Pesti Hírlap, 1939. november (61. évfolyam, 249-272. szám)
1939-11-03 / 249. szám
BUDAPEST, 1939_________________________________LXI. ÉVFOLYAM, 249. (19.979) SZÁM PÉNTEK, NOVEMBER 3 ■löflzetesi bóra aa fiB H5 mmm " Á l "v Szerkesztőség: Vilmos 3 pengő 50 fillér. Két HoVMMRS WB JS|#SSB MgRBlk BH császár-ut 78. Telefon bóra 5 pengő. Negyed- KSt iMT"’ H®"® Mi é^H, rfVSlP- 112-295. Főkiadók: VII-7 pengő 50 fillér. HI HB JHnlH HB 9H HB MSB HB (M 1H császár-ut 78. Tel. Félévre 15 pengő. Fgy ^B Ktt hESHR WB fiJB HBc . _. ■/•’ fJLdjfll 112-295. E Erzsébet-kftrut évre 30 pengő. Egyes ^H MB HTSH B 1 Tel. 135-298. A fiószám ára hétköznap ML ... HB BB HB --..BEB HH HB |HB HF kok jegyzékét vásár ^H ^H| ^H H/'i•,7"fi^H ^H ^^BH ^HH^H ^H apróhír(a pályaudvarokon HB . B®BB BH H||\JT'-'“.F BH BH M ■■■ BH HB ■ idetések élén közöljük Chamberlain beszámolt a harctéri helyzetről és válaszolt Molotovnak Mussolini átalakította kormányát — „Független olasz tájékozódás az egész vonalon“ — mondják Londonban — Molotov beszéde nagy izgalmat keltett Finnországban — Megérkezett a finn delegáció Moszkvába — Ostromállapot Hollandia határvidékein • A nyugati fronton nincs változás Az amerikai képviselőház is megszavazta a fegyverkiviteli tilalom megszüntetését Az alatt a kétszer huszonnégy óra alatt, amíg Magyarországon a lapok nem jelentek meg, a harctéri helyzet teljesen változatlan maradt. A nyugati fronton volt ugyan néhány kisebb jelentőségű helyi vállalkozás, a felderítő légi repülések száma szaporodott, a két hét óta várt nagy német offenzíva azonban semmiképpen sem akart kibontakozni. Még ennél is feltűnőbb, hogy az Anglia ellen indított bulvárhajó- és repülőgép-támadások a drámai kezdet után úgyszólván teljesen szünetelnek. Vannak, akik mindebből azt következtetik, hogy tavaszig Németország sem kezd nagyobb vállalkozásba. Ez azonban nem látszik valószínűnek. A Német Birodalom fegyveres ereje és gazdasági készültsége most áll tetőfokon, ezzel ellentétben a szövetségeseké csak ezután fog teljes arányában kibontakozni. Németország tehát — még mielőtt Franciaország és Anglia minden erejüket összevonják — kénytelen keresni a döntést. Ez igen nehéz és felelősségteljes feladat elé állítja anémet hadvezetőséget, nem lehet csodálkozni rajta, ha elhatározását igen alaposan megfontolja A harctér nyugalmával ellentétben a politikai és diplomáciai front az elmúlt két nap alatt igen nagy élénkséget mutatott. Általános feltűnést keltett az Olaszországban végrehajtott őrségváltás Miniszterek mentek, új miniszterek jöttek, Mussolini egy sereg tetterős és ambiciózus emberrel váltotta fel a régi garnitúrát. A fasiszta rendszernek jellegzetes szokása ez a cserebere, Olaszországban nincsen parlamentáris rendszer, a miniszterek nem bukhatnak meg azért, mert a törvényhozásban leszavazták őket. A szükséges váltógazdaságot ezért más erő, a Duce akarata irányítja. Mussolini nem engedi meg, hogy a már kinevezett miniszterek hivatalukban megrozsdásodjanak, azt a veszélyt is elhárítja, hogy a pártnak miniszteri tárcát nem viselő tehetséges és ambiciózus tagjai a hatalomrajutás reménysége nélkül elkeseredjenek. Az őrségváltás Olaszország belső és külső politikájában nem jelez semmiféle irányváltozást. A távozó vezető tényezők közül Magyarországon különösen a fasisztapárt főtitkárának, Staracénak és a propagandaminiszternek, Dino Alfierinek a nevét ismerik. Mindkettőről tudjuk, hogy nemcsak hivatalos kötelességük, hanem szívükszerint is szolgálják a fasisztapolitika magyarbarát irányzatát. Rokonszenv és szeretet kíséri őket most, amikor a Duce parancsa más fontos munkakörbe állítja őket. Olaszország igazi hangulatát ismerve, tudjuk azonban azt is, hogy utódjaik