Pesti Napló, 1851. augusztus (2. évfolyam, 420-443. szám)

1851-08-08 / 426. szám

1851. másod évi folyam. 1 426 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre ..10,­,, Egyévre . 18 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a szá­­monféinti eladás is, meg­szűint. Pesten : Egy hónapra 1 fr 30 kr.p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre .. 8 „ — „ „ Egyévre. 15 „ — „ „ Egyes szám — . 4 „ „ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-ut. Laffertház 449 Szerkesztési iroda: Úri-utcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. —1■ Péntek, aug. 8-án. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­­bos petit-sora 4 pgö kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s lop.krnyi külön bélyegdíj , előre lefize­tendő a Magánviták négyha­sábos sora 5 pengő kraj­­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. TARTALOIB: Telegraf! tudósítások-Gyűjtsük a hazai népszokásokat-Velencze jövője-Páris- (Az állandó bizottmány. Girardin fusioja. Nagy ünnepély.) VaCZ- (Időjárás. Süketnémák próbatétele. Domokos napja.) Nyilatkozat-Hivatalos- (Kinevezés. Büntető eljárás. Kizáró szabadalmak.) Vegyes hírek és események-Bibliographia-Politikai szemle-Francziaország- (Napoleon L. párbeszéde. Carnot kijelöl­­tetése. A londoni 1. Mayor fogadtatása. Lemulier ügy.) Nagybritannia- (Felső­s alsóházi ülés aug. 1. Húsevés el­len alakult társulat. Kristálypalota bezárása. Dover és Calais közti telegráf. Bramah lakatja. Választás Li­­merickben.) Németország- (A Rajna tartomány és kormányelnöke. Tar­tományi rendek és biztosok. Német katholikusok. Kur­­hessteni ügyek. Frankfurter Journal. Bajorország és Helvétia közti vámszerződés. Liebig.) Magyar nemzeti múzeum-Börze-Matár- (A mű­kiállitás 1851-ben.) Budapest, aug. 8-án TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK­Trieszt, aug. 6. — London H. 36. Ezüst 19%. Az olaj ára felszökkent, a Nápolybani rész aratás s hiányzó készlet miatt. Velencze, aug. 4. — Az orkán Mastrino és Lis­­saroban mintegy 40 házat rombolt szét. Turin, aug. 3. — A belügyminiszter egy javasla­tot intézett a tart. felügyelőkhöz, egy egésségi bi­zottmány alakítására , a cretinismus gyökeres kiir­tását illetőleg. Oranból érkezett tudósítások szerint ott a cholera kiütött s pusztitólag dühöng. Berlin, aug. 6. — 5% 107%; állód, kötelezv. 89; bankrészv. 102%; Krakó 84%; Alsó-szilézia 93; felső sziléziai 135%. GYŰJTSÜK a hazai népszokásokat. *) E. Mi csak most vagyunk azon a stádiumon, hogy önismeretre vergődjünk; már el van kezdve, s hogy mennél teljesebb legyen, azt egyszersmind a tökélyesbülés is követeli. Azért gyűjtsük a hazai népszokásokat. Ha jelige jön a népek testvérisége , hadd lássák meg, miféle nyilatkozatokban hasonlítunk a hí­resebb népekhez; ha fajok eredetisége, önföldü tősgyökeressége hozatik vitába, hadd tessék meg : mint vagyunk mi magunk emberségéből *) Lásd P. N. 425. számát. saját faj, mely sem szláv, sem német, mégis eredeti, habár rokontalan is a világon. Szójáték, vagy elmefuttatás volna említenem, minő becse van oly könyvnek, vagy növény­nek , mely egyetlen példány a maga nemében , de az nem elmefuttatás, ha józan észszel, s az érvek minden nyomatékosságával vitatjuk,hogy egy saját népnek , mely magától bir nyelvet, zenét, tánczot, öltözetet, szokásokat, hajlamot, és