Pesti Hírlap, 1937. május (59. évfolyam, 98-120. szám)
1937-05-01 / 98. szám
4 PESTI HÍRLAP 1937. május 1., szombat. Griger Miklós erőteljes kritikája a meghiúsított diktatúrás törekvésekről és a választójogi reform gáncsolóiról Gazdasági és szociális kérdések a költségvetési vitában A képviselőház pénteken folytatta a költségvetési vitát. Griger Miklós (két párt) első beszédét tartotta ebben a képviselőházban. Bevezető szavaiban előadta, hogy a hatalom morális és fizikai brutalitása elzárta eddig előle a parlament kapuját, mert nem akart szolga lenni s mert van meggyőződése. Mint a választási rendszer szenvedő alanyának, úgy érzi, elsősorban a választójog kérdésével kell foglalkozni. Megrendült lélekkel gondol Gömbös Gyula egyéni tragédiájára s nehéz feladat előtt áll, amikor bírálatot mond politikájáról, mert nem akar véteni a kegyelet ellen, de saját meggyőződése és a történelmi igazság ellen sem. Gömbös politikáját mindig károsnak és veszedelmesnek tartotta, de sohasem vonta kétségbe jó szándékát és tisztakezűségét. Gömbös első rádióbeszédében hitvallást tett a titkos választójog mellett. Megígérte, hogy legkésőbb 1934 őszén beterjeszti a javaslatot. Mikor eljött ez az idő, újabb ígéretet tett Később mire járt, hogy a választójogot a kormánypárt akadályozza meg. Ezt a mendemondát maga Gömbös cáfolta meg. Valótlannak mondta, azt a híresztelést, hogy Bethlen akadályozta volna meg a titkos választójogot. Mégis javaslatot tett a Ház feloszlatására. Délelőtt a Házban még bizalmat szavaztatott meg a kormánynak, délután pedig feloszlatták a Házat. Ez nem állt ellentétben az alkotmány betűivel, de nem fért össze az alkotmány szellemével. Az akkori politikai adottságok nem indokolták a Ház feloszlatását. Bethlennel és a kormánypárttal a háta mögött a kormány helyzete szilárdnak látszott. Egy magyarázat van csak, a kormány el akarta foglalni azokat a hatalmi helyeket, amelyek révén elérni óhajtotta célját, amit a házfeloszlatás előtt be nem vallott: az egypártrendszert. A választás az ellenzék legázolása volt, a legcsúnyább választás, amely valaha Magyarországon megtörtént. Ilyen választási tatárjárás után a belügyminiszter azzal dicsekedett, hogy a kormány a választás iránt tett ígéretét betartotta, Antal István pedig Jászberényben diadalitássan kürtölte világgá, hogy tiszta harcban alul maradt az ellenzék. Az adófizető polgárok filléreiből kitartott Népsajtó tobzódott abban, hogy az eredmény nem a gőzhenger gyümölcse, hanem a reformpolitikáé. Vannak még bírák .. . ! A közigazgatási bíróság ítéletei azonban nem fedték az öndicsőítést. Hogy a brutális mandátumharácsolások nem döntötték kétségbeesésbe a nemesebb magyar elméket, az elsősorban annak a bíróságnak köszönhető, amelynek hófehér tógáját a legádázabb politikai harcok által felvetett szennyes hullámok sem tudták bepiszkítani. Hogy a magyarság nem tudott hozzátörpülni egy sivár pártöncélúság gondolatához, az ennek a nemes testületnek köszönhető, amely őre az igazságnak, palládiuma az alkotmánynak, mentsvára egy szabad nemzet jogainak. Az ítéletek nyomán felszabadult a nemzeti közvélemény. Vannak még bírák s addig nincs veszve az ország. Angliában ilyen sorozatos mandátummegsemmisítések után a kormány 24 óráig nem maradhatna a helyén. Nálunk esze ágába sem volt a kormánynak az erkölcsi megbélyegzés következményeit levonni. Ellenkezőleg térdre akarta kényszeríteni a bíróságot azzal, hogy az igazságügyminisztérium fenhatósága alá akarta rendelni. Lázár Andor igazságügyminiszter: Hogyan lehet ilyet mondani? Grigor: Annak a kormányrendszernek ízlését nem sértette, hogy olyan képviselők ülnek mögötte, akiket halottak szavazatai juttattak mandátumhoz, lelkiismeretét nem háborgatta a bíróság által megbélyegzett törvénysértő bűnhalmaz. A magyar bíróság egy zord korszakban visszaadta a nemzetnek a bírói függetlenségbe vetett hitét. Ez azt a feladatot rótja ránk, hogy