Pesti Hírlap, 1943. január (65. évfolyam, 1-25. szám)
1943-01-19 / 14. szám
. ^ • ■ A honvédvezérkar főnökének részletes közlése a katonai szabadságokról A honvédvezérkar főnöke közli: A szabadságos vonaton előállott torlódás levezetése érdekében a 2. hadsereg alakulataitól szabadságon lévő honvéd egyének (tiszt, legénység) visszaszállítása január 18-tól 24-ig szünetel. Ezért akiknek szabadsága január 17- ike után jár le, azoknak a szabadságát hét-hét nappal meghosszabbította. E szabadságmeghosszabbítás vonatkozik azokra a 2. hadseregbeli honvéd egyénekre is, akiknek szabadsága január 17-ike előtt járt le, de hely hiányában elindulni nem tudtak, hanem a budapesti rendészeti és katonagondozó állomás parancsnokságtól január 18- ára és a következő napokra kaptak helyjegyet Ezek elszállítása előreláthatólag január 25-én kezdődik. Nehogy azonban újbóli torlódás következzék be, a 2. hadseregtől szabadságon levő honvéd egyének gondosan figyeljék a következő napokon a rádió 7 órai, 14 óra 30 perces és 18 óra 50 perces híreit, mert abban esetenként közöljük, hogy mely napra szóló helyjeggyel rendelkezők, valamint az eredeti szabadság lejárati napját figyelembe véve, kiket szállítanak naponként Budapestről és a közbeeső állomásokról a hadsereghez. Akiknek szabadsága valamilyen szolgálati ügy elintézésével kapcsolatos, azokra a szabadság-hosszabbítás nem vonatkozik, azok a szolgálati megbízatásuk szerint járjanak el. A rádióközleményben foglaltaknak mindenki pontosan tegyen eleget. A Keleti és Nyugati megszálló csoporttól szabadságon lévő azok a honvéd egyének (tisztek és legénység), akiknek helyjegyét a budapesti rendészeti és katonagondozó állomás parancsnokság január 18-tól 24-ig terjedő napokra már kiutalta, kötelesek elutazás végett január 18. vagy január 19-én az említett parancsnokságnál jelentkezni. A többi Keleti és Nyugati megszálló csoporthoz tartozó szabadságos, akinek helyjegye nincs, aznap jelentkezzék elutazásra, amikor a szabadság lejárta után rendesen indulnia kell. 6 Hírlap 1943 tar. 19. kedd Megalakult a Magyar Irodalompártoló Társaság Dr. vitéz Szabó Lajos, a Magyar ügyvédek Nemzeti Egyesületének elnöke a közelmúltban körleveleket bocsátott ki, amelyben arra kérte barátait, hogy a magyar irodalom és a magyar írók támogatására egyesülealapítsanak. A körlevél mindenütt isen nagy visszhangra talált és így vasárnap délelőtt kétszáz irodalompártoló jött össze a Budapesti Ügyvédi Kamara dísztermében a Társaság alakuló közgyűlésére. Az ülésen megjelent Bencses Miklós államtitkár is, valamint a közélet számos kiválósága. Az ünnepi megnyitó után került sor az elnöki tisztség betöltésére, amelyre egyhangúlag a gondolat felvetőjét, dr. vitéz Szabó Lajos ügyvédet választották meg. Az új társaság szakít az irodalom támogatása terén az alamizsna rendszerrel. Tiszteletben tartva az író lelki és szellemi szabadságát, igyekszik megoldani a szegénysorsú, tehetséges magyar írók anyagi függetlenségének kérdését. A társaság tagja lehet minden magyar ember, aki a társaság pénztárába havonta legalább 10 pengőt, tehát évente 120 pengőt befizet. A társaság támogatására csak az a magyar író tarthat igényt, „aki egyrészről műveivel művészi készségének és képességeinek kétségbevonhatatlan bizonyságát szolgáltatta, másrészről pedig művészetével a magyar népi közösség és a nemzeti újjászületés nagy céljait szolgálja. Ennek az utóbbi feltételnek három ismertetője van: 1. A magyar irodalmi hagyomány fővonulatának élő és szerves folytatója-e, mert a Társaság nem kíván jutalmazni olyan irodalmi megnyilatkozást, ami ezzel ellentétes; 2. Tartalmában, mondanivalójában ad-e valami olyant, a mi a magyarságot . . . önmaga megismerésében . . . meglévő vagy szunynyadó erényeinek és erőinek fejlesztésében és kihasználásában segíti. ". .. a Társaság megbecsüli azt az írót is, akinek a fenti értelemben nincsenek ugyan közösségi távlatai, de emberi mondanivalójának kifejezésében, hangjában, költőiségének ízében jellegzetesen magyar.