Pesti Hírlap, 1942. június (64. évfolyam, 123-145. szám)

1942-06-28 / 145. szám

1342 JUH. 28 Előfizetési ára egy hóra 2.50 P. Két hóra 3 P. hi évre 7.30 P. évre P 14.60. Egy évre 29.20. Egyes szám ára hétköznap 10 fillér, vasárnap 16 fl­L (a pályaudvarokon is) if LXIV. évfolyam, 145 f (20.765) sz. Kiadja a Pesti Hírlap r.-t. Előállítja: Légrády Testv. r.-t. nyom­dája. Szerk. és fők. V., Vilmos cs.­ut 78. T.: 112-295 és Erzsé­betért 1. T. 225-686. Honvéd a vártán!­­ írta Herczeg Ferenc Rákóczi fejedelem „a magyar háborúról“ írt­ Emlékezései­ben sokat panaszkodik a saját hadse­regére. A legénység vitézségéről és hűségéről a legnagyobb tiszte­let és megbecsülés hangján szól, de annál több kivetnivalót talál a katonai vezetésben. A kuruc had­seregnek nem voltak képzett tisztjei és altisztjei. Rákóczi azt mondja: „többnyire a falu ko­­lomposai vezették a népet“ és „a hadsereg alapja a jó altiszti testület, teljesen hiányzott.“ A főispánokból és földesurakból rögtönzött marsallok és táborno­kok nem értettek nagyobb csa­pategységek vezetéséhez, a kuruc hadsereg nem egy alkalommal zavarba hozta önmagát, megbon­totta saját rendjét és valósággal kikényszerítette a maga veresé­gét. „Oroszlánok­­hadserege volt, melynek szarvasok voltak a ve­zérei!“ — sóhajt a fejedelem. Volt aztán idő, mikor a magyar „népelemeknek“ elvből nem en­gedtek érvényesülési teret a had­seregben. A császári véderő egy­sége ellen intézett merényletet láttak már abban is, ha a katona tüntetve magyarnak vallotta ma­gát. A monarchia későbbi há­borúiban is a magyar csapatokat idegen gondolkozású és sok eset­ben magyargyűlölő főtisztek ve­zényelték. A magyar nép harci erényei a Nagy Frigyes és Napó­leon elleni hadjáratokban is fé­nyesen érvényesültek, az itáliai háborúkban példaadó vitézséggel verekedtek a magyar ezredek, bár a cs. kir. hadvezetőség min­­dent elkövetett, hogy lehetőleg háttérbe szorítsa és elkedvetle­nítse őket. Az 1848—49-iki szabadsághar­cot nemzeti hadsereg vívta meg magyar vezénylet alatt A hon­védtisztek ugyan csak részben voltak hivatásos katonák, de azért elképesztő és egész Európát fölvillanyozó sikereket értek el: kiverték az országból a császária­kat és elfojtották a nemzetiségi lázadások tűzfészkeit. Az Auszt­ria ellen vívott háború Magyar­­ország dicsőséges győzelmével végződött, de az oroszok óriási túlereje előtt a megfogyott és ki­merült honvédség kénytelen volt letenni a fegyvert. Mohács óta napjainkban törté­nik megint első ízben, hogy a legfőbb hadúr magyar, hogy a hadsereget képzett magyar tisz­tek és altisztek vezetik és hogy a háború magyar nemzeti célo­kért folyik. Mohács óta most jutottunk megint odáig, hogy a magyar katonai szellem fölszaba­dult minden gátlás alól és önma­gára talált. Megrészegedni az üres ploire-tól, miként a francia, a magyar nép sohasem tudott. A háborút pusztán a vérontás ked­véért nem kereste. Magyarország minden hadjárata tulajdonkép­pen honvédelmi harc volt. A nemzeti hadsereg zászlaira bát­ran rá lehetne írni ugyanazt a jeligét, amely a hősök városligeti kövét ékesíti: „Az ezeréves hatá­rokért!“ Mivel azonban a Seregek Ura kelet és nyugat kapujában jelölt ki neki hazát, a magyarság élete a Kárpátok ívében fegyverszüne­tekkel megszakított állandó harc volt. A kelet primitív népeit ős­idők óta rablóvágyból, irigységből és szenvedélyes nosztalgiából ala­kult erők hajtják nyugat felé. Az ókorban a perzsák, a középkor-Az utolsó huszonnégy óra leg­­fontosabb eseményei: Egyiptom­ban Rommel vezértábornagy csa­patai három oszlopban nyomul­nak Marsa Matruh ellen, amely Egyiptom egyik legfontosabb erődje. A német és olasz páncé­­l­osok már elérték a külső védel­mi övezetet, a várost a bekerítés veszélye fenyegeti. A szovjet arc­vonalon Kupjanszk és Izjum vá­rosok eleste után Kupjanszkból kindulva nagyobb csata fejlődött ki. A német csapatok a Donectől keletre­­elérték az Okol-folyó nyugati partját. A honvédvezér­kar főnökének jelentése szerint a magyar csapatok visszaverték az ellenség elszigetelt támadásait.