Pesti Napló, 1851. szeptember (2. évfolyam, 444-468. szám)

1851-09-18 / 458. szám

zett népfönség tiszta kifolyása , mely minden hatá­­rozmányainak álén, jelképül a parlamentet hordozd. Mi Németország köztársasági kormányformájának alapjául szolgált volna, s ezen czél megdöntése után nincs értel­mök.“ „Németország nagyobb államai, fölfogva a ve­szélyt , melyet ezen közönséges és üres intézmények hozhatnak , vagy megtagadák birtokaikon belül ezen frankfurti határozmányokat elejétől fogva, vagy az­óta törvényeik közöl kitilták azokat. De rendes utón közzé tétetve léteznek azok még néhány kisebb szö­vetségi államokban, megakasztván ott a kormány hatalmát, s fölzavarván a polgári jogok fogalmát. A nagy államok, melyeknek végre a fölforgatás elébe gátat kell állitaniok, s melyeknek e­­zérrt a költségeket és veszedelmet mindjárt első vonalban viselniük kell, az ő védelmük­ és segítségökre szorí­tott kis államoktól jogosan követelhetik, miszerint ezen fölbontó intézményeket eltöröljék. Ez oly ügy, mely tökéletesen a szövetségi hatalom bírói illető­sége alá tartozik. Mi annyira meg vagyunk győződ­ve a német kormányok józan fölfogásában, miszerint hiszszü­k, hogy minden szükséges változásokat a tör­vényhozás által megteendőnek , s a Bundnak egye­düli föladata leend, segélleni és tanácsolni.“ Paris, sept. 11. P. Az Amerikából érkezett hírek a legnagyobb fontosságúak. Az egyesült álladalmakban éjszakán úgy, mint délen a közös jelszó : „Cuba bekeblezése.“ Minden nevezetesebb városban a meetingek ez ágyban na­pirenden vannak, és önkéntes csapatok, jól fölfegy­verkezve, indulnak a hős Lopez segítségére. Ha Isturiz londoni spanyol követ által a tegnapi angol és mai franczia hírlapokban közzétett jelentésnek hinni lehetne, úgy az alig 500 nyi fölkelők már ed­dig teljesen meglennének semmisítve, azonban a fe­­nebb említett valódi nemzeti mozgalom, mely Ame­rika szabad státusait áthatja, más színbe állítja a dolgot. A kormánynak Slavannahban végbevitt ke­gyetlen bánásmódja, miszerint 50 foglyot főbelöve­­tett — kik közt két német — magyar is volt — az ingerültséget csak növelni volt képes, és attól tart­hatni , hogy már most a fölkelők, ha győznek, ha­sonlókép véres viszontorlással felelendnek. Az egye­sült álladalmak kormánya e mozgalom miatt igen nagy zavarban van, azt nyíltan ellenezni nem me­­részli, holott azt nyíltan pártolni és Spanyolország­nak hadat üzenni, szinte nem óhajtana. Az utóbbi esetben könnyen megtörténhetnek, hogy a spanyol trón ügyét az összes európai főhatalmasságok ma­gukévá tennék , a­mitől­­azonban a yankeek meg nem ijednek.. . Különösen az angolok máris, a mozga­lom hírének vételére, a legnagyobb dühbe jöttek, az angol lapok szerint — melyeknek az itteni „Journal des Débats“ oly hű viszhangja — az amerikai álla­­dalmak polgárai csupa tengeri rablók , ideje, úgy mondanak , ezen kicsapongások fékezésére föllépni. Csak rajta, rajta! meglássák önök, Cuba be fog kebeleztetni az egyesült álladalmakba, Spanyolor­szág sírva nézend gyarmatai ezen legszebbike után, és Anglia­­ örülni fog, hogy még Canadá­ra nem jött a sor.... A fölemlített