“ Közli a Társaság alapszabálya, hogy a ,,támogatás sorrendje tehát egyáltalában nem kíván srók közötti rangsort megállapítani, hanem általában a támogatás szükségességének és sürgősségének jogosultságával függ ösztva.“ Ellenszolgáltatás nélkül segélyezésre csak egészen kivételesen és alaposan indokolt esetekben gondol a társaság. (Esküvő, születés, betegség, stb.) Az ellenszolgáltatás alapjára helyezkedett megsegítésnek kettős a célja. Az író lehetőleg teljes ellen "■ ....... gazdasági szakember, külföldi magyar, őskeresztény, jelenleg bécsi lakos, 42 éves, közel két évtizedes, alapos németországi kereskedelmi tis ipari prakszissal, sokoldalú technikai ismeretekkel, különös szervezési készséggel a hazai gazdasági életben felelősségteljes hivatást kíván vállalni megfelelő önálló munkakörben, illetve vezető állásban, lehetőleg olyan pozícióban, amelyben németországi összeköttetéseit hasznosíthatja. Ajánlatokat a munkakör megjelölésével kér: ,,Új.európai perspektívák“ jelige alatt Blodmer hirdetőjébe, Városház utca 10. Pontosság és rendszeretet Az ember azt hinné ugyebár, hogy a két fogalom, pontosság és rendszeretet, ikertestvér és hogy az egyik a másik nélkül nem is fordulhat elő emberi lélekben. Hiszen a pontossági rendszeretetnek csak egyik alkatrésze, időbeosztás következménye, tehát, ha valaki rendszerető, idejét is szép rendesen beosztja. Ha pedig ezt meg bírja tenni, tehát ha pontos, akkor minden valószínűség szerint nemcsak az idejét, hanem egyéb ingóságait is rendben szereti tartani. Ez logikus, nemde? Ellenben az emberi természet nem mindig logikus. Ennek fényes példáját mutatjuk be nővérem meg én, akiit pontos és rendszerető édesanyánktól mindegyik csak az egyik tulajdonságot örököltük, t. i. nővérem a rendszeretetet, én pedig a pontosságot, míg a másik tulajdonságból édeskeveset kaptunk. A különös a dologban az, hogy ez az egy örökség aztán szinte túlzásba menőleg ki van bennünk fejlődve: én egy láthatatlan órát viselek magamban, mely szinte lehetetlenné teszi, hogy valaha is elkéssem, nővérem pedig oly rendes, hogy elutazáskor az utosó éjszakát rendszerint úgy tölti el, hogy már mindent becsomagolt, de meg újra kirak mindent és elölről kezdi a csomagolást — nincs megelégedve az útitáskába gyömöszölt holmik rendjével Évvel szemben, ha valamerre megy híva, bízvást lehet arra számítani, hogy 5 lesz a legutolsó, sőt ebédre, otthon, is, fél, háromnegyed órát kell reája várni. Egyszer vacsorára féilmenő helyett tíz órakor állított be hozzám és rendkívül csodálkozott, hogy, miután otthon anyámnál, végül a rendőrségen is telefonon kerestettem, nem történt-e vele valami baleset, aggódva megvacsoráztunk nélküle. Az órája megállóit, mondotta, hogy tudhatta volna tehát, hogy már elmúlt a vacsoraidő? Ha szobájában azonban egy széket néhány milliméternyire elmozdítanak helyéről, azt rögtön s korholólag teszi szóvá és igazítja helyre, íróasztala pedig állandóan olyan kínosan rendes, mintha aznap hozták volna haza a boltból és még nem kezdett volna neki hivatásának. Sajnos, az enyémről ezt nem mondhatom el. Időről-időre nekibuzdulok és nagytakarítást rendezek rajta, de két nap leforgása alatt már megint tele van szórva Írásokkal, újsággal, levelekkel, amelyek hiába várnak válaszra . . - most is ott fekszik szemben velem egy játékbabának fényképe, melyet egyszer valaki valami okból elküldött nekem, de hogy mikor és mi célból, az