Pesti Hírlap, 1942. december (64. évfolyam, 272-295. szám)
1942-12-16 / 284. szám
Szemtől-szembesi Budapest rongyaival Tizennégy vagon rongyot gyűjtöttek össze a leventék a székesfővárosban és környékén . Hogyan lesz a rongybél tábori ing, keztyű, kasmölygitő honvédőink részére A rongyos kis madárijesztő, hetyke, tépett ruhájában, fehér zubbonykájában, szakadt piros nadrágjában, Girardi-szalmakalappal a fején egész nyáron át hirdette a falragaszokról: — Te is add oda rongyaidat, mert ex hazafias kötelességed! És a főváros rongyai elindultak vándorlójukra. Otthagyták eddigi rejtekhelyeiket: a szekrények mélyét, rongyzsákok félhomályát, dobozok meghitt sötétjét. Leventék jártak házról-házra, kerületről kerületre. Bezörgettek minden lakás ajtaján. — Akinek rongya van, adja ide nekünk. Háborúban állunk, fontosnyersanyagok hiányoznak, hogy ing, ruha, keztyű, hasmelegítő készüljön az összegyűjtött vászon- és szövethulladékokból honvédeink részére. A gyűjtés kielégítő eredménnyel végződött: 14 vagon rongy gyűlt össze az első gyűjtés során. A kis madárijesztőt ábrázoló színes falragasz még kint van a házak falán. Tépetten, esőverten, megfakultan hirdeti következetesen üzenetét. De vajon mi lett a ronggyal? Az összegyűjtött 14 vagon vászon- és szövethulladékkal?". . . Az ipar! anyaghivatalban A felvonó sebesen röpíti fel a látogatót az Anyaggazdálkodási hivatal III. emeletére. Az altiszt bejelent bennünket Göblyös Mihály min. műszaki tanácsosnál, a textilhulladék gyűjtés miniszteri biztosánál. Míg beszélgetünk a „rongykérdésről“, szinte szünet nélkül berreg a távbeszélő. Felek jönnek-mennek. Nagy a hivatal ügyforgalma. — A háború a nyersanyaggazdálkodás terén óriási feladatokat ró ma minden nemzetre — közli velünk a tanácsos úr. — A be nem hozható nyersanyagok helyett hazai nyersanyagokat, vagy pótanyagokat kell az ipar szolgálatába állítani.. Ha felállítjuk ezt a tételt, máris eljutottunk a hulladékanyaggyűjtés nagyjelentőségű kérdéséhez. Már békében is gyűjtöttünk hulladékanyagot, most, a háború következtében ez a gyűjtés intézményesen történik. Az iparügyi kormány megalakította a Textilhulladék Beszerző Részvénytársaságot, mely altruista alapon az Ipari Anyaghivatal utasításainak megfelelően látja el feladatát A vállalat kb. négyezer állandó munkással dolgozik. A gyűjtők az összegyűjtött rongyokat a körzeti telephelyre viszik, ott átválogatják. Onnan a hulladék a kerülethez, majd a részvénytársaság irányításával a feldolgozó iparhoz kerül. — Meg vannak elégedve tanácsos úrék a gyűjtéssel? — kérdezzük. — A rongy jelentősége napról-napra nő. Az eredmény kielégítő, de még nem érte el sehol azt a mennyiséget, amelyet reméltünk. A háziasszonyok kissé közönyösen viselkedtek a gyűjtés alkalmából A külföldi gyűjtési eredményeknek mindenesetre alatta maradunk. 1941 júliusától 1942 október elsejéig 10 és félmillió kilogramm rongyhulladék gyűlt egybe az országban. Most Budapesten és környékén 14 vageni, vagyis mintegy 140 ezer kilogramm. Főleg ez az utóbbi tétel kizárólag a honvédség céljait szolgálja. Még sok munka vár ránk a rongy gyűjtés terén. Bizonyosak vagyunk abban, hogy még igen sok rongy hever a lakások, háztartások rejtekhelyein. Haszontalan lem a rongy, ha céltalanul hevertetik a rongyzsákokban. A nemzet anyaggazdálkodásában viszont eleven erőt jelent. Budapest rongyai között ... Valahol Újpest környékén járunk. A nyálkás, sűrű késő őszi pára befedi a földszintes házakat, gyárépületeket, üres telkeket. Nincs hideg, de fázunk. Gépkocsin jöttünk ide Hatfaludy Lászlóval, az Ipari Anyaghivatal egyik szakértő előadójával, hogy megtekintsük a fővárosban és környékén összegyűlt