Pesti Hírlap, 1942. január (64. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-10 / 7. szám

A Pesti Hírlap 1942 jan. 10. szombat indul Budapesttől, siet Irdényben, ha utazik ÚJ KÖNYVEK Tóth László: Magyar Vártán A magyar újságírás és publicisz­tika kitűnő tehetsége, Tóth László Magyar vártán cím alatt komoly és értékes újabb könyvében jelentke­zik a közönség előtt. Tóth László a katolikus gondolatnak bátor és ha kell, harcos szószólója, ez a katoli­cizmus egyik alapja minden írásmű­vének. Manapság, amikor egyének és népek egyaránt kutatva keresik a jövő kibontakozásának útját, ke­resik azokat az alapokat, amelyekre az új életet építeni kell. Tóth László rámutat arra az elválaszthatatlan szerves összefüggésre, amely ma­gyarság és kereszténység, magyar szellem és keresztény lélek között fennáll. A történelem formáló ereje alakította a magyar népet és álla­mot kereszténnyé, a kereszténység pedig Tóth László szemléletében azonos a katolicizmussal. Magyarságnak, katolicizmusnak, katolikus magyar közéletnek szinté­zisét keresi ez a legújabb kötete­ is, amely újabb keletű cikkeinek gyűj­teménye. Kevés kivételtől eltekint­ve az elmúlt két esztendő publicisz­tikai termését nyújtja át a szerző az olvasónak. Ezek az egyes írások an­nak idején önálló cikkek voltak, de így, kötetbe foglalva, mégis össze­függő és töretlen képet adnak a leg­időszerűbb kérdésekről. A kötet ciklusokra oszlik, mind­egyik középpontjában a keresztény magyar ember és társadalom problé­mái kerülnek szőnyegre. A magyar ember és a világ; a magyar ember és az alkotmány; a magyar ember és az élet, az ország, a szellem. Tóth László magas, emelkedett szempon­tok alapján nyúl anyagához, de megvan a kellő bátorsága, hogy ne térjen ki a mának olykor kényes, nehéz és fájó kérdései elől sem, hogy őszintén és nyíltan nézzen szembe a hétköznapok problémái­val. Ezeket a hétköznapokat azon­ban a magyar történelem és a kato­licizmus kereteibe ágyazva látja és mutatja, éppen ezért lesz könyve maradandó értékű és időt álló al­kotás. Valóban sokoldalú a tárgykör, amelyet a kötet felölel. Tekintély­uralom, parlamenti reform, a köz­ponti hatalom kérdése, az összefér­hetetlenség problémája, tengerhajó­zás, színház, film, kultúrpolitika, magyar alkotmány és alkotmányos élet, csupa értékes mozaikkő, ame­lyek mesterien összeillesztve adják a „magyar várta“ képét. Az író vál­lalja a kockázatot, hogy amikor kell, harcos hangon szálljon síkra el­veiért és cáfoljon irányzatokat, ame­lyeket helytelennek ítél, még akkor is, ha ez a közéleti bátorság manap­ság nem éppen hálás feladat A katolikus magyar közírásnak értékes és kimagasló eseménye ez a könyv, amely nemcsak a katoliku­sokhoz, hanem minden keresztény magyar emberhez szól. (A Szent Ist­ván társulat kiadása.) — Jelek Könyve. A Hungária Nyomda évek óta megajándékozza a könyvpiacot egy-egy remekbe készült karácsonyi kiadvánnyal, amelynek célja a magyar nyomdatechnika és könyvművészet magas színvonalá­nak bemutatása. Az idén Jelek Könyve címmel olyan kiadvány lá­tott napvilágot a Hungária Nyomda jóvoltából, amely nemcsak a biblio­filek nagyigényű, de csekély számú táborát