Pesti Napló, 1851. november (2. évfolyam, 496-519. szám)

1851-11-21 / 512. szám

lálandjuk, hogy Anglia hálát követelő barát hang­ján veti föl a szolgálatokat. A colonisatio egy ideig nagy zajt ütött a központi lapokban , s a magyar nemzetiség buzgóbb, mint előrelátó barátai itt ott nagy aggályban voltak a betolulandó sáskasereg miatt; azonban közelebbi szemügyrevétel után kitűnt, hogy könnyebb azt vezérczikkben, mint valójában létesíteni; s ellenben a mennyire nagy eszközök alkalmazása által létesít­hető is, a magyar nemzetiségre ismét nem leend több hatással, mint ama vezérczikkek; — az ügy jelen stádiuma az, hogy a státus erői mindenfelől igénybe vetetvén, a magyarországi gyarmatitás óriás válla­latába fogni nem lehet,­­ a vezérczikkek pedig azt mutogatják az emigrálni vágyóknak, hogy legjobb, ha Brasiliába mennek. A magyar bortermesztők újólagos folyamodása a fogyasztási adó leszállításáért aligha némi sükerre nem vezetend , mert hisz a­mit a tapasztalás hely­telennek tanúsít, annak módosításában nem késik kor­mányunk, mint e részben sok történt a dohányter­mesztést illetőleg is. A­mi azonban azt illeti, hogy a kormány szerezzen piaczot a bornak, ez gyakor­latlan valami, mert föltéve, hogy szerezhet, mi nem a kormány dolga, míg egy piacz elegendőleg kama­toz, s rendes szállítmányi helylyé válik, addig a bortermesztés rég semmivé lehet, mert az nem egy pillanat műve. — Az itteni esküttszék előtt először tárgyaltatik egy gyilkolási eset, mi a párisi vagy londoni bűnstatistikával egybevetve még igen ked­vező arány.—Az ifjú Obrenovits Mihály, az elhunyt montenegrinói vladika emlékére fényes hallotti tisz­teletet tartat, melyre képzelhetni, mint özönlend a nép. — A vladika utóda egyébiránt itt van. — A színházak is nyerni kezdenek érdekükben; Romeo és Júliában Bayer-Brück asszonyság, a drezdai szín­háztól valóban elbájoló, mint elragadó Julia, ma Don Carlosban Ebolt herczegnő szerepét adandja. A hangversenyek is jelentkeznek, ismét hölgymű­vész itt is , Biehler Ludmilla, kinek játéka ugyan igen ügyes, igen folyékony , de bizony nem bir azon ihlettel, mely művészt jellemez; s második szeren­csétlensége , hogy a művészek divatos betegsége a ,,szerzés,“ s saját műveinek előadásában önmagának tetszik; pedig a játék és szerzés közt legalább oly nagy az átok, mint a szavalás, és a teremtő költői­­ség között. — Ha a hófelseprés itt azon tökélyen állna, melyen Pesten, térdig járnánk tegnap óta benne, egy ugrással a tél kellő közepén vagyunk. X. Vácz , nov. 18. 411 Nagy zavarban volnék levelezői kötelességem teljesítésére nézve ezúttal, ha a jó természet segít­ségemre nem jön vala , alig írhatnék t. i. valami új­ságot folyvást egyformán zengő, pangó életű váro­sunkból , ha azon tiszta fehér takaró nem borul a láthatárra, melyet a költők a természet, vagy in­kább földünk, s patyolat szemfödelének neveznek. Tegnap viradóra beállott tőlünk. A vasárnapi, to­vább 24 óránál tartó ködös, majd erős­ esőzés után, tegnap hajnalban jó keményre fagyott a sár , s reg­gelre a pilisi hegyek a Duna hosszában, és az öreg Nazál itt hátunk mögött, fölöltötték téli takarójokat. Dél felé enyhült az idő, s az addig esett hó a vá­rosban és mezőségen elolvadt; azonban este felé új­ból kezdett havazni, s havazott egész éj­jel, de egy­szersmind olvad is, úgy, hogy nincs ezúttal még ki­látásunk annak állandóságára ; de hiszen nincs is szükségünk rá, mert bizony kissé korán volna is­tállóba, akolba szorítni a marhát; miután mindamel­lett, hogy a szénatermés e nyáron jónak mondható, minthogy a belsőbb vidéken az áradások