Pesti Hírlap, 1938. december (60. évfolyam, 273-297. szám)
1938-12-17 / 286. szám
GKJ Kevés pénzért jó árul! Címre ügyeljen! Pouplin férfiing komplett.. .... 3.iQP-től Pouplin férfiing eőrendű minőség 6.20TM Creppe safin műselyemsál den színben 3.30i'-»i Crepps de chins müse yemsal £ 2.60?.« Tána DimiUáz VII. Rákóczi-út 42. Nemzeti Színházzal szemben Választási meggondolás Nem vagyunk ugyan földiek, de a nagy politika sokat összehoz Sándor bácsival. Jobbsorsú gazda és virilis városatya, az egyik nagy alföldi fészekben. — Na, édesbátyám, mi újdonság van arrafelé? — kezdtem el az érdeklődést. — Hát kérem, a németek ágyaslovakat vásárolnak, no meg a pógármesterválasztásra hangolódunk. Két jelölt vana a piacon. Nálam is beajánlkoztak. — Hallottam róla s remélem, János barátomat csak megválasztják a város fejévé? Huszonhat esz-' tendeje hűséges pennája a városuknak. Nagyon megérdemli a feljebbjutást, — mondottam Sándor bácsinak. — Mán kírem, én csak a szemköztire tájékozódom. Mán az ugyan szentigaz, hogy a János ur velünk gyökeres pógárokkal szemben vérbelileg előzékeny s a nagytakarík is adna a becsületbe. De kérem, a város nem takaríkpénztár. — Szóval, bátyámék egy munkás és talpig becsületes tisztviselőt félretolnak? — Dehogy is mívelünk ilyesmit. Mi csak az óvakodási szempont szerint cselekszünk. A János az észbeliekben kiválólag alkalmatos, de nincsen csak a rajtavalója s most is csak árendált házban lakozik. — Ez is azt bizonyítja, hogy János barátom tisztakezű. Nem keresett a hivatalán. — A múltak nem jelentik a jövendőt, — folytatta Sándor bácsi. — Előadódik, hogy a tükörüveg is megenyvesedik. Mán most, a szemköztinek van két rangos épülete, háromszáz köblös földje, meg az ipáé a fél takarékpénztár. Mi, hérem, nemcsak pogármestert választunk, hanem biztosittkot is. Mi sokat olvastunk a városkasszákról s meg is értettük az eseményeket. János urnak orvosságul felemeljük az angáriáját, de már csakis az óvakodási szemponthoz igazodunk s a többséggel a szemköztit koszorúzzuk. Választási meggondolások 1938-ban. Keéky István. Ukránositás tűzzel-vassal Munkács, dec. 16. Técsőn a magyar polgári iskolát megszüntették az ukránok és elbocsátották a magyar tanerőket. A megszüntetett polgári helyett ukrán tanintézetet létesítettek. Az ukránositást tűzzel-vassal folytatják. Az est békés csöndjében, amikor az embernek szelídebbek a gondolatai és a prücskök is elkezdenek muzsikálni — amint a feltoluló érzések és vágyak lecsitultak bennem — szelíden odafordultam a feleségemhez: — Édes szívem! Mégis kellene már vennünk nekem egy új kalapot. A feleségem tágranyilt szemmel nézett reám. Egy kicsit megütődve mondta: Jó, lelkem, ha úgy akarod. Bár az a nézetem, hogy a kalapodon még mindig meglátszik, hogy finom anyag. Szemembe nézett s jobb tenyere a vállamra simult gyöngéden: — Ha kimegyünk a házból vagy ha egyedül indulsz valahová, majd újra megigazítom mindig a fejeden. Nem tudtam a kedvességének ellenállni. — Hát jó, édes szívem... Ahogy gondolod — feleltem — és viseltem tovább a kalapot. Ellenben észrevettem, amikor a villamoson utaztam vagy az utcán mendegéltem, hogy egy-egy fiatal, csinos nő rámpillantott, amint a fejemen meglátta a viharvert kalapot, elfordította a fejét. Hiába! A nők szeretik, ha esztétikus és elegáns benyomásokat gyűjthetnek a férfiakról. Hiszen valljuk be, mi sem örülünk az olyan női kalapoknak, amelyeknek tollait megrágta az egér. Nemsokára valami külön munkáért hetvenöt pengőt kaptam. Rohantam haza és diadalmasan tettem az összeget az asztalra. A feleségem szeme megcsillant. — Hát ez mi? — Külön munkáért kaptam és most már megvehetjük ... megvehetjük izé ... Persze a kalapra gondoltam, de a feleségem ragyogó arccal azon a felejthetetlen harang-hangon, ami mindig elbájolt, lenyűgözően vágott a szavamba: — Azt a kedves, kockás, átmeneti kabátot, amit a minap együtt láttunk a Váci utcában? A szívem nagyot dobbant. Hát jó. Kalap ezúttal sem lesz. Dehát végre is, hány férfi él boldogan a földön és nincs kalapja, például a Kongó környékén, Afrikában. Csakhogy a hivatalban már komoran néztek a kalapomra. Az egyik kolléga a fülembe súgta: — Te, Tamás! Egy