érdekelheti, mint könyvmű­vészeti remekmű, hanem a nagykö­zönséget is. Egy német tudós, Ru­dolf Koch gyűjtése, rajzai és ma­gyarázatai alapján, Szentkuty Pál fordításában és magyar vonatkozá­sokkal kibővítve azoknak a vallási és misztikus jeleknek kézikönyvét adja ez a mű, amelyeket az ősidők, az ókor, a korai kereszténység és a középkor népei használtak. Aki vé­gigolvassa ezt a könyvet, amely, ki­állítását tekintve, újból teljes jog­gal pályázhatik „az év legszebb könyvének“ kitüntetésére, megle­pődve ismer meg benne olyan rej­telmes és ősi eredetű szimbólumo­kat, amelyekről eddig nem tudott, — a ponttól és vesszőtől a kereszt leg­különfélébb formáin át egészen az égitestek és hónapok jeléig, majd ezeken is túl, a vegyészet, ipar és gazdaság megannyi, ma is használa­tos jeléig, a rejtett összefüggéseket tárja fel ez a mű a jel és a jelzett fogalom között Bibliofil érték és tartalmi érdekesség szerencsés talál­kozása a Hungária Könyvek idei kötete. — Pólya Jenő: Az orvostudomány regénye. Merész vágtatás a világtörté­nelmen keresztül e könyv, azokon a kevésbé ismert területeken át, ahol embergyilkos betegségek és járványok ellen küzdenek. Ismerteti a magasabb­­rendű állatoknak ösztönös gyógykísér­­leteit, majd a történelem előtti idők kezdetleges gyógyeljárásait, amelyek valószínűleg hasonlítottak a mai vad­népeknél jelenleg is divókhoz, majd az ókor magas fejlettségét, a középkor merev formalizmusát, az azt megdöntő heves harcokat, végül pedig az orvos­­tudomány csodás haladását, amióta szigorú természettudományos alapra helyezkedett. Mindezt közérthető, sok­szor humoros előadásban mondja el Pólya, sűrűn tarkítva jóízű történel­mi anekdotákkal. A közel 200 ábrával díszített könyv a medikusnak szinte nélkülözhetetlen bevezető, az orvosnak kitűnő összefoglaló, a laikusnak pedig mindvégig detektívregénynél is érdek­­feszítőbb és egyúttal tanulságos olvas­mány. (Dr. R. I.) — Vörösmarty Mihály művei regék­ben. „Halhatatlan Írók regéi“ címmel sorozat indult Kozocsa Sándor szer­kesztésében. Az első kötet: „Vörös­marty Mihály művei regékben." Vajda Endre dolgozta át prózai alakba a „Za­lán futását" és a halhatatlan költőnek drámai és elbeszélő verses formában írt nagyobb regéit. Új kísérlet ez, az­zal a céllal, hogy a nehezebb műfajú remekeket mai prózai nyelven, köze­lebb hozza az olvasóhoz. Az átdolgozó értékes előszava vezeti be a művet — A pirossipkás kislány. Vitéz So­­mogyváry Gyula új regényét — egy készülő sorozat első, de önálló kö­tetét — teljes joggal be lehetne ik­tatni a történelmi regények közé. A cselekmény központjában nem áll ugyan valamely kimagasló politikai, vagy társadalmi személyiség, de egy egész korszak tükörképe vonul fel. A szabadságharcot megelőző évek tárul­nak fel előttünk, éles megvilágítás­ban, színesen, jellemző ecsetvonások­kal. Súlyos, de még elfojtott szavak hangzanak el; a föld alatt dübörgő hangok morajlanak; a vergődő ma­gyar élet kálváriája már hangosab­ban kezdi követelni az orvoslást; Kossuth Lajosnak a Pesti Hírlapban megjelent cikkei és Széchenyi István elvei között az ellentét mindig éleseb­bé válik; a jobbágyság és a nemesség között a