Pesti Napló, 1851. november (2. évfolyam, 496-519. szám)
1851-11-08 / 501. szám
1850 másod évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Vidéken: Pesten Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre . 10 „ — „ „ Egyévre . 18 „ — „ . A havi előfizetés , mint a szatoonbinli eladás is, megszűnt. Ejsy hónapra 1 fr 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ r '■'gyérre 15 , - , , Egyes szám — . 4 ”J ti ^ n n A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ , anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH fi. úrhoz intézendő,úri-ut. Laffertház 449 501 Szerkesztési iroda, úri-utéza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. Szombat, nov. 8-án. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 pgö kr.javal számittatik. A beigtatási s lop.krnyi külön bélyegdíj, előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a Előfizetés a „PESTI NAPLÓ" november-decemberi, folyamára. Több oldalróli fölszólítás folytán a „Pesti Naplóra úgy vidéken mint Budapesten új előfizetést nyitunk két hónapra, u. m. november 1 -től kezdve december végéig. Vidékre postán küldve..................................................3 ft. 20 k. p. p. Budapesten házhozhordással..........................................2 ft. 40 k. p. p. Lapunk béltartalmát olvasóink ismerik. A szerkesztőség mindent el fog követni e lap érdekességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát illetőleg az előfizetők várakozásának megfeleljen. Az előfizetési leveleket bérmentesitetni kérjük. PESTI NAPLÓ szerkesztősége. TARTALOM: Telegraf! tudósítások. PáriS- (Az elnöki politika és a conservativek állása. Bonaparte és a nép. A nép reménye. Az üzenet tartalma. Girardin a konstantinápolyi miniszteri változásról.) • DeOS- (Az erdélyi küldöttség tisztelgése császár ő felségénél Czernovitzban.) Hivatalos- (A császár visszaérkezése Bécsbe. Kegyelmezés.) Vegyes hírek és események. Ausztria. (Vegyes tudósítások.) Politikai szemle-Francziaország. (Halottak napja. Demonstratiók. Earlier. Sant-Arnaud körrendelete. Dupin véleménye. Vegyesek.) Nagybritannia (Anglia s Nápoly közötti viszony. Richard Andrews. Lengyel-magyarba!. Selens.) Németország (Frankfurt: Anglia s a hamburgi alkotmányügy ; brit útlevelek érvénye. — Berlin : Man Jenglel ; a német katholikusok . Karlsruhe : hadügyminiszteri rendelet. Frankfurt: szövetségi flottaügy ; vámegyesület. Kasszel : Bruno Hildebrand. München : a ser ára s a fancziaországi eventualitások ; az Eilbote elkoboztatása. Szász herczegségek : alaptörvények eltörlése ; kivándorlások Nasszauból.) Olaszország. (Turin : Farini rendszabálya a tanárok kézikönyveinek eltörlesztését illetőleg. Protestáns egyház alapkő-letétele. A genuai helyhatóság kérelmei a kormányhoz. Roma : Bizzari mint apostoli biztos Nápolyba küldetik. Pápai körirat minden zárdafönökhöz. Forradalmi pamphlet.) Görögország- (Athene : A kamarák veszteglése. Időjárás. Kedvező borszüret.) Legújabb. (Paris, New-York.) Magyar nemzeti múzeum- Börze- — Dunavszállás-Mutár- (ERDÉLY ARANYKORA. Regény JÓKAI MÓRTÓL. XIV.) Paris, nov. 2. ) Aide toi, le del t'aidera (segíts magadon, megsegít az Isten.) Alkalmasint ezen franczia közmondás hatotta meg a köztársaság elnökének lelkét, midőn minisztériumát