nemzeti mozgalom leg­közelebb az amerikai elnökválasztásra is nagy befo­lyást fog gyakorolni, mert a democratia jelöltje Cuba bekeblezését okvetlenül programmjába felveendi. A német-frank összeesküvéssel , úgy látszik, meg van akadva a kormány. Azon állítólag nagy­számú,és rendkívüli fontosságiaknak mondott okira­tokból , melyek felfedezését a félhivatalos jelentések kürtölék , még csak egyetlenegy sem látott napvilá­got. Máskor hasonló esetben rendesen volt mégis egyegy programus vagy bulletin, vagy felkelési terv, proclamatio stb. de most egyáltalában semmi. Némely lapok egész komolyan állítják, hogy még eddig azért nem közöltetett egy okirat sem , mert mind németül van írva, és a fordítás igen sok időt vesz igénybe.­­ Egyébiránt az elfogottak nagy ré­sze már kibocsátatott. A rendőrfőnök, hivatkozva a felfedezött összees­küvésre , egy rendeletet bocsátott ki, melynél fogva minden itt levő idegen magát nyolcz nap alatt je­lenteni tartozik. E rendszabály következtében sok rendes útlevéllel ellátott idegen , nem akarván ma­gát kellemetlen kérdezősködésnek kitenni„ rögtön iden­agyó Párisi. A vendéglősök , kereskedők sat, épen nem vették jó néven Carlier úr ezen intézke­dését. Váron doctor úr ma ismét egy mulatságos czikket közöl lapjában a május 31-ei törvény ellen. Ha a doctor jelen excentricitását az elnök osztja , a­mint valószínű, úgy a nevezett törvény nemsokára ok­vetlenül meg fog döntetni. A miniszterek ugyan ket­tőt kivéve , még eddig szorosan ragaszkodnak a tör­vényhez , mi azonban nem baj : a­mely ajtón bejött Faucher úr, azon ki is fog bocsáttatni. Stojkafalva , aug. 31. Stojkafalva régebben B. Szolnok, megye láposi járásához, az újabb felosztás szerint Retteg vidéke láposi kerületéhez kebeleztetett. A lombkoszorús Sátorhegye aljánál egy kopár völgynyitás elágazá­­sába nyúlnak el egyszerű házai , melyeknek száma 61, 252 lakost számlál, kik görög egyesült hitű és oláh nyelvű románok, s gróf Eszterházi László ide­i órai távolságra fekvő m. láposi birtokának kiegé­szítő részei. E falu alatt és pedig épen szélén terülnek el a szojkai fürdőépületek három sorban rendetlenül, é­s szinte középen a gyógyforrás buzog kiapadhatat­lan bőségben a kristály tiszta savanyú víz , melynek mérséklete Beaumeur szerint 8—9 fok ; tevő részei szénsav, szikág, só, olvasztó és lágyító erővel bir , é s különösen lomha emésztésben , bélnyál­­kásságbam , máj- és lépbajokban, s aranyérben sü­­kerrel használható. Mintegy száz lépésre, fölebb ta­lálható vereses sárgaszínű forrás inkább csak fürdő­víznek való. Több orvosok állítása szerint a leghasz­nosabb gyógyforrások közé tartozik, s­ mégis elha­gyatott állapotban van, és néhány kényelmetlen szoba teszi a szükséges épületeket, kamara, szekér­szín stb. szükséges kiegészítő részei nélkül, pedig mindennek ára oly túlságos, mint bármely hazai fürdőben. Az idén itt megfordult vendégek száma szinte 100-ra megy, melyet a­ közel vidékbeliek u. m. doe­­siek, sz. újváriak, n. bányaiak tettek inkább, még nem terjedvén el e víz jótékonyságának híre a távo­labb vidékeken. A társasélet zajosabb örömei az idén hiányzottak, s a