rongyok főgyűjtőtelepét Már meg is érkeztünk... Áthaladunk egy bekerített udvaron. Belépünk a hatalmas raktárépület nagyméretű ajtaján és ott állunk, szemtőlszemben: — Budapest rongyaival. A látvány érdekes és egyedülálló a maga nemében. Az épület belső magassága 8—10 méter lehet. Nincs sima mennyezete. A nyitott gerendákon át a cseréptetőig látunk. Micsoda rongyhalom... Tarka, színes, hatalmas hegy. Nyolcvanezer kilogramm rongy van itt egy rakáson. A világ legvegyesebbanyaga. Vájjon mi minden van benne? ... Szakadt zsákok, tépett szőnyegek, mindenféle szinű vászondarabkák, flanellek. Egy pirosszínű, fehérpettyes rongydarab messzire kivörösödik társai közül, de verseng vele egy nagy darab, mélyrágta sárga selyemrongy is, azzal meg egy kékkockás szövetdarab vetélkedik. Igen, van itt mindenféle szín és anyag: pepita és sima, elhasznált ing és ágyneműhuzat, régi vállfűző... — micsoda békevilági szörnyeteg! — és rágott posztókalap, tündöklő aranyszalag és göcsözött cipőzsinór, félg kész hímzés és félbemaradt groillaködös, nyirkos novemberi idő van. Néha a dér is belecsíp a föld cuppogós húsába. Az emberek felhajtott gallérral sietnek szemközt Velem, csak én partok felfelé a hosszú, kanyargós utcán- Végre meglelem a sárga épülettömböt. Ormótlan hodály, de újjá csinosították, az egész utca tele van tele festékszaggal. Egyébként itt a város vége is. Mögötte már csak néhány egymáshoz ragasztott házacska fityeg az országút két széléről, mint csomó és bojt az ostor végén A kapu fölött kis fehér táblán a fölirás: „Rákóczi Fiúinternátus“. Belépek. Internátus sok van az országban. Láttam eleget, de ilyet még nem. A többi diák közt tizenöt apró parasztgyerek kapott benne otthont Gimnazisták. Szegények, de tehetségesek. Állami ösztöndíjjal mentették ki őket a faluból. Ezeknek az életére vagyok kiváncsi. Az ösztöndíjasok felügyelője Dr. Sipos Lajos gimnáziumi igazgató itt lakik az internátusban és odaadó gonddal ügyel hatvan diák életére. Nagyon kedvesen fogad s azonnal levezet a tanulóterembe. Bemutat egy nyolcadista diákot, ő a kicsik közvetlen felettese, amolyan szenior-féle. Vékony, sápadt, de nagyon komoly fiú. — Derék legény — dicséri az igazgató. — Legjobban vezetheti be önt az internátus élet titkaiba. — Azzal búcsúzik. Éjszen csöngetnek. Uzsonnaszünet A gyerekek fölugrálnak, nagy robajjal csörtetnek az ebédlőbe. Mikor összemelegedünk, rátérek a tárgyra: — Tulajdonképpen mi a kötelességed? — Azt nehezen tudnám megmondani. Talán minden. Mondhatnók, ami jön. Rendre és fegyelemre szoktatom a fiukat. De van olyan kötelességem is, amit nem ír elő semmiféle rendtartás, amit csak lelkiismeretem szava diktál. Meg kell óvnom most még igen hajlékony lelküket a város romboló hatásától. — És van türelmed, kitartásod ehhez az áldozatos munkához? — Ha az ember a célt látja, kell, hogy legyen. Mert mit akar tulajdonképpen ezekkel a csepp parasztokkal ez állam? Nem más, mint hogy egyszer visszaadja annak, akitől elvette: a népnek. Ma már kétségbevonhatatlan tény, hogy Magyarország létének a minden ízében magyar parasztság, az egyetlen megmozdíthatatlan tömb lehet biztos alapja. Hogy parasztságunk ennek a hatalmas feladatnak valóban meg is felelhessen, magasabb életszínvonalra van szüksége. Nem szokott történelmi szerephez. Ezért neveléssel erre is elő kell készítenünk. Erényei mellett rengeteg a hibája. Kiküszöbölésük nélkül ne is álmodozzunk az új, egészséges Magyarországról. Magától aligha találja meg ez a nép a helyes utat. Vezetőkre van szüksége. Vezetői pedig csak saját véréből valók lehetnek, akikre hallgat s akik bánni tudnak vele. Ezt a célt szolgálja az állam által megindított tehetségmentés. A fiú nagy odaadással beszél s lelkesedése nemcsak szavában tüzel, hanem ott lobog a szemében is. — Derék legény vagy, fiam !