nagy meny­­nyiségű takarmányt eliszapoltak , annak meglehetős szűke van , s azért mód nélkül drága is. Piaczunkon egyébiránt a gabnaneműek ára nem igen szökkent magasra, hanem ennek nincs befo­lyása a lisztre, mely távolról sem tart arányt a ga­bona árával, s nem várja azt, hogy ez emelkedjék, hanem — mivel a tél közelget, s a malmokat ki kell mozditni helyükből a Dunán — mázsánkint már is egypár forinttal szökkent föl; pedig úgy hiszem, hogy az említett két ok, mely tulajdonképen egynek is megjárja, valóban nem eléggé indokolja azon mé­regdrágaságát a lisztáruló molnároknak. Az illető hatóság nem avatkozik be az ily dologba erélyesen, pedig igen helyén esnék beavatkoznia, miután ily uzsorás nyerészkedés a mellett, hogy egyeseknek nagyon is kedvező, vajmi nehezére esik az adózó nép nagy részének, mely városunkban rendszerint piaczról látja el lisztszükségeit. No de majd annak is eljövend ideje, mint megjött — utczáink kiköve­zésének és lámpáink, azaz éji világításunk rendbe­hozásának ! ? ... A burgonyarothadás folyvást tart, és ez igen nagy csapás népünkre nézve, mely abban találja télen át naponkinti eledelét." Nagy mennyiségű krumpli hever külső utczáinkon; van ember, ki 100 zsákból többet háromnegyednél volt kénytelen, mint megromlottat, kidobatni. Ennek okát még nem ku­tatták nálunk; a gazdák úgy hiszik, hogy a lapos­ban termett s nedves időben kiszedett krumplit fogta meg leginkább a rothadás; annyi igaz, hogy a ma­gasabb helyeken termett és szárazon szedett nem romlik annyira. A bőséges és olcsó káposzta azon­ban némikép kárpótolja e csapást; a roppant olcsó­ság mellett t. i. — mert 100 fej komáromi káposz­tát lehetett ez ősszel 20—24 po­krával venni— alig van szegényebb sorsú család, mely egypár akóra valót el nem tett volna. A finánezügyi bizottmány, mely a püspökség ja­vainak átadására volt kiküldve, bevégezte szeren­csésen több mint három hónap óta folytatott ügyes­bajos munkálkodását, s tagjai a napokban utaztak vissza Budára. Új püspökünket is várjuk, ki, mint hallom jövő december 7-ére határozta beigtatási ünnepét. A ké­születekről azonban, melyek fogadtatására tetetnek, más alkalommal bővebben; a beigtatási szertartá­sokról pedig majd akkor, ha egyszer végbementek. kulcsárt, azt minden rugkapálózásai daczára kivetet­ték az ablakon. A kulcsár talpraesvén, odább futott, mire Firtos Firi megharagudva, valahány kaktuszt és hortensiát kapott az ablakban, azt száraiknál fogva cserepestül mind utána hajigálta s azzal vad üvöltés között rohant le a sokaság a pinezébe. Annak vasaj­taját nem birva kinyitni, nagy hordókat hoztak elő s azokat megrakva kővel, lehengeriték a lépcsőkön, melyek rettentő dördüléssel szaktták be a vasajtót. A roppant pincze telve volt mindenféle nagyságú hordókkal, melyeknek a székelyek neki esve, fene­keiket buzogányokkal beverték, vizsgálva , hogy mi van benne? A nagybecsű borok kifolytak a pinczé­­ben ; a székelyek tudtak inni jól, s a­mit meg nem ihattak, kidönték. A tömeg itt lerészegülve ismét fölrohant, s míg helyette újak jöttek, betört a fényes teremekbe, vad dalolással vetve magát a bársony pamlagokra, a ke­leti szőnyegekre, neki taszigálva egymást tükröknek, bútoroknak , s keresve, hogy mi tréfát kövessen el? Firtos Firi fölállt egy gömbölyű ébenfa asztalra, hogy bajuszt fessen korommal egy középkorbeli úri asszonyság arczképének ; valaki meglökte alatta az asztalt s a góbé beleesett az üveges almáriomba, melyben a drágaságok álltak. Erre megdühödve, el­kezdett hajigálózni mindennel, a­mi keze közé akadt; a pompás aranyserlegek, ezüst