elbocsátva, a máj. 31-ki törvény eltörlésében vélte üdvösségét feltalálhatni. Bonaparte úgy is nagyon hisz a végzetben, mint ő mondja, csillagában, s midőn látta, hogy sem egyik, sem másik oldalról biztos segélyt nem remélhet, megkísérte az utolsót.. . visszaadni a néjmek a mi a népét a népfensőség elvéből származott jogát: az általános szavazatot, hogy a hálás nép őt egy második Washingtonként emelje az elnöki székbe, mint akarata kifolyását. S midőn Bonaparte ezen eszmétől éghetett, meggondoldárt azt is, hogy vele egy, a maga jogaira igen féltékeny hatalom, a nemzetgyűlés áll szemközt, mely épen úgy, mint ő, a népakarat kifolyása, általános szavazattal választatván meg annak idejében; meggondololán, hogy a máj. 31-ki törvényt minisztériuma indítványozta, s a conservativ párttal együtt szavazták meg, benne a társadalmi rend egyedüli biztosítékát vélvén rejteni , meggondololán azt, hogy azon conservativ párt, mely őt elnöksége alatt mindig gyámolttá, mert arra kényszerűvé vált, a kérdéses törvényben (nem tudom eszélyesen-e, vagy eszélytelenül) megmentését látja, ha az elnök mindezen körülményeket jól megfontolta, s megfontolván mégis félrelöke a conservativ pártot, nézeteivel együtt: azt kell hinnünk, hogy ezen lépésre vagy saját érdeke, vagy tán a nép vágyainak s jogainak helyesé fölfogása vezették. Az első esetben, énje forogván kérdésben , czélja rászólást érdemel; de ha csakugyan helyesen fogta föl a helyzetet, s a máj. 31-ki törvényben látja épen azon roszokat, melyek Francziaországot előbb utóbb a legnagyobb zavar örvényébe sülyesztik , akkor csak köszönetet érdemel, s méltánylatot még azon párttól is, mely eddigelé abban találta fenmaradhatását. A franczia nép természetének mélyebb vizsgálata után , azon meggyőződésben lehetünk , hogy a máj. 31-ki törvény nem hogy a kívánt eredményt idézte volna elő , sőt nagy befolyással volt a kedélyek izgatására , s ennek következtében, 1850 máj. 31-ke óta nem volt Francziaországnak egy csendes napja. Önként következik tehát, hogy a máj. 31-ki törvényt vagy eltörölni, vagy tetemesen módosítni kell. Ezen nézetből indulnak ki még azon lapok is, melyek eddigelé a máj. 31-ki törvény mellett kardoskodtak. Azonban ha a máj. 31-ki törvény módosíttatik, vagy eltöröltetik, nem lehet-e félni, hogy 1852-ben egy, egész Európára nagy hatással leendő vörös nemzetgyűlés fog Francziaországnak (Isten tudja, ki elnöksége alatt) törvényeket diktálni ? Semmi kétség benne. Maga Bonaparte is elismerte. Nincs tehát egyéb mit tenni, mint hogy a rendpárt annak idejében egész erejét megfeszítse, s az általános szavazat jogát ő is használva, igyekezzék a jövő nemzetgyűlésben magát hatályosan képviseltetni, annyira , hogy legalább mérsékelhesse a mindenesetre köztársasági parlament tán káros törekvéseit, s ellenállhasson valami imperatori igényeknek. Hitünkké vált, hogy Francziaország üdve (a máj. 31-ki törvény eltörlése önkényt értetvén), a törvényesség legszigorúbb fentartásában áll, s ha itt is ott is tágítnak rajta, oly események következhetnek be, melyek a létező társadalmi alapokat egészen fölforgatják. Mi a népet illeti: az inkább hiszi, mint valaha, hogy az általános szavazatot neki visszaadják. Meg van győződve a felől, hogy a megyei népség — a megtagadás esetében — Paris felé siet, s egyesülten törendik meg az általános szavazat elleneit. A nép ebben, úgy hiszen, mint Bonaparte csillagában. Tehát ne legyen csökönyösség a conservativ pártnál , de ne legyen túlzás a másik oldalon is. Az elnöki izenet, mint mondják , ma olvastatnék föl a minisztertanácsban. Hangjáról, az Assemblée nationale azt igényli magának, hogy igen jól van értesülve, következőleg, hogy az izenet nem kihívó, sőt, ellenkezőleg , békítő, de azonban, sem egy , sem más pártot nem fog kielégítni. A máj. 31-ki törvény eltörlésének indítványozása után, a kézműves és földészeti osztály sorsát érdeklő javítások ajánlhatnának. Ezek természetesen a viszonti megválasztás érdekében ajánltatnak. Figyelmet ébresztett itt, a Presse tegnapi számában egy czikke Girardin Emilnek, melyben a konstantinápolyi miniszteri krízisre vonatkozott, veszedelmet lát abban, ha azután, ki eddig magas értelmiséget tanúsított tanácsadói választásában , a mérsékleti, türelmes és szabadelvű miniszterek helyett másokat venne minisztériumába. Girardin véleménye szerint, csak oly tanácsosok menthetik meg Törökországot a nagyravágyók cselszövényei és ellenségei mesterkedései ellen, mint kik az 1848-as krízis alatt fentartották. A várgrófok a nemzetgyűlés kinyitása napjának estvéjén az értekezleti teremben, a baloldaliak pedig holnap Lemardelaynél fognak nagyszerű értekezletet tartani. Ezekről majd annak idejében. Deés , oct. 30. Az erdélyi kormányzók nagyméltósága folyó hó 17-én érkezett futár által adta tudtára a városunkban székelő hatóságoknak, hogy császár ő Felsége e hó 21-én a szomszéd bukovinai herczegség fővárosába Czernoviczba érkezendik, s azok kedvéért , kik netalán ifjú fejedelmünknek tisztelkedni kívánnának. E hír vétele utáni városunk egy, három személyből álló küldöttséget nevező ki, ősz polgármesterünk vezérlete alatt, kik városunk hódolatait a fiatal császárnak megvigyék, mely küldöttség állott polgármester Roth Károly, tanácsos Múzsa József és főjegyző Brassai Károly urakból. Küldötteink 8 nap alatt járták meg ezen utat, s tegnapelőtt érkeztek vissza. Ő Felsége kegyesen méltóztatott fogadni városunk hódolatát. Polgármesterünk üdvözlő beszédében elmondá, hogy 1817 óta hazánk sok csapásokat szenvedett, több egymásután következett terméketlen háborús esztendő éhséget idézett elő; megjelent miközöttünk ő Felsége nagybátya Ferencz császár, akkori uralkodónk s lépteit áldás kisérte mindenütt, s termékenynyé váltak bérezés hazánk gyönyörű téréi, béke és jólét virágzó korszakának örvendettünk századon keresztül, s azon meggyőződését mondá ki, hogy ifjú fejedelmünk közöttünk minél előbb megjelenésére a béke és megelégedés hasonlóan jóltevő áldásait hozná szerencsétlen hazánkra, azon legalázatosabb kéréssel járult ő Felsége színe eleibe , hogy hazánkat is meglátogatni szíveskedjék, mit ő Felsége magyar nyelven ejtett kegyelmes sócseppig, a körömpróbáig, s látnia kellett hozzá Bánfi nevetését. Minden cseppje a megivott bornak méreggé vált e gúnyos nevetéstől. S az egész boszantási tortúra oly finoman volt rejtélyezve, hogy a két nő semmit sem vett belőle észre. Midőn már legvígabban voltak a kedélyek, egyszerre megnyílik a középső szárnyajtó, s rajta minden bejelentés