éppen olyan jó barátai lesznek Magyarországnak. Ennek záloga, hogy az őrségváltással előtérbe került vezető egyéniségek legtöbbje már eddig is nem egyszer kimutatta a magyar nemzet iránt érzett rokonszenvét. Az új propagandaminiszter, Pavolini igen kitűnő újságíró, ebben a minőségében sokszor járt Budapesten is, ahol számos barátot szerzett. A fasisztapárt új főtitkára, Muti vakmerő harcosa volt a spanyolországi polgárháborúnak. A távozó hadügyi államtitkárnak és vezérkari főnöknek, Pariani tábornoknak a nevét akkor ismerte meg szélesebb körben a világ, amikor az elmúlt nyáron hosszabb tanácskozásokat folytatott a német vezérkar fejeivel. Utódja Graziani tábornok, Abesszínia meghódítója, az első abessziniai alkirály, Itália legkiválóbb katonája. Az olaszországi őrségváltást nyugalommal fogadta a nemzetközi politikai világ. Általánosan kialakult vélemény szerint az új kinevezések csak hangsúlyozottabb kifejezésre juttatják Olaszországnak azt a szándékát, hogy semlegességét megőrizve, távol maradjon a fegyveres mérkőzéstől. Ez a mi szempontunkból rendkívüli jelentőségű, mert Olaszország semlegessége a Dunavölgy békéjének is legfőbb előfeltétele és biztosítéka. Az olasz őrségváltás mellett az elmúlt két nap másik nagy eseménye Molotov beszéde Az orosz külügyi népbiztos a legfelsőbb szovjettanács ülésén másfél óra hosszáig tartó nagy szónoklatban vázolta Szovjet-Oroszország külpolitikai irányát. Ennek a politikai megnyilatkozásnak az adja a különösségét, hogy azt a hadviselő felek mindkét oldalról jó fogadtatásban részesítették. A német és az angol-francia sajtó egyformán elégedett Molotov beszédével. A német sajtó azért, ami a beszédben benne volt: a német-orosz barátság hangsúlyozása, elítélése annak, hogy a nyugati hatalmak egy állameszme: a nemzeti szocializmus ellen viselnek háborút, újabb támadás az angol blokádpolitika ellen A francia és angol lapok ezzel szemben annak örülnek, ami a beszédből kimaradt: Molotov nem beszélt arról, hogy Szovjet-Oroszország a diplomáciai és gazdasági támogatáson felül katonai segítséget is kész nyújtani Németországnak. Arról sem beszélt, hogy az előző orosznémet barátsági szerződés szerint Hitler békeajánlatának visszautasítása után a német és orosz kormányok újabb tanácskozásának kellene bekövetkeznie. Mindebből az következik, hogy Oroszország, bárha diplomáciai és gazdasági téren Németországot támogatja, valóban semleges álláspontot foglal el a két hadviselő fél között, a jövőre vonatkozó terveit pedig nem köti az orrára senkinek. Még a legjobb barátjának sem. Németországban egyébként azt mondják, hogy ők nem is számítottak Oroszország katonai segítségére, hiszen már szeptemberben, amikor Olaszország arra az elhatározásra jutott, hogy nem vesz részt semmiféle hadműveletben, a berlini kormány kijelentette, hogy a Harmadik Birodalom egymaga a maga erejével kívánja végigharcolni a háborút. A német nemzet nagy megnyugtatásképpen olvasta a német hadsereg főparancsnokának, Brauchitsch vezérezredesnek nyilatkozatát amelyben ez a kitűnő katona kifejti, hogy a magára maradt Németország képes is a háború sikeres végigküzdésére. Katonailag erősebb, mint volt huszonöt évvel ezelőtt, Lengyelország villámgyors leverése után nem kell két fronton harcolnia, a kiéheztetéstől pedig azért nem kell félnie, mert az 1914. évi helyzettel ellentétben ma a Német Birodalmat nem zárja körül az ellenség, a gazdasági utak kelet, dél és észak felé nyitva maradtak számára. Molotov Törökországról is nyilatkozott és beszédének ez a része kellemetlen feltűnést keltett Ankarában. A szovjet kormány külügyi népbiztosa előrebocsátotta: a moszkvai tárgyalásokon Oroszország azt kívánta, hogy Törökország a Fekete-tenger parti államait kivéve minden más hatalom hadihajói elől zárja el a Dardanellákat, Törökország azonban a nyugati hatalmakkal szemben vállalt kötelezettségeire hivatkozva, ezt a javaslatot elutasította. „Meg fog még mutatkozni — tette hozzá a szovjet kormány külügyi népbiztosa —, nem lesz-e később oka, hogy ezt a lépését megbánja?