tányérok, szelenczék, repültek egymás után a székelyek fejeihez, kik azo­kat ismét visszahajigálták. Ez jel volt az általános rombolásra. Ez a mania ragadós , csak egynek kell megkezdeni a pusztítást, és a tömeg, mintha megőrülne e látványtól, semmire­­sem kész oly hamar, mint törni, zúzni, szaggatni. Egy percz alatt össze voltak törve a bútorok, a kelmék lehasogatva, a székelyek ezer darabra téptek mindent, a pompás öltönyöket, a drága prémes men­téket, palástokat, fölhasogatták a dum­ákat s az ab­lakon kieresztve a pelyhet, az alantlevők orditozák: „hó esik !“ s erre azok is fölrohantak, tépni és törni, a­mi még megmaradt. A szép jázminokat összetépték bokrétának; a sző­nyegekből nyakravalókat szabtak, miket Bánfiné sa­ját kezeivel hímzett. Nem kellett a székelynek a rablás, neki csak a pusztításban telt gyönyöre, földhöz csapta a nagy­becsű órát, melyet csak egy évben egyszer kell föl­­s húzni s kerekeit megosztá kantárcsainak , az ezüst tálakat megönté golyóbisnak s kilövöldözte a le­vegőbe. Itt is mulatságos volt látni Firtos Firit, mint ipar­kodott kitudni, hogy mi mire való ? Egy romai antik urnát föltett a fejére sisaknak, egy csengetyüszalagot átkötött a derekán öv gyanánt s egy nagy G - 11 e­m­­b­e­r­g szobrot czepelt az ölében, azt állítva, hogy az nagyon jó lesz a somlyai szőlőhegyre Orbánnak. Az összetört bútorok darabjait fölhalmozták a kan­dallóba s begyújtottak az ében-, mahagóni- és pali­­sanderfák aranyértékű darabjaival. — Ha egy falut fölgyújtottak volna, sem leendett drágább tűzök ennél. A tűz tetejébe pedig fölhúztak lánczon egy gyö­nyörűen kivert corynthi amphorát bográcsnak, azt teleaprították ürühússal s elküldék Firtos Firit, hogy A Magyarországra 1850. évre szóló törvénylap ki­egészítése végett azon Magyarországra nézve fontos ren­­deleteket illetőleg, melyek az általános birodalmi tör­vénylap kiegészítő kötetében az 1848. dec. 2-tól egész 1849 oct. végéig terjedő időszakra nézve, továbbá az általános kir. törvénylapban magában 1849 nov. 1-től egész 1850. év végéig bennfoglaltattak, a nélkül, hogy a Magyarországot illető törvénylapba fölvétettek volna, továbbá némely ez országban kelt rendeleteket illetőleg, melyek a 1. f. nyilatkozványok, kiáltványok stb. gyüj­tozzon nekik hozzá paszulyt, sőt és hagymát; az ho­zott nekik kávét, czukrot és ezreket érő hollandi tu­lipán, jáczint és amaryllis hagymákat; azt mind ma­rokkal hányták a bográcsba s attól aztán majd meg­vesztek , a minek az lett a vége, hogy Firit kidobták az udvarra. A dühöngő székely nem szerezhetve magának más elégtételt, lenyargalt a pinczébe, hogy majd ott agyon issza magát, de ott ugyan már minden horod szét volt verve s a bor bokáig ért; megsejt azonban egy mellék pinczeajtólt,azt egy fejszével beüti s nagy örömére egy egész sor hordót lát meg a kezébe kapott fáklya vilá­gánál. Mindjárt neki rohant az elsőnek s annak fe­nekét beütve, oda tartja a fáklyát, hogy mi ömlik ki belőle ? Látja, hogy puskapor. Szerencséje, hogy részeg volt, mert különben az egész házat minden bennelevőkkel együtt a legrövidebb úton expediálta volna a menyországba. ■— Ez nem inni való, gon­dolja magában s fölüti a másikat, abban is puska­por volt, a harmadikban is, — már megesküdött,­­ hogyha a negyedikben is az lesz, beleüti a fáklyát. Abban tehát méz volt, s akárhányat tölü­tött azután, nem volt abban egyéb, mint méz. Végre mégis akadt egy akós átalagra, melynek lyukán beszagolva, igen erős borszesz illata ütötte meg orrát. Annál dühöseb­ben fogta azt nyalábra s szájához emelve az egész hordót, nagyokat húzott a kemény lengyel