Pesti Hírlap, 1937. december (59. évfolyam, 273-297. szám)

1937-12-12 / 282. szám

1907. december 12.? vasárnap. Harmincnégy halottja és kilencvenkét sebesültje van a skóciai vasúti szerencsétlenségnek l­ondja, dec. 11. A skóciai vasúti szerencsétlenség veszteséglajstroma 34 halott és 92 sebesült. A legtöbb halottat az étkezőkocsi romjai között találták. A sze­rencsétlenség pillanatában az étkezőkocsiban sok utas teázott. A súlyosan megsebesült mozdonyvezető lélekjelen­léte nagyobb szerencsétlenséget hárított el azzal, hogy amikor az összeütközés ereje a pályatestre dobta, se­besülten is odavánszorgott a mozdonyhoz és elzárta a gőzcsapot. Ezzel megakadályozta a mozdony felrobba­­nását. ­ Az eucharisztikus kongresszus utazási kedvezményeit csak azok kapják meg, akik előre jelentkeztek Az eucharisztikus világkongresszus előkészítő fő­bizottsága hatalmas munkával igyekszik megszervezni a kongresszus alkalmával Budapestre özönlő külföldi és vidéki zarándokseregek ellátását és elszállásolását. Míg azonban a külföldi résztvevőkről úgyszólván tökéletes képet alkothatnak már a kongresszus elő­készítői, addig a magyar vidék még mindig késedel­­meskedik a jelentkezésekkel. Az előkészítő főbizottság nyomatékosan figyelmez­tet mindenkit, hogy ha az a szándéka, hogy részt vesz a kongresszus ünnepségein, akkor ne halogassa to­vább a jelentkezést. Legvégső határidő december 15. . Eddig kell bejelenteni számszerű pontossággal, hon­­­­nan mennyi ember részvételére lehet számítani. Erre azért van szükség, mert a kongresszus alkalmával a vidékiek Budapestre hozatalára rendkívül olcsó fillé­res vonatokat állítanak a menetrendbe. Azok tehát, akik nem jelentkeznek idejekorán, nem kaphatják meg ezeken a vonatokon érvényes rendkívüli menet­­díjkedvezményt és legfeljebb már csak az egyéni uta­sok számára rendelkezésre álló féláru kedvezményre számíthatnak. Különösen azok szenvedhetnek károsodást a je­lentkezés elmulasztásával, akik csoportosan szándé­koznak feljönni a fővárosba, mert az utazási kedvez­ményeken kívül elvesztik még annak a lehetőségét is, hogy a fővárosban biztosított olcsó zarándok-elszállá­solási és ellátási helyeket igénybevehessék. Az eucharisztikus világkongresszus sikere attól függ, milyen nagy tömegekkel vonul fel a magyar vidék, hogy az egész világ előtt bemutathassa a ma­gyarság összetartó erejét. frail HÍRLAP Inardi­am Gáspár Antal ismét a Pesti Hírlapnál A Pesti Hírlap mai számában kedves viszontlátás örömében részesül az olvasó: az időszerű napi rajz helyén ismerős vonásokat, ismerős nevet, ismerős hu­mort talál. Gáspár Antal jellegzetes vonásait, nép­szerű nevét és egyéni humorát Gáspár Antal páratlan művésze a politikai raj­zoknak, amelyek éveken át hozzátartoztak a Pesti Hírlaphoz és bátran mondhatjuk: a magyar politikai élethez. Néhány esztendeig azután elmaradtak ezek a mindig érdekes, mindig találó, mindig mulattató, mű­vészi tökéletességű rajzok a Pesti Hírlap hasábjairól, mígnem most újra megindul a magyar politikai élet­nek ez a vidám rajzos napi krónikája, ugyanazon a helyen, ahol a Gáspár-rajzok, közéletünknek valóságos javává-borsává fejlődtek ki. Ebből az örvendetes alkalomból felkerestük Gás­pár Antalt, budai műtermében, ahol épp a Pesti Hír­lapnak szóló mai rajzán dolgozott hatalmas rajzasz­talánál. Megkérdeztük tőle, mit érez most, hogy — évek múltával — ismét összetalálkozik egykori kö­zönségével, amelynek körében oly igazi népszerűséget szerzett. — Úgy érzem­­— mondotta Gáspár Antal —, mintha egy régi otthonba térnék vissza, meghitt csa­ládi körömbe, ahol pályámat elkezdtem, ahol kiala­kult az a stílusom, amelynek már követői is akadtak. Kimondhatatlan öröm nekem ez a visszatérés, ki­mondhatatlan öröm, hogy újra hozzáfoghatok az én megértő közönségem szórakoztatásához, a politikai szatíra mérgezetten fegyvereivel. — Meggyőződésem: más dolog, rajzolni és más dolog, politikai karikatúrát rajzolni. Ezt én a politikai újságírás egy nemének érzem, mert hiszen a politikai karikaturista nemcsak azt rajzolja, ami a politikai szintéren fizikailag érzékelhető, hanem — hogy úgy mondjam — a politika levegőjét sűríti bele rajzába. A rajzoló csak a cipőt rajzolja meg, a politikai kari­katúra a ... lábat is érezteti a cipőben. — Világéletemben politikával foglalkoztam és hosszú idők óta politizálok a művészet eszközeivel, de a Pesti Hírlapé az érdem, hogy tizennégy évvel ez­előtt módot és alkalmat adott nekem arra, hogy ce­ruzámmal úgy szólhassak a közönséghez, hogy ma talán elmondhatom magamról: sem a közönségnek, sem a politikának nem volt oka megbánni működé­semet. A JÓ MINŐSÉGEK ÁRUHÁZA

Next