­ Churchill az Egyesült Államok­­ból jövet hazaérkezett Angliába. Megkezdődött a csata Marsa Matruhért Az északafrikai hadszíntérről nem lehet egészen tiszta képet alkotni, mert a jelentések olykor ellentmon­dóak. Mindössze annyi bizonyos, hogy a tengelyhatalmak csapatai feltartóztathatatlan lendülettel tör­nek előre és a gyors ütemben visz­­szavonuló 8. angol hadsereg mind­­ezideig nem tudott védelmi állások­ban megállni. Huszonnégy órával ez­előtt az Exchange hírszolgálati iroda arról számolt be, hogy Rommel pán­célosai már Marsa Matruh mögé kerültek és e fontos sivatagi erőd­től keletre tevékenykednek. A kai­rói brit főhadiszállás a tengelyha­talmak csapatainak zöméről azt ál­lítja, hogy az csütörtökön es­te ötven kilométerre volt Mar­sa Matruhtól nyugati irányban. E jelentés nem zárja ki azt, hogy a német-olasz előőrs-csapatok egyes pontokon eljutottak Marsa Matruh keleti oldalára. A brit ha­dijelentés szerint a tengely előőrs­­csapatai és az angol utóvédek kö­zött harcok folynak. A kairói angol sajtótudósítók azt jelentik, hogy a­r Rommel csapatai Marsa Mat­ruh felé három oszlopban nyo­mulnak előre. A legnagyobb hadoszlop Szid­ Barrani felől tör előre, a második Marsa Matruhtól nyugatra harcban áll az angol utóvédekkel, a har­madik hadoszlop pedig erőlte­tett menetben túlhaladt „egy bizonyos ponton“, amely Mar­sa Matruhtól délnyugatra száz­húsz kilométernyire van. Úgy látszik, hogy az erőd bekeríté­sének feladata erre a harmadik hadoszlopra hárul, amely, ha a Marsa Matruhtól délre fekvő mo­csárvidéken keresztül jut, a védel­mi berendezéseket hátba támadhat­ja. Londonban az a hír terjedt el, hogy a Marsa Matruhért folyó csa­ta már megkezdődött. Angol véle­mény szerint Egyiptom sorsa itt dől eb ban a hunnok, majd mongolok, később törökök törtek rá Euró­pára, hullákkal és romokkal szórva teli út­jukat. Ahány népfaj a magyarok előtt hazát keresett a Nagy-Alföldön, azt előbb-utóbb széttépték és elsöpörték a soha nem szűnő viharok. Csak az egy magyar volt az a nép, mely ki­védett minden támadást, kihe­vert minden vereséget és túlélt minden nyomorúságot. Ezt azok­nak a férfias erényeknek köszön­heti, melyeket örökségként ma­ Rommel vezértábornagy további hadműveleti terveit Berlinben ter­mészetesen szigorúan titkolják, de a lehetőségeket kedvezően ítélik meg. Úgy tudják, hogy a 8. hadseregben egyesített brit erők teljesen össze­roppantak, ami azt eredményezheti, hogy az északafrikai hadvezetés ha­dászati kilátásai „megváltoztak és kibővül­tek“. Az eddigi sikerek nyomán és a be­lőlük adódó váratlanul előnyös helyzet következtében bizonyosra vehető, hogy Rommelnek Egyiptom­mal kapcsolatban messzemenő el­gondolásai vannak. Londonban az­zal számolnak, hogy a tengelycsa­patok előretörésével egyidőben Rommelék utánpótlási vonalai is meghosszabbodnak, ami angol szempontból reményekkel kecseg­tethet. A Times óva inti az angol népet az ilyen következtetésektől és rámutat arra, hogy Rommel af­rikai hadserege rendkívül erős. A Times részletesen foglalkozik az egyiptomi brit visszavonulással A lap szerint Auchinleck a vissza­vonulást azért rendelte el, mert a harctéren anyagban és emberben súlyos veszteséget szenvedett s ve­resége következtében a kezdemé­nyezést az ellentétnek volt kényte­len átadni, a bio­wrfik újjászerve-­­zéséhez és felkészüléséhez pedig időre van szükség. Az angol vissza­vonulás a tengelycsapatok szem­pontjából mindenesetre előnyös, le­folytatja a Times. Megkönnyíti