pálinká­ból s addig el nem vette azt szájától, mig végkép le­­részegedve, hordóstul hanyatt nem esett. Ott a kiömlött mézben jól megforgatva magát, nagynehezen föltápászkodott s néhány lépést botor­­kázva, megint elesett a puskaporban s abban is esz­Budapest, nov. 21. — Nemzeti színházunkban, ma pénteken adatik VANDA , eredeti opera 4 szakaszban , irta Bakodi Tivadar, zenéjét Doppler Ferenci. Hol­lósi K. mint vendég. — Holnap először : BÁL ELŐTT ÉS UTÁN, eredeti vígjáték 2 felvonásban , irta Degré Alajos. — A nőegyesület javára folyó hó 28-kán előadást fognak rendezni a nemzeti színházban. Hollósi Kornélia k. a­­mint halljuk fölajánlotta már oda közreműködé­sre vissza henteregve, ily furcsán kandírozott külső­vel ténfergett föl az udvarra, a­hol még az volt hátra, hogy mézben és lőporban fürösztött alakjával bele­­düljön az udvart elárasztó pehelybe, s ott orra hegyé­­től csizmája hegyéig betollazva magát, ily rémséges alakkal mászszon föl négykézláb a dőzsölő atya­fiak közé. Az ember nem hasonlított ily formán semmi isme­retes állatjához az óvilágnak. A hol fehér nem volt, ottan fekete volt. Leginkább el lehetett volna őt fo­gadni jeges medvének, szőr helyett pehelylyel bun­­dázva, s ordítása különb volt a nílusi lóénál; úgy hogy épen nem lehet beszámítani a székely atyafiak­nak , hogy a mint e négylábon mászó alak megjelent előttük az ajtóban s ott elorditotta magát, azok ha­lálra ijedten h­agyák ott a bográcsot, melyet újra telefőztek gulyáshússal, és ugráltak ki eszeveszetten az ablakon, kétségbeesetten ordítva : „a B­á­n­f­i ördöge!“ — „Itt jön a Bánfi ördöge!“ A székely észrevéve ordítása sükerét, még egy borzasztóat bömbölt a futók után , s azzal elfoglalva a tele bográcsot, kiült vele a parquet közepére s mint egy parlagi manó, belenyúlt marokkal s evett és ordított. .... Ily jelenetek történtek azon teremben , hol néhány nap előtt Bánfiné szelíd alakja tünedezett a jázminok és mimosák bokrai között, mint egy bú­­songó tündér világi árny, ki csak lelkével hall s sze­meivel beszél. (Folytatjuk). HIVATALOS. Magyar koronaországot illető országos törvény­es kormánylap II. évfolyama XX. darabjából. Vége. 7. §. Az átadás tányére nézve rendeltetik : a) Minden átadandó tárgyak az átadásra rendelt idő­pontban a lelépő hivataligazgatóságok által saját költ­ségükön azon adóhivatal vagy árvabizottsh­ány szék­helyére viendők , mely irányában az átadásnak történ­ni kell. b) A pénztár állapotának kimutatása egy pénznem­lajstrommal, az árvahivatal adósainak 5. §-ban b. alatt érintett kimutatása pedig a magán adóslevelek, nyilvá­nos kötelezvények és netalánt drágaságok jegyzékével ellátandó. c) Az átadás a készpénzben , nyilvános és magán­­kötelezvtényeken, a nagyságokom és ingóságokon , s a fe­­nebb érintett kimutatásokon és jegyzékeken kívül, min­den más még kéznél levő számvételi könyvekre is ki­terjeszkedik. Azonban e könyvekről jegyzékeket is kell készíteni, melyekben azok keletkeztének éve, az első és utolsó beigtatás s a helrt és üres lapok száma látható legyen. d) Minden könyv lapozandó, aztán egy fonallal át­fűzendő, s ez mind az átadó, mind a járásbíróság pecsét­jével leszorítandó. e) Az árvaigazgatóságok minden oly iratokat is, melyeknél fogva a kiskorúaknak és gondviselteknek még fenlevő követelései alaposaknak látszanak, mint például szerződvényeket egyességeket , gondnokságok megren­delése fölötti tárgyalásokat és végzéseket sat. kellő jegy­zék mellett átadni tartoznak.