Pesti Hírlap, 1942. november (64. évfolyam, 248-271. szám)
1942-11-03 / 248. szám
/ - ’ ' * ' ■ ^B^ H BBL B^^^ Piaristák írta Herczeg Ferenc A szellemi motorok között, melyek népünket az európai művelődés magasabb régióiba emelték, döntő fontosságú munkát végeztek a magyarországi tanítórendek. A bencések már Géza fejedelem korában, tehát Szent István király előtt telepedtek meg Szent Márton hegyén. Tanítói hivatást végeztek már abban a korban is, mikor még nem voltak nyilvános iskoláink; nekik oroszlánrészük van abban, hogy a harcosok és pásztorok vándornépe beletanult és beleilleszkedett a keresztény népek, közösségébe. Következtetve abból a vaskezű kíméletlenségből, melylyel Szent István király megfékezte a pogányellenzéket, sejthetjük, miféle vad zűrzavar lehetett az országban, midőn a vezérek katonai fegyelme már meglazult, de a keresztény szellem még nem szendítette meg az erkölcsöket. A hunokat, avarokat és besenyőket, akiknek nemzeti válságuk napjaiban nem volt István királyuk, ilyenféle öngyilkos zavargások tüntették el a történelem süllyesztőjében. A ma is virágzó és tanító Szerzetesrendek közül a premontrei 1130-ban, a cisztercieké 1142- ben telepedett meg az országban. A legifjabb tanító-rend, a kalazanci Szent József alapította Ordo Scholarum Piarum, a Kegyesrend, 1642-ben nyitotta megelső nyilvános iskoláját Podolinban. Meg lehet állapítani, hogy mind a négy tanító-rend mesterien értett hozzá, hogy megtalálja a nép szívéhez vezető utat. Nem hisszük, hogy ezek a rendek bárhol a világon olyan kiváló és előkelő tényezőivé váltak volna a nemzeti életnek, mint Magyarországon. Ezt az igazságot lojálisan elismeri a magyar protestáns társadalom is, melynek nem egy vezérférfia nevelkedett piarista iskolában. A kegyes-rend az idén üli meg a podolini iskolanyitás három- századik évfordulóját. Ők azzal vívták ki a magyarság becsületét és szeretetét, hogy pedagógiai módszereiket erős gyakolatias tartalommal töltötték meg, hogy kezdettől fogva tudatos ápolói voltak a magyar nyelvnek és magyar gondolatnak és hogy az iskola-dráma kultuszára a művelődés szolgálatába tudták állítani a nép művészi hajlamait is. Számos magyar író és tudós derült ki közülök. Piarista volt a jó öreg Dugonics András, az első magyar regény szerzője, akit nem annyira költői tehetsége, mint inkább tüzes nemzeti érzése tett úttörővé a magyar elbeszélő irodalomban. Sok szabadsághős is került ki a rendből. 1848 viharos napjaiban majd minden piarista-növendék, de számos rendtag is, felöltötte a honvéddolmányt, hogy fegyverrel védje a magyar szabadságot. Híressé lett Erdősi Imre ,egyesrendi szerzetes, a bratyiszkói hősök lánglelkű tábori papja. A császári abszolutizmus maga módján elismerte a piaisták rendületlen hazafiságát, midőn Világos után zár alá hevezte a rebellis rendet és 1852-ig eltiltotta növendékek fölvételétől. A trianoni zord idők is alkalmat adtak a piaristáknak, hogy tanúságot tegyenek magyar érzésükről, de erről majd — Váratlanul kellemes nyáriasra fordult az idő Sztálingrádnál — jelenti az angol Exchange Telegraph haditudósítója és ennek következtében a harcok újult erővel lángoltak fel az egész sztálingrádi arcvonalon. Magában a városban a nagy ipartelepek területén a németek óvatos lassúsággal törnek előre és minden egyes nap közelebb jutnak céljaikhoz. Radimcsev tábornok, a sztálingrádi védelem parancsnoka az ostrom 90. napja alkalmából felhívást intézett