nélkül belép — Apafi Mihály, a fejedelem, kinek az elfutott Szánthó hírül vitte Csáky elfogatását. A két hölgy öröm és meglepetés kiáltásával futott a nem várt vendég elé, az urak azonban rögtön észrevették a fejedelem arczán a fenyegető zivatart s elkomorultak. Bánfi tudta egyedül szokott nagyúri büszke jókedvét megtartani, mely még haragját is kaczajjal szokta kifejezni. Hirtelen fölugrott székéről s örvendő arczczal járult a fejedelem elé. — Istenemre, nagyságod épen akkor nyit be hozzám, midőn egésségéért poharat üriténk ; ez már aztán véletlen, de jókori megjelenés. Apafi néma fejbillentéssel fogadá az üdvözletét s a nőket helyeikre vezetve, maga Bánfi Dénes helyét foglalá el. A vendégek közöl többen rögtön siettek kínálni Bánfit üléseikkel, de a fejedelem inte nekik : — Csak maradjon kegyelmed állva, úgyis egy kis barátságos törvényszéket kívánunk kegyelmed fölött tartani. — Ha mi leszünk a bírák, nagyságos uram, szólt közbe tisztelendő tudós Csehfalusi Gábor uram, poharára téve tenyerét, mi már eléggé informálva vagyunk. — Majd csak magam leszek a biró. — monda Apafi, — ámbátor nem tudom, hogy Bonczhidán én vagyok-e úr, vagy Bánfi Dénes uram? — Mindkettőnk fölött úr az ország törvénye, nagyságos uram : viszonza Bánfi. — Ez jól van megfelelve. Ez által kegyelmed figyelmeztetni akar bennünket, hogy magyar nemes nem enged maga fölött saját házánál törvényt tar Budapest, nov. 8-án. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK Turin, oct. 31. — Gioja volt miniszter egy levélben köszönetét nyilvánítja Brofferio követnek , hogy cselekvésmódját védelmezte. E levél visszatetszést okozott. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. ERDÉLY ARANYKORA. REGÉNY IRTA JÓKAI MÓRFolytatás. *) XIV. Törvényszék lakoma mellett. A vadászkürt rivallása visszahangzott a batrinai hegyek között; a hajtás zaja mindig közelebb érkezett; egy csoport uriasan öltözött lovag nyargalt a hajtás csomójában , elől Csáky László uram. — Utána ! utána ! hangzott mindenünnen, hihetőleg üldözőben volt már a vad, midőn a nyargaló csoport egy bokros helyen keresztül törtetve, egy szembejöjő csapattal találkozik, melynek vezérében mindnyájan Bánfi Dénesre ismerőnek s megdöbbenve szakiták félbe a hajtást. Bánfi gúnyos mosolylyal lovagolt hozzájok. — Hozta Isten kegyelmeteket, uraim, az én birtokomban. Nagyon örülök, hogy van szerencsém, slihetőleg eltévedtek önök, vagy ha nem,akkor vendégeim. És igy mégis Isten hozta. — De mily elvadultan néznek önök rám. Szinte eszembe juttatják a hindu közmondást: „a ki az őzet üldözi a berekben, az az oroszlán fektére bukkanik.“ — Mi nem nézzük kegyelmedet sem őznek, sem oroszlánnak viszonta Csáky, zavarában fülig pirulva, hanem azt hívők, hogy jó helyen járunk. — Bizonyosan, szólt Bánfi bántó nevetéssel, Önök az én birtokomon vannak , s ez elég jó hely, és én . *) Lásd P. N. 500. számát, nem tudok hova lenni e megtiszteltetés miatti örömömben. Önök hihetőleg el lesznek fáradva, mire nézve meghívom önöket magamhoz Bonczhidára egy kis barátságos vendégségre. — Köszönjük, szólt haragosan Csáky. De most nem fogadhatjuk el. — Már az az én gondom. Én nem szoktam soha ében szólaján elbocsátani senkit, a ki hozzám vendégül jött, pedig vadlopóknak csak nem nézhetem