Pesti Hírnök, 1865. október (6. évfolyam, 225-250. szám)
1865-10-19 / 240. szám
__—---------|-------------------^ --------— Hatodik évfolyam 240. szám. PESTI CWW, J\ry\AAAAAAAAA,V'y\AT\/'/V/'y\/W,/\/V\/'^/V/W/VA/\/,/V/,/WVWV\AA/VVATV) | Előfizetési feltételek: helyben házhozhordás ^ £ sál vagy postán mindennapi megküldéssel: ^ | egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre | | 5 frt. —inden hónap 1-től elfogadunk 3 hó- 10 napos előfizetést. 01AfvA/’^AAAAAAAAA/'JWVW'JV\AA/\AAAA/'vAAAAAAA/'A/V\/V\AA/’AAAAAA'VVVVV'5 POLITIKAI Csütörtök, October 19-én 1866 HÍRNÖK NAPILAP. QjVvATJVJWV/^vAryV'A/WWWW'yV’AAATAr/OW'^/'/V'/VWWWVif anv | Hirdetések hathasábos petitsorért egyszerű hir-1 ^ detésnél| kr.,bélyegdíj 30 krjával számíttatnak. £ | Szerkesztőségi és kiadóhivatal: | a Lipót utca 20-dik szám alatt | földszint. 1 ./WV\A/\/WWW\r./V*A/\/WWWWVW%AA/\/WWWWWWWWVWWWWv5 Előfizetési felhívás PESTI HÍRNÖK politikai napilapra. Előfizetési feltételek: Negyedévre...................................... 5 fit Félévre..................................................10 fit Egész évre..........................................Síó írt auszt. ért. Előfizetés minden hó 1-től elfogadtatik PP Előfizethetni: Vidéken minden kir. postahivatalnál, helyben Pesten, ezentúl a „Pesti Hirnök“ kiadó hivatalában, barátok tere, 7.sz., EmiehGK újságkiadó hivatalában. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó hivatala. Hazai közügyek. Aszód (P e s t m e g y e) oct. 18. (?) Fából vaskarika! Lehetetlen volt e közmondásra nem emlékeznünk, midőn azt olvastuk, miszerint a pest-terézvárosi választók az országgyűlés folyama alatt is folytonos érintkezésben óhajtván lenni képviselőjükkel, e célból állandó bizottmány felállítását tervezik. Ezen manifestatio most, midőn hazánkban a centralizáló és a municipiumok autonómiáját fentartani óhajtó felszólalások állnak egymással szemben, sokkal fontosabb, semmint első pillanatra hinnék ; mindenesetre megérdemli tehát, hogy ne csak egyszerűen registráljuk, hanem tüzetesen is szóljunk felőle. Mi októl kíván a pest-terézvárosi képviselők testülete megválasztandó képviselőjével folytonos érintkezésben állni ? Természetesen korántsem azért, hogy az országgyűlési eseményekről általa értesüljön, mert hiszen azokról a lapokból is szerezhet magának tudomást, sőt személyesen szintén, miután az országgyűlés itt helyben tartatik. A közvetlen cél tehát nem lehet egyéb, mint hogy a választók időről időre megismertessék a képviselőt saját nézeteikkel, mert kézzelfoghatólag világos, miszerint a dolog logikája azt hozná magával, hogy a követ nemcsak, vagy nem annyira saját, mint küldői elveinek képviselője, tolmácsa legyen. Hogy ez áll, hogy minden kerületnek joga van követétől azt követelni, mikép a választók véleményének szószólója legyen, ezt — úgy hiszszük — alig fogja valaki tagadni. De nézzük a dolgot közelebbről. Midőn valaki követjelölt gyanánt lép fel, elmondja politikai hitvallását, közzé teszi programmját. Ha ezen politikai hitvallást a kerület osztja, megválasztja a jelöltet képviselőjéül; — ha nem, mást szemel ki magának. Hogy a választók alkalmazkodnak-e ezen tekintetben a képviselő-jelölthez vagy megfordítva, azaz a kölcsönös megállapodás alkalmával melyik fél ad a másiknak concessiókat, az nem tartozik a dologhoz. Azonban mihelyt a választási adtusnak vége van, vége szakad az 1848 diki törvények szerint egyszersmind a választók és a választott közötti minden érintkezésnek is, mert a felhívott törvények ezt, bár nem tiltják világosan, de el sem rendelik. A képviselő tehát, ha megválasztatott, magára van hagyva, függetlenül