Pesti Hírlap, 1939. július (61. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-01 / 147. szám
1939 július 1. szombat PESTI HÍRLAP A felvidéki képviselők hálája a kormányzónak és a honvédségnek Király József a felvidéki képviselők nevében mondott köszönő szavakat: — Köszönetet mondok — úgymond, — elsősorban imádságos lélekkel a magyarok Istenének, akiben bíztunk akkor is, amikor reményeink már-már füstbementek és testvéreink már-már csüggedtek, másodsorban a legelső magyar férfiúnak, vitéz nagybányai Horthy Miklósnak . . . A szerep írta Simonfay Margit Még sötét volt, amikor felébredt. Csendesen feküdt, mozdulatlanul, pedig nem kellett attól félnie, hogy megzavar valakit. Külön hálószobája volt. Szemei kerekre nyíltak a sötétben. Semmi kedve sem volt lehunyni őket. Tudta, hogy alvásról már szó sem lehet. Egyre gyakrabban fordult elő, hogy éjjel felébredt s azután már nem tudott elaludni. Az idegeivel volt baj. Nappal nem érezte. Nappal sok dolga volt. Játszotta a szerepét. Nem gondolkozott. Este a kimerültségtől azonnal elaludt. De pár órai pihenés után felriadt és akkor megrohanták a gondolatok. Ilyenkor tudni szerette volna, hogy mások is kínlódnak-e úgy, mint ő? Néha azt hitte, az ő esete egyedülálló, páratlan eset a földkerekségen. Máskor meg azt gondolta, hogy mindenkivel ugyanaz történik. Minden lány férjhez akar menni. Szerelemből vagy anélkül, de mindegyik tetszeni vágyik. Részben öntudatosan, részben önkénytelenül olyannak mutatja magát, amilyennek a választott férfi látni kívánja. Minden lány született színésznő. Mindegyik meg tudja játszani a szerepét. Talán olyan is akad a sok közül, aki beleéli magát a szerepbe. Hozzásimul, átalakul s a végén már nem is tudja, hogy szerepet játszik. Ágnes felsóhajtott. Bár az ő esete lenne! Csakhogy nála megfordítva történt. Régebben valahol külföldön látott egy múzeumban olyan páncélt, amelyik belül szögekkel volt bélelve. Akire ráadták azt a páncélt, annak húsába beletéptek, belenyomultak a szögek. Ilyen páncélnak érezte az ő szerepét. Önként vállalta, de most napról-napra jobban iszonyodott tőle. Lassan kint odáig jutott, hogy a halálra gondolt ilyenkor éjjelenkint, amikor felébredt és nem tudott újra elaludni. Mindent inkább, mint reggel felvenni azt a páncélt!... Ebben a pillanatban nagyszerű ötlete támadt. Nem is értette, hogy eddig nem jutott az eszébe. Hogy lehet az, hogy nem gondolt erre? Mi lenne, ha a sarokba hajítaná a szerepet? Hiszen most már egy éve felesége Ervinnek és Ervin szereti őt. Miért komédiázna neki tovább? Szép és fiatal, mindenki ezt mondja róla. Miért ne élhetne kedve szerint? A kis Lilit, ezt a neveletlen csemetét intézetbe adná és csak szünidőkre hozná haza. Akkor a gyerek is megbecsülné magát. A szalonból kidobná azt a nagy olajfestményt. Az első aszszony életnagyságú képét. Nem is dobná ki. Egyszerűen odaajándékozná. Legyen a kép az asszony anyjáé. De Julist már igazán kidobná. Ez a vén boszorkány mindig a régi időket emlegeti és főzni sem tud. Rendes, jóképű szakácsnőt fogadna. Aztán? Mit is még? Persze utazni mennének Ervinnel. Eddig Lilike miatt egyetlen napra sem voltak távol a háztól. A házat is át lehetne alakítani, vagy legalább átrendezni, így a sötétben, az ágyban fekve egyszerre minden könnyűnek és csodálatosan egyszerűnek látszott. Milye furcsa, hogy az előbb még fuldokolt az elkeseredéstől. Elviselhetetlenül terhesnek érezte a szerepét és eszébe sem jutott, hogy le is rázhatja magáról. A halálra gondolt. Nevetséges. Ágnes sehogysem értette magát. — Lehet, hogy nem megy majd zökkenő nélkül — gondolta —, de menni fog. Mingyárt reggel nekilátok... Az elhatározás annyira megnyugtatta, hogy mire a háznép ébredezni kezdett, mélységes álomba merült. Aznap ünnep volt s a rendesnél későbben reggeliztek. Ágnes ennek dacára elkésett. Először késett el, de nem izgatta magát. Ezt is ki fogja hozni a szerepből — döntötte el öltözködés közben —, ezeket a korai felkeléseket. Miért kellene neki hajnalban, elsőnek talpon lenni? Meg fogja mondani Ervinnek ... Frissen, jókedvűen lépett az ebédlőbe, de egyetlen pillantás Ervin arcára és máris elszorult a szíve. — Mit jelent ez a pontatlanság? — kérdezte Ervin mogorván. Ágnes békítően mosolyogva felelte, hogy éjjel fájt a foga és nem tudott aludni. — Az