életre-halálra megvédelmezzük a bírói függetlenséget, mint a legerősebb alkotmánybiztosítékok egyikét. A bírói függetlenséget nálunk nem bástyázzák kellőképpen körül. Lázár igazságügyminiszter: Sehol sincs jobban körülbástyázva. Griger: A kormány azt, aki kellemetlen ítéletet hoz, háttérbe szoríthatja. Az előző kormány — folytatta — szélnek eresztette a régi parlamentet azzal, hogy sürgősen tető alá kell hozni a választójogot. A csuklyásokat, mordályosokat, lesipuskásokat, a titkos választójog ellenségeit leteperték. Minden józaneszű ember azt gondolta, hogy most már semmi akadálya sincs a titkos választójog megalkotásának, mégis a diadalmas választási anabázis után is a kormány a fagyos elutasítás álláspontjára helyezkedett. Azt mondták: a kenyér fontosabb, mint a választójog. Pedig az előző kormányuralom nem több kenyeret jelentett, hanem több szolgaságot és bilincset, kevesebb szabadságot és jogot, kísérletet az egypártrendszer, a totalitás, a parancsuralom, idétlen diktatúra bevezetésére. Abban a helyzetben a kormány azt tehette, amit akart és ahogy igaz, hogy nincs ember, aki a hatalom korlátlanságát és a felcsigázott dicsvágy és hatalmi tudat ostromát az egyensúly veszélye nélkül ki tudná bírni, szegény Gömbös Gyula sem volt kivétel, annál kevésbé, mert akadtak mellette alvezérek, akik minden áron bele akarták szuggerálni, hogy ő a hivatott vezér. A diktatúrának végleg befellegzett Szomorú és veszedelmes korszak volt• A nyíltUktajt'Ma nem olyan veszedelmes, mint a burkolt, mert az előbbi ébrentartja a nemzet lelkiismeretét, a burkolt diktatúra, mint Eckhardt mondta — a nemzet elaljasodásához vezet. A letiport nemzet felemelkedik, az elaljasodott nemzet meghal. Hogy a magyar nép legalább lélekben az áldiktatúrás rendszernek nem adta meg magát, néhány bátor férfiúnak, elsősorban Eckhardt Tibornak és azoknak a sajtóorgánumoknak köszönhető, amelyek lelkiismeretüket nem adták bérbe a hatalomnak. Ha vannak még a levitézlett parancsuralmi kísérletnek rokkant katonái, akik még most is diktatúráról ábrándoznak, ezeknek a saját jelszavaiktól megszédült fanatikusoknak azt mondja: tudják meg, hogy végleg befellegzett nekik s minden kísérletezésük és erőfeszítésük, bátorságunk, szabadságszeretetünk, az alkotmányhoz való ragaszkodásunk szikláján hajótörést fog szenvedni. A diktatúrára törő irányzat megfeneklett. Jött a Darányi-kormány s a megnyugvás érzése lett úrrá, megváltozott a légkör a belpolitikai életben. A miniszterelnök első ténykedése, hogy érintkezést keresett az ellenzék vezéreivel, rokonszenvet keltett. Hasonlóképpen a választójogi értekezlet és az ajánlási reform is. Gyanakvást kelt, hogy a kormánypárt a választójog megoldása kérdésében nem egységes. A Nép egyik alelnöke kijelentette, hogy a demokráciát végleg törölte szótárából. Az ő pártjabeliek közül azok, akik birtokon belül vannak, legszívesebben a főszolgabírók követküldési jogát iktatnák törvénybe. (Felkiáltások a jobboldalon: Ez gyanúsítás■) Gyanút kelt az is, hogy a Nép-kurzuson változás nem történt. A postásoktól és vasutasoktól most is szedik a NEP-tagdíjat Postásoktól és vasutasoktól ma is beszedik a NEP tagdíjakat, a miniszteri rendelet dacára. A kereskedelmi miniszter fennhatósága alá tartozó dr. Botka és dr. Komáromy urak körleveléből ez megállapítható, mindössze annyi változás történt, hogy a hónap hatodik napjától szedhető be az összeg. Megmaradt tehát a közalkalmazottak presszionálásának és megsarcolásának ez a rikító szégyenfoltja. Az is gyanút kelt, hogy a Darányi-kormány az előző kormány főispánjait nem rostálta meg. Pedig bőven vannak köztük, akik leigázták a társadalmat, városok és vármegyék békéjét dúlták fel. Nem bizalomkeltők a kormánysajtó naiv ömlengései a diktatúráért. Mihelyt valahol a nyugati,vagy keleti égbolton feltűnik a diktatúrának egy új csillaga, örülnek neki, mint a vad ember vagy gyermek a színes üveggömbnek. Ezek nem