nyilatkozhatik, szavazhat s legfölebb is csak a három év leteltével ad számot választói előtt sáfátságáról, ha ugyan a sors úgy hozza magával, hogy megint mint jelölt lép fel, a midőn aztán újból megválasztatik, ha hű maradt programmjához, vagy nem, ha szószegővé lön. De mi történik, ha az illető képviselő oly helyzetbe jött, hogy három év múlva nem akar ismét megválasztatni? Feléje sem megy választóinak, nem ad számot tetteiről, és ki vonhatja őt felelősségre, ha mindjárt az országgyűlés első hetében tért is el választói elé terjesztett programmjától, azaz ezzel egészen ellenkezőleg szavazott, és így nem felelt meg a benne helyezett bizodalomnak ? Senki! Az országgyűlés előtt e szerint válogathatnak a választók programmokban s ezek nyomán egyénekben, de ha már választottak valakit, attól a három éven kívül nincs hatalom, amely megmentse őket, bármennyire ellenkező irányt képviseljenek az övékével. Ez mindenesetre anomália, amely ellen jellemző, hogy éppen a haza fővárosának egyik kerülete demonstrál, amely követjelöltjének adott szavában bizonyára bízhatik. Átalánosan véve a dolgot, mi volna egyéb a választóknak, a választottal folytonosan érintkező állandó bizottmánya, mint utasítást adó, de egyszersmind ellenőrködő fórum is. Azonban praescindálva attól, mennyire kivihető a pest-terézvárosi terv, lehet-e még kivihetősége esetében is hatása? Legfölebb egy irányban. Azaz meglehet, sőt talán bizonyos, hogy a megválasztott képviselők respectálni fogják küldőik időszakonkénti utasításait, vagy ha ezeket nem tartják saját nézeteikkel összeférhetőknek, önkként átengedik majd a helyet olyanoknak, kik irányadóknak ismerik el a választókerület közvéleményét. De mi fog történni, ha a képviselők nem is hederítenek majd a választók utasításaira, vagy ne nevezzük utasításoknak,hanem óhajtásoknak ? Leendő valamely eszköz a választók kezeiben, melylyel kívánságaiknak nyomatékot adhatnak ? Nem ! Mert egyszer megválasztott képviselőjüket — miként már fölebb mondtuk, — nem revokálhatják, mint revokálhaták a megyék az utasításokat meg nem tartó követeiket 1848 előtt. Mit fognak tehát használhatni a pest terézvárosi kaptára netalán több megyében is alakítandó állandó bizottmányok ? A szó szoros értelmében semmit, még ha tettleg alakíttathatnának is, ámbár mi ennek lehetőségét sem látjuk át. Mit fogna használhatni, ha a zempléni példát több megye, helyesebben választókerület is követné, és kötelezvény gyanánt programmokat íratna alá megválasztott követeivel ? Ugyanannyit, azaz szintén semmit! Engedelmességet csak ott lehet követelnünk, ahol az engedetleneket büntethetjük is egyszersmind. Az engedetlen követek büntetése 1848 előtt a revocatio volt. De rev ocálha tnak-e a mostani választókerületek ? Mondtuk már, hogy nem, és így legmagasztosabb törekvésű utasításaik vagy óhajtásaik is csak írott malaszt maradand az azoktól eltérni akaró követek előtt, akik időközben változott körülményeknél fogva nem kívánnak jövőre is megválasztatni, és nincs szükségük választóik további bizalmára. A pesti tervnek tehát a jelen körülmények között nem jóslunk sikert, de igenis fontosságot, mégpedig jellemző fontosságot tulajdonítunk azon körülménynek, hogy e nevezetes manifestatio éppen a haza szívében történt, — és miután a pest-terézvárosi választók átlátják a képviselőjükkel fentartandó folytonos érintkezési értekezés szükségét, mert az csak így működhetik az országgyűlésen választóival teljes öszhangzásban,azaz, hogy nevén ne LAPSZEMLE. Pest, oct. 19. A „Pesti Napló“ mai száma Deák Ferenc aláírásával a következő nagyfontosságú nyilatkozatot tartalmazza: Az October 17-ei Naplóban egy levél