a német-olasz előrenyomulást, a ten­gely­haj­ókaravánok Olaszországból és Szicíliából kiinduló földköziten­geri forgalmát, megnehezíti a föld­közitengeri angol tengeri hadműve­leteket és fokozza Málta elszigetelt­ségét. Angol katonai körökben kieme­lik, hogy a tengelycsapatok Tobruk eleste óta napi ötven angol mér­­földnyi gyorsasággal vonulnak elő­re. Ilyen gyors előrehatolásra a há­ború eddigi folyamán még nem volt példa. A Times kairói levelező­­je azt írja, hogy Marsa Matruh az utolsó természetes bástya Egyiptom kapuinál. A Manchester Guardian úgy véli, hogy most már az egész Közép-Kelet veszélybe jutott. Számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy a tengelyhatalmak Szíria, Irak és Palesztina ellen is vállalkozás­ba kezdenek. Alexandriát és a Szuezi-csatornát nagyobb veszély fenyegeti mint valaha. A News Chronicle megál­lapítja, hogy a főhadszíntér immár a Közel-Keletre tolódott át. A lap attól tart, hogy a német harapó­fogó a Közel-Keleten és Egyiptom­ban működésbe lép. A spanyol lapok azt a feltűnést keltő értesítést köztik, hogy az an­golok a Palesztinában és Szíriá­ban állomásozó 9. brit hadsereget gával hozott keleti őshazájából és melyeket a Duna-völgyében fé­nyesre, keményre és élesre csi­szoltak évszázadok csatái és szen­vedései. Mert bizonyos, hogy a magyar nép a háború megpróbál­tatásai között mutatja ki legfel­ségesebb faji tulajdonságait. A magyar politikus nem egyszer bi­zonyult méltatlannak, a magyar nép katonai erényeire azonban mindig építhetett a nemzet, akár a kősziklára. Magyarország kotmtegzója el-Marsa Matruh védelmének meg­erősítése céljából Egyiptomba ren­delték. E hír még megerősítésre szorul, de valódisága esetén azt bi­zonyítaná, hogy az északafrikai 8. hadsereg csakugyan pótolhatatlan veszteséget szenvedett. Az angolok közelkeleti helyzete egyre kénye­sebbé válik, mert Szíria és Pa­lesztina védelmét éppen akkor kell meggyöngíteniök, amikor a kelet­európai fronton döntő események várhatók. Nagyobbarányű hadműveletek a szovjet arcvonalon A szovjet hadszíntéren egyre nagyobb arányú hadműveletek bon­takoznak ki. Berliiben azt, állítják, hogy a várt nagy offenzí­va még nem indult meg, a volokovi beke­rítés, Kupjanszk bevétele és a Charkovtól délkeletre folyó csata csak előkészület az általános tá­madásra. Charkovtól délkeletre június 20-án indult meg a német támadás, amelynek célja az arcvonal meg­rövidítése volt. A németek legyőz­ték az erősen kiépített állásokat és már az első napon több helyen átlépték a Donee folyót. Szakadat­lan harcok után került sor Kup­janszk és Izjum városok elfoglalá­­­­sára. Az Exchange jelentése szerin Kupjanszkból kiindulva most újabb nagyobb csata fejlődik ki, amelyben mindkét részről egyre több hadianyagot és csa­patot vetnek harcba. Izjum környékén két német harc­­csoportnak sikerült egyesülnie. A német csapatok immár a Donectől keleti irányban, az Okol folyó nyu­gati partján állnak és ezzel olyan arcvonalrövidítést harcoltak­­, amely Charkov védelmének bizton­ságát nagy mértékben növel. A Szovjet veszteségei igen nagyok. Petrov szovjet katonai író Sze­­basztopolból visszatérve, kijelen­tette, hogy az erőd a mostani kö­rülmények között nem tartható. Az ostrom még mindig folyik, de ugyancsak Petrov jelenti, hogy „Szebasztopol nincs többé". A város egyetlen hatalmas rom­halmaz, elővárosaiban tüzek dühöngenek, amelyeket nem lehet eloltani. A német tüzérségi tűz hatalmas erejű és a modern háború történe­tében ismert minden méretet felül­múl. A német krími hadsereg a szovjet állásokat éjjel-nappal, szün­telenül támadja. A támadásokat rendszerint kétórás nagyméretű tüzérségi tűz előzi meg. A védőr­­ség sorsa beteljesedését csak halo­gathatja, de meg nem akadályoz­hatja. Churchill