minden kétséget kizáró jelenségei annak, hogy a miniszterelnök a zavaros politikai múlt likvidálásában erélyes lesz s hogy rövid időn belül megcsinálja a titkos választójogot. Legutóbbi nyilatkozata némi reményt keltett, de biztonságot csak olyan kijelentése nyújtott volna, hogy megcsinálja a választójogot, vagy hogy többé nyílt szavazás nem lesz. Kik akarják elgáncsolni a titkos választójogot? Osztja Eckhardtnak azt a véleményét, hogy a miniszterelnök személye kiváltképpen alkalmas a nemzeti összefogás megteremtésére és hivatott a választójog titkosságának a megoldására. Helyzete nem könynyű, mert három oldalról indultak meg az elgáncsoló törekvések. Egyfelől állanak a diktaturás irányzat hívei (gróf Festetics Domokos: Ez álom!) akik az utóbbi időben azért léptek fokozott erővel a lázítás terére, hogy a forradalmi mozgalom rémképének felidézésével visszariasszák a kormányzatot a titkos választójog bevezetésétől. Másfelől jelentkeznek aggodalmas konzervatív körök, végül ott vannak, akik hatalomféltésből nem akarják a reformot, mert ez az ő uralmuk összeomlását jelentené. . Ezek a legmegátalkodottabb ellenségei a titkos választójognak s inkább meghalnak, de hatalmukról le nem mondanak. Mégis azt mondja, hogy a becsületes választójog megteremtése a miniszterelnök kezébe van letéve. Ha elszánt az akarata, meg tudja csinálni, de ennek előfeltétele, hogy ne mutasson gyengeséget és mondja azt, hogy „a becsületes tiszta választójoggal állok és nem bukom". Amíg az említett aggasztó tünetek nem szűnnek meg, nem fogadja el a költségvetést. (Taps és éljenzés az ellenzéken.) " A súlyos adóterhek Tóth Pál (Nép) kijelentette, hogy a Nép egységesen akarja a titkos választójogot, csak a részletkérdésben vannak különbségek. Az Alföld problémáival foglalkozott, sürgette az adózás arányosítását, majd azt kérte, hogy a társadalombiztosításból ne zárják ki a földmunkás rétegeket. Láng Lénárt (kisg.) szerint ha javult is a gazdasági helyzet, sürgős gazdasági kérdéseket távolról sem oldottak meg. Elsősorban az agrárlakosságot kell segíteni. Mentesíteni kell a túladóztatástól a legszükségesebb élelmicikkeket. Az egész vonalon felemelték a kisemberek adóját. Tiltakozik az ellen, hogy a kisgazdapártot izgatás vádjával illessék. Olyan jelenségeket lát, hogy izgatnak Magyarországon a kisebbségek ellen. Kisebbségeink hű polgárai a nemzetnek, ezzel szemben elvárhatják, hogy őket egyenlő polgároknak tekintsék. Nem fogadja el a költségvetést Pintér József (Nép) az iskolánkívüli népművelés reformját sürgette. Kéri a közmunkák gyors megindítását. A szélsőségek elleni küzdelem leghatásosabb módja a szociális reformok sürgős magvalósítása. A falu ifjúságát szerinte nem volna szabad a fővárosba engedni, mert itt elveszti munkakedvét. Riesz Ádám (kisg.) a kisgazdák helyzetének enyhítését kérte és a kisipar válságával foglalkozott. Szóvátette, hogy állatállományunk csekély s ha exportálunk is, a bőség csak látszat. A költségvetést nem fogadta el. .. Gróf Teleki Mihály (Nép) visszautasította Griger Miklósnak Gömbös Gyula emléke ellen intézett támadását. Arról beszélt, hogy a cukorfogyasztás erősen visszaesett, azután a tanyai világ elmaradt közegészségügyi viszonyait világította meg, rámutatva arra, hogy a szülések 25 százaléka szülésznő nélkül történik. Malasits Géza (szoc.) határozati javaslatban kérte a lisztforgalmi adóváltság megszüntetését. Kijelentette, hogyha lehetővé tennék, hogy a munkásság önállóan szervezkedjék, egy csapásra megoldanák a szociális kérdéseket. Bornemisza Géza miniszter: Helyes, de csak nemzeti alapon szervezkedjék. Ronkay Ferenc (Nép) helyesnek tartja a költségvetést, de a mai adóztatási rendszeren feltétlenül változtatni kell, mert nem az abszolút igazságosság alapján épült fel. A legigazságtalanabb adónem az alkalmazottak különadója. Esztergályos János (szoc.): Adják vissza a közalkalmazottaknak a levont összegeket. Ronkay: Az ifjúsági problémánál nem lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy a feltörekvő ifjúság egyedül az államtól kapjon elhelyezést. Vegye ki részét a magángazdaság is. Tauffer Gábor (két párt) szerint mindaddig nem lehet reális költségvetési egyensúlyról beszélni, amíg a tisztviselői fizetéscsökkentések és a túladóztatás rendszere fennállanak. Elkésettnek tartja a kormány szociális programját, amely tulajdonképpen csak annak az előkészítése, hogy a titkos választójog életbeléptekor nyugodtabb legyen a hangulat. A diktatúra hívei attól félnek és azért halogatják a titkos választójogot, mert a nép majd ítéletet mond felettük. A költségvetést nem fogadja el. Szalay László (Nép) a népegészségügy kérdéseivel foglalkozott. Kérte a cukor árának leszállítását, majd rámutatott arra, hogy a községi és közjegyzők tehermentesítése és sok felsőbb hatóságtól való függetlenítése kívánatos volna. Nagy elismeréssel emlékezett meg a nemzeti hadsereg kiváló szelleméről, kérte a kormányt, hogy annak fejlesztésére az állam teherviselőképességéhez képest minden áldozatot hozzon meg. A nyugdíjteher emelkedésének útján nem mehetünk tovább Dinnyés Lajos (kisg.) azt hitte volna, hogy a költségvetési vitában a kormánypárt nagy bajnokai ki-s fejtik politikájukat, beszélnek az egykézrendszerről, a diktatúráról, a dacos téglahordásról és a többi nagy elgondolásról, ehelyett azonban néma leventék maradtak. A jelenlegi költségvetés ismét nem reális, 54 százalékát teszik a nyugdíj- és személyi járandóságok. A nyugdíjteher emelkedésének útján nem me , ,hetünk tovább. A rettenetes teherszaporodás fő oka az, hogy mindenkit a lehető legmagasabb nyugdíjjal küldenek el. Nem lehet reális, az olyan költségvetés, amely kizárólag csak az adóemelésen épül fel és csak azokat az adókat emelik, amelyek a legszegényebb néprétegeket érintik. Kifogásolja a főispáni fizetések 500 ezer pengős tételét is, mert ha a főispán fizetett köztisztviselő, akkor nem lehet a kormány élharcos kuvasza. (Kornis Gyula elnök rendreutasitja.) Giiger Miklós: Azonosítom magam vele. Az elnök: A képviselő urat is rendreutasitom. Dinnyés: Ha a főispán pártpolitikus akar lenni, kövesse a régi főispánok példáját és egy arany jelképes fizetést vegyen csak igénybe. A költségvetést nem fogadja el Griger beszéde és a kormánypárt Griger Miklós az ülés végén személyes megtámadtatás címén visszautasítja gróf Teleki Mihály megjegyzéseit. Nem Gömbös Gyula személyét támadta, hanem egész kormányzati rendszerét. Lehet, hogy kijelentései kellemetlenek voltak a kormánypártnak, de semmiesetre sem gyűlöletből fakadtak, mert nem gyűlöl a világon senkit, de mélységesen megveti az érdekpolitikusokat, viszont tiszteli azokat, akik a politikában is hűséget gyakorolnak és mutatnak. A halott sírját nem illik és nem szabad fedezékül felhasználni azoknak, akik az ő politikájának sugalmazói, támaszai és főleg haszonélvezői voltak. Gróf Teleki Mihály kijelentette, hogy Griger egyik bántó megjegyzését Gömbös Gyulára lehetett érteni, ezért tiltakozott a felszólalás ellen. Grigert valószínűleg az irányította, hogy sok választáson sikertelenül kísérletezett. Fábián Béla: Nem a nép tehet róla, hogy nem engedték oda szavazni, ahova akart. Az elnök figyelmezteti gróf Telekit, hogy ne menjen ellentámadásba. (Derültség.) Griger Miklós újra szólásra jelentkezik, de az elnök az egész Ház derültsége közben jelenti ki: — A képviselő urak olyan lojális hangot használtak, hogy igazán kár minden további szóért. Hétfőn délelőtt tíz órakor folytatják a költségvetési vitát. Nagy sztrájkmozgalmak Angliában London, ápr. 30. A szállítómunkások szakszervezetének határozata értelmében a londoni társasgépkocsik vezetői és jegyszedői pénteken éjfélkor sztrájkba lépnek. v . A bányászok bizalmi férfiainak, értekezlete pénteken kimondotta, hogy május 22-én az egyesült királyság valamennyi bányájában megszüntetik a munkát.