közöltetik Nagy-Váradról, mely többek nevében van írva. Ezen levél szerint sokak által az én nevemmel hozatik kapcsolatba némelyeknek azon eszméje, hogy „kötelesség minden 1861-ki képviselőt, ha csak az physice vagy moraliter képtelenné nem lett, saját kerületében újra megválasztani, és pedig azért, mert miután a kormány 1861-ben az ország gyűlését feloszlatta, s most az uj országgyűlés összehívásával mintegy a nemzetre appellált, a nemzetnek az 1861-diki követek újabb megválasztásával kell bizonyítani hű ragaszkodását az alkotmányhoz és azon elvekhez, miket az 1861-ki országgyűlés kimondott.“ A választási mozgalmakba sem közvetve, sem közvetlenül nem kívánok avatkozni, s még a váradi levélre sem szólaltam volna fel, de több oldalról, több ízben, s majdnem naponkint intéztetnek hozzám egyenes felszólítások szóban és írásban az iránt, váljon igaz-e, hogy én voltam egyik, ki a fentebb említett elvet felállítottam, s határozattá emelni segítettem. — Egyesek és községek nevében kérdezik tőlem, szabad-e más képviselőt választanak a helyett, ki a kerületet 1861-ben képviselte, s van-e csakugyan általános határozat, mely őket ebben gátolja? Ily, egyenesen hozzám intézett kérdések és felszólalások folytán nem lehet tovább hallgatnom, s elmondom néhány sorban mind ezekre, mind a váradi levélnek reám vonatkozó tartalmára válaszomat. Alkotmányos országban, midőn a törvényhozás terén valamely fontos kérdés felett egy részről a fejedelem, másrészről a nemzet képviselőinek többsége megegyezni nem tudnak, s a fejedelem az ország gyűlését feloszlatva, uj választásokat rendel, s az országgyűlést ismét összehívja, ezen eljárásnak alkotmányos értelme csakugyan az, hogy a fejedelem a képviselők véleményének ellenében magára a nemzetre hivatkozik. — Mert miután a képviselők saját egyéni meggyőződésük szerint járnak el, mindamellett, hogy őket a nemzet bizalma választotta, fontosabb kérdéseknél is megtörténhetik, hogy a képviselők többségének véleménye lényegesen eltér a nemzet többségének véleményétől. Az új választások tehát alkalmul szolgálnak a nemzetnek, hogy a választás által nyilatkozzék : váljon helyesli-e vagy kárhoztatja volt képviselőinek elveit és eljárását? Helyeslés esetében vagy az előbbieket választja meg ismét, vagy választ más egyéneket is, de ugyan oly elvűeket. Kárhoztatás esetében pedig ellenkező elvű egyénekre megy át a többség bizalma. A helyeslés tehát nem a személyeknek, hanem az elveknek ugyanazonosságában fekszik, s a nemzet éppen úgy kifejezi ragaszkodását ugyanazon elvekhez, melyekből volt képviselői kiindultak, ha némelyek helyett másokat választ , de ugyanazon elvűeket mintha egytől egyig az előbbieket választotta volna meg. A haza érdekében szükséges, hogy a választás mindenütt a bizalom tiszta kifolyása legyen. A bizalomnak fő feltétele kétségtelenül az, hogy a választandónak elvei a választók többségének elveivel főkérdéseknél ellentétben ne legyenek. De ahol ezen feltétel több képviselői jelöltben egyaránt megvan, ott a bizalomnak több egyéb, igen alapos motívumai is vannak, melyek között bizonyosan fontosabb a nagyobb képesség, mint azon körülmény, hogy a jelöltek egyike a kerületet már előbb is képviselte. Ily esetben a választók szebben, nemesebben, s a hazára nézve hasznosabban gyakorolják választási jogukat, ha oly jelöltek közül, kik elveiknél és jellemöknél fogva egyaránt méltók a bizalomra, a nagyobb képességet veszik főkép tekintetbe. Ezen általános és tisztán objective tartott nézeteimből láthatja kiki, hogy én azon elvet vagy eszmét, melyet a váradi levél is említ, fel nem állítottam, s azt határozattá emelni nem segítettem