Pesti Hírlap, 1939. szeptember (61. évfolyam, 199-223. szám)
1939-09-01 / 199. szám
BUDAPEST, 1939 LXI. ÉVFOLYAM, 199 (19.929) SZÁM PÉNTEK, SZEPTEMBER 1 Előfizetés a Képes Vasárnappal és a Képes Pesti Hírlappal együtt egy hóra 4.5 pengő, negyedévre 10 pengő 80 fillér. Egyes példányszám ára 8 fillér, vasárnap 12 fillér (a mellékletek nélkül)Pesti Hírlap Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78 Telefon 12-295 Főkiadók: Vilmos császár-út 78. TeL 112-295 Erzsébet körút 1. Tel 135-296 A fiókok jegyzékét vasárnaponként az apróhirdetések élén közöljük A német kormány közzétette a német-lengyel ellentétek megoldására készített javaslatát A javaslat tizenhat pontból áll és többek között Danzig azonnali átadását, valamint a lengyel korridoron népszavazás megejtését követeli A pápa újból békére hívta fel az érdekelt hatalmakat Az utolsó sorsdöntő napok lázas izgalma és felfokozott várakozása veszi hatalmába a lelkeket Európaszerte. Párhuzamosan versenyt futnak egymással a háborúra való egyre szélesebb körű katonai és polgári, politikai és gazdasági felkészülés és ezzel egyidejűleg a rendkívüli diplomáciai erőfeszítések, hogy még a végső pillanatban próbálják elhárítani az elkerülhetetlennek látszó fegyveres döntést. Mindenki érzi, hogy végkifejtés felé érlelődik a további feszültséget már el nem bíró helyzet. Csak rövid idő kérdése lehet már, hogy vagy végleg csődöt mond minden erőlködés a háború iszonyatának megakadályozására, vagy pedig csoda történik: az utolsó pillanatban a diplomácia szívós béketörekvései rést bírnak vágni a megmerevedett ellentétek kemény falain.Nára már a béke minden óráját ajándéknak kell tekinteni és alig felbecsülhető nyereségnek a fegyveres összeütközés kirobbanásának halasztódását, mert így még mindig nyitva marad a lehetőség a nemzetekre leselkedő nagy veszedelem elhárítására. A helyzet szinte óráról órára változik és halomra dönthet az előzményekből levont minden logikus következtetést. Az utolsó napok híreinek tömkelegéből két ellentmondó kép bontakozik ki szemünk előtt. Az egyik riasztó hatású és baljós érzéseket támaszt bennünk, mert a szembenálló hatalmi csoportok mindkét oldalán az álláspontok hajthatatlanságát és a háborúra való minden irányú és példátlanul nagyszabású készülődés komor elszántságát mutatja. A táviró egyre több országból — közvetlenül érdekelt és semleges államokból egyaránt — nagyobb mértékű és gyorsított ütemű katonai intézkedésekről ad hírt. Behívások, csapatösszevonások, nagyszabású légvédelmi készülődések történnek mindenütt, nem csupán közvetlen hadicélból, de a kimondott semlegesség mellőzhetetlenül szükségesnek látszó megvédésére is. Mindkét oldalon a fenyegetett fővárosok és tengerparti részek kiürítése, a nagyobb városok lakosságának falura való eltanácsolása folyik immár napok óta minden lehetőségre számító óvatosságból. Egyre több országban bénul meg a nemzetközi vasúti és hajózási, sőt a telefon- és táviróforgalom is. Sok helyütt már szigorú határzár lépett életbe. A műkincseket biztos helyre szállítják, nemkülönben a légi támadástól tartó országok legfontosabb állami értékeit is. A fontosabb élelmicikkekre és hadicélokra felhasználható nyersanyagokra máris életbe léptették a jegyrendszert. A járműveket katonai célokra foglalják le. Az utóbbi napokban a felkészülés olyan arányokban ment végbe, hogy az elrendelt általános mozgósítást sem tekintik a békés