negyedszázadon át mégsem lehet állandóan egy kalapot viselni! Kipirult arccal vágtam vissza: — Mi közöd hozzá! Nekem ez a kalap tetszik és addig viselem, ameddig akarom! Pár hét múlva a nevem napja volt. Mikor hazamentem, a feleségemet égő arccal, kisírt szemmel találtam. — Képzeld, — sajdult felém a szava —, mit találtak ki ezek, a te híres kollégáid. Egy új kalapot küldtek neked ajándékba a neved napjára és egy levelet, amiben azt írták, hogy gratulálnak. Jó egészséget kívánnak az új kalap viseléséhez. Nem szemtelenség? Az arcomba szökött a vér. — Hallatlan! — kiáltottam. — De ennek folytatása lesz! A feleségem szeme felém villant. ■— Felesleges! Elbántam én velük! A kalapdobozt a küldönc fejéhez vágtam. A szívem hevesen dobogott. — Jól tetted, kedvesem. Pár pillanatig gondolkodtunk, azután megemeltem a fejem és szelíd hangon mondtam, de éreztem, hogy egy pici könnycsepp fut a szemembe. — A legelső pénzből kalapot veszek, ha megkoplalom is. Jó idő eltelt aztán, amíg minden egyensúlyba jött. A kollégák egy kicsit orroltak, de aztán enyhült a légkör. Magam nyakasan, dacos fejtartással viseltem az ódon kalapot. Talán három hónap múlva, elseje előtt a feleségem kedvesen fordult hozzám: — Ne haragudj, de összevissza számoltam ma délután és néhány tétel kihagyása után megvehetjük, kedves Tamás . . . A szivem boldogan dobbant s az arcom felderült. — A kalapot! A feleségem átfonta a nyakam. — Milyen kedves és gyengéd vagy! Már azt hittem, nem is emlékezel arra a csodálatos kis vörös kalapra, ezüst csattal és fekete bársony szalaggal, amit a múlt héten a Petőfi Sándor utcában láttunk! Milyen jól fog nekem állni! Vagy úgy! Persze. A feleségem ragyogó arccal folytatta: — Te oly figyelmes és jó vagy! Perdült egyet s felhevülve kiáltotta: — Menjünk! Nézzük meg jobban! És kérdezzük meg az árát. És mentünk. De előbb a kalapomat a két kis, gyors kezével a fejemre igazította, babrált vele, simogatta, ugyannyira, hogy a régi érzések bennem is felébredtek. Szerettem újra az ócska kalapot. PESTI HÍRLAP 1938 decemter 17., szombat így neveli az ifjúságot az önkéntes Munkaszolgálat Vitéz Szinia nyug. altábornagy ismertette a Magyar Nemzeti Munkaszolgálat eredményeit és céljait Pénteken este számolt be a sajtó képviselői előtt vitéz. szinai Szinay Béla ny. altábornagy, az Önkéntes Munkaszolgálat főparancsnoka azokról az eredményekről, amelyeket a szervezet mintegy másfélezer tagja az idén elért. A Munkaszolgálat, amelyet az új honvédelmi törvény 230. szakasza kötelezővé és intézményessé tesz a magyar életben, nem indul idegen példák után. Szervezete, nevelési módszerei, egész felépítése jellegzetesen magyar. Három éve fejlődik és idomul a magyar ifjúság nevelőintézményeként a magyar szükségletekhez. Amikor az első újságcikkek és a Munkaszolgálat toborzó plakátjai megjelentek, hamarosan majdnem kétezer egyetemi hallgató, érettségizett fiatalember és diáklány jelentkezett a parancsnoknál. Ezerötszáz férfi közül 1222-őt vettek fel a munkatáborokba, akiket hét telepen 14 táborban helyeztek el. A diáklányok számára négy tábort létesítettek százhúsz résztvevővel. Községrendezés, földszabályozás A Tata melletti Kéreg községben, ahol az Álmos vezér munkatábor dolgozott, rendezték a község utcáit , és a mocsaras, vizes területen utat építettek, hogy a község lakói télvíz idején is akadálytalanul közelíthessék meg a falu egyetlen artézi kútját. 1600 folyóméter hosszúságban vízlevezető árkokat húztak. Tihany közelében feltöltötték a kultuszminisztérium tulajdonában levő harmincholdas területet, ahol a kultuszkormány diáküdülőt épít. Itt az Előd vezér munkatábor dolgozott: 500 méter hosszú keskenyvágányú szállítóvasutat is építettek, hogy az állandó munkát biztosíthassák. A Kecskemét melletti Bugac pusztán már harmadik éve dolgozik a Gyula vezér munkatábor. Kisvasutat építettek, amelynek nemzetvédelmi szempontból igen nagy fontossága van. Gyöngyösön a Huba vezér munkatábor 35 ezer négyzetméter területet tisztított meg a szikláktól és gaztól. Itt sportrepülőteret létesítettek. Negyvenezer munkanap Sárospatakon szintén repülőteret építettek, megtisztították a határt a szikláktól s a bozóttól. Itt a