és nem is óhajtottam. De nem is tudok ily határozatról semmit. Lehet, hogy valahol több hazafiak abban állapodnak meg maguk között, hogy az 1861 -ki követeket fogják megválasztani, s amennyire lehet, azok megválasztására fognak törekedni. Ily megállapodás teljesen szabadságában áll bárkinek, de az egyedül azoknak szolgálhat zsinórmértékül, kik a megállapodást önként elfogadják, másokra azonban érvénynyel és kötelező erővel nem bírhat. Saját választási szabadságát kiki lekötheti, de másét senki. Nem is hiszem, hogy ily megállapodásokat maguk a megállapodók másnak kívánnak tekinteni, mint egyszerű nézetnek. Tovább menni, s arra mások irányában mint kötelezőre hivatkozni, erőltetés volna, és jogtalan korlátozása a választási szabadságnak, melyet senki nem akarhat. Ami a nagyváradi levélnek személyemre vonatkozó részét illeti, köszönöm azon kedvező véleményt, melyet a levél írói személyem iránt kijelentettek, úgy tekintem azt, mint szívélyes ragaszkodást, de ha örülni tudnék annak, hogy bárki a maga jobb meggyőződését egyenesen és egyedül az én személyem iránti tiszteletnek áldozza fel, midőn a haza javáról van szó, becsülést sem érdemelnék, annál kevésbé tiszteletet. Örülök, ha valakit okokkal tudok meggyőzni valamely nézetem helyességéről, minden más motívumot helytelennek tartok, s legforróbb óhajtásom az , hogy közdolgainkban minél több objectivitással és minél kevesebb subjectivitással járjunk el. A pietas szép és szent dolog, mely sok jónak, hasznosnak, nemesnek forrása; de politikai téren egyes ember érje be azzal, ha polgártársai becsülik, minden fáradozásainak ez legszebb jutalma. Közügyekben csak egy pietasnak szalad uralkodni, azon pietasnak, melynek tárgya a Haza. vezzük a gyermeket, megismerik az utasításadás szükséges voltát, továbbá miután jelöltjük Gorove István, a megválasztatása esetére vele érintkezendő bizottmány alakítását ki is kérte, minek következtében a választók utasításadási jogát inthesi elismeri, óhajtjuk hinni, mikép a terézvárosi derék választók, akik fölebbi indítványukkal oly éleslátást tanúsítottak, nem siker nélkül fogják még a választás előtt felhívni jelöltjüket, hogy az országgyűlésen az utasításadás mellett szólaljon fel, és ha az utasításadás joga, melyet a törvény különben sem törült el, megint hatályba fog lépni, akkor a derék terézvárosi választók nem fognak afféle inpracticabilis surrogatumra szorulni mint mostani tervük, mert mindegyikök illetékes helyen folyhat majd az utasításadásba, azon különbséggel, hogy az utasítást megszegő követ visszahívásának tényezői is lehetnek. Az Eugén-emlék leleplezése. Bécs, oct. 18. A nap, mely kétszáz év előtt a világot minden idők legnagyobb embereinek egyikével ajándékozta meg, s melyhez egyszersmind azon dicső küzdelmek emléke fűződik, melyeket az újra egyesült Németország szabadságáért és fenmaradásáért vívott, új és kitűnő jelentőséget nyert Ausztriára nézve. Le van róva egy régi hálatartozás, s az asperni győzővel szemközt azon feledetlen és hasonlíthatlan bajnok emelkedik, kinek kardja öt évtizeden át védelmezte Ausztria és Németország határait oly oldalon, hol azok a sóvár ellenségtől leginkább fenyegetve voltak, s ki a magyar és olasz ég alatt, Franciaországban, a Rajna és Schelde partjain fris babérokkal gazdagítá Ausztria zászlóit. Valóban a „győzhetetlen legyőzője mellé méltóbb társ nem adathatott volna; az ágyuk dörgése, mely oly gyakran üdvözlé már e nap fölvirradását, ma kétszeresen örvendetes viszhangot ébreszt, ahol csak a szívek a haza nagyságáért és dicsőségéért dobognak, s e perctől fogva az osztrák emelkedett büszke önérzettel közelítendi meg azon