Pesti Műsor, 1982. október (31. évfolyam, 40-43. szám)
1982-10-06 / 40. szám
A budapesti művészeti hetek eseményei A színházi előadások és bérletek előrejelzése 46 Részletes mozi-, rádió- és tv-műsor 76—95 Következő számunkban: NÉZŐ — a színházi előadások részletes novemberi előrejelzése Tartalomjegyzék a 96. oldalon A Győri Balett Budapesten Don Juan árnyéka rajtunk A bemutató előkészületeiről hitetlenkedve hallgattam a híreket. Lehetséges volna, hogy Markó Iván egy, azaz egyetlenegy zenére egyszerre három új művet készít? És ha még így is lenne, vajon mi célja ezzel? Megmutatni, hogy a tánc különböző műfajai mennyire képesek uralkodni egy zenemű fölött? Vagy bebizonyítani, hogy a rendező-koreográfus számára egy olyan muzsika, ami eredetileg nem is balettzenének készült, akár három téma kísérőzenéje is lehet? Az 1982. január 31-i bemutatón azután, már a Győri Kisfaludy Színház előcsarnokában megoldódott a rejtély. Végignézve a plakátot, kiderült, hogy mindvégig hamis vágányon jártam, holott a megoldás zseniálisan egyszerű. Először is: Richard Strauss Don Juan című szimfonikus költeményét Vajda János zeneszerző a piásodik és harmadik „felhangzásra” áthang,szerelte, illetve átkomponálta. Másodszor: Markó valóban önálló táncműveket alkotott, de úgy, hogy e három darab összefügg, három történelmi korszakát alkotva a nagybetűs Embernek, akit Markó a balettest drámai hősévé tett. A balettek Don Juanja, Faustja és K/M úrja (a Kafka „per” Markó szellemes rövidítéséből) a maga módján éli meg a sorsát, de ez a mód a színpadi megoldás egészében egyszersmind korrajzzá is válik. A három táncmű pedig, folyamatát tekintve történelem, ember és társadalom változó kapcsolatának szemléletesen megrajzolt tükre egy sajátosan markós nézőpontból. Don Juan szinte romantikus hős. Vakmerő a harcban, és magára feledkező a nőkkel szemben. Küldetése: a harc és az asszony; maximálisan cselekvőkész, aki önmaga rendelkezik sorsával, s aki ezért meghalni sem fél. Faustnak — a koreografált változatban — már nehezebb a dolga. Goethe hősének alkotói szenvedélye — a balettszínpad számára érthető módon leegyszerűsített dráma, cselekmény szerint — a művészetért lángol. Megszállottságát már-már felőrli a reménység és kiábrándulás folytonos váltakozása, mégis sikerül Mefisztótól kiverekednie magának az igazi Múzsát. A kudarcok azonban ekkor sem kerülik el. S mire sikerül megtalálnia s megvalósítania önmagát, addigra beleroppan az erőfeszítésekbe. Don Juan és Faust után Markó fantáziájában — a győri Műsorfüzet szerzői önvallomása szerint — , újabb alak kezdett felsejleni. Valaki, aki ígérte, vele a huszadik századba érkezünk e végtelennek tűnő utazásban. Irodalmi atyja, Franz Kafka igazán szánalmasnak hagyta ránk, különösen annak tűnt a másik kettő mellett..." Másságát a koreográfia is érzékelteti, mégpedig sokkoló hitelességgel. Hisz míg Don Juant hazug tömeg vette körül, mis Faust számára csillogó látszatrevü volt a világ, addig K/M urat kiszámíthatatlan, veszedelmes őrültek közé hurcolják. Végül is egy olyan emberellenes társadalomnak lesz az áldozata, melyben a normálisak az igazi bűnösök. Kaán Zsuzsa