intézményeket, saját maga vonásiban kell föltűnni, és fejlődni előbb utóbb, s ezért mindent elkövetnie annak bebizonyítására, hogy neki magához mért, magából induló rendeltetése van, vagy elvesz. Arról nem lehet sok szó, mik fognak a hazai népszokások körébe tartozni. Ide való mindaz, miben az élet, mint formában, nyilatkozik. Részemről, úgy hiszek , gyűjtessék össze minden, a­mi szertartás, például a nagyobbszerű alkalmaknál, minek a születés, vagy keresztség, a házasság, vagy lakodalom, a halál ,­ vagy te­metés. E három egészíti ki az­ emberi sors fo­lyamát. De vannak ezeken kívül ünnepek, sá­torosok, és kisebbek, ünnepélyek, névnapok, lakozások, szüret, aratás, vásár, búcsú stb., melyeket lehetlen mind előszámlálni, mert ezek mind tények, s következőleg elő kell soroltat­nak az élet után, s úgy állittatniok össze, hogy képet adjanak. Megjegyzendő pedig mindezeknél annak ki­tudása, miért van az igy, az úgy. Például miért viszik ki temetőbe, a halottat lábbal előre? Miért csinál keresztet, mikor indulni akar a pa­­lócz kocsis a porba lovai előtt? Miért mennek nagy pénteken hajnalkor, azaz napföljötte előtt vízért a leányok ? Mire jó az a korán merített víz ? Mit jelent az, hogy néhol egy falat kenye­ret, és sót összekötve tesznek a mennyasszony kebelébe ? Ezeket, ha meg tudja is fejteni ma­gának a kérdező, mind a mellett hagyja mindig a nép fiára megfejtéseket, mert az a mód, a­mint ő magát kimagyarázza, szinte igen fontos, tudni méltó. A szokásokkal együtt járnak az előítéletek, vagyis álokok, a­mennyiben egynek másnak követésére befolyással bírnak. Ilyen előítélet például, hogy a mennykő által meggyújtott épület égését zápor sem olthatja el; hogy a kigyót, akármint összevágják is, meg nem döglik naplement előtt; hogy a fecske­fészket nem jó leszúrni a tornácz alól, mert a tehén véres tejet ad, hogy szent György napra viradóra boszorkányok a tehenet megrontják ; hogy kutya szőrivel kell füstölni a kutyahara­pást ; hogy a szenes víz használ az ijedés ellen; stb. végetlenül. Minthogy minden eféle előítéletes szertartás bizonyos bevett szólás­formák elmondásával történik, ezek is följegyzendők. Például, mikor a falusi gyermek először eszik gyümölcsöt az esztendőben, ily mentő szóval, varázsigével él: Újság hasamba, betegség pokolba! Akkor fájjon a hasam, mikor magam akarom. Ennyi sok minden apróság összegyűjtése csak többek egyetértő munkásságától telhetik. Nincs hosszú életű ember, ki mindezt mindenütt végig tapasztalhatná, ha örökké futna, mint a vándor zsidó. Ezeket különben is el kell várni, ellesni, mint a természet nyilatkozatait, mi folytonos, s észrevétlen ottlét, megbízott nyíltság és társal­gás szerencséje; mert ha idegen megy a nép közé, legott el van veszve az őszinteség, s meg­történik ezerszer, hogy uralkodni kezd egész módjával a falusi legény, mihely ismeretlent, vagy épen kapatos embert ven észre maga kö­zelében, mi az erkölcsök ismeretéről csak torz­képet ad. Mondanom sem kell, hogy e szokásokkal dal és táncz és zene, és egyéb adalékok is együtt találtatnak, s hogy e részbeli törekvésünk sü­­kerre ingyen, mindennek föl kell jegyeztetni. Ha ez indítvány, ám fogadtassák el. De ez nem indítvány, hanem csak sürgetés a folyta­tásra , mert volt idő, mikor e részben sok jó íratott elszórva , melyeket most igen sok bajba kerül, mind a mellett nem lehetlenség, össze­szedni. Azonban az irodalom valami lázt kapott; sü­­letlen novellák, melyeket könnyű volt írni, ne­héz olvasni, szok­ták ki az eféle iratokat közön­ségünk szeme elől; újdondászat, szójáték, élete­­lés, elmefuttatás jön a divatlapok tölteléke, s csak sajnálni lehetett, hogy például oly leírások, minek Bartók Gáboréi voltak a fölső Tisza mel­lől évek előtt, mind gyérebben fordultak elő; gyűjtemények pedig,mint a Yahot-féle „Magyar föld és népei,“ vagy nem bírták kiállani a kö­zönséget, vagy a közönség őket. Óhajtom e sürgetés foganatját. Remélem a hazai lapoktól, hogy mindenik szívesen nyitja meg hasábjait ily népszokási közlemények előtt. Fölhagyván egy időre a sürgetéssel, ha talán ez meghallgattatnék, s hazánk külön vidékei­ről néhány lelkes munkatárs ajánlkoznék, akkor rendszeresen láthatnánk a vállalathoz, és nem hiányzanék alkalom egy igen becses könyvnek közzétételére, mely a dalok, mesék, és közmon­dásoknál körülményesebben, s egész arczképi hűségben egy fokkal tartalmasabban szólana éle­tünkről , vagy az volna maga a népünk élete. E. Pest, aug. 7. A. Z. Velenczének, mint a birodalom egyik ten­geri kikötőjének jövője, nézetünk szerint bir annyi­ érdekkel, hogy az Augs. Allgemeine Zeitung által közelebb e tárgyra vonatkozó tartalmas czik­­ket egész terjedelmében átvehessük lapjainkra. A czikk Velenczéből jul. 28-ról szól, s itt kö­vetkezik . A nekünk ismét visszaadott szabad kikötő azon reménnyel tölte el bennünket, hogy a tengerek egy­kori uralkodó városa, lassan kint — ha nem is nyeri vissza előbbi egész nagyságát, — de ismét tisztelet­­teljes helyet foglaland el Európa kikötő­helyei között. Hogy ezen reményünk alapos, erre bizonyságul szol­gálnak Velencze korábbi évkönyvei, de mindenek fölött helyezető. Kár, hogy kereskedésének képvise­lőit nem lelkesíti azon erély és azon vállalkozási szel­lem, mely más nagy kikötő városok sajátja, és mely egy virágzó s független állás kiküzdésére nélkülöz­­hetlen. Erős kereskedésnek geographiai fekvés képezi de­­lejtitjét, valamint a tökéletes szabadság legjobban erősíti. Lehetlen virágzó s tartós kereskedést terem­teni ott, hol a természet megtagadja e részbeni ked­vezéseit , vagy mesterségesen kell nyitni csatornáit. Velencze kereskedése, a jó remény fokának körülha­józása előtt virágzott, és külterjének tetőpontját érte el. Velencze akkor első kereskedő városa volt Euró­pának , — de nem hatalmánál, tengeri erejénél fog­va , melyek csak eszközök és nem okok valának — hanem geographiai fekvésénél fogva, mely megen­gedte, hogy előtartományából Ázsiából, minden be­cses árut fölszedjen, és mely mögötte mindezen áru­­czikkek biztos piaczát nyújtotta. Akkor uralkodását csupán Genuával osztotta meg, mert csupán ez versenyezhetett vele eredménynyel, miután ugyanazon geographiai kedvező helyzettel bir, melylyel Velencze. Vagy talán képesek voltak Olaszország többi köz­társaságai — legnagyobb erőfeszítéssel — a tenger­parton hasonló eredményre jutni ? A jó remény fokának körülhajózása után, Velencze nagysága s világkereskedése lassan kint hanyatlott, és mégis épen ekkor volt legnagyobb virágzásban hatalma, mely lehetővé tette, hogy küzdjön föllépő versenytársaival, azonban nem daczolhatott hosz­­szasan a természet