Pesti Napló, 1850. október (1. évfolyam, 169-195. szám)
1850-10-09 / 176. szám
Mazzini,-------a csendes tenger valamellyik ismeretlen szigetébe transportálni ? — De erre már maga „Times“ is elsápad , s haragában nyíltan kimondja: nem, nem uraim! ezt az angol kormány nem teendi! Mások azért is restelkednek, hogy a Pápát ezidén a St. Maria de populo egyházban nem fogadta a nép olly lelkesedéssel , mint ennek előtte; hogy az alkalommal két üdvözlő felirat osztatott szét a nép között, s hogy valakinek eszébe jutott, e két felírást egymás mellé helyezni, s nem elkülönözve, mert igy csak megjárnák, hanem egy sorban olvasni, mi által mondhatlanul elváltozik a feliratnak értelme. Paris, oct. 1. Mint mondtuk volt utolsó levelünkben, az Elysée bátran folytatja a köztársaság elleni hadjáratát. Nem múlik el nap a nélkül, hogy a kormány új röpiratot ne adatna ki az elnöki hatalom meghosszabbítása védelmére, s amit a brochurek nem bírnának elérni, azt a banquettektől várják, kiki a maga rendszere szerint. A nagy Napoleon, hogy katonái szeretetét megnyerje, győzelmekkel táplálta azokat; unokaöcscse jó ebédekkel pótolja ki a csatákat; ezek vértelenek, és inkább felelnek meg olly időszaknak, a mellyben néhány jámbor tudós az örök béke valósítása felett tanácskozik. A nagy Napóleon csatatérre vitte hőseit, és ott dicsőséggel részegítette őket; Bonaparte Lajos pezsgőt ad nekik. Csudálatos csak az, hogy minél jobban közelitünk a criticus időszakhoz, annál magányosabban áll az Elysée. A legitimisták legalább eddig határozottan ellentállnak az Elysée politikájának, a köztársaságiak már régen elváltak tőle, és a legújabb időben, a bonapartisták utolsó szövetségesei, az orleanisták is elpártolni látszanak az Elyséetől. Legalább azon orgánumok, mellyek mint e párt sajtóbeli képviselői tekintetnek, kivétel nélkül ellenzéket csinálnak. Ez annál furcsább tüneménynek látszik, minthogy az orleanisták, és a legitimisták közötti kibékülés egy cseppet sem halad; úgy, hogy azt lehet mondani: e pillanatban az ellenforradalom pártjai egészen elszigetelve állanak egymástól. Mit jelentsen ez, megmagyarázni nem nehéz; alkalmasint a törvényhozó testület összejövetelét várják be a pártok, mielőtt illy fontos perezben örökre lekötnék kezöket. Az orleanistákat egy másik utóeszme is látszik vezetni. Ezen párt szívesen látná az elnöki hatalom meghoszabbítását , és szívesen pártolná az elnököt, de csak egy föltétel alatt, ha t. i. az Elysée az October 31-diki politikával fölhagyna. Az orleanisták kezére játszanék ugyan az elnöknek a hatalmat, de csak úgy, ha a személyes politikát a parlamentárissal cserélné föl, és ez által folytonos függésben maradna a nemzetgyűlés többségétől. Ha Bonaparte Lajos e föltételt aláírja, úgy a mindenároni bonapartisták kiesnének a tanácsból, és az orleanisták biztosítva látnák magukat, hogy a consulatus nem fog a császárságon végződni, hanem a párisi gróf nagykorúságán megállani. Azóta t. i. hogy a legitimisták a wiesbadeni manifestumok által minden hídjait megégették, az öregebb ágtól mit sem tartanak az alkotmányos juste mien emberei. De azért ne hidjük, hogy Bonaparte Lajos egészen el volna hagyatva; ő a polgárságot tökéletesen megnyerte ; Francziaország kereskedelmi eleme legnagyobb része az ő csillagának hódol. Ez természetes; a franczia polgár — mint ezt eléggé nem ismételhetjük — mindig a status quo embere volt a nélkül, hogy támogatása egyetlen egy kormányt megmenthetett volna. Másodszor: Bonaparte Lajos utazásai annyi pénzkeresetre nyitottak utat számos városnak, hogy ez által is szaporodtak pártolói a polgárság közt. S tehát most, a politikai pártokkal mit sem gondolván, a katonákat igyekszik megnyerni, azt tartván, hogy ha a katonaság és polgárság határozottan mellette nyilatkozik, többé nincs mit félnie. Az elnök kettőt felejt ki számadásából, azt t. i., hogy a legjobb vezéreket nem nyerheti meg, és hogy a polgárság személyközi ragaszkodása csak föltételes. — A polgárság csak úgy van mellette, ha 1852 előtt változást idéz elő, mert csak az akkori erisistől fél, és csak e miatt pártolja az elnök kívánságait. Ha egyszer ez beáll a nélkül, hogy Bonaparte Lajos megerősítette volna magát, akkor az új elnök alatt Mulatság után törekedtem. Egy 50 fontos piszkos könyv hevert előttem az asztalon. Fölütöm, lapozni kezdtem. Kár volt fölütnöm. Mindjárt az elején illy czikket találtam : a szolga Walowszky a Vilmos porosz király férfi ruha huszár ezredből elszökött az otanni főorvos, 480 ft és civil ruhája elerosztattat s ide az 5 születéshelye utazót volna felkérésese köretettnek. Hiában törtem a fejem. Egyebet nem birtam kisütni, mint hogy e nyelv majd ollyan mint a magyar. Kopogtattak. Azt hittem, Bobodey Franciska fordult vissza fegyveres erővel. Azonban nem ő jött. Egy kis gömbölyű alak tolakodott be másodmagával. Az a második maga bizonynyal szolgáló szerepét vitte, mellyet egyébiránt a kis gömbölyű alak is teljesít, mikor otthon vannak. Az ajtó sarkától visszakülde a kisasszony a nem kisasszonyt, miután kezéből egy iratot átvett volna. Ezután sebes léptekkel egyenest nekem tartott, olly közel jött hazám, hogy szinte ajkamat érintők ajkai, mellyek vörösek voltak mint a czékla vagy a czinóber. Olly erős illatu kenőccsel foltozta és állította ki magát e kisasszony, mellytől szobámból minden jó levegő — a mi kicsiny volt — nyakra főre tolakodott az ablakon kifelé. Én magam is zsebkendőm után kaptam. — Örvendek szerencsémnek!.. Egységi bizonyítványomat óhajtanám alájegyeztetni. — Ugyan édes! nem Bobodey Franciska küldé a kisasszonyt, kérdém a mézes beszédű szárnyatlan angyalt. — Engem ? .. engem ! ?.. Én nem ismerem azt a nevet. Hanem a mint látja ön, egésséges vagyok mint a makk; bizonyitványom is van róla, csak önnek kell aláírnia. — De látja szép látogatóm! én azt csak igy hübelebalázsólélekkel alá nem írhatom. Mert lehetnek hibái mind a testnek, mind a léleknek, mellyeket igy egyszerre az arezon nem vehetni észre. — Már bocsásson meg biztos úr, de mikor az orvos kiadja, hogy egésséges vagyok, akkor már egésséges vagyok. Az én gömbölyű kisasszonyom egészen fölingerült. — Tekergetni kezdte a nyakát jobbra balra s lejebb eresztette orrocskáját egy ujnyival. — A kisasszony félreismer engem... Hiszen én jövevény vendég vagyok. Kegyetlen épen nem segíthetek. Kegyed sem szabadíthat meg engemet. E nyilatkozatra elálmélkodott a kis kedves. Úgy rám bámult mintha valami uj kapu lettem volna. Szinte röstelni látszott, hogy egy nem hivatalos idegen előtt lépett föl titkos levelével. Beszólta a szobalányt, kit ekkor Sárinak nevezett, mert míg hazaérnek, tiz nevet is adnak egymásnak. S odalökte kezébe a szerencsétlen bizonyítványt, mintegy mutatni