Pesti Műsor, 1982. október (31. évfolyam, 40-43. szám)

1982-10-06 / 40. szám

A budapesti művészeti hetek eseményei A színházi előadások és bérletek előrejelzése 46 Részletes mozi-, rádió- és tv-műsor 76—95 Következő számunkban: NÉZŐ — a színházi előadások részletes novemberi előrejelzése Tartalomjegyzék a 96. oldalon A Győri Balett Budapesten Don Juan árnyéka rajtunk A bemutató előkészületeiről hitetlen­­kedve hallgattam a híreket. Lehetséges volna, hogy Markó Iván egy, azaz egyet­lenegy zenére egyszerre három új művet készít? És ha még így is lenne, vajon mi célja ezzel? Megmutatni, hogy a tánc különböző műfajai mennyire képesek uralkodni egy zenemű fölött? Vagy bebi­zonyítani, hogy a rendező-koreográfus számára egy olyan muzsika, ami erede­tileg nem is balettzenének készült, akár három téma kísérőzenéje is lehet? Az 1982. január 31-i bemutatón azután, már a Győri Kisfaludy Színház előcsar­nokában megoldódott a rejtély. Végig­nézve a plakátot, kiderült, hogy mind­végig hamis vágányon jártam, holott a megoldás zseniálisan egyszerű. Először is: Richard Strauss Don Juan című szimfo­nikus költeményét Vajda János zeneszer­ző a piásodik és harmadik „felhangzásra” áthang,szerelte, illetve átkomponálta. Má­sodszor: Markó valóban önálló táncmű­­veket alkotott, de úgy, hogy e három da­rab összefügg, három történelmi­ korsza­kát alkotva a nagybetűs Embernek, akit Markó a balettest drámai hősévé tett. A balettek Don Juanja, Faustja és K/M úrja (a Kafka „per” Markó szelle­mes rövidítéséből) a maga módján éli meg a sorsát, de ez a mód a színpadi megoldás egészében egyszersmind kor­­rajzzá is válik. A három táncmű pedig, folyamatát tekintve történelem, ember és társadalom változó kapcsolatának szem­léletesen megrajzolt tükre egy sajátosan markós nézőpontból. Don Juan szinte romantikus hős. Vak­merő a harcban, és magára feledkező a nőkkel szemben. Küldetése: a harc és az asszony; maximálisan cselekvőkész, aki önmaga rendelkezik sorsával, s aki ezért meghalni sem fél. Faustnak — a koreografált változat­ban — már nehezebb a dolga. Goethe hősének alkotói szenvedélye — a balett­színpad számára érthető módon leegysze­rűsített dráma, cselekmény szerint — a művészetért lángol. Megszállottságát már-már felőrli a reménység és kiábrán­dulás folytonos váltakozása, mégis sike­rül Mefisztótól kiverekednie magának az igazi Múzsát. A kudarcok azonban ek­kor sem kerülik el. S mire sikerül meg­találnia s megvalósítania önmagát, ad­digra beleroppan az erőfeszítésekbe. Don Juan és Faust után Markó fantá­ziájában — a győri Műsorfüzet szerzői önvallomása szerint — , újabb alak kezdett felsejleni. Valaki, aki ígérte, vele a huszadik századba érkezünk e végte­lennek tűnő utazásban. Irodalmi atyja, Franz Kafka igazán szánalmasnak hagy­ta ránk, különösen annak tűnt a másik kettő mellett..." Másságát a koreográfia is érzékelteti, mégpedig sokkoló hiteles­séggel. Hisz míg Don Juant hazug tömeg vette körül, mis Faust számára csillogó látszatrevü volt a világ, addig K/M urat kiszámíthatatlan, veszedelmes őrültek kö­zé hurcolják. Végül is egy olyan ember­­ellenes társadalomnak lesz az áldozata, melyben a normálisak az igazi bűnösök. Kaán Zsuzsa

Next