Pesti Műsor, 1984. július (33. évfolyam, 27-29. szám)
1984-07-04 / 27. szám
Hirtling István • Már a Csütörtöki hölgyek Jeanjaként feltűnt, ahogy elfogódottság nélkül mozgott kitűnő partnerei mellett. A János király előadásán értő-érző játékával egyenesen elkápráztatta a nézőt. „Ez a fiatalember máris szinte mindent tud” — írta róla az egyik kritika. A La Mancha lovagja címszerepe és a Teaház az augusztusi holdhoz egyik karakterfigurája csak megerősítette a feltételezést: Hirtling István ígéretes tehetség. Felkészültségét nézve azt hinné az ember, világéletében színésznek készült. Pedig nem egészen így áll a dolog. Rövid ideig mechanikai műszerészként dolgozott, majd raktáros volt egy papírgyárban. Kíváncsisága, szereplésvágya azonban nem hagyta nyugodni, ezért kapva kapott egy újsághirdetésen, amely a Budapesti Gyermek Színház stúdiójába toborzott. Egyéves tanulás után kapott szerződést. Minden érdekelte, ami színházzal kapcsolatos. Játszott, díszletezett, rendezőasszisztenskedett. Ma sem tartja elképzelhetetlennek, hogy a jövőben bármelyikkel is komolyan foglalkozzon, egy a lényeg: színházban legyen. Pályaindítását Nyilassy Juditnak köszönheti, tanácsai, segítsége nélkül talán meg sem próbálja a felvételit, amely csak másodszorra sikerült. Ettől kezdve megváltozott az élete. Herényi Imre osztályában a közös cél, a munka érdekében dolgoztak valamennyien, ősztől a Nemzeti Színház tagja, ahol a János király címszerepe várja. Szerepálmáról is faggattam Hirtling Istvánt. Lear királyt szeretné eljátszani valamikor, sokára, mondta imponáló magabiztossággal. A Jánostól Learig ívelő pálya pedig bizonyára méltó szerepek sorát tartogatja számára. T. V. Tunyogi Péter • Beszélgetésünk alkalmával Tunyogi Péter kétszer is használja azt a kifejezést, hogy „kopasz voltam” még. Először, amikor arról mesél, hogy már hetedik általános iskolás korában szavalóversenyen vett részt, Radnótit mondott, a Hetedik eclogát, pedig „kopasz volt” még, azaz kezdő. Másodszor, amikor katonakorát említi, Tatabányán lakott édesanyjával, ott járt gimnáziumba, s ekkor már kizárólag színész akart lenni. Ám a kisvárosi középiskolában nem nézték jó szemmel ambícióit, tanárai kedvéért mindenféle „komoly” pályát is „kitalált” magának. Egy ideig azt mondta, erdőmérnöknek készül, majd a könyvtárosi pályát emlegette. Be is adta jelentkezését könyvtártörténelem szakra, de a felvételire már el sem ment, mert első nekifutásra felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. A régészet azonban valóban vonzotta, a gimnáziumi évek alatt minden nyáron honismereti táborban vett részt. — Ám azért mindenképpen színész akartam lenni. Lelkesen játszottam a híres tatabányai Bányász Színpadon is. A felvételin voltam olyan bátor, és a Rómeó erkélyjelenetét mondtam, valamint Antonius védőbeszédét a Julius Caesarból. A főiskolai évek legkedvesebb emléke, amikor harmadévben Mercutio halálával vizsgáztam. No, meg a Hair, mert abban énekelhettem és táncolhattam is. Ha valamit el szeretnék játszani az életben, mindenképpen az Edmund szerepe O’Neill Utazás az éjszakában című drámájában. Debrecenbe szerződött, és bízik benne, izgalmas feladatok várják. cserje VEGZOSOK: (Csánits Ágnes felvételei) M2 I1 úI