szellemi érveket is nélkülözni valónk kénytele­nek. Különben az egész társaság egy nagy családot, bizalmas, mindig összetartó kört képezett, nem vol­tak osztályzati választó falak, és semmi oly aka­dály , mi a bizalmas összeolvadást akadályozná. A fürdői társaséletet a maga egyhangúságából egy kó­bor gyógyász és firkász , kecskeméti doctor Mala­­thides Dániel — emelte ki egy időre, — a bölcs férfiú, ki minden betegnek csak szemébe nézett s megmondá a szenvedés okát­­— különösen a szív­ba­jok körül szeretett búvárkodni, — megjövendölt, hogy 71 év múlva a föld kifordúl sarkából’, s a vi­lág árvíz által el fog veszni. Megbírálta a hazai tu­dósokat s írókat, felüttök egyszerűen palczát törvén, — étrendben­ czifrábbnál czifrább nevű munkáira gyűjtött volna előfizetéseket, ha valakit szép eszé­ből kivennie siikerült volna, ígérte megfejteni azok­ban a rákászat s halászat titkait, s a communismus és socialismus tévelygéseit, s miután aláírási íveivel a hazai fürdőket bebarangoló, Stojkát is szerencsé­­sité látogatásával, megálla a faluk közepén sok helyt útjában, tudakozódék a betegségek s járványnya­valyák felöl, s recipéket osztogata. S kiket irodalmi érdemeivel elámitani nem sükerü­lt, mint orvos fő­zött le. ígérte azt is, hogy Erdély számára egy új gazdasági rendszert fog teremteni, s ez ügyben kiadandó munkáját a kormány pártolásába aján­­landja ; de mi őt bátorkodunk az illető hatóságok figyelmébe ajánlani,­­ mint a honi irodalom hite­lét, s a tudományok becsét rontó veszedelmes ch­ar­­latánt. Sóvárad, sept. 3 Az utolsó két évben annyit szenvedett Erdély lakóinak, némi enyhét és vigaszt nyújtottak volt az idei termények — azonban a „remény csaló“ nem­csak a költőknél, hanem a szántóvetőknél is. — Mint e lapokban is mondva volt a nyári jégzáporok tete­mes károkat tettek — felhőszakadások , árvizek — hasonlóan, hol pedig a jégtől menekülhettek, ott az eső akadályozta a gabnabehordást; a mezőségen kezdve, a Maros, és Nyárad mellett fel a szovátai erdőkig még István király napján, s azon innen is kün voltak sok falvakban a kalangyok, — a sok eső miatt kikésve, elázva. Csak nagy bajjal lehete betakarítani, így vagyunk a szilvával is. Az idén mindenféle gyümölcs annyi lett, hogy az ágát lerontotta csak­nem mindenütt — azonban mit csináljunk vele? Mindenütt meg nem lehet aszalni: a pálinkafőzés a fogyasztásadói eljárás következtében igen bajos; a főzésmegnyerés annyi járással keléssel rio­gatással jár , hogy míg a szabadalom megjön, addig a szilva elpusztul, s igy kénytelen az ember szorgalma gyümölcsét, összedugott kézzel elpusz­tulni nézni. — Az őszi idők következnek , jelen szakban szokták a falusi munkás osztályok disz­nóikat meghizlalni valamennyire — azonban a leg­főbb hizlalószereket, a moslékot nélkülözik. Augusztus 16-kán jöttem keresztül Maros-Vásár­helyen; a városon innen is, túl is a vidék­ fal­vai kö­rül a mezőkön élénk mozgalom volt. — Zsendülni kezdvén az orvos urak gabnája , s az okozta a min­denfelőli mozgalmat, — más szókkal a dinnyések sátraikba költöztek. — Havasi embernek, hol a dinnye nem terem, nagyon is feltűnő , és meglepő