“ Molotovnak ezt a kijelentését a törökök fenyegetésnek fogták föl és igen rossz néven vették, álítólag diplomáciai lépésre készülnek miatta és hivatkoznak arra, hogy a mostani szigorú és ellenséges hang ellentétben van azzal a baráti megértéssel, amely az orosz-török tárgyalások megszakadása után kiadott moszkvai hivatalos jelentésben megmutatkozott. A helyzet ilyen alakulása bennünket a balkáni helyzet szempontjából érdekel. Német részről azt állítják, hogy Törökország, amikor háború alatt baráti szerződést kötött a hadban álló államok egy csoportjával, föladta szigorú semlegességét, ez a lépése nem egyezik a balkáni szövetségben foglalt kötelezettségeivel s azzal a veszedelemmel fenyeget, hogy fölborítja a Balkán békéjét. Különben is Törökországnak az a szándéka, hogy Anglia és Franciaország érdekében szervezi meg a félsziget semleges blokkját. Eredetileg Olaszországban is ilyen aggályokkal fogadták az angol-francia-török segélynyújtási szerződés aláírását. Olaszország, amióta Albánia Itáliával personalunióba került, bizonyos fokig maga is balkáni hatalomnak tekinti magát. Olaszország aggodalma az utolsó időben enyhült, Párisban úgy tudják, Rómában igen jó benyomást keltett Izmet Inonu török köztársasági elnöknek a nemzetgyűlés megnyitó ülésén elmondott szerdai beszéde. Ebben a török államfő különös nyomatékkal hangoztatta, hogy az ankarai paktum nem irányul más nemzet ellen és csakis a béke fenntartását célozza. A török köztársasági elnök ezt is mondta: A török-angol-francia szerződés célja, hogy egy „békeöv“ megalkotásával a háború további kiterjedését megakadályozza. Nem tudjuk, mennyire megbízható a Róma hangulatváltozásáról szóló párisi hír, bizonyos azonban, hogy amíg az elmúlt héten nagyon pesszimisztikusan ítélték meg a balkáni semlegességi blokk esélyeit, újabban ismét arról beszélnek, hogy Olaszország mégis sikerre kilátással fog foglalkozni egy ilyen irányú diplomáciai akcióval. Összeköttetésbe hozzák ezzel a görög-olasz viszony újabb javulását. Arról van szó, hogy Olaszország és Görögország legközelebb megújítják a most lejáró és tíz évvel ezelőtt megkötött barátsági paktumot. Az olasz-görög viszony újabb rendezése kiinduló pontja lehet Olaszország balkáni akciójának, hiszen ez azt jelentené, hogy a Balkán egész nyugati partján maga Olaszország vagy Olaszország barátai sorakoznak föl, ezek után már csak a keleti partvidék államainak, Romániának, Bulgáriának és Törökországnak a magatartása várna tisztázásra. Olaszország egyre nyomatékosabb föllépéssel mindig nagyobb szerepet játszik a Balkánon és a közép Duna völgyében. Molotov Finnországról mondott baljóslatú, fenyegető szavai az orosz-finn viszony újabb kiéleződésére mutatnak. Maga az a tény is, hogy az orosz külügyi népbiztos nyilvánosságra hozta a Finnország számára szabott orosz feltételeket nagyon megrontja a Moszkva felé útban levő finn küldöttség kilátásait. Helsinki azért helyezett súlyt a feltételek titokban tartására, hogy azokból a moszkvai kormány presztízsének sérelme nélkül engedményeket tehessen. Az, hogy Molotov a feltételeket úgyszólván abban a pillanatban nyilvánosságra hozta, amikor a finn küldöttség kormánya újabb ajánlatával ismét elindult Moszkva felé, azt mutatja, hogy a szovjetkormány most már presztízskérdést csinált a követelések elfogadásából. . A finn kérdéssel kapcsolatbenn egyébként azom