akarva, hogy neki uszályvivő palota hölgye is van. Hogy rám ez is megneheztelt, abból világos, mivel az ajtót sarkig tárva hagyta maga után. Utoljára szinte hinni kezdem, hogy vagy fogságommal, vagy szobámmal jár együtt valami ollyan aláíró hivatal, mellyet akarva nem akarva teljesítenem kell, mig itt vagyok, ahol vagyok. Azonban én legkisebb kedvet sem éreztem e mulatsághoz s már épen csukni akartam ajtómat a belső zárral, midőn egy tenyeres talpas Lízi dühösen, szinte felháborodottan vonta be hozzám. Haja egy kissé mérges lángszinü volt. Arczáról sem lehetett mondani, hogy nem eléggé szeplős. Szólni akartam hozzá. De ő gyorsabban elkezdte mint én s meg sem állott, mig az utolsó betűig el nem mondta. Mondta pedig német nyelven ezt a megtestesült szerelmet: „Gottfried a Dunába akar ugrani. Kértem rimánkodtam, de nem hallgatott szavamra. Megfogtam a reklije ujját, hogy viszszatartsam, de kirántotta a kezemből. Oh jaj! vízbe öli magát. So’se bíróm elviselni a lelkemen. Nem kell nekem se pénze, sem semmi jószága, semmije , csak maradjon a szárazon. Azt sem kívánom már, hogy feleségül vegyen el, semmit se kívánok tőle, csak azt az egyet, hogy ne ugorjék a Dunába. Eltartom , fölnevelem magam azt a gyermeket. Istenem! ha a vízbe ugrik. Tudja ön milly nagy dolog az.. Jaj! eszemen sem vagyok. Azt sem tudom mért jöttem, mit beszélek, csak gyorsan, csak rögtön, kérem ! Hivassa ide ön, küldjön érte, mert nekem nem hisz. Hadd jőjön ide, írjuk meg itt a levelet, hogy én minden lehető követelésemről lemondok.. Lemondok mindenről, csak jőjön, csak éljen.. A szegény leányzó már nem bírta szuszszal. Olly sebesen beszélt, mint egy szélkelep. Elhallgatott s lihegve nézett rám. Én meg ő rá néztem. Miután panaszát kiöntötte, tudtára adtam, hogy az nem oda ömlött a hova kellett volna. Kisompolygott előlem. Még azután egy darabig hallom pityergő kérelmét a tornáczban. Az örök Pontiustól Pilátushoz igaziták. S ő mindenüvé híven, féltő aggodalommal futkosott. Végre egy jó tanácsadóra talált. Valami öreg asszony azt mondta neki : Eredj haza lányom ! és aludd ki magad, ha más dolgod nincs. Ha azt mondta Gottfried, hogy a Dunába ugrik, ne tarts tőle, nem fog oda ugrani. Lizi megfogadta a szót, hazament. És Gottfried most is csakugyan él, ha meg nem holt. . ...........Illy mulatságokban bővölködöm! Hanem az éj . .. olt az én éjszakámhoz csak azon éjét hasonlíthatni, melylyen az egyptomi csecsemőket megölték, vagy mellyen a czigány nem tud aludni a nagy éhség miatt. Sűrű vastag sötétség minden kilátás nélkül. Itt van ugyan az ablak, de azon keresztül csak egy kis darabját látni az égnek. Ez is csillagtalan felhőkbe takaródzott. Folytatjuk, megint négy évi fegyverszünetet remélhet, vagy ha az elnöki hivatal meg is szüntetnék, s a köztársaság annyira consolidálva találná magát, hogy a polgárság aggodalma nagy részben megszűnnék, és aggodalmával Bonaparte Lajos melletti buzgalma is. Ha pedig az elnök 1852 előtt akar kivinni valamit, a törvényhozó testület nélkül nem teheti a legkisebb lépést sem. Azért tartjuk veszedelmesnek az elnökre nézve , az általa követett mostani elszigetelt politikát, csak a reactio kezeiből, és csak a nemzetgyűlés reactionárius , többsége kezeiből veheti hatalma meghosszabbítását; ezen túl csupán örvényt látunk számára. Mi azt hisszük, hogy ha a reactionak újra aláveti