Pesti Hírlap, 1940. július (62. évfolyam, 147-172. szám)
1940-07-02 / 147. szám
BUDAPEST, 1940 ' * Előfizetési ára 1 hóra 2 pengő 50 fillér. Két hóra 5 pengő. Negyedévre 7 pengő 50 fillér. Félévre 15 pengő. Egy évre 30 pengő. Egyes szám ára hétköznap 8 fill., vasárnap 12 fillér (a pályaudvarokon is)Pesti hírlap ^»vta " _______' • Haa—MB—HBMMBBHWMaMMBMi : ■ KEDD, JULIU8 2 Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon 112-295. Főkiadók: Vilmos császár-ut 78. Tel. 112-295. Erzsébet-körút 1. Tel. 135—296. Színházjegy- és utazási Iroda: V., Vilmos császár-ut 78. Tel. 112-295. Egy miniszteri beszéd ■rtáa Gulácsy Irén Néhány napja — múlt hó 28-án — a magyar honvédelmi miniszter fordult rádiófelhívással társadalmunkhoz a Vörös Kereszt érdekében. Nem volt abban az egyszerű, csendes, komoly beszédben semmi kulisszahasogató hatásvadászat. És a széptevés vádjával nyugodtan szembenézve, merem állítani, hogy mégis egyike volt az utolsó esztendők legmegkapóbb orációinak. Mert egy ezen a földön született férfiú közölt itt velünk, saját anyanyelvünkön, egyedül csak ránk tartozó, bizalmas dolgokat. Szavainak fénye és eleganciája volt. A magyar úr beszélt, unilag tartózkodóan és mégis családias meghittséggel, a műfajnak azzal a hajdani puritán klaszszicizmusával, melynek a magyar föld volt talán utolsó végvára. És ezen a minden fölösleges sallangtól tudatosan lekopárított módon a jövőről beszélt, melynek legközelebbi váltóállomása a mai mértékkel mérve, esetleg kétszáz esztendő. A jövőt meg kell építeni és a jövőért talán harcolni is kell, a ki tudja? Aki pedig harcol, sebekre számíthat, küzdőinek testén éppúgy, mint némely társadalmi berendezésein. Ha nincs egy gondosan megalkotott szervezet, mely e mindkétfajta sérüléseket azonnal bekötözze és orvosolja, ez az áldatlan tény több, mint a jó esélyek felének el- vesztése. Ki vehetné lelkiismeretére ezt a bűnt ma, mikor a „meglepetés“ már ürügyként is dohos anakronizmus? Adatott nekünk az a megviselő kegyelem, hogy tizenegyedik hónapja, népek után népek vérző sorsának csak távoli szemlélői lehessünk. Tanulhattunk, hogy mire vezet a készületlenség. De talán semmi téren sem lehetne megbocsáthatatlanabb a hanyagság, mint éppen az értünk küzdő katonáinkkal szemben való mulasztások esetében. Kevesen vagyunk és minden életet meg kell mentenünk, elsősorban tehát az életmentő szervezetünk életét. A miniszter azt mondta, hogy a Vörös Kereszt „koldusszegény“. Hogy csak „tengődik“ a szórványos adományokon. A kormányzat nem képes a fenntartására fordítható összeget növelni. Hogy eddig sohasem kért, de most kénytelen vele . . . Nem csupán figyelmünket a közöny bódulatából felkeltő volt ez a beszéd, hanem egyenesen megrázó és egész magyar valónkat megrendítő. Parlamentünkben két miniszter van, akivel általában nem szokás perbeszállni A külügy és a honvédelem minisztere. Az utóbbinak kiváltságai azonban talán még fokozottabbak. A honvédelmi miniszter az egyedüli a tárcaviselő államférfiak közt, akinek óhaja szinte már az elgondolás pillanatában is törvény. Ez a törvény pedig most így hangzik: Adakozz a Vörös Keresztnek! Vitathatatlan, hogy kevés olyan kora volt a történelemnek, mely több áldozatosságot követelt volna a magyar tár-sadalomtól, mint a mostani. Egy bizonyos „győri beszéd“ óta jóformán egyebet sem teszünk, mint pelikántollainkat tépdessük. A nagyszabású gyűjtések egymást érik. Az adó, a drágaság, magas tornászati mutatványokat végez, ellentétben a jövedelemmel, mely viszont egyhelybe büvöltené. És mégis haladéktalanul törvényerőre kell emelnünk a honvédelem kívánságát és a nincsből is kihasítanunk azokat a nem filléreket, hanem pengőnek is milliókat, melyek a holnapi magyar katonai és polgári sebesültek gondozásához szükségesek. Vigyázz, a mögöttes ország fogalma megszűnt! A tehetetlenül nyöszörgők közt ott heverhetsz te magad is, vagy aki kedvesebb neked a saját életednél. Nem lehet hajlék, melynek