Sztálingrád védőihez és figyelmeztette őket arra, hogy a város sorsa attól függ, tudják-e biztosítani a Volgán át való hadianyag- és utánpótlásszállítást. Az angol jelentés beszámol arról, hogy Timosenko tábornagy változatlan hevességgel támadja a Don és a Volga közötti záróvonalat. Ez a vonal 65 kilométernyire északra van a város középpontjától. A szovjet csapatoknak mindeddig nem sikerült, hogy közvetlenül érintkezésbe kerüljenek a város északkeleti negyedében még védekező csapataikkal. Teljesen hasonló a helyzet a várostól délre is, ahol a Volgán átkelt szovjet erők heves támadást indítottak a várost dél felől elzáró német vonal ellen. A svéd sajtó vezető lapjai behatóan foglalkoznak a Volga és a Kaspi-tenger környékén folyó légi hadműveletekkel. A szélcsendes, szokatlanul enyhe őszi idő lehetővé teszi — írja a Dagens Nyheter haditudósítója —, hogy a német repülőgépeket igen erős kötelékekben vessék harcba a szovjet utánpótlás megzavarására. A Szovjet hadvezetősége nem titkolja, sőt napiparancsaiban mindenkinek a tudtára is hozza, hogy Sztálingrádnál és a Volga mentén a helyzet alakulása kizárólag attól függ, hogyan tudja ellátni feladatát a Szovjet után- pótlási szervezete. A német légierő azonban teljesen kezében tartja a kezdeményezést és elhatározott fölényben van a szovjet repülőivel szemben, akik hadiszállítmányaik részére nem képesek megfelelő védelmet biztosítani. Ha a mostani szép idő még huzamosabb ideig eltart, a német repülőfölény sorsdöntő befolyással lehet nemcsak a. sztálingrádi helyzetre, hanem a Volga egész alsó folyása és a Kaspi-tenger mellékén folyamatban lévő hadműveletek további alakulására is. . A Kaukázus keleti övezetében csak most kezd kibontakozni annak a hadműveletnek a valódi képe, amelyet három nappal ezelőtt Nalcsik város elfoglalása vezetett be. A brit Exchange Telegraph híradása szerint a német csapatok nemcsak Nalcsik városát foglalták el, hanem az úgynevezett Terek arc-, vonalon széles fronton támadásba lendültek és a hadműveletek egyre növekvő erővel folyamatban vannak. Más forrásokból eredő hírek arról számolnak be, hogy Mozdok, illetőleg Nalcsik vidékén a német támadás a nagy áttörő hadműveletekhez hasonló keretek között zajlott le és a szovjet csapatokat újabb nagy területek átengedésére kényszerítették. A szovjet jelentés csak anynyit mond a Terek-arcvonalról, hogy az ellenségnek nem sikerült északnyugati irányban előrenyomulnia és Groznij olajmezői felé nem erősödött a német hadsereg nyomása. Ez a jelentés csak megerősíti azt a német híradást, amely szerint a Terek-arcvonalon megvert szovjet erők üldözése déli és délnyugati irányban folyik tovább, az arcvonal tehát itt is a Kaukázus főgerince irányában tolódik előre. A német jelentések szerint a Terek arcvonalon igen komoly vereség érte a 37. szovjet hadsereget és a jelek arra vallanak, hogy az itt kivívott győzelem következményei befolyással lehetnek a keleti Kaukázus más részein jelenleg még az állóharc jellegével folyó küzdelem további helyzetére is. Nemrégiben jelentette a német legfelsőbb hadvezetőség, hogy Kalinin környékén nagyszabású támadó hadműveletre gyülekeztek aszovjet csapattestek. Akkor a megkezdett felvonulást a német repülőtámadások csírájában elfojtották. Egy német különtudósítás most arról számol be, hogy Az egyiptomi arcvonalról érkező jelentések a brit támadás megindulása óta hangsúlyozzák, hogy a keskeny elalameini arcvonalon