látvány, az itt való dinnyések gazdasága. — Ezen környékben, csaknem minden út melletti föld, dinnyé­vel és ugorkával van beültetve. —múlt években még a dohány sok földet elfogott, de az idén a dinnye túlnyomó lett azon, az ugorka is annyi termett, hogy egy vékát lehetett 7—8 váltó krajczáron venni. Mikor aztán a hideglelés ezen gazdag anyagai érni kezdenek— orvos urak gabnája — akkor a gazdák kihúzódnak a mezőre. Csaknem minden földön egy kaliba , — vagy deszkasátor van — víztől áthat­­lanul építve. Ezen sátrak mellett látható elébb is egy cseber tele dinnyehulladékkal , •— mellette hever, vagy eszik belőle, a szürke kocka, a veres süldő, s meg a fekete malacz — leírhatatlan disznó étvágygyal. — A kaliba mögött, vagyon a nagy szekér fekete lőcseivel, oldallészáival stb. —a rúd mellett kötélre eresztve, s lefekve kérődzik a tekeres szarvú, „ren­des“ és „daru“ kimondhatatlan csendes ökörfleg­mával. — Némely kaliba előtt egy kis teknyőben, lekötözve ordít a leendő baka, — az út sánczán pe­dig egy egy pár gyermek nagy rakás szétrepedezett dinnye mellett, kiáltozza az útonjáróknak „vegyen dinnyét“ — modorokból kirí, a kisdedovodai, vagy iskolai szörnyű hátrány — vagy hiány. A dinnyék között pedig a gazda, csősz, vagy gazda­­asszony vagy a házi leány, tapogatják az érettebb példányokat. Szép nemzeti látványt mutat a veres fersing — a zöld ugorka­ inak és lapik felett, közből a fejér, kerek vad ... minthogy mezítláb szoktak a leányok a dinnyék, és ugorkák közt járni. — Ezen egy- vagy kéthavi nomadicus életnek, lehetnek ro­­manticus jelenetei is — de­ azok szépirodalom köribe vágók lévén, én ahoz nem értvén, mellőzöm.— Csak annyit említek, hogy mind a mellett a dinnyészet az azt okszerüleg kezelőknek nem fizet hálátlanul — Vásárhelyt bizonyos „Gyuricza“ nevű — sajnálom, hogy más nevét nem tudom — polgár, annyira vitte a dinnyészetet, hogy akármerre való dinnyékkel a versenyt kiállítatná termesztménye. Sajnálom, hogy kevés édes tárgyról írhatok, s azonnal ismét keserűkről kell írnom. — Igazán mondják : a­hol a czérna vékonyabb, ott szakad. — Kibéd helységében augustus 25-kén ejtve a villám, egy fa alatt 3 darab tehenet­ és 8 darab kecskét, melyek a vihar ellen vonultak oda, egyszerre agyon sújtott, — s különös a tulajdonosoknak több mar­háik nem voltak — szegény embert az ág is inkább húzza. De borzasztóbb eset a következendő. Ezelőtt pár hetekkel Dózsa Imrét, szomszéd falusi birtokost Vá­sárhely mellett, egy Buzogány László nevű tímár legény megfogadta, hogy őt Tordára vinné — Dózsa viaszát, aszalt gyümölcseit Brassóig, sőt a gyapjúval Debreczenbe járt el, hogy jobb áron adhassa. S maga e mellett mily szigorúan élt. A cselédtől ugyan nem húzta el a magáét, de saját szájától mennyire meg­vonta a falatot, takarítás idején, hogy a mezőn egész nap künn volt, hetekig nem főzetett magának ebédet, egy kis kenyér, annyi, a mennyit egy gyermek is keveselne, volt minden étele, s rá egy pohár tiszta viz, s elhiszed-e Klári, hogy sohasem látta őt azért roszkedvűnek senki, soha egy keserű könycsepp nem esett száraz kenyerére, melyre férje iránti, hűség mi­att