Pesti Műsor, 1997. február (46. évfolyam, 6-9. szám)
1997-02-06 / 6. szám
A CSINIBABA . NEM BOMBANÓ Tímár Péter új alkotása, a Csinibaba 1962-ben játszódik. Abban az időben, amikor Magyarország volt a béketábor legvidámabb barakkja, amikor a magyar mozik Fellini Édes életét vetítették, s úgy tűnt, idehaza legalább 30 évig nem történik semmi rendkívüli. Csakhogy jött az első Ki mit tud? vetélkedő, megbolydult a fiatalság, mert mindenki ebben látta a Nagy Lehetőséget. Győztesei ugyanis kijuthattak a helsinki VIT-re, amely ugyan nem Amerika, de legalább nyugatabbra van, ott, ahol az „édes élet” zajlik. Nagy Natália, az egyik csinibaba szerepében debütál a mozivásznon. — Az egész Hart pour Wart Társulat játszik a filmben ? — Sajnos nem, bár Tímár Péter mindannyiunkat felkért, de Laár András a KFT-koncert próbái miatt nem tudta vállalni a feladatot, így hárman — Dolák-Saly Róbert, Galla Miklós és én — vettünk részt a filmben. — Van valami közös a társulat slágerének hőse, a Bombanő és a filmben alakított csinibaba, Manci között? — Én nem vonnám őket egy kalap alá, hacsak abban nem, hogy Mancinak is — akárcsak a Bombanőnek — van anyagcseréje. Viszont amíg ezt a tényt a Bombanő fennen hirdeti és a hangsúlyt inkább az élettani működéseire helyezi, addig Manci személyisége picit árnyaltabb. Ő is elég kacér teremtés, akiben a szenvedélyességnél már csak a naivitás nagyobb. Teljes odaadással él álmai világában, s Fellini Édes életének hatására úgy dönt, megvalósítja a saját „dolce vitáját”. Elég érdekes módon... — Első mozifőszereped ez... — Nem, én mindössze egy csinibaba vagyok a sok közül. A főszerepet Gálvölgyi János játssza, aki annak a háztömbnek az erélyes felügyelője, ahol a történet szereplői élnek. — Számodra mit jelent az az időszak, amelyben Manci él? — Nincs bennem negatív kép róla. Amellett, hogy a többség nem élvezhette tökéletesen a szabadságot, mégis frissesség, optimizmus áradt az emberekből. Nem akarok hamis képet festeni a hatvanas évekről, hiszen akkor még meg sem születtem. Mindenesetre tudom, hogy a kisdobos és úttörő mivoltomat egyáltalán nem tragédiaként éltem meg. Sőt, kifejezetten jó élményeim vannak arról az időszakról. Kamaszként jókat röhögtünk az egészen... A 25. Magyar Filmszemlén a Woyzeck, Szász János alkotása szinte minden díjat elvitt, amit játékfilm elvihetett, majd később, különböző fesztiválokon gyűjtött számos elismerést. Gondolom, ezért is várjuk oly sokan a szokásosnál nagyobb érdeklődéssel a fiatal rendező új munkáját, a Witman fiúkat. Amíg a Woyzeck a német klasszikus író, Georg Büchner drámájából, addig A Witman fiúk Csáth Géza novelláinak felhasználásával készült. A történet hőse két, 14 éves fiatalember, akikkel önző édesanyjuk nem sokat törődik. A fiúk apjuk halála után magukra maradnak, s kétségbeesetten kutatják életük értelmét. Egy vacak bordélyban megismerkednek a Lánnyal, aki kedves velük, de gyorsan megelégeli a hívatlan vendégeket. Legközelebb már csak akkor engedi őket magához, ha végre hoznak számára valami ajándékot. A Witman fiúk ezt az ajándékot anyjuk nyakában fedezik fel, egy rubinpiros medál képében... Az összeállítást készítette: Kárpáti György A Nagy Natália interjút írta: Bedő Zsuzsa EGY FILM, AMELYET NAGY VÁRAKOZÁS ÖVEZ