szakadék egyre nagyobbodik. Mindezt azonban nem bővérű fejte­getésekben, hosszú, súlyos magyará­zatokban, hanem rövid, találó moz­zanatokban, néhány soros megjegy­zésekben vetíti elénk az író. Az ak­kori politikai, társadalmi, katonai helyzet rajzolása közben, mint köny­­nyű, finom, csillogó csipkekendő bon­takozik ki a kedves szerelmi idill a pirossipkás kislány és a gárdistából lett festőművész között. Somogyváry írói készsége, előadó művészete kivá­lóan össze tudta hangolni az ellenté­tes témát és így nemcsak érdekes kortörténeti rajzot, de egyben szóra­koztató olvasmányt is adott a közön­ségnek. (Singer és Wolfner-kiadás.) (Ordy) — Kis regény Damjanichról. Vályi Nagy Géza, az ismert katonaköltő Darajanichról, a hősök hőséről, az 1848-as szabadságharc legáldozato­sabb, leghívebb vértanú tábornokáról katonás szellemű, nemzeti öntudatot erősítő történelmi kisregényt irt. A lebilincselő kor és életrajz a hős cso­dálatos lelki átváltozásának és izzó magyarrá válásának, valamint a nem­zet gigantikus szabadságküzdelmének is hű tükre. — A felszabadult Erdély. (Az első magyar színesfénykép-könyv.­ Erdély szépségeiről, tájainak varázsáról, vá­rosainak romantikus hangulatáról, né­pének ősi eredetiségű életéről és szín­­pompás viseletéről alig adhat hivebb képet könyv, mint az a remekbe ké­szült mű. Cs. Szabó László írta érde­kes, változatos és friss szövegét, kép­anyaga pedig, amelynek minden da­rabja egy-egy fényképész­ remekmű, Erdődi Mihály munkája. A Kormányzó Úr és a magyar honvédség erdélyi be­vonulásának mozgalmas jeleneteivel Indul a képsorozat, amely végigvezet egész Erdélyen. Tökéletes technikai megoldású színes felvételek kifogyha­tatlan sora mutatja be Erdély szépsé­geit. — Tatán. (Kovács Norbert verses­könyve.) Hosszú évtizedek költői visz­­szavonultsága után lép Kovács Norbert a közönség elé Tatán című versesköny­vével Verseinek mindegyikéből, akár a hazafias érzésnek, akár a vallásos hitnek, akár a szerelemnek, akár az el­mélkedő filozófiának kifejezői, mélyen érző, gazdag kedély, sokat szenvedett, tapasztalt, tehát mindent megértő és megbocsátó lélek hangja szól az olva­sóhoz. Ez a hang azonban nemcsak emberi, költői igazságával hat, hanem művészi csiszoltságával, változatos for­máival is. Kovács Norbert e késői, de a mai korban különösen becses verses­könyve igazi gazdagodását jelenti a magyar Urának. (—y) — Medveczky Bella: Géza kisasszony. Női író tollára vall az a gyengédség, szeretet, amellyel Medveczky Bella nemcsak a regény főhősét, Géza kis­asszonyt, de többi alakjait is megraj­zolja. Két erős, makacs személy: a fiatal nőgyűlölő férfi és a férfias kedv­telésekben, szórakozásokban nevelt le­ány rejti erős szavak, indulatos jele­netek, ellenséges viselkedés mögé a bontakozó szerelmet, amely végül mégis csak diadalmaskodik. Géza kis­asszony Gizella kisasszonnyá szelidül. A cselekmény fordulatossága, a stílus közvetlensége, a kellemes, szórakoz­tató olvasmányok sorába emeli a re­gényt, amely a Palladia kiadásában je­lent meg. fordps Az E­­ke kévéház volt tulajdo­sosán­ak bűnügye és más árdrágítási bűnperek Az ügyészség árdrágító visszaélés, illetve áruelvonás