— dicsérem. Előkerülnek a „vezetőjelöltek“ Közben elősompolyog egy-egy „vezetőjelölt" tenyérnyi lekvároskenyérrel s tátott szájjal lesi, miket mond a „szenior bácsi“. . A „szenior bácsi“ pedig megpillant egy kajánképű legénykét. Fölhívja rá a figyelmemet. Kócos haja szemébe lóg s füle hegyéig lekváros. Itt-ott falas a ruhája, úgy látszik, verekedett. — Ez a legbitangabb, de a legnagyobb tehetség is közöttük. Éppen ma vizsgázott az első osztályból. Annyira tudott a versenyvizsgán, hogy mindjárt a második osztályba vették fel. Az első osztály anyagával két hónap alatt elkészült. Mutasd csak a bizonyítványodat, Pista. Pista szalad az asztalához és hozza. Tiszta egyes, pedig alig tanult valamit. A futballt jobban szereti. — Ez a Pista egyszer már nagy gondot okozott nekem — folytatja az én felügyelő barátom. — Csöpp híja, hogy ki nem csapták az intézetből. Még az év elején annyira gyötörte a honvágy, hogy egy szép délután hazaszökött. Csak akkor vettük észre, mikor nem jött vacsorázni. Másnap estére került vissza és nagy sírva kért bocsánatot az igazgató úrtól. — Szintén Vele történt meg egy igen érdekes eset. Jellemző arra, hogy mennyire él tudatuk mélyén a falu, a paraszti sors. Még október elején, valamelyik vasárnap kirándulni vittem őket. Egy faluba értünk s akkor látom, hogy az én Pistám kezében viszi a cipőjét s mezítláb trappol az utca porában. Kérdem tőle, hogy mi lette. Először habozott. Nem tudta, mit mondjon, de aztán csak kibökte, hogy neki itt nincs szíve cipőben járni. A „közösségi gondolat“ legveszedelmesebb kerékkötője Csakugyan érdekes jelenség — állapítom meg magamban. — A két élmény: a falusi utca pora és a mezítláb járás annyira egy képpé forrtak képzeletvilágában, hogy már a valóságban sem tudja egymástól elválasztani őket. — Azután milyen a napirend a koszt? — érdeklődöm. — Délelőttünket az iskolában töltjük. Ebéd után másfél óra hosszat játék van, azután silentium uzsonna- és vacsoraszünettel lefekvésig. Kosztunk a mai helyzethez viszonyítva a lehető legjobb. Otthonról is gyakran kapnak csomagot. Szomorú, hogy itt találkoztam a magyar paraszt legnagyobb hibájával: az önzéssel. Az első hetekben halomra szedtük ki az élelmiszeres szekrényekből a penészes kalácsokat, kenyereket. Egymás elől dugdosták és inkább hagyták megpenészedni, semhogy a másiknak adtak volna belőle. Hazulról, a faluból hozták ezt a nagy hibát, a közösségi gondolat megvalósulásának legveszedelmesebb kerékkötőjét. Hála Istennek, sikerült már valamennyire beléjük lopnom, hogy nem magukért vannak, hanem egymásért — Hát igen. Valamikor majd ők tanítják ugyanerre a népet — fűzöm hozzá. — És minden szükségletükről az állam gondoskodik? — Nagyrészt Azonban az államnak nem terjedhet ki a figyelme minden apró-cseprő dologra. És bizony az igazgató úr sokszor nyúl a zsebébe, hogy ezt vagy azt pótolja. Nagyon szívén viseli a sorsukat. Ha mindenki ilyen készségesen támogatná az állam törekvéseit, nem ütköznének a megvalósítások annyi akadályba. Védekezés a város romboló hatása ellen — Még valamire nagyon kiváncsi lennék. Hogyan készíted elő ezeket az apró embereket a történelmi hivatásra, hogyan tartod ébren bennük a faji, a népi öntudatot, hogyan óvod meg őket a város romboló hatásától? — Nagyon egyszerűen. Ugyebár nekik még nem szónokolhatunk népi öntudatról, közösségi gondolatról, a magyarságot érdeklő sors- és kulturkérdésekről . . . — Hiszen éppen azért kérdem! — Nos, igen. Népdalokkal, mesékkel, játékokkal nevelek. Ahol kell, leszűröm a tanulságot