Pesti Napló, 1851. március (2. évfolyam, 294-318. szám)

1851-03-31 / 318. szám

1851. másod évi folyam. ........... ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten : Egy hónapra 1 fr 30 kr. p Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „­­ „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ A­ lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Szerkesztési iroda: Uri-utcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. Vidéken: Évnegyedre 5 fz.— kr. p. Félévre . 10 „ — „ „ Egy évre . 18 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a szá­­monkinti eladás is, megszűnt* 318 !■ 1,11........." Hétfő , mart. 31-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­­bos petit-sor­a 4 pro­­m­jával számittatik. A be­­igtatási s lop.kinyi külön bélyegdíj, előre lefizeten­dő EMICH G. könyvke­reskedésében. Magán­viták négyha­­sábos sora 5 pengő kraj­­czárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő , PESTI NAPLÓ szerkesz­tő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. APRIL—JUNIUS. Előfizetési hirdetés A C Z I M Ü POLITIKAI HÍRLAPRA. Megjelen a Pesti Napló vasárnapot és ünnep­napot kivéve mindennap, délutáni órákban. Bértartalmát olvasóink ismerik. A szerkesz­tőség ezután is mindent elkövetet­ e lap érde­kességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát illetőleg az előfize­tők várakozásának megfeleljen. Előfizetési feltételek az Április, május, Júniusi folyamra: Pesten, házhozhordással................4 ft pp. Vidéken, postán küldve................5 ft ., Előfizethetni Pesten, a Pesti Napló kiadó hi­vatalában, úri-utczai Laffert házban 449. sz. a. és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. Vidéken minden cs. k. postahivatalnál. Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmen­­tesittetni kérjük. TARTALOM: Telegraf! tudósítások A würtembergi király levele-Levelek a birodalmi székvárosból XXXIII. (Die Drezdner Conferenzen. A belügyek. Bélyegadó.­­ Felsége uta­zása. Egy curiosum.) London- (A kristálypalota. Egy választmány, és épületes programmja. Műkiállítási választmány határozata. Par­liament. Papal aggression. Torzkép.) Páris- (A választási törvény és Napoleon. A pyramid utczai gyülde. Fusio. A Bulletin de Paris. Girardin czikke.) Somogy- (Zsandárok. Rablók. Börtönök. Zsiványkergetés és egy sajátszerű körrendelet.) Hivatalos. (Kinevezések. Jövedelmiadó.) Előfizetési fölhívás-Vegyes hírek-Politikai szemle. Francziaország. (Nyugtalanító hitek.) Nagybritannia- (Talbot por. Magyar menekültek iránti je­lentés. Kristálypalota. Levélszállítási költségek Suez és Bombay között. Aranyszállítás.) Németország-(Manteuffel szándéka. Alvensleben. Dr. Liebe Porosz kivonatok, és jegyzékirat. A reactio tábora. Drezdai értekezlet. Hannoverai tartományrendek.) Kereskedelmi hírek-Dunavizállás- Budapest, martius 31-én- TELEGRAF! TUDÓSÍTÁSOK. Paris, mart. 27. — 5% rente 39 fr. 85 cent. 3% 57 fr. 65 cent. Piemont 82 fr. 25 cent. Rayneval franczia követté neveztetett ki Romában. Hir szerint Arnaud a választási törvény eltörlesz­­tését illető indítványát visszavonandja. Az Union ki­nyilatkoztatja , miszerint Joinville nem kíván elnöki jelöltséget. Vaisse hitelt kér a május 4-kei ünne­pélyre. Faucher, Baroche,Benoit-Dazy-miniszterium­­róli h­irek