most már örök rejtély marad. Eleinte valószínűleg azért tartottam itt, hogy majd, ha egy szép napon megszáll a Szentlélek és nekikezdek a restancia feldolgozásának, őt is egy füst alatt elintézem, később pedig ott maradt, mivel nem tudtam, mit kezdjek vele s bűntudatosan azt reméltem, hogy egyszer majd csak előkerül az a bizonyos levél, mely hozzátartozik. Ez nem azért van, mintha szeretném a rendetlenséget, sőt. Nem szeretem és személyzetemtől meg is kívánom, hogy rendben tartsák lakásomat, amit, hála Istennek, meg is tesznek, csak én magam unom kimondhatatlanul a tevékenységnek eme válfaját, íróasztalon pedig az ember csak saját maga tarthat rendet, mert ha valaki más matat rajta, a legszebb rendben, melyet ez a más valaki csinált, kevésbbé lehet eligazodni, mint a saját, legszörnyűbb rendetlenségben. Pedig ettől a rendetlenségtől magam is szenvedek, de mégsem anynyira, hogy rá tudnám magam szánni a rendcsinálás szörnyű munkájára. A pontossággal egészen máskép vagyok. A gondolat, hogy valahol várnak reám, amikor már ott kéne lennem, oly kellemetlen, hogy nem hagy nyugton, amíg meg nem érkeztem. Ezért rendszerint első vagyok minden ebéd és vacsora meghívásnál, ami nem mindig kellemes, különösen Pesten, ahol sokszor még a háziak sincsenek készen a mondott órára, tudván, hogy félkilenc féltizet jelent és így tovább. De még ha nem is fontos, vagy szükséges, hogy percre ott legyek, ahol megígértem, valami furcsa, kínzó érzés, melyet csak a pontosság ördögének nevezhetek, ellenállhatatlanul arra ösztönöz, hogy bármi módon, mozgó villamosra felkapaszkodva, vágy’ róla menetközben leugorva, percnyi pontossággal érkezzem meg a megbeszélt helybe. Miért kín nekem elkésni és tűrhető a rendetlenség állapota és miért van ez nővéremnél fordítva? Gyakran gondolkodtam ezen. Azt hiszem, megtaláltam a nyitját. A tulajdonságok nem egyöntetűek, össze vannak keverve egymással, s annak a színezete győz közöttük, amelyik a leghatározottabb, akárcsak a színeknél Ha a vöröset összekeverjük a fehérrel, rózsaszín lesz belőle, ha kékkel, lila és így tovább. Épp így az emberi tulajdonságokkal is. Ha az akaraterőt butasággal keverjük, makacsság lesz belőle, ha a szelídséget lustasággal, tunyaság és közömbösség, ha a szorgalmat kapzsisággal, uzsoráskodó ösztönné válik. Nővérem alaptermészete a lustaság és lassúság, az enyém a frisseség és türelmetlenség. Ezek keveredve az anyánktól örökölt rendszeretettel, melynek csak kifolyása a pontosság, nála utóbbit nyomták el, mivel eredendő lustasága arra késztette állandóan, hogy tologassa tennivalóit, amikor pedig végre mégis csak nekikezdett, lassúsága nem engedte meg, hogy az elmulasztottat gyorsasággal helyrepótolja. Ennélfogva gyerekkorától kezdve állandóan mindentől elkésett, késik és el fog késni. A pontosság ott van valahol elrejtve lelkében, de a többi tulajdonság erősebb nála, elnyomják, nem hagyják érvényesülni. Rendet lassan is lehet csinálni, sőt, mentül lassabban, annál alaposabban és időhöz sincsen kötve. Nálam a türelmetlenség párosulva a rendszeretettel, az ellenkező eredményt váltotta ki. Pontos vagyok, mert szeretek mindenhez mentül előbb hozzáfogni és azt, amilyen gyorsan csak lehet, elintézni. A rendcsinálás ellenben lassú, pepecselő munka s ehhez nincsen türelmem , kivéve, amikor muszáj, mert nincsen más, aki helyettem elvégezze. Akkor felülkerekedik bennem anyám öröksége és olyan iramban csinálom azt a rendet, hogy csak úgy, ponnik 401- an soha. értékét kapja meg munkájának, a magyar társadalom pedig érezhesse a támogatás előnyeit azáltal, hogy a támogatásra érdemesnek talált írót és műveit megismeri és azok gondolatait saját boldogulására felhasználhatja. A célt, irodalmi