szükségszerűen frontális támadásra kerül sor, minthogy nagyvonalú bekerítő és átkaroló csapatmozdulatokra nincs hely és alkalom. A katonai szakértők egyre többször emlegették az 1914-es világháború példáit, amikor gyakran előfordult, hogy a hadműveletek a jól megerősített védőállások mögül állóharc jellegűek lettek. Angol részről azt is közölték, hogy a német-olasz sivatagi állások rendszere, vagy ahogy nevezik: „Rommel acélszalagja“, erősen kiépített, mélyen tagozat, előterében pedig annyira elaknásított, hogy mindenfajta támadás nehéz, hosszadalmas előkészületet kíván. Legelsősorban is az aknamezőket kellett a lehetőség szerint megsemmisíteni, hogy a páncélosokat rohamra indíthassák. London az eredményekre feszülten várakozó angol közvéleményt azzal nyugtatta meg, hogy tulajdonképpeni ütközetre majd csak akkor kerül sor, ha a sokezer aknát fölszedik és a páncélosok számára mozgási teret nyitnak. Akkor következik majd a brit és németegyre világosabb jelei mutatkoznak egy újabb szovjet támadó hadművelet előkészületeinek. Ezúttal Toropez mellett és Rzsevtől, délkeletre folynak a szovjet előkészületek, melyeknek célja egy nagyszabású téli támadó hadművelet megszervezése. A jelentések azonban arról is beszámolnak, hogy ennek a legújabb szovjet készülődésnek az arányai meg sem közelítik a múlt évi téli offenzíva valóban nagyszabású kereteit. Német megítélés szerint a Toropez vidékén újonnan megszervezett „Sztálin hadtest“ és a hozzátartozó páncélos és légi erők felszerelése lényegesen elmarad azok mögött az anyagpocsékoló támadó vállalkozások mögött, amelyekkel a szovjet hadvezetőség a Volhhov mentén, az Ilmen-tó vidékén és Rzsev térségében egymást követően már csaknem egy év óta kísérletezik. Berlini katonai körök szerint a legújabb szovjet készülődésnek is — mint az előző támadásoknak — az a kifejezett céljuk, hogy a tél folyamán kétségbeesett helyzetbe kerülő Leningrád számára felmentést s ezáltal a Szovjetre nézve kedvező helyzetet teremtsenek. olasz harckocsik közvetlen mérkőzése. Az elmúlt hét utolsó napjait erre az összecsapásra irányuló előkészületek jellemezték. A német-olasz légi felderítés megállapította, hogy a brit szakaszon nagyobb arányú csapatmozdulatok voltak folyamatban. Az előző rohamokban kimerült hadosztályokat felváltották, a helyükbe állított tartalékok pedig nyomban a csatamező eltakarításához fogtak, a kilőtt harckocsikat és járműveketvontatógépekkel az arcvonal mögé szállították. A harci szünetet Rommel tábornagy is friss csapatok előretolására használta fel, ő is leváltotta élvonalban lévő csapatait, amelyek több mint hat napon keresztül szakadatlanul és sikeresen védekeztek a nagy fölényben lévő brit támadás ellen. Berlin az átmeneti harci szünettel kapcsolatban nyomban jelentette, hogy az ütközetele közeli felélénkülése várható. Még pénteken is csak helyi jellegű támadások voltak, heves összecsapások csak a levegőben jászódtak le. A brit offenzíva nyolcadik napján, szombaton, azután valóban sor került az első közvetlen összecsapásra, az első páncélos mérkőzésre. A brit csapatok igen heves pergőtűz után az arcvonal északi szakaszának egyik keskeny részén, Szidi Abd el Raman irányában gyalogsági erővel előretörtek. Órák hosszat tartó elkeseredett küzdelem fejlődött ki, amelynek során a támadók egy német zászlóalj állásaiba nyomultak. A brit hadvezetőség ezt az éket újabb gyalogos hadosztály és a páncélosok bevetésével