törvényeivel. Az Európa s Ázsia közötti kereskedés az új út felé vette irányát, a régi, annyira élénk út lassan kint elhagyatott, és amannak hosszában új kereskedési helyek emelkedtek. A jelenet változik. Mintegy 400 év lefolyása után, a jó remény fok kö­rül vezető út néptelenül, és Ázsia kereskedése las­sankint fölkeresi a régi utat és a suezi földszoros felé törekszik , a középtenger élénkülni kezd. part- A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. A MŰKIÁLLÍTÁS 1851-ben. Folytatás. *) Következnek a tájképek . Zimmerman Albert, 2. sz. a. „Tájképe zivatar­nál“, nagy szorgalommal van festve, s látszik, hogy a művész a nagyszerű természetet dúlásában akarta szem elébe állítani, de azt csak eszményileg, nem pedig valóságban fogta föl, mert zivatarkor sincse­nek oly általláthatatlan barna felhők, mint milyene­ket tömegesen elő­állított, úgy 38. sz. a. „Reggeli tájképe“, valamint legújabban érkezett két tájképe, melyeken a napot akarta ábrázolni, erőlködésnek látunk, melyet Claude Lorraintől mostanig még senki meg nem oldott a fejér és sárga festék összekeveré­sével. Napot festeni nehéz dolog, s eszünkbe jut el­hunyt Teleky grófnak Aranka verseire irt gúny verse: „Aranka pediglen erőlködik vala, Aranka pediglen poéta nem vala“, melyet egy régi folyóiratban olva­sónk. Különben Z. egyike a jelesb festészeknek, de ugy látszik az idén fixa ideája a napfestés, melybe nemrégen — a kép a Múzeumban van — Markó is belefáradt. Kraupa, 3. sz. a. „Waldbach-Strupp részlete“ *) Lásd P. N. 425. számát. igen sok élénk, s élesen tartott zöld festékkel kevert tájkép, mi egyáltalában nem tünteti elő a levegő­­perspectivet, s tömegessége által elrontja azon illu­­siót, melyet egy jól fölvett és színezett tájkép a nézőre gyakorolni képes. Klein, 4. sz. a. „Magyar hajóvonat a Dunánál“, szinte hibásan fölfogott kép, melyen sem a népvise­let, sem a lovak faja nincs eltalálva, s inkább meck­­lenburgi, mint magyar hajóvonat. A tűz füstje pe­dig , mely mellett a magyar hajóvontatók a művész eszméje szerint alkalmasint gulyáshúst főznek , in­kább fejér gőz, mint füst, olyan színű füstöt csak a lőpor ad, s a lánggal égő tűznek nincs is oly töme­ges füstje. Feld József, 5.sz.a. „Dachstein-hegy, felső-Ausz­­triában“. Kraupa modorában festett kép, melyről elraondók véleményünket, bárha ez kissé melegebben van tartva. Ilyen 118. sz. a. „Erdei tájképe“ is. Kaiser, 7. sz. a. „Felső tónári részlet“, vagyis az Obersee egyik részlete csinos világítással van adva, de staffageja nincs. Brodszky Sándor, 9. sz. a. „Balaton zivatarkor“ egyik dísze idei műkiállításunknak. A kép eleje, s a felhők ugyan nem is festve, hanem a festékes késsel (Spachtl) vannak fölrakva, s azért kemény és már­­ványszerűek, de a tájkép maga remekül van termé­szet után színezve, a­ki a Balatont látta, midőn ab­ból visszatükrözi magát a zivatar, s villamos üstö­két megrázva, a tükröt összetöri, meglepetve áll meg e kép előtt, oly természethű az. S ha a fellegekre több gondot fordít B., nem lett volna jobb kép a ki­állításban. Szvoboda Rudolf, 12. sz. a. „Pozsony látképe“, levegő-perspectivben hibás, s előtére rögtön elvágott, s üres. Jacobs, 13. sz. a. „Tengeri látkép“, gyönyörű kép, csak a levegő kissé hideg. Külömben Jacobs egyike e nemben a jeleseknek, s a hajókat oly csín­nal