és ők többnyire okulnak is belőle. Különösen nótázásnál kell nagyon vigyáznom, hogy a fiúk meg ne unják. Éppen ezért arra törekszem, hogy élménnyé varázsoljak bennük mindent Tapasztaltam, hogy azokat a dalokat szeretik legjobban, amelyek az otthont juttatják az eszükbe, de a „rózsám“-osakat sem vetik meg. Míg jobb idők voltak, kint daloltunk az udvaron. Többnyire esténként. Az este, a csillagos ég nagy hatással van a fiúk hangulatára. Mesélni az ágyban szoktam nekik . . . Ahogy beszél, egy szőke csöppség ágaskodva csimpaszkodik a nyakába. — Szenyior bácsi édes, mit mesél az este? — hizeleg. — A „Tilinkót“, a Magam is ismerem ezt a mesét a Tilinkóról, a szegény parasztfiúról szól, aki sorozatosan túljár a király eszén s végül elnyeri a királykisaszszony kezét és a királyságot Megsimogatok egy-két csöppséget és készülődöm. , — No, gyerekek, mit énekelünk búcsúzóul a bácsinak? — „Elmegyek, elmegyek.,„Sej, barna kislány .“ — hangzik Innen is, onnan is a vélemény. — No, legyen az „Elmegyek“. A gyerekek rágyújtanak. Hátamon meleg áram borzong, olyan kedves. Elmegyek, elmegyek. Vissza sose jövök. Ennek a falunak Tájára se jövök. Sir az édesanyám, A szeretőm gyászol, A losonci internátus Választ elegymástól: fonalas kézimunka, vadászkalap, vaddisznósörtével és nadrágtartó, szakadt szarvasbőrkesztyű és foszlott csipkesál, keményített szmoking-ing és régidivatú alsószoknya ... A halom tetején egy szakadt férfinadrág úgy terül el, mint virágos réten a részegember. Nem messze tőle egy pár férfi bokavédő búslakodik, meg egy sötétbarna férfizakó, továbbá két gumisapka, egy levitézlett szalmakalap, egész zsák női alsóruha, vállpánt ... És nini! Fent a bekötő gerendán négy fekete hollóként ott gubbaszt egymás mellett négy kivénhedt keménykalap. Négy gömbölydedre dudorított „pincs“. Mellettük pedig, mint a páncélfényű, komor varjak királya, úgy trónol a poros gerendán egy fényes, fekete kürtőkalap... A győzelemhez — a rongya hozzájárul! — Mi lesz most már ezzel a hatalmas rongytömeggel? — tesszük fel a kérdést. Kis parasztok a losonci internátusban •— Itt mindenekelőtt szétválogatjuk a rongyokat. Kisebb részüket úgynevezett haszonárunak rakjuk el Ezeget géptisztításra, fegyverpucolásra adjuk át a honvédségnek. Feldolgozás nélkül adjuk tovább ezt a tételt. Az egész mennyiségnek mintegy egyötöde haszonáru A rongyhalom fennmaradó része a tépési vonalra kerül. Ez a rongyanyag biztosítja a kötőanyagszükségletet a honvédség részére. A rongyokat mindenekelőtt szétválogatjuk .. . Át is megyünk a válogatóba. Negyven asszony áll a munkaasztalok mellett. Körülöttük kosarak. Külön választják a szöveteket, gyapjúanyagokat, vászonrongyokat, bársonyt, selymet, kötött-szövött anyagot, birkabőröket és a prémeket, mert ezekből is jócskán van a halomban, továbbá a zsákanyagot és a szőnyegeket... — Amit egyéb célokra nem tudunk felhasználni, — közli velünk kísérőnk —, azt átadjuk a papírgyártó üzemeknek. — Mi történik a válogatás után? — Bálázzuk az anyagot. Présekbe kerül a rongy, hatalmas tömbökben fut tovább. A tépőben a rongyokat megmossák, fertőtlenítik, aztán a gépekbe kerül. Tépés útján az anyagból önálló fonál lesz, vagy hozzácsapjuk egy már meglévő rosszabb anyaghoz jó alapanyagnak. Amikor pedig kész a fonál, megkezdődik a szövők munkája így lesz az ócska rongyokból a honvédség részére: tábori ing, fehérnemű, kesztyű, kapca, haskötő... így lesz a látszólag értéktelen rongyokból a nemzeti vagyon. A raktár ajtajában, búcsúzóul mégegyszer megállunk. Fent, a gerendák között mélytépte magyar lobogó leng. A halomból került elő. Kitűzték. Nagyon helyesen! Ő is belekerül a tépőbe és talán meleg sál