófi paloták ma is szépek, de belül a szobákat prózai hivatalok foglalták le, zakatoló írógépek ropognak a Pálffyak, Dietrichsteinek egykori otthonában. A mai hivatalos Bécs takarékoskodik, vigyáz minden fillérre, s ezért már előre, mint nagy szenzációról beszéltek a magyar kormányzói pár tiszteletére adandó schönbrunni estélyről, mint olyanról, amilyent még a köztársasági Ausztria egész fennállása alatt nem adott. A köztársaság tehát ezúttal rendez először nagyszabású fogadást a régi schönbrunni kastélyban, ami bizony nem lehet érdektelen az újságíró számára és így nagyon megörültem, amikor megkaptam a meghívómat, amely szerint a köztársaság elnöke és felesége szívesen látnak vasárnap este a schönbrunni kastélyban tartandó fogadáson. Biszegyenruha, frakk, kitüntetések a szalagokkal, stb. Amikor este tíz órakor a gépkocsival befordulok a schönbrunni kapun az első, ami szemembe ötlik, a fényszórókkal megvilágított kecses palota, ahogy mesebeli rejtélyességgel ugrik ki a sötét háttérből, mintha csodálkozna a modern masinák gazdag fényképein: ő tudja, hogy akkor voltak itt az igazi nagy idők, amikor még gyertyával világítottak. Nem valószínű, hogy akkor egy fogadás alkalmával a vendégek javarésze bérkocsikból szállt volna ki a kastély kapujánál. Más idők, más emberek. A bejáratnál álló lakások cseppet ,sem csodálkoznak, hogy a legtöbb vendéget ócska bécsi petétaxik mélyéből kell kihámozni, s még olyan is ritkán akad közöttük, aki a taxit megvárakoztatná. Puha, süppedő szőnyegek — aus den guten alalten Zeiten“ — ezek vannak leterítve az előcsarnokban, amely a ruhatárakhoz vezet. Itt hámozzák ki az urakat a kabátokból, a hölgyeket a bundákból, előcsillannak a kitüntetések, régiek s újak, belföldiek és külföldiek, aki ért hozzá, kedvére kitanulmányozhatja ezen az estélyen a rendjeleket. Lakások állnak a termekhez vezető lépcsőkön, az ajtóknál sárgába és pirosba öltözött lakások, tiszteletteljes fejhajtással üdvözlik az érkezőket. Csupa fiatal ajtónálló. A ruhák régiek. A lakájok újak. A jelen a múlt mezébe öltözött, s úgy veszem észre, hogy a jelent ritkán bízzák meg ilyen feladatokkal. Fent az első barokk teremben hullámzik a hivatalos Ausztria. Az urak nyakában a vörös-fehér szalagos osztrák érdemrend. Ismerősök üdvözlik egymást, az asszonyok félszemmel megnézik az ellenfél ruháját, szóval egyelőre még nem alakult ki a dolog, olyan ez, mint amikor a birkózók a mérkőzés elején csak tapogatják egymást. A fogadás még nem kezdődik meg, egyelőre a nagy ebédlőben folyik a díszvacsora, amit Miklas elnök és felesége ad a kormányzóék tiszteletére. Hírnökök jönnek és jelentik, hogy már elhangzott az államfők kölcsönös pohárköszöntője, nemsokára asztalt bontanak és akkor megkezdődik a tulajdonképeni fogadás. A többi termeket, a tükörtermet és a Kleine Galleriet akkor fogják csak kinyitni. Bizony most már ideje is lesz, mert annyian vagyunk, hogy a sok egyenruha, frakk nagyon összeszorul ebben a három teremben. A legtöbben Horthy Miklósra kiváncsiak. Egy öreg úr nagybüszkén meséli, hogy ő még Bécsből ismeri Magyarország kormányzóját. Érdeklődéssel fordulnak Horthy Miklósné finom szépsége felé. — Tényleg olyan szép, mint a képeken, vagy csak hízelegnek neki a fotográfusok? No, de ezt már a magyarok sem hagyják. — Olyan szép, sőt sokkal szebb . . . Szerencsére csakhamar el lehet dönteni a vitát, vége a vacsorának és a gyönyörű kínai szalonon át bemehetünk a nagyobb termekbe. A Kleine Gallerie-ban a kormányzó és a felesége cerclét tart, a szomszédos Tükörteremben állnak az óriási büfféasztalok, most már megoszlik a társaság, s egy kis seregszemlét lehet tartani. A színek pompásak, a kép tarka és mozgalmas. A csillárok fénye beragyogja az egyenruhákat, a kitüntetéseket, a szikrázó csillagokat, a hölgyek sokszínű seregét. Itt egy máltai lovag vörös díszegyenruhája virít, ott egy francia katonai attasé kékje, odább az angol követ diplomata frakkjának aranyhímzése, mellette egy főpap lila cingulusa, arrább egy frakkos japán sárga arca keveri a szivárvány összes csodálatos színeit erre a különös palettára. A szalon két központja: a kormányzó és a felesége, Horthy Miklóson tengernagyi díszruhája, most viseli először a legnagyobb osztrák érdemrendet, amit Miklas elnöktől vasárnap kapott. A kormányzónén ezüstbrokát ruha, kezében fűzöld nagy strucctollas legyező. Arcán a közvetlenség és kedvesség utolérhetetlen mosolya ragyog. Most már érdekes csoportok alakulnak. Mialatt Miklas elnök osztrák előkelőségeket mutat be a kormányzónak, ezalatt az egyik sarokablaknál két frakkos, sokrendjeles úr kinéz a schönbrunni parkba. A Gloriette és alatta a szépséges kút, ki van világítva. A híres fasorban álló szobrokat is külön-külön fényszórók ragyogják be. A sötétben csak a szobrok hideg márványa világít a kertben. Mintha kísértetek járnának a schönbrunni fák alatt. Talán azok is járnak. Az a két úr ott olyan hosszasan beszélget, ameddig nem lehet a fénylő Gloriette-ben gyönyörködni. Vájjon kik lehetnek. Arrafelé megyek. Most már látom őket: Darányi miniszterelnök és Schmidt Guidò, az osztrák külügyi államtitkár. A kínai szalonba vezető sarokban helyezkedett el a bécsi diplomáciai kar. Egész kiállítás