tudja lebegő futásukban a hánykodó habok közé helyezni, mintha valóban ott volnának. De hogy is ne, midőn e nagyszerű elem, a tenger mindig előtte van, s ismeri azt szelídségében, s eget fenyegető ha­ragjában, midőn mint pelyhet röpíti föl a három ár­­boczos hajóóriásokat a habcsúcsra, hogy ottnan mér­­hetlen mélységbe zúdítsa le. Jacobs mindig jeles tengeri képeket küldött meg, s valóban ez is mind technikában, mind színvegyületben szép csarnoki darab. Reinhold Frigyes, 14. sz. a. „Grundel-tó Steier­­országban“, igen sok zöld színnel vegyített részletek vannak benne, levegője ködös. Markó András, 16. sz. a. „Az aratás“. 17. sz. a. „Pásztor kecskékkel“. 18. sz. a. „Nap­lenyugta Br­­entina tájékán“. 19. sz. a. „Tájkép“. 20. sz.a. „Zi­vatar naplenyugtakor“. 22. sz. a. „Naplenyugta Lucca körül“ és 134. sz. a. „Tájkép, leánygyermek és halász“, (mind, valamint a többi Markók képei is, Horváth Edmund tulajdona) szép színekkel festett, merészen oda vetett gyönyörű képek, de a phantasia ragyogó képei inkább, mint a természetéi. Szinte bántják a szemet ezen különös modorban tartott tá­jak ultramarin árnyékaikkal, s tömeges, s mégis ha­ragos piros fellegeikkel. Különösen a „Zivatar nap­lenyugtakor“ merész színeivel félelmes benyomást tesz az emberre. Markó András nem a lyrát tartja ecsete mellett, hanem a végítélet trombitájába fút bele , s velőkig rázkódtatja az embert, úgy tetszik, ha képei előtt állunk, mintha lemenő napja örök bú­csút venne a földtől, s föl akarná azt gyújtani hara­gos tüzével. Azonban képein, valamint Károly test­vérének képein is meglátszik, hogy az atyja tanítvá­nya, a legkisebb részletek szorgalommal vannak ki­dolgozva, s néhol igen-igen hasonlítanak az atyja mű­vészteremtéseihez. De mig az atyaművész idilli egy­szerűségében s a teremtő kezeiből csak imént az első harmat ragyogásában kikerült természetet festi, ő merészen keveri össze palotáján a rebellis színeket, s meggyujtja velük a világot. Napja égetőbb, ziva­tara vadabb, mint a Romagna szelíd éghajlatáé, s annyira elütnek a többi tájképektől, miszerint el le­het mondani, hogy e képek egészen új modorban festvek, s új iskolát képezhetnek a tájfestészetben. Markó Károly ifjabb, 21. sz. a. „Olasz tájkép“ és 89. sz.a. „Tájkép Piza körül“ az öreg Markó modo­rában festett igen szép képek; csak az alakok nin­csenek oly szigorú pontossággal kidolgozva, mint azt az öreg Markótól látjuk. Markó Károly idősb, 23. sz.a. „Susánna a fürdő­ben“ és 88. sz. a. „fürdő-nymphák“ két gyöngye az idei műkiállításnak. Csodáljuk Markóban azon vég­­hetetlen türelmet, melylyel gyönyörű képein az ala­kokat kezeli, oly tiszta kinyomatú rajzok minden, miszerint nagy képeken sem kívánhatunk több tö­kélyt és bevégzettséget, mint e parányi alako­kon van. Wachsmann, 31. sz. a. „erdei kápolna tiroli Oecz­­völgyben“ jól sükerült kép. A különböző fanemek jól vannak színezve , s a világítás festőileg szépen van kezelve. Látszik, hogy Wachsmann studiummal fest tájképeket. Melier, 35. sz. a. „Víztorony Nürnbergben“ és 37. sz. a. „Harburg vára Nördlingen mellett“ gyönyörű két kép , s építészeti tekintetben is remek, csak a levegő kissé hideg. Komlóssy Ferencz, 40. sz. a. „esti tájkép“ és 43. sz. a. „Erdőrészlet“ egyik sem felel meg várakozá­sunknak. Különösen az erdőrészlet egy darabja le-

Next