esték rendszeresítésével szolgálná, melynek minden jövedelme a közreműködő írókat illetné A Társaság, mint értesültünk, arra törekedik, hogy évente tőkét is gyűjtsön. A befolyt öszegek egy részét a Társaság tartalékolná és pedig oly módon, hogy például 150 tag esetén, akiknek összes befizetése évi 18.000 pengőt, a befolyt összeg egynegyede 4500 pengő képezné a tartalékot. —■ A mozgalom jelentősége nemcsak az — mondotta vitéz Szabó Lajos, a Társaság elnöke —, hogy az írónak pénzt adunk, hanem az is, hogy az írót közelebb visszük a társadalomhoz, a társadalmat pedig az íróhoz. Olvassuk és terjesztjük műveiket, figyelemmel leszünk működésükre, ezáltal részesei leszünk a közízlés, a közgondolkodás átalakításának. A feladat megoldható. Közölte még az elnök, hogy a Társaság pénztárába eddig 4500 pengő gyűlt össze, amelyből Sinka Istvánnak, a pásztorból lett tehetséges magyar költőnek 1000 pengőt egy „későbbi időpontban rendezendő irodalmi estén leendő közreműködés tiszteletdíja fejében“ már ki is fizetett. Különleges olasz rohamcsónakok behatoltak az algíri kikötőbe Róma, jan. 18. (Német TI) Olasz rohamcsónakok december 12-én behatoltak az algíri kikötőbe és torpedólövéssel egy cirkálót megrongáltak, két nagy hajót elsüllyesztettek, egy hajót erősen megrongáltak. A vállalkozásról a következő részletek váltak ismeretessé: Ezek a rohamcsónakok külön ilyen célra épített tengeralattjárókkal kerülnek a bevetés helyére. Alakjuk nagyobb torpedóra emlékeztet. Két ember irányítja őket, akik kis üléseken foglalnak helyet. Tetszés szerinti gyorsasággal haladhatnak, megállíthatók és szükség esetén a vízbe is merülhetnek. December 12-én a tengeralattjáró-anyahajók hosszabb ideig álltak lesben az algíri kikötő előtt, amíg egy nagyobb karaván érkezett oda és a kikötőben horgonyt vetett. Az éj folyamán a rohamcsónakok megtámadták a hajókat. Az ellenség ébersége ellenére sikerült behatolniuk a kikötőbe és megközelíteniük a célul kiválasztott hajókat. A két emberből álló személyzet egészen az ellenséges hajók oldalfaláig irányította megsemmisítő fegyverét. A legnehezebb feladatot ezzel elvégezték. A rohamcsónak elején megindították az óraművet, amely néhány perccel később a robbanásokat előidézi. A rohamcsónak hátsó részét lekapcsolták az elejéről és elindultak visszafelé. Alig távolodtak el a vakmerő támadók néhány száz méternyire, máris megkezdődtek a borzalmas robbanások. Az ellenség néhány pillanattal később kezdett kutatni a támadó után, azonban elkésve, mert a rohamcsónakok személyzetének valamennyi tagja idejében és baj nélkül elérte tengeralattjáróját. Vállalkozásukkal elvesztett tengeri ütközettel felérő csapást mértek az ellenségre. Linkomies finn professzor előadása Finnországról „A finn nép megmutatta, hogy megérdemli a függetlenséget" A Budapesten tartózkodó Linkomies Edwin professzor, a finn parlament alelnöke a parlament delegációs termében nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott Finnország politikai, gazdasági, társadalmi és művészeti életéről. Az előadáson megjelent előkelőségek között volt József királyi herceg, Tasnádi Nagy András, a képviselőház elnöke, a kormány több tagja, Hercseg Ferenc, a külügyminisztérium vezető tisztviselői, Vuorima finn követ és Horn ezredes, katonai attasé vezetésével a finn követség tagjai, Rufuso budapesti olasz követ, Volt német titkos tanácsos és még sokan. Nagy Emil, a Magyar Finn Társaság elnöke üdvözölte a finn közélet kimagasló alakját, majd Linkomies professzor tartotta meg előadását. Bevezető szavaiban a magyar-finn testvéri kapcsolatokat fejtegette, majd az 1939-ben megindult finn-orosz téli háborúval foglalkozva, rámutatott arra, hogy a Szovjet támadó