és jogtalan áru­­felhalmozás bűntette miatt emelt vádat Szegő András, az Emke kávé­ház volt tulajdonosa ellen, akinek lakásán a detektívek 920 kiló szemes nyerskávét és 10 kiló teát találtak elrejtve. A nyomozás adatai szerint Szegő András, amikor a kávéház italmérési jogának elvonása előtt a kávéházat eladták, a vételárból reá­eső összeg egy részén vásárolta meg a nagymennyiségű kávét és teát az­zal a céllal, hogy így a pengő eset­leges értékromlása esetén vagyonát megmenthesse. A bűnügyben egyes­­bíró ítélkezett, aki előtt Szegő And­rás azzal védekezett, hogy kávé- és teakereskedésre iparigazolványa van, egyébként az áru beszerzését hiva­talosan bejelentette. Az egyesbíró Szegő Andrást egy évi börtönre, 20.000 pengő pénzbüntetésre és 60.000 pengő vagyoni elégtételre ítélte, ezenkívül iparigazolványát elvonta és a lefoglalt kávét és teát elkobozta. A tábla Tokay-tanácsa mind a vád, mind a védelem indítványára ezt az ítéletet megsemmisítette és az ügyet az uzsorabíróság tanácsa elé utalta. Szegő András továbbra is fogva marad. Pető Pál ügynök villanyégőket árusított Az égőkért a megengedett 3,06 pengő helyett 4 pengőt kért, de kezességet vállalt arra, hogy ha a villanyégők egy éven belül kiégnek, azokat díjmentesen átcseréli. Az uzsorabíróság annak idején felmentő ítéletet hozott, mert álláspontja sze­rint, a megengedett áron felüli több­letet a vevők az egyéves garancia vállalásáért fizették. A Kúria Szol­­nok-tanácsa Pető Pált nyolc napi fogházra ítélte el. Az ítélet megoko­­lása szerint, ha a villanyégő gyártási hiba folytán hamar kiég, akkor azt a gyár is kicseréli. Így a vállalt ke­zességnek nem volt, reális értéke. Az árdrágítás tehát megállapítható.­­ A füstöltszalonnát drágító Balázs József máramarosszigeti mészáros bűnügyében az uzsorabíróság által kiszabott 200 pengő büntetést a Kú­ria 500 pengőre emelte fel. — A sört és szódavizet drágító Fülöp Jenő fü­­löpszállási vendéglős bűnügyében az uzsorabiróság által kiszabott hat hónapi börtön, 50 pengő pénz- és 100 pengő vagyoni elégtétel-büntetést a Kúria jogerőre emelte. — Jogerőre emelte a sertéshúst drágító Heidin­­ger István sárbogárdi hentes hat hó­napi börtönbüntetését is. A pestvidéki törvényszék Hajnády­­tanácsa a hagymát és mákot drágító Szegedi Sándorné Komló Júlia csil­laghegyi fűszerkereskedőt 100 pengő, a mákdrágító Zsóka Sándorné Gulyás Rozália pereszlényi gazda feleségét 30 pengő, a húsdrágitó Weber Géza csillaghegyi hentest 50 pengő, a tej­­drágitó Pitz Péterné Kleinuf Teréz nagykovácsi tejkereskedőt hat hó­napi börtönbüntetésre ítélte. — Dr. Math Ferenc egyesbíró a hulladék­gumi drágító Bartyán Arnold ma­gántisztviselőt és Tóth István autó­garázstuljdonost 1000—1000 pengő pénzbüntetéssel sújtotta. Milyen eredményeket hoztak a tápiószelei ásatások Kétezerötezázéves szkitasírok feltárása egy pestmegyei falu határában A tápiószelei Blaskovich-kúria re­mekül gondozott tündérkertjében pompás úri fogatba szállunk, amely kétezerötszázéves szkita őseink fel­tárt sírjához röpít bennünket Út­közben élvezettel hallgatjuk tudós házigazdáink, Blaskovich György és Blaskovich János tápiószelei föld­­birtokosok