ajtaján hiába kopogtassanak azok a derék teremtések, akik a gyűjtőmunka végzésével már megteszik első lépésüket azon a nehéz utón, melyre önként vállalkoztak. Ennek a mai magyar társadalomnak valamit egyszers mindenkorra el kell intéznie magára. Tudatosítson egy gondolatot és készüljön, fel rám, hogy az áldozathozó nemzedék. Szerepe végig csak az adás és vállalás lesz, mert neki jutott az az ünnepélyes sors, hogy viselje az elkövetkező századok történelmi súlyát. Nem sokallia, hanem keveselnie illik amit a honvédelmi miniszter úri módon csak kért, nem pedig követelt tőle. Majdnem azt mondhatnám, meg kellene sértődnünk, amiért csupán két napra szabták azt a gyűjtést, melynek eredménye nemzeti szempontból olyan elhatározó fontosságú, ha ugyan itt most egyáltalán szabad volna zúgolódni De valami szabad. Kérelemmel felelm a kérést* Hagyják nyitva a két napon túl is a gyűjtést! A Vörös Kereszt legyen kevésbé szemérmes. Lássuk a gyűjtőket minden hónapban, vagy kapjunk a jól bevált módon postai befizetőlapokat, folyószámlaszámot, mert azzal a tudattal amit a miniszteri szózat oltott belénk, lehetetlen egy éjszakát is kényelmeskedő nyugalomban átaludnunk. Ami csodát a Vörös Kereszt mostani gyűjtőnapjain ki tudtunk varázsolni zsebeinkből, annak végbevitelére folytatólagosan is kell, hogy vállalkozzék ez a magyar társadalom, mely minden e!öz5i^:iwg^bbf1l!gatfca és fele&sebb. A németek elfoglaltak két angol szigetet A német harci repülőgépek támadása Kelet-Skócia, Anglia keleti és nyugati partjainak kikötői ellen — Légicsata angol © Senheim-repülőkkel Lille mellett — Nyolcmilliárdos államkölcsönt bocsájt ki Oroszország Chamberlain szerint lehetséges, hogy a németeknek itt-ott sikerül behatolni Angliába Hontánia lemond az angol-francia szavatosságról Hitler vezér és kancellár látogatása Elzászban és Parisban Valótlan hírek magyar-román és bolgár-román határincidensekről Az elmúlt napok egymásra torlódó esemény tömkelegéből kettőt emelhetünk ki. Az orosz szovjet tervszerűen folytatja tovább Besszarábia és Észak- Bukovina megszállását. Arita japán külügyminiszter rádióbeszédet mondott, melyben hangsúlyozta, hogy Kelet- Ázsia országai és a déli tenger földrajzi egységet alkotnak és hogy Japán a földgömbnek e részén nem hajlandó megtűrni idegen beavatkozást. A japán külügyminiszter kimondotta a „keleti Monroe-elvet“, ami szinte elkerülhetetlenné teszi az Egyesült Államokkal való összeütközést. Chamberlain vasárnapi beszédéből és a német repülőflotta hatalmas arányú tevékenységekből az tűnik ki, hogy közeledik a bejelentett nagy német támadás az angol szigetország ellen. Zavarok és nyugtalanság Romániában A szovjet-orosz hivatalos jelentés szerint a szovjet hadsereg nagy gyorsasággal előretolt osztagai és a román különítmények között komoly összeütközésekre került a sor. A Pruthnál a román tüzérség is működésbe lépett, mire az oroszok Florescu román tábornokot csapataival együtt rövidesen bekerítették. Mialatt az oroszok folytatják előrenyomulásukat a megállapított vonalig, maga Románia a belső bomlásnak ugyanolyanszerű tüneteit mutatja, mint Csehország a müncheni egyezmény után. Százával és ezrével menekül a lakosság az oroszok által megszállott tartományokból s ez a menekülés egyes jelentéseink szerint már ijesztő arányokat ölt. Sok helyen a politikai szenvedélyek is előtörnek. Egyes községekben a zsidók ellen folytak véres tüntetések, Galac város pedig nagyarányú kommunista tüntetésnek volt a színhelye. A világsajtó a román kérdésnek igen nagy figyelmet szentel. Garvin, az Observer főszerkesztője többek között ezeket írja: a román kérdésnek még csak elején vagyunk és nem lehet tudni, hogy ez a szövevényes dráma mikor érkezik el a nyugvóponthoz, mert valószínűleg több felvonása és felvonásköre lesz. Oroszország tekintete — írja — távoli célokra irányul ... A Balkán sokkal veszedelmesebb talaj, mint a Baltikum, Románia és a balkáni országok, beleértve