hadjáratát követő moszkvai kényszerbéke után átmeneti állapot következett be, de azért Finnország hadbanállónak tekintette magát. Az oroszok olyan területek átadását követelték, amelyeken ősidők óta filmek laktak. Finnország az önvédelem útjára lépett és amikor az orosz hadak megindultak, Európa sok államában azt mondták, hogy az ellenállás hiábavaló. A finn nép azonban abból a felfogásból indult ki, hogy az a nép, amely nem hajlandó meghalni függetlenségéért, nem érdemli meg a szabadságot. — A finn nép meg akarta mutatni a világnak — mondotta további fejtegetései során az előadó —, hogy megérdemli függetlenségét. A legnagyobb eredmény az volt, hogy megvédte becsületét, amely elveszett volna, ha ellenállás nélkül enged az erőszaknak. Finnország a téli háború megindulása előtt nem gondolta komolyan, hogy a Szovjet Unió megtámadja az országot. A finn nép a téli háborúban vérével áldozott a fegyverkezés terén fennálló hiányokért, Finnországban az a felfogás, hogy először a határokat kell biztosítani és csak azután a mindennapi kenyeret. A téli háborúban a finn haderő 200 ezer bolsevista katonát semmisített meg s a sebesültek száma is sokezerre tehető. A finn veszteségek halottakban és sebesültekben 23 ezer főre rúgnak. A háború döntő módon befolyásolta a finn nép életét, harmonikus egésszé olvasztotta össze a népet. Arról beszélt azután a finn profeszszor, hogy a magyar és finn most újra vérrel írja be a nevét a történelem lapjaira. Ennek a háborúnak a folyamán nemcsak az elrabolt területet szerezték vissza a finnek, hanem olyan területeket is megszálltak, amelyek régen nem tartoztak ugyan a finn állam felségterületéhez, de amelyeken finnek élnek. A finn nép egy emberként áll szabadságának eszményképe, Mannerheim tábornagy mögött. Végül azt fejtegette az előadó, hogy a finn egység politikai, gazdasági, társadalmi téren maradéktalanul kifejezésre jut, majd azt hangoztatta, hogy a finn nép Ezik használóan hisz a népek erkölcsi erejében. Az előadást meleg éljenzéssel fogadták. Azután Tasnádi Nagy András, a képviselőház elnöke az Országházban teát adott a finn vendégek tiszteletére. A teán a magyar közélet vezetői és a diplomáciai élet képviselői vettek részt. A finn tudós Kolozsvárott Linkomies professzor vasárnap Kolozsvárra érkezett. A pályaudvaron a vármegye és a város vezetői fogadták a Ferenc József tudományegyetem tanácsával együtt. A vármegye vendégül látta a finn tudóst, akinek bemutatták az Erdélyi Párt törvényhozóit. A város megtekintése után a professzor nagysikerű előadásban ismertette a testvérnemzet hősi küzdelmeit, azután ellátogatott a Nemzeti Színházba, majd a tiszteletére adott vacsora után visszautazott Budapestre. A miniszterelnök ebédje Kállay Miklós miniszterelnök hétfőn fogadta dr. Edwin Linkomiest, a finn országgyűlés alelnökét és utána ebéden látta őt vendégül. A pékek megkezdték a zsemlye sütését Megírtuk, hogy a pékek engedélyt és megfelelő lisztmennyiséget kapnak zsemlye sütésére. A sütödék részére a közellátási miniszter a korlátolt mennyiségű finomlisztet már ki is utalta és így a pékek megkezdhették a zsemlye sütését. A közönség, emidőn tudomást szerzett arról, hogy a pékek ismét sütnek zsemlyét, valósággal megostromolta a sütödéket A zsemlyesütésselkapcsolatban olvasóink tájékoztatására kérdéssel fordultunk az egyik nagy pesti sütödéhez. A következő választ kaptuk: — Miután sütödénk nyolc kemencével rendelkezik, ennek megfelelően naponta összesen 100 kilogramm finomlisztet kapunk zsemlyesütés céljaira. Teljesen mindegy, hogy mennyi zsemlyejegy fut be hozzánk, mi naponta csak 100 kilogramm finomlisztnek megfelelő zsemlyét szolgáltathatunk ki a közönségnek. Zsemlyejegy ezelőtt is volt