érdekes fejtegetéseit az általuk felfedezett szkita-sírokról. Az ő kutatásaik nyomán találták meg 1938 őszén az óriási kiterjedésű szkita­ temető első sírját, amely megerősítette a korábbi tápiószent­­mártoni lelet, a szkíta-aranyszarvas megtalálása óta bizonyosnak vélt feltevést, hogy a szkiták a magya­rok és hunok ősei. Nagy kiterjedésű­ szkíta temető Megérkeztünk az ásatások színhe­lyére. A három év előtt feltárt sí­rokat már régen „behúzták“. Tá­volabb azonban tekintélyes halom csalogatja közelebb a kiváncsi szem­lélőt. Ez az úgynevezett mestersé­gesen összehordott „Nagyhalom“, amely alatt már 1938-ban is feje­delmi sírokat sejtettek a Blasko­­vich-fivérek és a Nemzeti Múzeum kiküldött tudósai. Ez most „be van vágva“. Frissen ásott, hosszú fo­lyosó vezet egy kör alakú, igen tá­gas pinceszerűen kivájt gödörbe, amely körülbelül 3-4 méter mély. Ez a nagyhalom széle. E mögött sej­tik a fejedelmi sírokat. Meghatottan állunk egy pillanatig azon a földön, amely két és félezredév előtt szkita­­őseink haló porait fogadta magába. Az egymásra lapuló földrétegekből ezredévek bűvös titokzatossága árad felénk. — Mi volt az oka az 1938-as ása­tások megszakadásának? — kérdez­zük házigazdánkat. — Részben a Nemzeti Múzeum kiküldöttjének más irányú elfoglalt­sága, részben pedig az összetorlódott gazdasági munkák. — Mikor kezdték el újra a mun­kát? — A Nemzeti Múzeum a folyó évben munkaszolgálatosokkal akar­ta folytatni az ásatásokat Ez a terv azonban nem sikerült, mert a munkaszolgálatosokat csak teljes létszámú munkásszázadban bocsát­hatták volna rendelkezésre, ennyi munkást viszont képtelenség lett volna szakszerűen ellenőrizni. Már­­már úgy volt, hogy az idei ásatá­sokból sem lesz semmi, amikor az­után mégis megoldódott a nehéz helyzet Dr. Györgyey Adolf hely­beli földbirtokos áldozatkészen idén is felajánlotta a Nemzeti Múzeum­nak az ásatásokhoz szükséges mun­kások fizetésének a fedezését. Szán­­tha József helybeli malomtulajdonos szintén jelentékeny összeget aján­lott fel a Nemzeti Múzeumnak az ásatások céljaira. Az ásatásokat szeptember tizenötödikén kezdték meg újra, a Nemzeti Múzeum ré­széről Bottyán Árpád, a kiváló kép­zettségű fiatal tudós ellenőrzésével — Mi volt az idei ásatás eredmé­nye? — Huszonhét sír feltárásán kívül a tápiószelei szkita-temető kiterje­désének a kinyomozása, továbbá annak a megállapítása, hogy a szkí­ta-temető szélén lévő folyómenti nagy „kurgán" kétségtelenül mes­terségesen összehordott halom. A „kurgán11 titka — Mit találtak? — Az egykori felszínről összehor­dott humuszban — a halom fene­kéig elég egyenletes,f­eloszolva — apró csontokat, vaskori cserepeket és kiégett kunyhósár-darabkákat, ezen­­kívül egy magányos koponyát, egy finoman megmunkált kőpárkány da­rabkát és egy bronz pitykét. Mind­ezeket láthatólag másodlagos fek­vésben. Lent, az eredeti történelem­előtti felszínen pedig, egy négyzet­­méternyi területen, feltűnően sok égett és feltört állati csontot szed­tek össze munkásaink. A temetés alkalmával minden valószínűség szerint itt ülték meg a halotti tort és a lakomán lerágott csontokat ide hajigálták. A csontok között több birkakoponya