Pesti Műsor, 1998. március (47. évfolyam, 10-13. szám)
1998-03-05 / 10. szám
A Budapesti Kamaraszínház Shure Stúdiójában Johann Wolfgang Goethe Kéz kezet mos című vígjátékát „vezényli” Kazimir Károly. (Bemutató: március 7- én.) A „nagy színházmágus” Kazimirt régóta nélkülözi a színházi világ, színházközeliségét az utóbbi években legfeljebb a főiskola jelentette. Amikor életéről kérdeztem, a következőket mondta: — Egy muzsikus akkor is muzsikál, amikor nincsen zenekara. Amikor nem vezényel, akkor is tud partitúrát olvasni. Egyébként mostanában az életem rendezésével vagyok elfoglalva. Mégis, amikor felkért Szűcs Miklós igazgató, barátaim és a családom nógatására elvállaltam, hogy színre viszem ennek a Geothe nevű világzseninek a fiatalkori ujjgyakorlatát. A mű eredeti címe: A bűnrészesek DEICO 1956-ban, amikor Miskolcon voltam főrendező, majd 1962-ben a Thália Színház stúdiójában már találkoztam a darabbal. Nem én rendeztem, csak közöm volt mindkét színházhoz. A Shure Stúdió tere rokonszenves nekem, hiszen az én kezdeményezésemre indult el 1965- ben a stúdió-színjátszás Budapesten. A darab többről szól, mint a címe. Mindenkinek megvan benne a maga igaza. Az aktualitását a közönség dönti majd el. Vaseszű Vaseszű Mihók, az előadás főhőse, a Várszínházban indul képzeletbeli utazásra március 7-én társaival, azaz a nézőtéren ülő gyerekekkel, hiszen a közönség egyben résztvevője is az előadásnak. A versek zenés feldolgozásai mellett népi mondókák, kiszámolók csalogatják az ifjú publikumot egyik képzeletbeli helyszínről a másikra. Az utazásban Mihókot (Őze Áron) a gyerekeken kívül a zene, a versek és a mesék világa kíséri, no meg két barátja, Bendebukk (Bordás János), a vándordalnok, Bukfice (Presets Tamás), az ügyefogyott komédiás, valamint Jusztícia (Balatoni Monika), a hebehurgya múzsa és Dúlta kutya. A végén a kalandok mellett nem maradhat el a jól megérdemelt jutalom sem... tanár úr rendez bozsín