­­ Átvételkor a számadások helyességének bírálá­sába s a gyümölcsözőleg tőkésített vagyon biztosságá­nak megítélésébe nem kell bocsátkozni, sőt inkább a vagyont, ha mindjárt a számadások tökéletlenek és hiá­nyosak volnának is , azon állapotban , melyben találta­­tik, átvenni. Azonban a hiányok, melyek vagy már az átadáskor vagy utóbb feltűntek, a kerületi főtörvény­széknek (báni táblának , tartományi főítélőszéknek) fel­­jelentendők, mely azoknak jótállása alatt, kik a tapasz­talt rendetlenség iránt felelősek , e fogyatkozások meg­szüntetésének útját és módját, szükség esetében az ár­vahivatal teljes számoltatásával megrendelendi, s ha er­re egyes esetekben az árvabizottmányok vagy járásbí­róságok rendelkezésre álló személyzete elégséges nem volna, szükséges segély végett az igazságügyi miniszté­riumhoz felterjesztést teeni. 8. §. Az átvevő tisztviselők a jegyzékbe vett köny­vek és számadások teljessége, úgy a készpénz , köte­lezvények , okiratok, drágaságok és számadások valódi állama felől meggyőződést szerezzenek. Minden előírt kimutatások, pénznemlajstromok és jegyzékek három példányban szerkesztendők s az átadó bizottság tagjai által aláirandók. Ezekből egyik példány az átadónak, második az átvevő pénztárnak kézbesítetik, a harmadik az árvahatóságnál megtartatik. Ez utóbbinál téretnek el mindazon irományok, könyvek és számadások is, me­lyek a pénztár őrzése alá nem tartoznak s kezelése foly­tatására nem szolgálnak. 9. §. Az átadás tényéről jegyzőkönyvet kell fölvenni, melybe az átadott tárgyak államának a kimutatások és jegyzékek tartalmátóli netaláni eltérései s minden az átadásnál előfordult észrevételek beigtatandók. E jegyzőkönyv is háromszorosan szerkesztendő s a fenebb kitűzött módon megőrzendő. Ennek s a hozzá tartozó kimutatásoknak egy másolatát az árvahatóság a megtörtént átadás után 14 nappal a kerületi főtörvény­széknek (tartományi főitélőszéknek, báni táblának) ja­vaslataival fölterjeszti, mely iránta a 7. §. 1. pontjához képest, a rendnek teljes helyreállítására szükséges in­tézkedéseket megteendi. 10. §. A számadás ezutáni vezetése s a pénztár kezelése körül, az árvabizottmányok alatt álló pénztá­rak magukat az igazságügyminiszterium 1851-ki julius 14-kén kiadott utasításának 53. §-ához képest, ideiglen a Pest városra nézve fenálló szabályokhoz tartsák, mennyiben azok még alkalmazhatóknak mutatkoznak. 11. §: Az adóhivataloknak az árvák és gondviseltek vagyona körüli pénztárkezelése iránt külön utasítvány fog következni. Addig az átvett pénzeket, értékes papí­rokat és ingóságokat az általános pénztárszabályok sze­­rint kezelendik, ezeket az átadási IV. okiratok alapján számbaveszik s a bevételek és kiadások fölött a IV. minta szerint naplót vezetnek. 12. §. Az adópénztáraknál a őrzésnek elkülönítve az egyes átadó igazgatóságok szerint kell történni, úgy, hogy ezek egymás közt össze ne kevertessenek. 13. §. Árvák vagy gyámoltak részéről befizetéseket, vagy pénz, értékes papírok és ingóságokbani letétemé­­nyeket az adópénztárak csupán bírósági jóváhagyás mel­lett fogadhatnak el. 14. §. Átvett pénzek, értékes papírok és ingóságok kiadásai az adóhivatalok által csak azon bíróság meg­hagyása folytán teljesittethetnek, melynek részére az el­fogadás történt; de ha ez előmutattatik , a kiadás hala­dék nélkül eszközlendő. 15. §. Az őrzött pénzek és értékes ingóságok bizton­sága ival ül figyel­emben tai tauló uyul­ás­­­os«»» ntravo tv* adóhivatalok magukat az általában eléjök szabott utasí­tásokhoz alkalmazzák. Azon intézkedések iránt, melyek a pénztári helyiségek és tartályok nagyobb biztosítá­sára netalán még szükségeltetnének, minden adóhiva­tal a bírósági elöljáróság útján a cs. k. járási pénzügy­­igazgatósághoz azonnal kellőleg indokolt véleményt ter­­jeszteni. 