és állkapocs is volt. Mindebből arra lehet következtetni, hogy az állatokat a helyszínen öl­ték le. Tudós vezetőink elmondják, hogy a nagy halom összehordása tulaj­donképpen az igazi sír álcázása cél­jából történt. Ezzel azt akarták el­érni, hogy a temetés titkába bele nem avatott munkások és a járóke­lők és később a halom közepéig esetleg leásó sírrablók beleunjanak a drágaságok után való eredmény­telen keresésbe. Néha még külön állati csontokkal kevert humuszt is raktak a sir felső részébe megté­vesztésül. Oroszországban az Azovi­­tenger mentén, Taman félszigeten előfordult, hogy egy nagy „kurgánt“ — a megszakításokkal — 1864-től 1885-ig ástak eredménytelenül. Vé­gül az igen gazdag sírokat a kur­gán olyan helyén találták meg, ahol senki sem gondolhatta volna. — Mikor folytatják az ásatásokat? — Ha valami közbe nem jön, jö­vőre talán már sor kerül a nagy­halom rejtélyének megoldására is.­­Arról azonban korai volna még be­szélni, hogy a célt hogyan, milyen úton kíséreljük meg elérni. — A szkita temetőben mennyi le­het még a kiásatlan rész? — érdek­lődünk. — A régebbi szőlő-rigolozásokkal feldúlt területek leszámításával is lehet még vagy tíz magyar hold. Hosszú évekre van tehát még ásni való. A szkita temetkezés — Hazánkban az előkelő szkiták el­égették halottaikat, a hamvaik mel­lé, mint a zöldhalompusztai és tá­­piószentmártoni fejedelmi sírleletek­­ből ismeretes, aranylemez díszeket és egyéb aranyékszereket tette le A tápiószelei szkita temetőben körül­belül fele-fele arányban találtak hamvasztásos és csontvázas sírokat Az elégetett halottak rendesen a gazdagabbak, előkelőbbek. Az elége­tett csontmaradványok mellé a fér­fiaknál dárdát, lándzsát, nyílhegye­ket, kést, edényeket; a nőknél kar­pereceket, hajkarikákat, gyöngyöket, orsógombokat, néha bronztükröt és egyéb apróságokat helyeztek. A csontvázas halottak kivétel nél­kül zsugorítva vannak a a holttes­tek mellé néhány edény a kisebb használati tárgy via­te­rt. Vég vélemények szerint a zsugori tóti csontvázak egy része a szkíták ál­tal meghódított és magukba olvasz­tott trák őslakosoktól származna. Erre a kérdésre a további ásatások embertani anyaga fog teljes világos­ságot deríteni, aminthogy csak a to­vábbi ásatások alapján lehet majd azt is eldönteni, hogy a szkíták Kr. e. 500-tól mely időpontig temetkez­tek a temetőbe? Arra máris van­nak jelek, hogy egészen a szármató­időkig temetkeztek ide. Horogkeresztes leletek Most az idei ásatások eredményei­ről beszélnek a Blaskovich-fivérek. — Az idei kutatásnak a legna­gyobb érdekessége egy urnának és egy fületlen kis bögrének a meg­lepő díszítése. Mindkét edényen — amint azt Bottyán Árpád, a sósavas lemosás után nagy örömmel felfe­dezte — az ősi swastika (horogke­reszt) látható. Az egyiken a jól le­mert jobbra forduló horogkereszt (* halál jele), a másikon a Mészáros Gyula által Elő-Ázsiában talált hár­mas, szövetmintaszerű fejlettebb alakban, váltakozva szembeállítva a horogkereszt balra forduló alakjá­val, az élet jelével. A szkiták az egymással szembe fordított — balra és jobbra forduló d rvastikákkal már világosan kifejezik azt a sejté­süket, vagy talán hitüket