forgalomban, azonban eddig a zsemlyejegyekre is csak kenyeret adhattunk. Most azonban, hogy ismét süthetünk, zsemlyét adunk azoknak, akiknek naponta jut a 100 kilogramm finomlisztből. Természetesen mindenkit nem láthatunk el a környéken. Egy személy elvileg anynyi zsemlyét kaphat, amennyit kér. Gyakorlatban azonban egy-egy vevőnek legfeljebb öt zsemlyét szolgáltatunk ki. A közönség így is szinte verekedik a zsemlyéért, amely barna liszt hozzáadása nélkül, tiszta fehér lisztből készül. Ára mindössze hat fillér. Zsemlyejegyet mindenki kap, aki kenyérjegyét a trafikban vendéglős zöld kenyérjegyre váltja át. Vidéki váltójegyre, tehát a kékszintire, zsemlyét nem szolgáltathatunk ki. — Hír szerint kiflit is süthetnek a pékek? — Erről eddig nem hallottunk, egyelőre csak zsemlyét sütünk, amit természetesen hamar elkapkodnálk, hiszen száz kiló finom liszt naponta igen csekély mennyiség, tekintetbevéve, hogy a békevilágban egy nap alatt átlag 800 kilogramm finom lisztből sütöttünk zsemlyét. Leégett egy szálló Stresa mellett Milánó, jan. 18. (Német TI) A Stress, melletti 1500 méter magas Mottaronen épült Mottarona Vetta-szálló tűzvésznek esett áldozatul. A szálló a vasárnap hajnali órákban teljesen leégett. Eddig hat elszenesedett és felismerhetetlen holttestet találtak és félő, hogy a még füstölgő romok alatt más áldozatok is fekszenek. A tűz oka még ismeretlen. A szálló északi szárnyában vasárnap hajnalban 2 óra tájban tört ki a tűz és a száz főnyi vendégsereg csak akkor vette észre, amikor a nagy épület egy része már teljesen lángokban állt. A világítás megszűnt és a füstfelhők félóra múltán már az egész lángban álló házat beborították. A mentési munkálatok tehát rendkívül nehezek voltak. Az ott állomásozó olasz légvédelmi katonák a mentésnél különösen kitüntették magukat. A beszakadó tető alól és a lépcsőkről számos asszonyt és gyermeket saját életük kockáztatásával mentettek ki. Mivel az összes vendéglisták elégtek, az áldozatok kilétének pontos megállapítása még nem lehetséges. Brammer Pál árdrágítási ügye a táblán Brammer Pálnak, a Petőfi Sándorutcai Brammer Ödön-féle gyapjú-, szövet-, selyem- és bársonyáruk eladásával foglalkozó cég egyik tulajdonosának árdrágítási ügyével hétfőn kezdett foglalkozni, végső fokon, a tábla Tokaj-tanácsa. Ez a nagyszabású árdrágítású bűnügy három éve foglalkoztatja a büntetőbíróságokat. Az uzsorabíróság annak idején Brammer Pált árdrágító visszaélés bűntettéért súlyos büntetéssel sújtotta. A Kúria ezt az ítéletet megsemmisítette és új eljárást rendelt el. Az uzsorabíróság több napon át tartó izgalmas főtárgyalás után újra bűnösnek mondotta ki Brammer Pált és folytatólagosan, üzletszerűen, elkövetett árdrágító visszaélés bűntettéért, mint az első alkalommal, újból három évi és hat hónapi börtönre, 20.000 pengő pénzbüntetésre és 100.000 pengő vagyoni elégtétel megfizetésére ítélte. Elrendelte iparigazolványának elvonását, az ítélet hírlapi közzétételét és falragaszok útján való nyilvánosságra hozatalát. Minthogy az új törvényes rendelkezések szerint az uzsorabíróságok ítélete elleni semmiségi panaszokat most már nem a Kúria, hanem a Tábla bírálja felül, a Brammer-féle árdrágítási ügy is, a második uzsorabírósági ítélet után, a Tábla Tokaj-tarnácsa elé került. Az iratok ismertetése az egész délelőtti tárgyalást igénybe vette, úgyhogy az ítélet kihirdetésére csak kedden kerül sor. UEftEm Viola, cselló és az ftszaKUSUU, SZOS alkatrészek beszerzése elött kérjen díjtalan árjegyzéket. Részletfizetésre is »«állított. Javítás, csere, vétel, becslés. TÓTH JÁNOS művészhegedűépítő, Budapest, IV., Kossuth Lajos u. 8. 41 éves cég. Hegedűt speciális hegedűként« tűnél vásároljunk. Hiteles bétűjét.