hazaérkezett A brit hivatalos jelentés szerint Churchill Angliába érkezett. A­lá­rendelte, hogy június 28-ika Honvédnap legyen. A magyar vitézség, a magyar hazafiság, a magyar lovagiasság és hűség ün­nepe. Honvédeink ma ugyanazon az úton menetelnek a fölkelő nap irányában, amelyen egykor Juli­án han­t vándorolt Júliáin hírt hozott az Ázsiában készülő mon­gol viharról, de Budán akkor nem vették komolyan, a nagy­urak alkalmasint nevették a ka­landos barátot Ezúttal elővigyá­­zóbb a nemzet, nem várja be, míg nácskozások eredményéről hivata­los nyilatkozatot nem adtak ki, el­lenben annál bőségesebbek a kü­lönböző újságközlemények. Early, Roosevelt magántitkára, mindössze annyit mondott, hogy Litvinov wa­shingtoni szovjet nagykövet is részt vett Roosevelt és Churchill valamennyi tanácskozásán és hogy a három politikus „kiterjedt és igen fontos“ megbeszéléseit állan­dóan folytatják és főleg a katonai eseményeket vizsgálják meg gon­dosan. A Newyork Herald Tribune a tanácskozásokkal kapcsolatban ezt írja: „Tény az, hogy a tengely­­hatalmak katonai ereje állandóan növekszik. Nem szabad elzárkóz­nunk az elől a tény elől, hogy a tengelyhatalmak líbiai katonai si­kerei nagyon komoly hatást gya­korolnak a szövetségesek hadásza­ti terveire. Lehetséges, hogy a si­kerek hatása következtében le kell mondani a nyugateurópai második arcvonal létesítésének tervéről.“ A Newyork Times tudósítása sze­rint Roosevelt és Churchill a csen­desóceáni haditanács és a kongresz­­szus vezető tagjai előtt vázolták a támadó hadviselésre vonatkozó ter­vüket. Szerintük az „új terv“ meg­hozza a szövetségesek által óhajtott eredményt. Churchill kijelentette, hogy Egyiptom elvesztésének ve­­­szélye nem fenyeget, a szovjet hadsereg helyzete pedig ,,,,kielégí­­tő“. A kongresszus tagjai között — a Newyork Times tudósítása sze­rint­­— Roosevelt és Churchill tá­jékoztató előadása után bizakodó volt a hangulat. Az újzélandi kö­vet az értekezlet után kijelen­tette, hogy ugyanígy látják a hely­zetet Ausztráliában, Új-Zélandban és Csungking-Kínában is. Soong csungkingi külügyminiszter, aki nagyobb légi támogatást kért, ki­jelentette, hogy nincs kétsége afe­lől, hogy a szövetségesek „teljesen megértik“ a Csendes-óceán jelen­tőségét A kongresszus egyik tagja elmondta a Newyork Times tudósí­tójának, hogy Roosevelt és Chur­chill előadása a kongresszus vala­mennyi tagjának „tetszett“. Az új­zélandi követ kijelentette, nem hi­szi, hogy a tengelycsapatok Kairó­ba érjenek. Egyik képviselő azt hangoztatta, hogy ritkán volt még értekezleten, amely ennyire bátorí­tó lett volna. Quezon, a Fülöp-szi­­getek volt elnöke pedig így nyilat­kozott: „Tele vagyok reménnyel és boldognak érzem magam.“ Lehetséges, hogy a tanácskozáso­kon jelenlevő kongresszusi képvi­selőkre jó hatással volt Roosevelt és Churchill előadása, ugyanakkor azonban Angliában még nem csil­lapodtak le a líbiai vereség miatt támadt izgalmak. A Daily Herald azt írja, hogy „azokat a parlamen­ti tagokat, akik harapós kritikát akarnak gyakorolni, szájkosár fel­vételére kényszerítik és a minisz­terelnöknek csak üres bókokat mondhatnak". Buda alá érkezik a vér- és kincs­szomjas Ázsia, hanem eléje küldi az ország fegyverre kelt ifjú­ságát. A Hon­véd napon az itthon ma­radtak elméje és szíve a nagy orosz síkság felé fordul, ahol a magyarság virága, a honvéd, vártán áll, őrzi a Magyarország­ba vezető utat és védi az ország biztonságát és a nemzet jövőjét. Büszke és féltő szeretettel kö­szöntjük a hős fiúkat és alázattal könyörgünk a népek Istenéhez, áldja meg zászlaikat. Afrikában a tengelycsapatok elérték Harsa Matruh külső védelmi vonalait A szovjet arcvonalon Charkovtól délkeletre új nagy csata fejlődött ki •­­ Churchill hazaérkezett Amerikából

Next