keringnek. Kasszel, mart. 26. — Tegnap kihágások történ­tek a különböző katonaság között. Hesszeni s porosz katonák állottak az osztrákok ellenében. Őrjáratok czirkálnak a városon. Amsterdam, mart. 26. — 5%met. 68% 2%% 37%; új 87%. Paris, mart. 28. — 5 % r. 94, 20; 3 % 57, 35 ; Piem. 32, 25. — Montpellierben nyugtalanságok voltak. A Moniteur több bonapartisticus megyei al­­főnök kinevezését hozza. A törvényhozásban Arnaud indítványát visszavette. Vaisse kinyilatkoztatja, hogy a választási törvény az elnökségre is alkalmaztatható. Vatlsmena e nyilatkozattal motivált napirendre kí­ván átmenni, mi 466 szavazattal 21 ellenében elfo­­gadtatik. • Madrid, mart. 23. —­ Murillo a községi javak el­adásából indítványozza a kamatfizetéseket. Pest, mart. 31. — Előttünk fekszik a würtembergi királynak Schwarzenberg herczeghez írt ismeretes levele a német szövetség tárgyában. A történészet alig mutathat föl ennél érde­kesebb és több súlyerővel biró levelet. Két szempont teszi ezt főleg nevezetessé: A király, az államférfi és az ember összeol­vadva szólnak belőle a világhoz. Egy király lép benne nyilvánosan sorompók közé a népnek jogai mellett. E levél hordereje már­is megfutotta tágas körét. Hatása érezhető; következései ki nem maradhatók. — Egy átvillant meteor az alkot­mányos szabadság elsötétült egén, melynek vi­lágánál, hacsak pillanatra is, belátnunk enged­tetett a bonyodalmak szálai közé. E rövid levélben az alkotmányos szabadság legsarkalatosabb elvei vannak elismerve a világ szine előtt­­. i.: A népképviselet elve, midőn férfias határozott­sággal kijelenti, hogy a nemzet jogos igénynyel bírván résztvenni saját ügyeiben, ő oly revistot el nem ismer, mely a nép ezen jogát, illőleg nem méltányolja. Ebben ki van fejezve: „a semmit rólam nélkülem“ elve is. S kimondja továbbá nyíltan, hogy ennek tekintetbe nem vétele csak az anarchicus erők harczát fejti ki, s hogy e harcz — szerinte is — nem azon in­tézmények hasznára ütend ki, melyek alkot­mány­ellen­esen léptetnek életbe. Kimondja az anathemát az absolutismusra, midőn elismeri, hogy egy szervezet sincs, mely csak anyagi erő által volna fentartható, s hogy repressiv törvények és polic­iális rendszabályok az államot biztosítni, s fel­forgatástól megóvni nem képesek. Ő erkölcsi köteléket követel, s ezt a parliamentekben találja fel. Kárhoztatja egyfelől az improvisált chartákat és divatos experimentumokat, s másfelől a re­­actiot, midőn kimondja, hogy nem szereti a visszatérést oly dolgokhoz, melyek későn jönek vagy önmagukat túlélték. Mindezekben hivatkozik lelkiismeretére és meggyőződésére, mint német és uralkodó, s azok ellen tenni semmit sem akar. S mily meghatólag végzi levelét e kedélyes szavakban: „Szerencsémre elég öreg vagyok, hogy meg ne érjem ki nem maradható következéseit mind­azon cselekvéseknek és mulasztásoknak, melye­ket ezen pillanat alatt Drezdában véghezvi­­szünk.