lesz belőle, hogy valamelyik hős honvédünket óvja majd a dermesztő, doni éjszakában. Állunk az ajtónál A nagy csendben Hatfaludy előadó úr minden szavát megjegyezzük: — A háztartásokban még igen sok rongynak kell lenni. Negyven százalékkal többet tudtunk volna összegyűjteni, ha a háziasszonyok jobban megértették volna a rongygyűjtés jelentőségét... — Nos, talán majd a legközelebbi gyűjtéskor... . Igen, hölgyeim, kedves háziasszonyok. Szedjék majd elő a sok rongyot a fiókok aljából Adják oda jó szívvel, szeretettel Itthon is győzni kell. És a győzelemnek a nyersanyag épp úgy fontos tényezője, mint a bátorság és a fegyver! Torrbor Tibor. MEGJELENT színházi MAGAZIN KARÁCSONYI SZÁMA A 7 fősláger: 1. Harsányi Zsolt, Bókay Jénes, Megyery Ella, liszt Nándor, Lövészy Károly és számos író cikkel. 2. Miniszterek feleségei gyermekeikkel. 3. Bajor Gizi és Herczeg Ferenc együtt. 4. 28 sztár az ideális nőről és férfiről. 5. 36-e színigazgató feleségének lenni? 6. Hortobágyi és Vasi Tábori Színháza. 7. Színdarab: Ártatlan vagyok. Ára 1.A pengő. Pesti Hírlap 1942 dec. I. werg*g UJ MAGYAR KÖNYVEK -UJ MAGYAR ÉRTÉKEK! Hagy magyar történelmi regények! vitéz Somogyváry Gyula A HADTEST HŰ MARAD A legnépszerűbb, legnagyobb hatású magyar háborús regények szerzője uj művében a szabadságharc hősiesen drámai korát eleveníti meg. "Ara 9 pengő. Dénes Gizella VIRRASZTÓ ASSZONY A magyar történelem egyik legszebb, legmeghatóbb alakjának, Kanizsai Dorottyának szép, lelkes, áldozatos életét írta meg nagyszabású regényében Dénes Gizella. Ara 14 pengő. Új magyar életrajz! Kerekesházy József APPONYI Ez az életrajz nemcsak egy színes, érdekes, nagy egyéniségnek, hanem rajta keresztül félévszázad világpolitikájának, kulturális életének is pompás, minden regénynél izgalmasabb története. Arab pengő. Új magyar elbeszélő! Komjáthy Aladár A FURCSA LÁNY \ \ A kiváló költő első, nagyjelentőségű prózai kötete. Arab pengő. Megtekinthetők minden könyvesboltban. Singer és Wolfner Irodalmi Intézet kiadása. Sokáig fülemben cseng még a kedves dallam. És, mikor kilépek a sárga hodályból, sehogysem tudom elképzelni, hogy lakhat ilyen zord épületben annyi melegség. Kint a város zajában egészen megfeledkezem délutáni élményemről, csak este jut újra eszembe, mikor szobám rideg csendjébe csöppenek. Vájjon most mit csinálnak odafenn az elhagyatott városvégen? Talán éppen most meséli „szenytor bácsi“ a „Tilinkót“. A kis parasztok pedig hallgatják, aztán lassan álomba szenderülnek. Tilinkóról álmodnak. Mindegyikük egy-egy Tilinkó, aki odahagyta anyját, apját, faluját és akiből „király“ lesz, egyszer, mesebeli kiskirály! Szeberényi Lehel A finn sajtó a Finnország magatartását bírálgató svéd lapok ellen Helsinki, dec. 15. (Német TI) Többi finn lap szembeszáll a „Göteborg* Handels- och Sjoefartstidning“ legutóbbi „Finnország és az Észak“ cimű cikkével A „Svenska Pressen“ visszautasítja a svéd lapnak azt az állítását, hogy Finnország a moszkvai kényszerbékében elvesztett területeket háború nélkül is visszakaphatta volna, és hogy a Szovjet Unió Finnország semlegessége fejében belement volna a régi határok helyreállításába is. A lap megállapítja, hogy a moszkvai békekötés után eltelt 15 hónap eseményei mutatják, hogy a svéd lapnak ez a feltevése téves és a legkisebb ok sincs arra, hogy ezt a „teljesen légbőlkapott konstrukciót" hitelt érdemlőnek tekintsék. Az ilyen feltevések csak a tények és az előfeltételek teljes nem ismerését mutatják. Ezzel kapcsolatban a „Svenska Pressen“ csodálkozását fejezi le azon, hogy olyan lap, amely álítólag az északi együttműködésért küzd, a finn üggyel szemben csak kételkedni, blingatni ás Bmuslim feji