akarta kiszélesíteni. A német záróállások egyik keskeny lánca azonban ellen tudott e nyomásnak állani és a rohamot mindaddig feltartotta, amíg déli tizenkét órakor Rommel tábornagy személyesen megindította az ellentámadást. Rommel néhány gyalogezred és német-olasz páncélos kötelék élén a brit támadók középpontja ellen indult meg. A német védelmi rendszeren belül többórás páncélos csata kezdődött, ebben a britek számbeli fölényben voltak. A tengelycsapatok egy-egy páncélos kocsijának — mondja a berlini jelentés — gyakran két-három, sőt négy ellenséges páncélossal kellett a harcot felvennie. A két fél páncélos haderőinek első összeütközése itt a tengely győzelmével végződött. A brit haderők szombaton este egész területi nyereségüket feladták és visszavonultak. Rommel tábornagy meglepő s azt ellenséget zavarba hozó módszeréhez tartozik, hogy kerüli a védekező hadműveletet, támadásra villámgyors támadással felel. A jelek szerint ezúttal is az történik. Berlinből érkező hírek közlik, hogy a német-olasz páncélos haderők a szombati brit támadás visszaverése után vasárnap zuhanóbombázó és csatarepülőgépek erős támogatása mellett támadásra indultak. A tengely légi hadereje elsősorban az ellenség ütegállásait bombázta és gépfegyverezte. Az egész vasárnap tartó olasz-német ellentámadás, a német hadijelentés szerint, a briteknek, különösen az egyik ausztráliai hadosztálynak igen súlyos veszteséget okozott. A brit rohamot ezzel visszavetették. Az olasz főhadiszállás vasárnapi jelentése váltakozó brit és tengely támadásokról emlékezik meg. A britek a hétfőre virradó éjszaka megkísérelték, hogy az olasz vonalak mögött csapatokat szállítsanak a tengerpartra. Azonban ez a kísérletük is meghiúsult. A török államfő beszéde Nem kell hangsúlyoznunk, menynyire fontos ma Törökország magatartása: megőrzi-e semlegességét továbbra is, vagy nem hadviselővé válik, vagy esetleg valamelyik fél javára lemond semlegességéről. Ezért érthető, hogy világszerte mindig érdeklődést keltenek az ország vezetőinek, az államfőnek, a miniszterelnöknek, a külügyminiszternek nyilatkozatai. Inönü Izmet elnök vasárnap a török parlament hatodik törvényhozási időszakának megnyitása alkalmából a képviselők előtt a kormány és a diplomáciai testület tagjainak jelenlétében beszédet mondott. A török A tengely ellentámadásba ment át Egyiptomban Újabb német sikerek a Kaukázusban — Sziatingrádnál ismét meghiusultak az orosz támadások Az elalameini front. Ajk egyiptomi angol offemsiva egy későbbi kor krónikása fog beszámolni. Mint annyi más magyar ember, e sorok írója is piarista növendék volt és ma megindultan és hálatelten emlékezik vissza hajdani tanáraira, akik azóta kivétel nélkül már örök pihenőre tértek. A tanítás rendje és módszere a régi időkben más volt, de a piarista szellem fénye akkor is megvilágította az ifjúság útját. A piarista szellem bensőséges, de amellett türelmes vallásosság, erős, szinte harcias nemzeti érzés, olthatatlan tudásszomj és fáradhatatlan oktatókedv, az ifjúság szeretete és apró fogyatkozásainak megértő megítélése, világi dogokban tapintatos, mondhatni a gavalléros gondolkodás. A deresedő fejű nemzedék emlékeiben a legtöbb piarista tanár mint talpig férfi és mint derűs bölcs él. Talán nem lépjük túl hatáskörünket, ha a magyar értelmiség tízezreinek nevében, akik valamikor piaristák vezetése mellett indultak neki az életnek, szeretettel köszöntjük ezt a nagyszerű rendet!