magát — és értsük meg jól: a reactionarius pártnak, mert nem elég, hogy reactionarius poli- stikát kövessen — ekkor még mindig sikerülhetnek tervei; de ha saját rovására dolgozik, ha függetlenül akar föllépni, mint ezt az utolsó időben tette; ha, mint orgánumai hirdetik, a törvényhozó testülettel többé nem fog gondolni, akkor el van veszve. Akárminő népszerűtlenséggel bírjon a nemzeti gyü■lés is, ha közte és az elnök közt forogna a kérdés, az ország mindig amaz mellett fogna nyilatkozni, mert a nép tömegei az elnököt még jobban gyűlölik a mostani népképviseletnél. Berlin, oct. 4.t Jól tudósított körökben ma bizonysággal beszélik, hogy Bregenzben az ausztriai császár, a bajor s würtenbergi királyokkal nem csak barátságos látogatást tesznek, hanem hogy az „Unió“ jövendőjéről, amennyire tőlük függ, határozott végzést kívánnak hozni, s pedig hogy a következő működések nemcsak egy „definitivum“, hanem az Unio új „provisoriuma“ ellen leendőnek irányozta. — Igaz, itt az idő, most vagy soha ! az ausztriai diplomaták úgy látják, hogy Hesszen azon támaszpont, mellyen vagy az Unió vagy a Bundestag fel fog épülni, de melly egyszersmind a másiknak t. i. vagy a déli vagy az éjszaki szövetségnek, buktát rejti magában. Ez az ok, hogy oct. 1-jétől a diplomatikai körökben ismét uj élet vehető észre, mellynek öszpontositó helye Hesszen, ha nem is maga a kis ország, legalább a hesszeni dolgok. Mi ugyan más véleményben vagyunk, s a körülményeket a lehetőségig ismerve, azt hisszük hogy koránsem itt az idő, mellyben definitivumokat kellene szerkeszteniük a diplomatáknak, sőt épen az ellenkezőt látjuk a mostani zavarok s viszályok következtében történni s csak „provisoriumokban“ hiszünk, — de magok a hesszeniek is a fenebbi véleményt tevék magokévá és igy csak be kell várnunk az időt, talán gyorsabban következik be az Unió megszűnte, mint gondolnék. — De annyi igaz , hogy Unió , a mostani Bundestag mellett, nem állhat fen, mint az utóbbi sem, Unió mellett. Ha Radovitz a máj. 26-ki szövetség (Unió) teremtője erős következetességgel a kedvező jelent fel akarná használni, Hesszen holnap ismét az Unió tagjává lenne s alkalmasint a többiekkel együtt már egy nappal utóbb aláírhatná a mostani Bundestag halálitéletét, és olvashatnék Frankfurtból a sürgönyt hogy Látjuk mindezen érzeményeket kifejezve a D. Reform basszeli leveleiben, pedig ezen orgánum , igen vigyázva vészen fel levelezéseket. Igaz, nem mondják olly világosan mint én , amit éreznek , hanem tisztán megfejtik, hogy Hesszennek csak az Unióban vagyon jövendője s alkotmányuk fentartását csak Poroszország garantiájában látják stb. a többi magától értetődik. A közel napok onnan bizonyosan érdekes dolgokat hozandnak, annál inkább, minthogy az uj katonai kormányzó Haynau, öccsétől csak beszélem, hanem tenni is tanult. Szigorú felléptével fog el czélt érni? Meglátjuk. Az itteni osztrák követ Prokesch v. Osten nem fogja Berlint elhagyni, mint Németországnak minden lapjai kürtölték, hanem Meyendorf báró, tegnap nyujtá át királyunknak visszahívási iratát s már holnap utazand Bécsbe, uj helyére. Egyik levelemben , bizonyossággal mondom hogy Mehl Sverin az Uniótól már visszalépett, azt annyiból vissza kell húznom, minthogy efedell lépés még nem történt, hanem olly időkben, minőket élünk, illyesmi, egy levelezőnek megbocsátható, mivel a jour lévén