Pesti Műsor, 1984. július (33. évfolyam, 27-29. szám)

1984-07-11 / 28. szám

Zrínyi. 1931-ben, egy határ menti kis falucskában játszódik a történet. Cirkuszosok várják az esőben, hogy to­vább engedjék őket a hatá­ron, ám egyikőjük víziuma lejárt. Ott kényszerülnek éjszakázni. A szép Eliza igen tetszik Altanov kapi­­tányna­k, s vacsorát rendez tiszteletére. Dinamittal ha­lat fognak a folyóból, nyu­­lat lőnek, tyúkot vágnak. A vacsorát tánc követi, de Eliza nemigen szívleli a kapitányt. Viszont a falucs­ka tanítójával olyan charlestont járnak, hogy mindkettőjük szíve felhe­­vül. A kényszerű „tranzit” szerelem­mel végződik. A tanító továbbultazik a ván­dorcirkusszal. Írta: NIKOLA TIHOLOV és VLADISZLAV IKONOMOV Jor­­da Jovkov A magántanár című elbeszélése nyomán. Rendezte: VLADISZLAV IKOMONOV. Operatőr: KRUM KRUMOV. Zene: KUtIL CIBULKA. Szereplők: EWA SYKULSKA (Eliza Barbieri), SZTEFA­N danailov (Vaszil Altanov kapitány); SZTEFAN MAVRO­­DIEV (Sztancso Palazov, a ta­nító) ; KIRIL VARIJSZKI (Ma­­tinszki, a felcser); VELJO GO­­RANOV (Fudzsijama). Korhatár: 14 éven aluliaknak nem ajánlott. Egész nap esik Színes bolgár film Joseph Losey Amerikai rendezőként tűnt fel, így tartják számon, ami érthető is, hiszen ott szerzett nevet, mint az M., a gyilkos, Fegyver a kézben, A törvénytelen alko­tója —, de voltaképpen sokkal inkább európainak tekinthető. Nemcsak azért, mert a rossz emlékezetű ötvenes évek­ben hazájából elüldözte haladó magatar­tásáért a hírhedt Amerikaellenes Tevé­kenységet Vizsgáló Bizottság, hanem mert műveiben, stílusában leginkább a fran­cia, olasz és svéd iskola hagyományait folytatta, ezekből teremtette újjá a lélek rezdüléseire vigyázó, a belső értékek pusztulására figyelmeztető módszerét. Nálunk két angol stúdióban született drámája, A szolga, majd méginkább A királyért és a hazáért tette ismertté azt a Joseph Loseyt, aki hogy a meghurcol­tatásoktól meneküljön, emigránsként hol Andrea Forzano, hol Victor Hamburg, hol pedig Joseph Walton néven dolgo­zott. A háborúellenes, pacifista produk­ció után, kikapcsolódásként egy hab­könnyű, ám rafináltan parodizáló ál-kri­mivel lépett elő, a Modesty Blaise-zel, Monica Vitti és Terence Stamp felejthe­tetlen kettősével. Később a divatnak hó­dolva, készített politikai krimit, Alain Delonnal. Ibsen-adaptációt Jane Fondá­­va­l, a Nóra, azaz A babaház nyomán és a csodálatos Glenda Jackson új arcát villantotta fel nekünk, mint romantikus angol hölgyét. Persze, nem egészen vé­letlen, hogy Loseyt, mint a nagy színé­szek hűséges munkatársát tartja számon a világ, hiszen, mint színikritikus kezd­te pályáját, hogy aztán a rendezéssel próbálkozzon kabaréknál és tekintélyes színtársulatoknál, több-kevesebb siker­rel. A rádió és a tévé sem hiányzott vál­tozatos életéből, mégis szülőhazájában impresszionista filmjével, A zöld hajú kisfiúval vált ismertté, nemcsak a kon­zervatív ízlésnek, ám a fajgyűlölőik ha­ragját is kihívta maga ellen. Később is az előítéletek ostorozója maradt. Mr. Klein című pompás filmjében , Alain Delonnal a főszerepben, meghatóan be­szélt, egy múltbeli példázaton át a má­hoz. A Galilei, Brecht nyomán inkább a színházrendező tündöklése, mint ahogy a Don Giovanni, az opera felfedezésének újszerű öröme. Most, amikor 75 évesen elhunyt, mél­tán emlékezik úgy rá a világ, mint a leg­európaibb amerikai rendezőre. Nemlaha György

Next