kegyelmeteket, tehát vendégeimnek kell néznem. — Még van egy harmadik minőség is. — Amelyet én nem ismerek. — Majd meg fogom kegyelmedet ismertetni vele. — Az igaz, lesz időnk rá az ebéd fölött. Fordítsuk Bonczhida felé a kantárszárat uraim. — Megmondom, hogy nem fogadjuk el. — Mit beszél kegyelmed ? s oly roszul ismeri vendégszeretetemet , hogy azt hiszi, miként én kegyelmeteket erővel is el nem viszem magammal? Ah, meg kell önöknek Bonczhidát emlegetniük; ha már vadaimat ismerik , ismerjék meg házi állataimat is. Én mindenesetre erővel is elvitetem önöket. — Hagyjuk félbe a tréfát Bánfi. Itt nincs annak helye. — Én azt hiszen, hogy ti tréfáltok. Legalább én komolyan mondtam, hogy erőszakkal is elvitetlek benneteket. — Azt szeretnék látni. — Tehát ám lássátok. Monda Bánfi s kürtjébe fúva, egyszerre minden oldalról fegyveres csapatok jöttek elő az erdőből, Csákyék körül voltak fogva. — Hah, hisz ez árulás! kiálta föl Csáky. — Nem ez, csak egy kis farsangi tréfa. Viszonta Bánfi nevetve. Most a vad fogja el a vadászt. Előre atyámfiai! fogjátok meg ezen urak kantárszárait s vezessétek őket utánam Bonczhidára. A ki szép szerivel nem jó, kötözzétek lábait a kengyelhez. ■— Én protestálok ez erőszakoskodás ellen! Kiálta Csáky dühösen. Én fölhívom nőket tanúknak, hogy e hatalmaskodásnak ellentmondok. — Én pedig fölhívok mindenkit tanúnak, utánzá Bánfi nevetve, hogy én ez urakat a legbarátságosabb módon invitáltam vendégségre. — Protestálok ! Ez erőszakoskodás ! — Ez tréfás mulatság! Magyar vendégszeretet. Az urak egy része kaczagott, a másik káromkodott. Utoljára is Bánfi részén lévén az erő , Csákyék duzzogva, haragosan engedtek a kaczagva hatalmaskodóknak s hagyták magokat vitetni Bonczhida felé, miközben Csáky, akárkivel találkozott az úton, mindenkire rákiáltott, hogy őt fölhívja tanúnak, miszerint Bánfi őt erőszakkal kényszeríti vele menni; mig Bánfi viszont nevetve iparkodott azoknak értésül adni, hogy a jó tír leitta magát s most egy kis nemesi tréfát űznek vele. — Megbánja még ezt kegyelmed, hörgé Csáky magánkivül dühében. A mint azonban egy falun keresztülmentek, egyike Csáky kísérőinek, egy fiatal nemes legény, kit társai Szánthónak neveztek, hirtelen félreugratott a tömeg közöl s mielőtt utána rugaszkodhattak volna, elnyargalt. — Vigye ördög, monda Bánfi. Nála nélkül is vígan fogunk lenni, ugye Csáky László uram ? Csáky lassan kint visszanyerte mérsékletét s megszűnt dühösködni. Mire Bonczhidára értek , egészen mosolygó képet mutatott, átlátva, hogy nők előtt illetlen is, nevetséges is volna dühös arczot csinálnia. Ott tehát minden harag nélkül engedé magát Bánfinénak és Apacinának, mint az úton fölszedett vendéget bemutatni. Bánfi még azzal tetézte a csúfságot, hogy az asztalnál legfölül ülteté Csákyt Apafiné mellé s magával szemközt, s folyvást a legnagyobb tisztelgésnek tévé ki őt, melyen keresztül érzett a vérig sértő gúny, s Csákynak nem lehetett azt mutatni, hogy érzi! Mentül jobban derültek az ebéd vége felé a kedélyek , Csáky annál dühösebb lett, parázson látszott ülni s hozzá mosolyognia kellett. Végre még azt a kínt találta ki számára Bánfi, hogy poharát, ráköszöntve, egésségéért ivott. Csákynak poharat kellett vele kocczantania, ki kellett azt innia az utolsó