a történtekkel, ezeknek következményeit könnyen átlátja, s előre írja, hogy jönni fog minek jönni kell. Bécs, oct. 5. Egy bécsi levélből következőket vélünk közölhetni : „a császár vorarlbergi utazásának czélja nemcsak, hogy a bajor, würtembergi és szász királyokkal találkozzék, s Németország jelenlegi,viszonyai fölött tanácskozzanak, hanem hogy positív eszközökről is e tekintetben mielőbb gondoskodjanak. Sőt hiszik, miszerint ez eszközök elseje az említett udvarok által kötendő daez-védszövetség leend. Bizonyosnak mondják, hogy bizalmas küldetés ugyanazon értelemben a hannoveri királyhoz is történt. Ha e terv létrejön, akkor a frankfurti szorosabb tanács, mint e politikának képviselője, az egész német kérdésről nyíltan és erélyesen fog nyilatkozni. A porosz kabinetnek három utolsó jegyzékirata, mellyben e szövetségi hatalomnak nemcsak hatalma, hanem léte is határozottan kétségbe vonatik, igen nagy benyomást tett. Tudatik, hogy Schwarzenbergig elutazta előtt még egy futár küldetett Varsóba, hol jelenleg a czár tartózkodik. Ő nem fog, mint híresztelték Erdmannsdorfba Sziléziába menni, valamint az is bizonyos, hogy a porosz király nem megy Varsóba. Mindkét táborban erősen készülnek, lesz-e háború vagy nem, sem itt, sem ott nem tudják. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy a folyó hó nem fog elmúlni a nélkül, hogy valami határozóig ne történjék. — A dán kérdés is közelit megoldásához. A mi a fejedelmünknek Szidónia szász hg kisasszonynyal házasságát illeti, bizonyos , hogy arról a mostani útjában szó sem leend. A Bekentnisse eines alten Soldatennek szerzője nemcsak nem küldetett ezredéhez, hanem a császár kísérői közt létezik. — A L' Independance belgenek írják Bécsből, miszerint Magyarország leendő helytartójára nézve semmi elhatározó lépés nem történt. Már nem beszélnek Zichyre és Almásyról Jósika és Vay azutáni jelöltek, elhagyák Bécset, a miniszteri rendszerbe bele nem egyezhetvén. Jelenleg Magyarország volt országbírója Mailáthról beszélnek. Bécs, oct. 7. A tegnapi Wiener Zeit. következő czikket közöl: A Soldatenfreund tegnap megjelent 120-ik számában azon hír közöltetett, hogy Parrot altábornagy hadosztálya (3 dandár) a 3-ik hadtestből és Leopold hg hadosztálya (ez is 3 dandár) a 4ik hadtestből rendeletet kaptak Németországba benyomulni. Azon helyzetben vagyunk, miszerint az érintett hirt alaptalannak nyilváníthatjuk. KIMUTATÁSA a budapesti lánczhid jövedelmének 1850. Sept. 30-ig , pengőben Áttett összeg az előbbi kimutatásból ftkr. ft kr. 1849-ki nov. 21 től 1850. aug. 31ig 205,015 2 1850. sept. 1-től 31-ig bezárólag: 541,000 a hídon átkelt gyalog személytől 1 pengő krjával---------- 9016. 40 Járművektől, mint: talicska, taliga, különféle kocsi, szekér sat. továbbá teherhordó gyalogoktól, kik szinte a kocsiúton járnak , szabadon hajtott vonómarhától sat.---------------- 8296. 6 2616 db szarvasmarhától 5. krival 218. 9394 db apró baromtól, mint juh, borjú, sertés, sat. 2 krjával-------- 313. 8 31694 akó bor, pálinka, sör s egyéb illyés a kereskedésben előforduló folyadéktól, akóját 4 krjával 2112. 56 Nem a lánczhidon hanem gőzösön s a hidtársaság csónakain átkelt személyekért , továbbá büntetésdíjul sept. 30-ig tovább a cs. kir. postákért 1850 junius 1-től julius 31-ig bezárólag------------------------------ 4000. 33 23957. 23 Összesen 228,972 25