szorult. — Hogy érti ezt kegyelmed ? — Úgy fiam, hogy a mi pénzt ily fáradtsággal, szükölködéssel megtakargatott évről évre, épen ilyen időtájon mindig elhordta Bandi fiam Tatárországba, hogy Mihály úr váltsága leteljék. A szegény nagy­asszony azalatt saját szájától vonta meg a falatot. A vén dajka kényezni kezdő szemeit törülgeté. — Sok van még hátra abból a váltságból néne ? — Nem tudom biz én azt fiam. Bandi mindig el­hozta a kutyabőrt, a melyre a tatár fölírta , a­mit kapott, s a­mit még kíván , asszonyomnál meg van, én bizony nem kérdezősködtem utána. A leány elhallgatott, magában látszik gondolkozni, az orsó kétszerte sebesebben pörgött kezében, szíve sebesen dobogott. •­ Most is oda van Bandi fiam , szólt az asszony, unva a hallgatást, minden órán várom vissza , majd csak megtudunk már tőni valami bizonyost. E perezben künn nyikorgott a kapu, csörömpölő elindult- s azóta többé nem volt látható — a na­pokban a maroskereszturi törökbuzákban kaptak egy elsenyvedett és vadaktól elmarczangolt ismeret­len emberi testet, s csak a nála talált levelek — melyek testvére, Dózsa tanár úrei valának------­nak — világosíták föl az illetőket arról, hogy az Dózsa Imre volt. — Azonban az említett Buzogány­nál megtalálták a Dózsa Imre szekerét, csizmáját, és egyik lovát, a ki addig Vásárhelyt tartózkodott. A hir elterjedése utáni azonban megugrott — de Nyárádtőn utólérte két lovas csendőr, — s behozta Vásárhelyre ; a város kapitá­nysági börtönbe zárták. De két fegyveres őr őrizete alól megszökött; még pedig ilyformán — mint halljuk: pálinkát hozatván, az őröket lerészegitette, kik aztán szép csendesen elaludtak. Buzogány a töltés táskát megmotozván, a lakat kulcsát kivette, s azzal, a vasút lábáról lesza­­baditván, azon ablakon, melyen még ezelőtt kilencz rab utat tört, elillant. — Reggel a rendőrség részéről a városban nagy látás futás lett, melynek csakugyan lett azon eredménye , hogy Buzogány egy asszony bemondása után egy ház hián a kéménybe búvá megtaláltatott —é­s most már az úgynevezett: Cri­minal Gericht előtt áll, — büntetését várván. A rögtön itélőszék ki van hirdetve. Az időjárás különösségére megemlítem , hogy au­gustus 31-kén délkor esni kezdett, és September 3-án reggelig szakadatlanul omlott a zápor — s mégis 2-án éjjel oly borzasztó menydörgés volt, hogy eget földet összeszakadni hittünk — a vizát szinte elvitt, azonban csak utat, és néhány hidat rombolt meg. — A marhadöggel még mind küzdünk, ha egy faluban, valamennyire csendesedik, a másik­ban már addig mutatkozik. — Sóváradon, hol iszo­­nyúlag dühöngött, már meggyőztük. Lombosy. — Látod Klári, hát mikor az asszonyember annyi ideig kénytelen magára hagyatva a házat vezérleni, magát és családját maga erejével védelmezni, utóbb maga is hozzászokik ahoz, hogy magát egészen férfi­nak tekintse. Azért van asszonyunknak olyan kemény tekintete, mintha sohasem született volna leánynak. — De hát mondja meg kend nékem Magda néni, szólt a leány közelebb húzva székét az asszonyhoz , sohasem fogjuk mi már látni nagy urunkat ? — Hjali, annak az Isten a tudója! sohajta föl a­ vén dajka. Mikor szabadul ki