más — mondta Ervin derültebben —, holnap elviszlek a fogorvoshoz. Már azt hittem, csak lustaság. Hogy olyan lusta lettél, mint a többi asszony. Ágnes arra gondolt, hogy minden nőt óva kellene inteni attól, hogy elhitesse valakivel, hogy ő nem olyan, mint a többi. — Remélem, az ebéd nem fog elkésni — jegyezte meg Ervin — és remélem, hogy kifogástalan lesz. Ágnes nem mert megjegyzést tenni Julis tudományára. Szó nélkül sietett ki a konyhába. Ebédre vendégek voltak. Az első feleség anyja, aki a gyermek nagyanyja volt. Aztán Ervin nővérei a férjeikkel. S a rokonokon kívül Ágnes egyik barátnője szintén az urával. Ágnes az asztalnál Lilike mellett ült és etette a gyereket, mert a kisasszony a szobalánynak segített. A gyerek rakoncátlan volt és kiköpte az ételt. — Forró! — kiáltotta, pedig nem volt forró. — Az ilyen kicsi gyereket nem ültetném a vendégek közé — jegyezte meg Nelli, a barátnő. — Különben is ebben a korban már egyedül kellene neki enni. Meddig akarjátok etetni? Az érettségi bizonyítványig? Ágnes már-már hálásan rámosolygott, mikor az ura hangját hallotta. — Ágnesnek örömet szerez, ha a kislánnyal foglalkozhatik. Az én kis feleségem nem olyan, mint a többi asszony. Ágnes Ervinre mosolygott és úgy érezte, hogy A Ház ünnepi ülésén lelkes szeretettel fogadta a visszatért területek képviselőit A szlovákajkú és a kárpátaljai magyarság képviselői az egész Ház tapsai között tettek hitet felszabadult testvéreink hűségéről . A képviselőház lelkesedéssel ünnepelte a kormányzót és a honvédséget Történelmi nevezetességű ülést tartott pénteken a képviselőház. Ünnepi külsőségek között, lelkes, felemelő hangulatban elfoglalták helyüket a képviselőházban a visszatért felvidéki és kárpátaljai területek képviselői. Meleg, bensőséges hangulatban folyt le a képviselőház ünnepi ülése. Jóval az ülés megkezdése előtt megteltek a Ház folyosói. A képviselők úgyszólván kivétel nélkül fekete zsinóros magyar ruhában jelentek meg. Közben a társalgóban gyü-Az ülést tizenegy óra után nyitotta meg Darányi Kálmán elnök. Amikor előterjesztései során bemutatta a visszacsatolt területek behívott képviselőinek megbízólevelét, az ülésterem egyik bejáratánál feltűnt Putnoky Móric háznagy s mögötte sorban a felvidéki és kárpátaljai képviselők. A miniszterek és a képviselők felálltak helyükről és percekig tartó lelkes, kitörő tapssal fogadták a visszatért területek képviselőit. Amikor az új képviselők a Ház megilletődött hangulatában kijelölt helyüket elfoglalták, Darányi Kálmán elnök a következő szavakkal üdvözölte a felszabadult területek képviselőit: — Alig fél esztendeje annak, hogy Magyarország törvényhozása meghívta és az országgyűlés tagjaivá fogadta az anyaországhoz visszacsatolt magyarlakta felvidéki részek képviselőit és a húsz évi idegen uralom alól felszabadult felvidéki testvéreink képviselőit itt üdvözölhettük. Most már megnövekedett létszámmal jelentek meg közöttünk a visszacsatolt felvidéki és kárpátaljai területről a magyarok, ruszinok, valamint a szlovákok képviselői, hogy az országos kérdések megoldásában, de különösen a maguk országrészeinek problémái tekintetében tanáccsal s javaslatokkal támogassanak bennünket és velünk együtt vegyék ki részüket a törvényhozás alkotó munkájában. Azt hiszem, valamennyiünk szívéből szólok, amikor meleg testvéri szeretettel köszöntöm őket törvényhozói munkásságunkba történt bekapcsolódásuk alkalmából.Általános éljenzés és taps.) — Az ezeréves történetünk folyamán sokat szenvedett, küzdött és harcolt országrészek népe, a magyarok, ruszinok, szlovákok mindig együtt osztoztak, vélekeztek a felszabadult területek behívott képviselői, akiket Putnoky Móric, a képviselőház háznagya vezetett be az ülésterembe. A Ház minden tagja kitörő lelkesedéssel, szeretetteljes tapssal fogadta felszabadult testvéreinknek a Házban megjelent képviselőit. A házelnök üdvözlő szavai után a felvidéki, a szlovákajkú és a kárpátaljai képviselők részéről hangzott el egyegy deklarációszerű felszólalás. Azután az ünnepélyes órában felhangzott az ülésteremben a magyar nemzeti imádság, lünk balsorsban és jószerencsében egyaránt. A másfél százados hódoltság korában a most visszakerült városok voltak a létért küzdő magyarság végvárai Kelet hatalmasságaival szemben. Együtt harcoltunk szabad■ Ságunkért