Pesti Műsor, 1998. március (47. évfolyam, 10-13. szám)

1998-03-05 / 10. szám

A Buda­pesti Kama­raszínház Shure Stú­diójában Johann Wolfgang Goethe Kéz kezet mos című vígjá­tékát „ve­zényli” Ka­zimir Ká­roly. (Be­mutató: március 7- én.) A „nagy szín­házmágus” Kazimirt régóta nél­külözi a színházi vi­lág, szín­­házközeli­­ségét az utóbbi években legfeljebb a fő­iskola je­lentette. Amikor éle­téről kérdeztem, a kö­vetkezőket mondta: — Egy muzsikus ak­kor is muzsikál, ami­kor nincsen zeneka­ra. Amikor nem ve­zényel, akkor is tud partitúrát olvasni. Egyébként mostaná­ban az életem rende­zésével vagyok elfog­lalva. Mégis, amikor felkért Szűcs Miklós igazgató, barátaim és a családom nógatására elvállaltam, hogy színre viszem ennek a Geothe nevű világzseninek a fiatal­kori ujjgyakorlatát. A mű eredeti címe: A bűnrészesek DEICO 1956-ban, amikor Miskolcon voltam fő­rendező, majd 1962-ben a Thália Színház stúdiójá­ban már találkoz­tam a da­rabbal. Nem én rendez­tem, csak közöm volt mind­két szín­házhoz. A Shure Stú­dió tere rokon­szenves nekem, hi­szen az én kezdemé­nyezésem­re indult el 1965- ben a stú­dió-szín­játszás Budapesten. A darab többről szól, mint a címe. Mindenkinek megvan benne a maga igaza. Az aktualitását a közönség dönti majd el. Vaseszű Vaseszű Mihók, az előadás fő­hőse, a Várszínházban indul képzeletbeli utazásra március 7-én társaival, azaz a nézőté­ren ülő gyerekekkel, hiszen a közönség egyben résztvevője is az előadásnak. A versek ze­nés feldolgozásai mellett népi mondókák, kiszámolók csalo­gatják az ifjú publikumot egyik képzeletbeli helyszínről a másikra. Az utazásban Mihókot (Őze Áron) a gyerekeken kívül a zene, a versek és a mesék vilá­ga kíséri, no meg két barátja, Bendebukk (Bordás János), a vándordalnok, Bukfice (Pre­sets Tamás), az ügyefogyott komédiás, valamint Jusztícia (Balatoni Monika), a hebe­hurgya múzsa és Dúlta kutya. A végén a kalandok mellett nem maradhat el a jól meg­érdemelt jutalom sem... tanár úr rendez bozsín

Next