szegény fogságából ? Hét ,de jól éreztem én ezt a dolgot előre, de meg­ is mondtam, de nem is hallgatott rám senki. Mikoriban az Istenben boldogult fejedelem György úr nem érve be a maga országával, kiment lengyel­ királyságot keresni a szép feles magyar nemességgel, akkor ment el Mihály úr is vele. Hogy elmarasztottam, a nagy­asszonyom is , mert csak fiatal házasok voltak még, magának sem nagy kedve volt hozzá a jó úrnak, mert inkább szeretett itthon ülni, könyveket olvasni, malmokat építeni, fákat oltogatni, de a becsület kí­vánta , hogy elmenjen. Én csak arra kértem, hogy legalább Bandi fiamat is vigye el magával. Jól is adta az Isten, hogy az is vele üient, mert a nélkül tán soha hírét sem hallottuk volna nagyuramnak. Mert a fejedelem úr, a holott meglátta, hogy a nagy marh­asokaságú tatárt ellene hozzák, ő maga elsza­ladt haza, s a szép vitézlő rendeket mind ott rabolta el a pogány tatár, s elvitte keserves rabságra Ta­tárországba. A fiamat Bandit aztán, hogy használ nem vehették, mert a dereka megroppant, nagy kör­tére hazabocsátották ; ő hozta a hírét, hogy Mihály úr ott sinlődik a szomorú fogságban, s minthogy a tatárok észrevették, hogy a többi fogoly által mi­lyen nagy becsületben tartatik, azt hitték valami herczeg, s oly iszonytató váltságdíjt szabtak érte, a­mennyit minden jószága , ha pénzzé tevődnék , sem ér. Nagyasszonyom mindamellett, nagyon megörült,, azt hallva , hogy férje él , s mindjárt futott fáradott, hogy a váltságdíjt kiteremtse. De bizony sem atyafi, sem jóbarát nem adott ő neki semmit, még csak zá­logra sem, mert háborús időben fekvőre nem örömest adnak kölcsön, ő tehát eladta minden drágaságait, a mit anyja házától elhozott, a szép ezüst tányérokat, drágaköves kösöntyűit, metszett arany serlegeit, mik mind őseiről maradtak volt még rá, meg a nagy, selyemmel hímzett, skóciummal kivarrott palástokat, filigramos mentéket, gyűrűit, boglárait, rezgőit, haj­­szorítóját, karbunkulusos csatjait, igazgyöngyét, briliánt fülönfüggőit, egyszóval de mindenét, a­miből pénzt csinálhatott. Ugy de mindez fele sem volt még annak, a­mit a tatár kívánt,­­ tehát rögtön kivette bérbe testvérei jószágait, törette, szántatta az elpar­­lagolt földeket, erdőket irtatott ki, hogy helyökbe ga­bonát vettessen, éjszakából csinált nappalt, hogy ideje teljék minden munkára; semmi nemét a gaz­dálkodásnak ki nem felejtette, a miből valami pénzt teremthetett­, majd vályogot vettetett, s kőbányát fejtetett, a miért pénzt adtak a környékben, majd gőbölyöket hizlaltatott,, a­­mit örményhajtsárok vet­tek meg bele; maga járt vásárra mindenüvé, borát elvitte Lengyelországig, gabonáját Szebenig, mézét, HIVATALOS. Ő cs. k. felsége f. é. sept. 3-án kelt legf. határozata által dr. Moser Ignáczot, e bécsi cs. k. polytechnikai intézetbeli vegytanszék segédét a magyar-óvári cs. k. felsőbb gazdászati tanintézetbe a vegy- és természettani tudományok tanárává legkegy. kinevezni méltóztatott. A magas cs. k. igazságügyi ministerium a cs. k. Mező-Csát­i járásbíróságnál rendszeresített másod se­­gédállomásra Ferenczy Sándor volt megyei esküllel kinevezte. F. hó 15-én jelent meg az országos törv. és korrn. lap XXI. darabja, egyelőre német egyes kiadásban­­ tartalmazza . 