“ Azon koronás férfi, ki e sorokat írja, 70 éves, és 35 év óta uralkodik egy alkotmányos or­szágban alkotm­ányszerűleg. Volt ideje tapasz­talást gyűjteni és okulni, szintúgy a magán-, mint a közélet terén, s hogy ezt tette, levele elég fényesen bebizonyítja. Hogy e királyi felszólalás az értelmiség fó­ruma előtt nem pusztában elhangzó szózat, ta­núsítja a diplom­atikai értekezletek fordulata épen ezen levél következtében. — A kisebb államok kormányai át kezdették látni, miszerint meg­maradásuk ideje azon térhez van mérve, melyet ők a nép számára a néppel, vagy e nélkül je­lölnek ki. A csökönyösség visszalépés. Korunk nem tűr — az ősz király szavai szerint — visszatérést oly dolgokhoz, melyek önmagukat túlélték. Már pedig minden oly intézmény túlélte önmagát, mely a népeket saját államügyeinek intézésétől elzárja; s minden oly eljárás, mely ezt kierő­szakolni akarja „az anarchicus erők harczát“ kelti föl. Már pedig kétségtelen, hogy a legjo­gosabb , a legszerencsésebben végződő forrada­lom áldása sem ér föl azon ínség- és nyomorral, mely lépteit követi, azon demoralisatioval, mely attól elválhatlan. — Ha tehát a viszalépés le­­hetlen, szintúgy mint a helyreállás, haladni kell előre. De ez ma csak úgy történhetik, ha a sza­badság alapja terjesztetik, a­helyett, hogy össze­vonatnék. A XIV. Lajos korával az „én vagyok az ál­­lam“-féle tanok épen úgy lejártak , mint a Karok és Rendek szabadalmai, és a jobbágyság. Ezek némelyikét anyagi erővel visszahozni igen, de fentartani lehetlen többé. Soha, mióta a világ fenáll, nem folyt le kor­szak sem , nemhogy év , mely oly nagy és sok­féle tanúsággal volna gazdag, mint az 1848-i, melyről egyike a legelőrelátóbb franczia conser­­vativeknek azt írta a februári forradalom után, „hogy azon év egyedül egy századát foglalja magában a jó és rosz szenvedélyeknek,--------­hogy a kereszténység óta a világba vetett kér­dések közöl egy sincs, mely azon évben meg­­vitatlanul, vagy megoldatlan maradott volna. Annyi benne a gondviselés, a leleplezett jellem, a meghazudtolt­­an, annyi a lerontott illusio, s ezekben annyi okulás van, miszerint az ember hajlandó kérdeni, hogy minden szerencsétlen­ség és társadalmi szenvedés daczára, nem volt-e valamely szerencsés dolog ezen európai catacly­­smusban. Szükséges volt előbb vagy utóbb, mi­ként átezikázzék fejünk fölött a villám, hogy megtisztítsa a levegőt a büdös gőztől, s felsar­­jazzon az igazság, mint virág a romokon.“ A­ki e lefolyt három év alatt nem okult, az soha sem fog „tanulni és felejteni11 élje le bár a Methusalem korát, annak számára hasztalan íra­tott és csináltatott hisztéria. Az ily sors­ ostorok: azok, kik az alkotmányos életet megmérgezik, vagy az által, hogy a sza­badságot lenyűgözik, vagy az által, hogy azt felkorbácsolják a féktelenség szenvedély fokára, s egyik- mint másikban a békét, rendet, és fokozatos eléhaladást gátolják, és forgatják fel. Ezek a visz­­szahatók és demagógok ; e két szélsőség, mely mindig egymás kezére játszik, s egyik a másikat felváltva, átkai az emberiségnek, mert mindig évtizedekre lökik vissza az emberi szellemnek nélkülük szabályos felőldését, a civilisatiot, s az erkölcsök javulását. Ezek azon büdös gőz, mely­től a fenntebb idézett franczia eszélyes conser­­vativ megtisztulttnak hiszi a levegőt az 1848- ban átezikázott villám által, s azon igazság alatt, melynek azon év tanításaiból föl kellene sarjazni, mint virágnak a romokon, érti — saját szavai szerint — a vallás, a birtok, a család, a rend és rendes szabadság sérthetlenségét. Mikor jövend el az idő , melyben mindezek biztosítást találnak? Mikor szűnnek meg az em­berek visszaélni a szabadsággal? Mert szintúgy az önkény , mint