is, hogy amint az élet után halál, a halál után élet — az újra születés követ­kezik. Vigasztalóbb utolsó üzenetet valóban nem tehettek volna az el­költözött sírjába. — Egy másik szkitahajkankás női csontváz koponyája mellől, illetve a beroskadt koponyájából, egy kis agyag pecsétlő került elő, igen szé­pen kifaragott máltai kereszt alakú dísszel. Mellette egy darabka piros festék is volt. Azt hittük, hogy ezt a festéket ruha hímzésnél előjegy­zésre használták a pecsétlővel együtt. A Nemzeti Múzeum egyik tudósa azonban felismerte, hogy ilyen kis pecsételőket ma is használnak a Kaukázusban, de nem a ruhák, ha­nem­­ a női arcok „feldíszítésé­re“!... Rúzs volt tehát a piros fes­ték már akkor is. — Mit hagytak még ránk a szidta hölgyek? — Néhány igen szép karperecet, hajkarikát, fülbevalót, borostyán és egyéb fajtájú gyöngyöket, amelyek mind azt bizonyítják, hogy a höl­gyek évezredek előtt is­­ hölgyek voltak! Igazi nők, akik nemcsak ki­festették szépséges arcukat, de jó friss vízben meg is fürdették, meg is locsolgatták magukat Ezt bizonyítja az a páratlanul szép és finom kiön­tőedény, amit az egyik szkita hölgy sírjában találtunk. Még ma is egé­szen ritkaságszámban menő szép példány.­­ Érdekes látványossága volt az idei ásatásnak egy gazdagabb, négy edényes, hamvasztásos sír alatt ta­lált bronzkori földkunyhó is. Ke­mény fehér agyagból, méteres átmé­rőjű, kör alakú bejárattal, boglyake­mence alakú. Olyan nagyságú, hogy szerény igényekkel 2-3 ember is me­leg és biztos otthont találhatott ben­ne. A kunyhót megtöltő humuszban csak egy szarvasagancsdarab, állat­­csontok és bronzkori cserepek vol­tak. — Lehetséges-e, hogy a szkiták a magyarok ősei, illetve rokonai? — Mind hun, mind magyar­ őseink szkitáknak tartották magu­kat Priscos rhetor Alföldünket a szkiták földjének nevezte. Tény, hogy a déli szkitáknak a magyar­­országi szkítákkal és a honfoglaló magyarokkal való kapcsolatai ma már tárgyi emlékekkel is bizonyít­hatók. A déli szkiták útvonalán napvilágra került bulgáriai gorcsi­­novói szkita öntőmintának hasonla­­latossága a zöldhalompusztai és a tápiószentmártoni szkita arany­­szarvasokkal már az első pillanatra szembetűnő. Ez a két szkíta szarvas viszont a honfoglaló magyarok szarvas alakjainak az ősi motívuma. Mindezek alátámasztják azt a fel­tevést, hogy a kétezerötszáz évvel ezelőtt hazánk területén lakó szkí­ták rokonaink, őseink voltak. Bertha Istvánná Szirmay-Kaloss Margit» Törökország és Eden tárgyalásai Ankara, Jan. 9. (Bud. Tud.) Az ankarai brit nagykövet Moszkvából Teheránon át Bagdadba utazott és ott Bullittal, Roosevelt különmegbí­­zottjával találkozott Innen repülő­gépen Aleppóba folytatták útjukat és ott katonai tanácskozások lesz­nek. Ankarában úgy látják, hogy a moszkvai konferencia Törökországot is érintette és Eden tárgyalásainak eredményében Törökország is érde­kelve van. Bár az ankarai brit nagykövet a török fővárosból való elutazása előtt határozott biztosíté­kokat adott a török kormánynak, mégis bizonyos aggodalmak merül­tek fel, hogy Törökországra is vo­natkozik Eden hozzájárulása ahhoz, hogy a Szovjet­ Unió európai befo­lyását kiterjessze.

Next