Rákóczi fejedelem seregében. Hűségesen együtt küzdöttünk 1848-ban s a világháborúban egyaránt. E testvéri nép, a „gens fidelissima“ a tűzpróbát számtalanszor kiállotta velünk. (Taps a Ház minden oldalán.) Amikor húsz esztendei keserves elnyomatásból felszabadulva, ennek a hűséges népnek választottjai most e Házban első ízben megjelentek, mindannyiunk nevében hálás szívvel mondok köszönetet képviselőtársaimnak és rajtuk keresztül Kárpátalja egész népének, hogy a húszesztendei megpróbáltatás idején is mindig megőrizték a magyar haza iránt való szeretetüket és hozzánk való hűséges ragaszkodásukat. (Zugó helyeslés.) Amikor kezet szorítunk s egymással szembenézünk, ünnepszentelésünk áldást hozó lesz. Fenyőillat, szabadság levegője, régi harcok emléke, a „Sursum corda“ magasztos érzése hatja át lelkünket. — Ebben az ünnepélyes pillanatban arra kérem képviselőtársaimat, hogy a húszesztendei szenvedés alatt megedzett és kipróbált hazaszeretetükkel dolgozzanak velünk vállvetve egy szebb és boldogabb magyar jövő érdekében, ahogy együtt harcoltak velünk Rákóczi seregében és együtt védtük a múltban a Kárpátok bércein a közös magya haza határait. Sokáig tartó, tapssal fogadta a tráaz örök szavait, azután három napirend előtti felszólalás hangzott el abevonult képviselők részéről.... 'I.’’ver. A Ház tagjai felálltak és lelkes tapssal ünnepelték a kormányzót. Király József: ... akit titokban hosszú évek során szivünk mélyén hordoztunk, akiért imádkoztunk és akire Isten áldását kértük. A legkisebb falvak apró kis magyarjai is boldogan hallják nevét és kérik rá az Isten áldását. Köszönetet mondunk pártkülönbség nélkül a Ház minden képviselőjének a nagy magyar egységes szeretesért, amellyel a törvényjavaslatot elfogadta. Valamiképpen megcsillant az egységes összetartás, ami után annyira vágyódott túl a Dunán, Tiszán és a Garam mentén a magyar nép. Ez a nép várja is tőlünk az összefogást, amellyel a magyar hazáért való harcot folytassuk. Utalt ezután a képviselő arra a megállapításra, hogy a visszatért területek képviselőit nem egy párt és nem a kormány, hanem maga a nemzet hívta, hogy közös összefogással dolgozhassanak a szebb magyar jövendőért. Többen mint újoncok jelentek most meg a Házban, a nemzetért és a hazáért vívott harcban azonban egyikük sem újonc, mert a húsz év nehéz harcát megvívták odaát. (Taps.) Voltak, akik a prágai parlamentben, a pozsonyi országgyűlésen, vagy kisebb gyűléseken csaknem csendőrszuronnyal szemben hangoztatták, hogy a magyarnak élnie kell. — Ebben a percben arra is gondolok — mondta a továbbiak során —, hogy a kellő pillanatban előrukkolt az álmainkban annyiszor megálmodott vitéz honvédsereg, (Nagy éljenzés és taps.) amely nemcsak minket, a Csallóköz és a határszélen élő magyarság tömegeit, hanem ruszin testvéreinket is vissza tudta hozni az ősi hazába. Magyar tűzzel köszöntöm a t. Házat. A Ház nagy többsége jobboldali keresztény magyar nemzeti irányzatú. Ezt a jobboldaliságot, nemzeti érzést a magunk lelkével fokozni akarjuk. Van komoly, haladó magyar kormányunk, amelynek van komoly alapokon nyugvó munkaprogramja. A munka részleteiben lehetnek talán kisebb különbségek a kérdések meglátásában, valljuk azonban, hogy a magyar haza megmentésében a magyaroknak egynek kell lenniük. „ ... mi csak magyar testvért éreztünk“ — Felajánlom a mi munkakészségünket a nemzet jövőjén fáradozó, alkotó munkára. Hisszük, hogy itt minden munka csak a nemzetért és nem személyi érdekekért fog folyni. A nemzet az ellenforradalom óta várja azt a társadalmi átalakulást, amely erősebb tempójú fejlődést és összefogást igényel. Ez az átalakulás olyan időpontra tolódott ki, amikor a Kárpátok medencéjében és magyar nemzetnek nagyobb szerepet juttatott a Gondviselés. Hisszük, hogy a Ház többségében, úgy, ellenzékben, és a magyar kötelességtudat, hogy a nemzet erősbödéséért össze kell fogni. Minket eggyé kovácsolt a kisebbségi sors,mi nem tudtunk különbséget tenni sem társadalmi, sem felekezeti, sem más tekintetben, mi csak magyar testvért éreztünk. Befejező szavaiban a képviselő újólag háláját fejezte ki a kormányzónak, hogy parlamenti megnyitó beszédében kiadta a jelszót: egység, haladás, erősség legyen a belső munkánk, függetlenség és megerősödés kifelé. Darányi Kálmán elnök üdvözlő szavai