16. §. Ha talán valamely adóhivatal a jelen rendel­vények haladéktalan végrehajtására személyzeti álla­mának ideiglenes szaporítását szükségelné, az iránt a bírósági elöljáróság útján a járási pénzügyigazgatóság­­hoz tegyen jelentést, mely azt kellő intézkedés végett az országos pénzügyi hatósághoz előmozditandja. reményének 1849-ben történt kiadatása . 1850 febr. 15-re, mint a törvénylap kiadatásának kezdete közti időszakba esnek, az 1850. évi törv.lap egy kiegészitő­­kötete német egyes kiadásban adatott sajtó alá , mely a cs. kir. egyetemi könyvnyomdában 1 pontnyi áron kap­ható. E kiegészitőkötetnek , valamint a Magyarországot illető törvénylap 1850 és 1851. évi folyamának árulá­sát Bécsre nézve Braumüller Vilmos udv. könyvkeres­kedő vállalta el. P. é. nov. 1-jén jelent meg a birodalmi törv. és korm. lap LXV. díja összes kettős kiadásokban ; tar­talmazza : 233. sz. a pénzügyminiszt. f. é. oct. 10-ki rende­letét, mely által az 5 ftos uj bankjegyek kiadatása iránti határozmányok tétetnek közzé. 234. sz. a földmivelési és bányászminiszt. f. é. Oc­tober 11 -ki rendeletét, mely által a gyakorlati bányászi alkalmazásban levő egyéneknek megengedtetik, a cs. b. bányászati tanintézetekben magukat magánvizsgálatnak alája vetni. 235. sz. a külügyminiszt. f. é. oct. 26-ki kibocsát­­ványát, mely által az 1846-ki ausztriai-nápoly keresk. és hajózási szerződéshez némely az ausztriai cs. és nápolyi kir. iromány közt megállapított pótlékhatározmányok adatnak. P. é. nov. 8-án adatott ki a birodalmi törv. és korm. lap LXVI. dija összes kettős kiadásokban, tar­talmazza : 236. sz. a cultus és közoktatási minisztérium f. é. oct. 26-ki rendeletét, mely által az 1850 oct. 4-ki (hí­rod. törv. lap 380 és 381.) rendelet több szakaszainak magyarázata és alkalmazása iránti kétségek megfej­tetnek. 237 sz. a pénzügyminiszt. f. é. nov. 3-ki kibo­­csátványát, mely által az 1851 nov. 3-kán a 470 soro­zatra nézve kisorsolt, 4%-os cseh- és alsóausztriai ren­di kötelezvények kezelése közzététetik. F. hó 5-én küldetett szét a kir. törv. és korm. lap XXXVI. és XLIII. darabjának még hátra volt román­német kettős kiadása. A LXXVIII. db ruthen-német kettős kiadása f. hó 5-én, a LXXXVI. db lengyel-ruthen-horvát- és szerb, — a CXXXV db lengyel és ruthen és a CLXV db ma­gyar-német kettős kiadásai f. hó 8-án adattak ki. F. évi nov. 14-én jelent meg a birodalmi törvény és korm. lap LXVII. dbja összes kettős kiadásokban; tar­talmazza : 238 sz. a belügym. f. é. nov. 15-ki rendeletét, a Leuchtkugel czimü német folyóirat betiltását illetőleg. 239 sz. az igazságügym­. f. é. nov. 6-ki rendeletét, mely által azon esetek jelöltetnek ki, melyekben a bün­­tetőtörvényszékek és államügyészségek utasíttatnak, hogy a közhivatalnokok és szolgák, valamint oly szemé­lyek ellen , kik hivatalos foglalkozásban állnak , meg­­f­ondolt büntető eljárításról ,­­ ennek eredményéről e hi­vatalnokok és szolgák közvetlen hivatali elöljáróinak , és az azok felett fegyelmi felügyeletet vivő hatóságok­nak feljelentsék , s mely által egyszersmind azon bün­­tetőtörvényi elítéléseknek, melyek jogok, közpénztá­­rakbeli járadékok és becsületjelek elvonását húzzák maguk után, az ezt nyilvánságban tartó hatóságoknak leendő följelentése meghagyatik. 240. sz. az igazságügym. f. é. nov. 6-ki rendeletét, mely által egyetértőleg a cs. k. pénzügyminisztériummal a bevádlottak vagy más személyek kíséretéért a tör­vényszéki szolgaszemélyzet kárpótlása megállapittatik. M. H. VEGYES HÍREK ÉS ESEMÉNYEK.

Next