Görögországot is, olyanérdekterület, amely Olaszországot, Németországot és Oroszországot egyaránt érdekli. Mindegyik hatalomnak vannak ott egymással szemben álló külön érdekeik. Hogy a szovjet fellépésével Románia drámája még nem ért véget, ebben a kérdésben, úgy látszik, az egész világsajtó egyetért. Az olasz politikai körök megállapítják, hogy az erdélyi és a dobrudzsai kérdés megoldását az olasz közvélemény mindig rokonszenvel kísérte. A Corriere della Sera szerint a magyar revizionizmus olyan kérdés, melyet az általános európai rendezés keretében meg kell oldani. A lap szerint a magyar csapatokat csak óvatossági és védelmi intézkedésképpen vitték közelebb a román határhoz. A genfi „Suisse“ című lap megállapítja, hogy a moszkvai ultimátum után Románia elkészülhet arra, hogy még egyéb területi követelésekkel is számolnia kell és hogy az országot az 1913-iki határok közé szorítják vissza. A történelmi igazságszolgáltatás hozza magával, hogy Románia elveszítsen mindent, amihez olyan olcsón jutott az 1918-iki nagy osztozkodáskor. Balbo Haló Szombaton terjedt el a hír Rómában, hogy Balbo tábornagy, Líbia főkormányzója, az északafrikai légi harcok során, Tobruk felett életét vesztette. Balbo az új Olaszországnak egyik legnagyobb hőse. Hatalmas energiájú, a Dacéra emlékeztető tett ember hunyt el benne. A Ferrara tartománybeli Quartesanaban született 1896-ban. A világháborút mint önkéntes küzdötte végig, a békekötés után a firenzei egyetemen a társadalomtudományok doktorává avatták, majd Udinében újságíró lett Még a háború folyamán, 1915-ben, ismerkedett meg Mussolinival, s elsők között csatlakozott hozzá, amikor Milánóban az első fasciót megalapította. Ő szervezte meg a ferrarai tartományt, s nemsokára az egész Pó-síkságot megnyerte a fasiszta eszmék számára. Részt vett Mussolinival együt a római bevonulásban. Mussolini először az önkéntes nemzeti milícia főparancsnokságát ruházta Balbóra. 1925-ben az ipari és kereskedelmi minisztériumban, a mostani gazdasági minisztériumban alállamtitkár lett, innét 1928-ban a légügyi minisztériumba ment át. 1929 szeptemberében Mussolini őt bízta meg már mint tábornokot a légügyi minisztérium vezetésével.Mint légügyi miniszter példátlan sikereket ért el; általában őt tartják a tömegrepülés megteremtőjének Neve először 1930—31-ben járta be a világot. 1930 december 17-én az orbetellói tengeri kikötőből tizenkét nagy géppel átment először Spanyolországba, majd a nyugatafrikai Bolomából január első napjaiban a brazíliai Port Natalba repült. Innét tovább repült Rio de Janeiróba. Ez volt a harcszerű tömegrepülésben az első nagy siker. Másik hatalmas teljesítménye volt Balbónak az 1933-iki repülés. Most három repülővel indult el Orbetellóból, átrepült az Alpeseken s a Rajna vonalán repült tovább Amsterdamba; innét át Írországba, Írországból tovább Islandba s a Labrador-félszigeten szállt le. Meglátogatta Chicagót és New Yorkot, innét átrepült az Azori-szigetekre, ahonnan Lisszabonon keresztül a Róma melletti Ostiába tért vissza. Ez után a hatalmas sikerű légi út után Mussolini a légierők tábornagyává neveztette ki. Később Mussolini Líbia főkormányzójává neveztette ki, és mint ilyen, rendkívüli nagy sikereket ért el az olasz gyarmatosítás terén. Balbóval együtt hősi halált halt Caretti milicia-tábornok, tripoliszi fasiszta párttitkár, Dino Balbo hadnagy, Balbo unokaöccse, a ferrarai fasiszta párttitkár, Quilici százados, Balbo lapjának, a Corriere Padano-nak főszerkesztője, Brunelli őrnagy, a tripoliszi idegenforgalmi hivatal igazgatója, Florio hadnagy és a repülőgép legénységének három tagja. Balbo korai halála az olasz nemzetet mély gyászba borította. Az új Olaszország egyik legtehetségesebb vezéregyéniségét vesztette el benne. Legendás óceánrepülése óta ő volt az olasz ifjúság eszményképe. Legnagyobb érdeme az olasz légierő megszervezése. Igen nagy része volt abban, hogy az olasz légi haderő az elsők közé emelke