tárgyalásokat okvetlenül megszakító súlyos háborús lépésnek. Mintha ez a mindenre kiterjedő és mindenkit érintő általános lázas készülődés világossá akarná tenni mindenki előtt, hogy a háború ma totális igénybevételét jelenti a háborúba sodródó országok és nemzetek egész fizikai és anyagi erejének és hogy afegyveres mérkőzés mily végzetesen komoly próbatétel elé állítja a küzdő feleket, győzelem helyett mindeniket elpusztulással fenyegetve. Ugyanakkor a nemzetközi hírszolgálat jelentései meg-megújuló, sőt újabb és újabb oldalról jelentkező békeakciókkal tartják ébren a hunyó reménykedést, a már-már kétkedésbe eső bizakodást. A múlt pénteken Hitler kezdeményezésére megindult német-angol bizalmas eszmecsere a békés megoldás esélyeit újra növelni látszottak. Azóta kétszer történt üzenetváltás Berlin és London között és négy rendkívül fontos diplomáciai jegyzék járta meg ezt az utat mindig úgy, hogy eddig mindenik továbbra is nyitva hagyta az utat a bizalmas tárgyalások folytatására. Chamberlain keddi beszéde az angol alsóházban és annak németországi visszhangja azt bizonyította, hogy ez a megoldást kereső, talán utolsó kísérletet jelentő bizalmas eszmecsere békülékeny szellemben és hangon folyt le a két világhatalom között. Bár az akut válság okaként a danzigi kérdés és a németlengyel ellentét szerepelt a szőnyegen, mindkét részről azonos álláspontként az jutott kifejezésre, hogy az igazi béke megteremtését sokkal szélesebb alapon kell keresni, mert megoldást kell találni mindazoknak az ellentéteknek és gyúlékony anyagoknak kiküszöbölésére, amelyek a nagyhatalmakat Európában és azon kívül is élesen szembeállítják. Chamberlain szűkszavú és diszkréten tartózkodó beszámolója és a hozzáfűzött hírlapi méltatások egy általános igazságos újjárendezés gondolatának felvetődését engedték sejtetni. Minél reménytelenebbé válik a helyzet, annál sűrűbben és egyre határozottabb alakban esik szó a világsajtóban Mussolini állítólagos béketervéről is. A Duce és Hitler között az utóbbi napokban szakadatlanul folyó üzenetváltások, valamint a német és olasz diplomácia vezető egyéniségeinek állandó érintkezései és tárgyalásai bizonyos párhuzamosságra engednek következtetést a Chamberlain és Hitler között hat nap óta tartó bizalmas tárgyalásokkal. A pápa Őszentsége szintén újabb békeakciót kezdeményez. Hírek jöttek arról is, hogy bizonyos kilátásokkal biztató közvetlen tárgyalás indul meg Németország és Lengyelország között. Ez azonban nem bizonyult valónak. Berlinből késő este jelentik, hogy a német kormány az angol-német diplomáciai eszmecsere során részletes javaslatot tett a német-lengyel ellentét megoldására, azzal a kívánsággal, hogy a lengyel kormány augusztus 30-án, este 12 óráig, teljes hatalmú megbízottat küldjön Berlinbe, hogy a javaslatban foglalt német követelések alapján megegyezést írjon alá. A lengyel kormány erre a javaslatra nem is válaszolt, közben pedig általános mozgósítást rendelt el, ami a berlini jelentés szerint a békés kibontakozásra irányuló utolsó kísérlet csődjét jelenti. -x-A minden pillanatban háborús veszedelemmel fenyegető mostani roppant feszültség, amely tízmilliót meghaladó embert állított fegyveres készültségbe és országok pénzügyi és gazdasági életét veri béklyóba, esti bénultságba, arra figyelmezteti a világ közvéleményét és vezető államférfiait, hogy ezeknek az újra meg újra fellobbanó egyetemes hatású válságoknak