ennek ellentétele : a féktelen­ség, nem egyéb, mint a szabadsággal való visz­­szaélés. Szolgáljon a würtembergi király levele figyel­meztető intésül a szélsőségek kikerülésére. A rendetlen szabadság anarchiára, az anar­chia despotismusra vezet; a despotismus újból visszahozza a forradalmat. Millió lények vesztet­ték el életüket e kölcsönös harczban, a­nélkül, hogy egyikét, vagy másikát győzelemre vezethették volna, mert­­ mindig a középpont, a rendes szabadság körül forogtak és harczoltak, a­helyett hogy abban keresték s lelték volna fel a megál­lapodást. Ez volna-e azon bűnkör, melyben az erköl­csi világ örökös keringésre lenne kárhoztatva? Mi tagadjuk ezt, mert mi az Istent igazsá­gosnak hisszük; az emberi szellemet pedig a tö­kéletesedés felé fejlődőnek. LEVELEK A BIRODALMI SZÉKVÁROSBÓL. XXXIII. , Bécs, mart. 28. Az „indiseretiók“ a mai po­litikában igen fontos szerepet játszanak; ha valamely zajtgerjesztő okirat rögtön nyilvánosság elé kerül, azonnal indiscretioban keresik a közzététel okát, s az első okiratokkal ellátott röpirat, mely a „drezdai konferentiák“ czíme alatt Berlinben megjelent, amaz értekezletekről részletes adatokat közöl, szinte in­­diseret toll szüleménye. Ezen röpirat egy két német államban már el van tiltva, s tegnap itten is — önök­nél alkalmasint nem soká hasonló fog történni — a városkapitányság részéről körirat járt minden szer­kesztőséghez , melyben megtiltatik ezen iratból kivo­natot közölni. Ez mind hagyján volna! Hanem mint­hogy a könyv itten nem kapható, honnan tudhatni, mi kivonat, mit nem. Önnek, vagy akármelyik szer­kesztőségnek Berlinből vagy Drezdából egész évnyi czikkeket küldhet a levelező, s miután a lapban meg­jelentek , kiviláglik, hogy azok kivonatok a tiltott iratból. Megemlítjük e bajt, minthogy már több ily­­féle tilalom történt már , a­nélkül, hogy valaki a hír­­lapszerkesztők nehéz állását tekintetbe vette. Leg­jobb volna a szerkesztőségeknek megengedni, hogy „erga schedam“ a tiltott iratok birtokába is juthas­sanak , hisz még a censura alatt szinte úgy történt, s mi akkor szabadott, az most csakugyan veszélyes nem lehet. A minisztériumban igen nagy szorgalmat fordí­tanak jelenleg a benső ügyek rendezésére. a hallomás szerint a legközelebbi két hónap folytában a sajtó­egyesületi, polgárőrségi s általában mindazon törvé­nyek meg fognak jelenni, melyek a rendes állapot helyreállítására mélhatlanul szükségesek, úgy, hogy az ostromállapotot — legalább a székvárosban — június elsején meg lehessen szüntetni. Ámbár hírei­met rendesen jó forrásból szoktam menteni, mégis az imént közlöttnek hitelességéről kezeskedni nem akarok. A magyar statútum megjelenése és az ostrom­­állapot megszüntetése, azon két kérdés, melyen a hírlaplevelezők legkönnyebben törhetik ki a fogu­kat, ha nagyon mohón beléharapnak, s mégis szilár­dul áll mindenkiben azon meggyőződés, hogy rend­kívüli állapot soha és semmi úton rendessé nem vál­­hatik, s hogy előbbutóbb vége kell szakadni.