Kund vezér munkatábor dolgozott. Ricsén vályoggal töltötték fel a mélyen fekvő sáros utcákat, vízvezető csatornákat húztak. Tarpa mellett 2270 méteres úti hálózatot épített a Tas vezér munkatábor és a község közlegelőjét, amelyet tavasszal és ősszel víz borít el, csatornázták, — úgyhogy ezentúl a község gazdái három-négy hónappal tovább tarthatjáka jószágot a legelőn, összesen mintegy negyvenezer munkanapot töltöttek a táborban a diákok. Napi hat órai munka után a délutánt sporttal, előadások hallgatásával töltötték el és a táborban eltelt hetek alatt megkapták azt a katonai kiképzést, amit a honvédelmi törvény az újoncok számára mint egységes alapkiképzést ír elő. A kultuszminisztérium vándoroktatókat küldött ki a táborokba, akik esténként tábortűz mellett a magyar élet legfontosabb problémáiról tartottak vitaelőadásokat. A munkatáborokban folyó nevelés legnagyobb eredménye az volt, hogy a társadalom legkülönbözőbb osztályából származó diákok, akik együtt dolgoztak, szórakoztak, tanultak, közelebb kerültek egymáshoz és leomlottak közöttük a társadalmi válaszfalak. A résztvevők negyven százalékának szülei zsellérek, törpebirtokosok, altisztek vagy munkások voltak, nyolc százalékuk tíz-ötven holdas kisgazdacsaládból került ki, ötven százalékuk az úgynevezett előkelő társadalmi osztályokból. Az általános hangulat kitűnő volt, a diákok az erős testi munka ellenére átlag két kilót híztak. A nagyszámú munkaszolgálatos közül az egész idő alatt mindössze öt került kórházba. „Munkaszolgálatos kisasszonyok”t A női munkatáborok élete rendkívül színes és érdekes volt. Érkezésük előtt a kisbíró dobszóval hirdette ki, hogy aki azt akarja, hogy a háztartásában munkaszolálatos kisasszony segítsen, jelentkezzen a községházán. A falu népe bizony meglehetősen idegenkedett az első időkben a „munkaszolgálatos kisasszonyoktól“. De amikor látták, hogy a fiatal lányok munkája nyomán milyen rend és tisztaság fakad, megváltozott a közhangulat és valósággal rajongó szeretettel vették körül a lányokat. Nagyon sok helyen a diákkisaszszonyok vállalták az egész háztartás vezetését: főztek, mostak, gondozták a gyerekeket, hogy ezalatt az apa és az anya egyformán dolgozhassanak a téli kenyérért. Megtanították a falu népét arra, hogy kell kevés munkával rendet tartani, fogkeféket osztogattak, főzőtanfolyamokat rendeztek — egyszóval szinte nélkülözhetetlenné tették magukat a község életében. Példájukkal megmozgatták a falu módosabb gazdáinak lelkiismeretét is. Köszöntésüket: „Áldásos munkát!“ hamarosan átvette az egész környék és a szombat esti tábortűznél, amikor a jókedvű lányok valóságos kis szinielőadásokat rögtönöztek — sokszor kétháromezer ember is megjelent: szekérrel, kerékpárral gyűltek össze a környékről. Slrvu búcsúzik u falu Amikor a nyár végén visszatértek az egyetemre, az egész falu sírva és virággal búcsúztatta őket és elhalmozták ajándékokkal a falu jótékony tündéreit. Egy szegény parasztasszony két szál hagymát adott, egy másik — Imre Jánosné apátfalvai asszony — verssel búcsúzott el a diáklányoktól. — A magyar ifjúság nevelésének, az újarcú magyarság életének az önkéntes munkaszolgálat fontos, talán legfontosabb eszköze! — ezzel fejezte be vitéz szinai Szinay Béla nyugalmazott altábornagy a munkaszolgálat nagyszerű eredményeinek ismertetését. A sajtótájékoztató után a főparancsnokság bemutatta a munkatáborok életéről és működéséről készített érdekes és tanulságos filmet. Emelkedik Románia Anglia felé irányuló kivitele Bukarest, dec. 16. (Inf.) Anglia délkeleteurópai gazdasági terveinek első látható eredményét mutatják az angol-román külkereskedelmi forgalom legújabb adatai. Szeptemberben Romániából Angliába 190 millió, Németországba 476 millió lei értékben vittek ki árucikket. Októberben Angliába mindössze 165 milió, Németországba azonban már 660 millió lei értékűt. Novemberben Angliába 623 millió lejre ugrott fel a kivitel értéke, míg a Németországba irányuló kivitel havi 639 millió lej körül stabilizálódott. Az Angliába irányuló kivitel nagyarányú megnövekedését azzal magyarázzák, hogy az angol külkereskedelem délkeleteurópai politikájában nagy változásokat hajtottak végre.