184. sz. a. a magyarorsz. cs. k. helyt. ideigl. főnö­kének f. é. aug. 20-ki hirdetményét bővebb magya­rázatára nézve a f. é. mart. 12-ki 1. f. kegyelmi kibo­­csátványban — a cs. k. hadsereghez besorozott honvé­dek elbocsáttatását illetőleg -- előforduló ezen kifeje­zésnek : „gyermekek­“ 185. sz. a. ugyanannak f. é. aug. 2-ki hirdetmé­nyét a sopronyi kerületben néhány állomás távolsági ki­mérésében történt változtatások iránt. 186. sz. a. ugyanannak f. é. aug. 28-ki hirdetmé­nyét egy taliga-postának Szombathely és Kis-Czell közötti felállítását illetőleg. 187. sz. a ugyanannak f. é. aug. 30-ki hirdetmé­nyét, a kassai és lőcsei gymnasiumoknak államgymna­­siumokká nyilván­it­tatását illetőleg, 188. sz. a. a pénzügym­, f. é. sept. 1-i kibocsát­­ványát, a cs. k. ausztriai financziák számára leendő kölcsön megnyitatását illetőleg. 189. sz. a. a magyarorsz. cs. k. helyt. id. főnökének f. é. sept. 1-i hirdetményét, az orsz. cs. k. építész­­igazgatóság s négy kerületi építész-hivatalok főnökeinek hivatal-czimeit illetőleg. 190. sz. a. ugyanannak sept. 4-ki hirdetményét, némely váltópénzek beszólitását illetőleg. 191. sz. a. ugyanannak sept. 7-ki körrendeletét, mely által a 1. f. szentesített, csendőrségi-szállásolási rendelményt illetőleg bútorzatok, háziszerek stb. után­­szerzése iránt bővebb határozmányok tetetnek közzé. 192. sz. a. ugyanannak sept. 9-ki rendeletét, a sza­badságolt katonák nyilvánságban tartása iránt. 193. sz. a- a hadügyminisz. f. é. jul. 25-ki kibo­szekérke hajtatott be az udvarra, s a víg kutyauga­tás tanúsító, hogy ismerős érkezett. — Asszonyunk jó, szólt a két cseléd, s mire föl­keltek helyükből, m­ár nyílt az ajtó, s belépett rajta Bornemisza Anna, Apafi Mihály felesége. Délczeg, csaknem férfimagasságú asszony, izmos termetének, karcsú , de erőteljes körrajzait az egy­szerű, szürke lenszövetű ruha engedi láttatni. Mint­egy 36 éves lehet, de arcza egyike azoknak, melye­ken a késő vénségig meg nem látszik a kor. A szü­n­­teleni naponjárástól elbarnult, de a megtartott ifjú­ság bársonysima hamva s az egészség természetes pírja annál sajátságosabb szépséget kölcsönöznek e rendkiv­üli arcznak. Tekintete meglepő , uralkodó , leigéző, de a varázs, mely benne rejlik, nem a vo­násokban tűnik föl, hanem a bennök visszatükröző lélek kinyomatában. Magukban a vonásokban nin­csen semmi kemény, semmi durva, éles, vagy férfias, a homlok domború, sima, egyetlen ráncz sem komo­­rítja el, s mégis oly fönséggel tele, a szemöldök gyöngéden rajzolták, a szemek metszése bájoló, hosszú pillái félig árnyékban tartják a nagy, de nem vadfekete, hanem inkább mélyvilágú dióbarna sze­meket , és e szemekben mégis annyi tűz , annyi vil­lám látszik, és annyi hidegség, az orr, az arez oválja, mind oly nőtén szabályos alkotásunk, maga az ajk, ha csukva van, oly szelíd, oly édes, a többi vonások erőszakot látszanak rajta tenni, hogy mosolyát nem osztják, és ha megnyílik, mégis oly parancsoló, oly büszke! — Mégis ébren vagytok? kérdé cselédeitől. Szava

Next