­­• Mikor? az ám a kérdés, azonban a gráczi újság pozsonyi levelezője tán mégis kissé sötét szemüvegen keresztül lát, ha azt mondja, hogy a kivételes álla­pot Magyarországban még évekig fogna tartani. — Van egyébiránt a dolognak humoristicus oldala is ; — a tél ezidén igen szelíd volt, mi rendesen a her­nyók roppant szaporodását s a növényekre nézve nagy kárt szokott maga után vonni. Máskor ily idő­ben hatósági rendelet szokott megjelenni, mely az e hernyókat megemésztő madarak agyonlövetését tiltja; ez évben fölösleges az ily tilalom, minthogy úgy sincs fegyvere senkinek, s a kézzelfogdosás a legdühösb madárirtónak is kissé bajos volna ! Azon hirek, melyek a bélyegadó Magyarhonbani jövedelmezését illetőleg ide érkeznek , nagy örömére válnak a finánszminiszter úrnak, minthogy minden várakozását felülhaladják , a jövedelem ugyanis fe­bruárjéban két­harmaddal nagyobb volt, mint a minőnek előre várták volna. E mellett tekintetbe kell venni, hogy a bélyegadó még nem foly be rendesen Magyarországban, s hogy sok ügylet, épen ez adótól­­ félelem­ miatt, szóbeli úton vizetett véghez. Általában a kereskedelmi üz­letben egy idő óta, nagyobb élénkség mutatkozik; a helybeli szabók igen megelégedten tértek vissza a pesti vásárról, minden készítményük elkelt, holott azelőtt legfelebb a kelmét szokták Bécsből hozatni, a ruhát pedig Pesten készíttetni. A bélyegadó jövedelmezése itt is magasabbra hágott. A­mit a pesti kereskedők és kézművesek a Bécscseli versenyzés által vesztenek, azt az által vélik pótol­­hatónak, hogy Magyarhonnak Törökország felé űzött kereskedése szinte nagyobb élénkségnek indul. Császár ő Fölsége legújabb utazására erőnek ere­jével politikai czélt akarnak rátukmálni, nevezetesen azt, hogy Radeczky tábornagygyali találkozásának az olaszhoni ügyekre befolyása leend. Őszintén meg­váltjuk e tekintetbeni tökéletes avatatlanságunkat, hanem annak ,mit porosz és franczia lapok Piemont elleni tervekről szóltak , félhivatalos közlönyek már egész határozottsággal ellenmondottak. A mit a lapok a velenczei szabadkikötői privilégium meg­újításáról közölnek , azt a „Napló“ olvasói szerény leveleimből már régen tudják; a többi mind üres be­széd és alaptalan combinatio. Mai levelemet egy curiosummal fejezem be, mely szorosan nem tartozik ugyan e levelek körébe, ha­nem mégis említésre méltó. Berlinben a königstädti színházban a „Portréi néma“ adatása eltiltatott, a darabnak izgató tartalma miatt. Ugyanazon időben sz. Pétervárott, mely a földrajzirók összh­angzó állí­tásai szerint Oroszországnak fővárosa, ugyanezen operát adták három estre egymásután; az orosz csá­szár egész udvarával mind a háromszor jelen volt, s tetszését élénk tapsolás által nyilvánitá. Fennidézett földrajzírók azon állításban is egyeznek meg, hogy Poroszországban alkotmányos monarchia a nevét viseli, Oroszország pedig absolutisticus állomány ! Bizony nem mind arany, a­mi fénylik! London , martins 22, XXX. Ha a continensen, vagy három nép kitöröltetnék a nemzetek sorából, aligha látnál annyi aggodalmas arczot a Hyde-parkban, a „crystal palace“ körül, és mindenütt Londonban, mint most, miután tudva van, hogy az eső csakugyan keresztül hatott a tündér pa­lota, jelenleg már felfedezett, hézagain, de Paxton dicsősége, mondják az angolok, azért még mindig régi fényében ragyog, a bajt, munkások, mesterem­berek gondatlansága idézte elő. (?) Azonban vágy­jak, kik azt állítják, hogy az üvegházak nagy mes­tere, a hideget és meleget kifeledő számításaiból, a hideg, összehúzta a vasrudakat, és az üvegleme­zeket összetartó gyanta felpattogott, és az eső beto-

Next