keressék meg mélyen fekvő igazi forrását és ne csupán a most felvetődött viszály méltányos rendezésére törekedjenek pusztán múló, átmeneti eredménnyel, hanem nyúljanak le a nemzetek közötti békétlenség okainak gyökeréig. Erre való utalást vélünk felfedezni Lord Lothian, washingtoni új angol nagykövetnek üdvözlő beszédéből is, amelyet megbízólevelének átadása alkalmából Roosevelt elnökhöz csütörtökön intézett. „Anglia — mondotta Lothian — mindent el fog követni, hogy a békét fenntartsa és hogy előmozdítsa azokat a politikai és gazdasági változásokat, amelyeket az észszerűség és az igazságosság követel“. Az Egyesült Államok elnöke válaszában hasonló értelemben nyilatkozott, hangoztatva, hogy a nemzetközi államférfi a bölcsesség első feladata a nemzetek közötti viták békés és építő jellegű megoldása és a világot most beárnyékoló háborúnak, ennek az őrültségnek elkerülése. / / VYV Csütörtökön est® kiadták a német kormány javaslatait Berlin, aug. 31. (Német Távirati Iroda.) Az angol királyi kormány a német kormányhoz intézett 1939 augusztus 28-i jegyzékében felajánlotta közvetítését Németország és Lengyelország között, vitás problémák rendezése céljából folytatandó közvetlen tárgyalásokhoz. Az angol kormány ugyanakkor nem hagyott kétséget afelől, hogy tudatában van az eljárás sürgősségének, tekintettel a folytonos incidensekre és az általános európai feszültségre. A német kormány 1939 augusztus 29-i válaszjegyzékében — noha szkeptikusan ítélte meg a lengyel kormány akaratát, hogy egyáltalában megállapodásra akar jutni — a béke érdekében késznek nyilatkozott elfogadni az angol közvetítésre tett indítványt. A fennforgó körülmények figyelembevételével szükségesnek tartotta, hogy ebben a jegyzékében rámutasson arra, hogy gyorsan és haladéktalanul kell cselekedni, ha egyáltalán el akarják kerülni a katasztrófa veszélyét. Ebben az értelemben késznek nyilatkozott 1939 augusztus 30-a estig fogadni a lengyel kormány megbízottját azzal a feltétellel, hogy valóban felhatalmazása legyen nemcsak arra, hogy vitát folytasson, hanem tárgyalásokat is vezessen és befejezéshez juttathasson. A német kormány úgy hiszi, hogy ennek a lengyel tárgyaló félnek Berlinbe érkezéséig az angol kormányhoz is eljuttathatja a megegyezési ajánlat alapjait. A német kormány ahelyett, hogy meghatalmazott lengyel személyiség megérkezéséről kapott volna közlést, megértési készségére válaszul először a lengyel mozgósítás hírét kapta és csupán 1939 augusztus 31-én éjjel 12 óra után kapott angol részről általánosságban mozgó ígéretet, arról, hogy Anglia kész a tárgyalások megkezdése érdekében közbenjárni. Noha a birodalmi kormány részéről várt lengyel tárgyalás elmaradásával elesett annak előfeltétele, hogy a brit kormányt még értesítsük a birodalmi kormány felfogásáról tárgyalási alap lehetősége tekintetében, — mert hiszen a brit kormány maga Németország és Lengyelország közvetlen tárgyalása mellett foglalt állást. — Ribbentrop birodalmi külügyminiszter a brit nagykövetnek az utolsó angol jegyzék átadásakor mégis pontos tájékoztatást adott azoknak a német javaslatoknak szövegéről, amelyeket a lengyel tárgyaló megérkezése esetén tárgyalási javaslatként előterjesztett volna. A német kormány úgy véli, hogy ilyen körülmények között joga van ahhoz, hogy legalább utólag azonnal jelöljenek meg egy lengyel személyiséget, mert a birodalmi kormánytól nem lehet megkívánni, hogy