Pesti Napló, 1852. március (3. évfolyam, 593–618. szám)

1852-03-31 / 618. szám

Bécs, mart. 27. Németország: ezeréves történetén végighúzódó tény, hogy egyesülésének és különszakadásának érdekei folytonosan ellensúlyozák egymást. Mindig volt valami látatlan erő, mely egészen szétesni nem engedő, é­s mindig volt egy más erő, mely egygyéforrni nem en­gedő. Ezen erőknek­ egymást fölváltó befolyása mind a feudális, mind a vallási, mind a politikai alakulá­sok , mind végre a mai anyagi érdekek korszakában szemlélhető. És minden vajúdásnak végre is ma sem leend egyéb eredménye , mint eddig ; a nagy Német­ország mindig egy családot képezene ezután is, de egy, a családtagoknak ezerféle érdekei, szenvedélyei, előítéletei által széttépett­­ családot, melyben nagyon kevés közösség lelhető a — nevén kívül. — Az ősz­­szel három éve lesz, hogy Ausztria, az előbbinél el­­lenállhatlanabb túlsúlyra emelkedők Németországban, s azóta ugyanazon politikát követé erélyesen, s kö­vetkezetesen , — s ha egy ösvény nem vezetett czél­­hoz, a másikat választá — de mindig ugyanazon irányt tartá szem előtt,— s ezen irány Németország szorosabb egysége. És minden tevékenységnek, sőt mondhatni, fáradhatlanságnak még eddig egyetlen eredménynyel biztató jelét sem láthatjuk,­­sőt gyakran tapasztaltuk, hogy midőn már kezünkben lenni véltük, delphinként kicsúszott a várakozás gyer­meke kezeinkből. A legújabb jelenségek pedig szinte nem oly természetűek, hogy e taposómalomból, vagy labyrintból meneküléssel biztatnának , vagy kilátást nyújtanának oly egységre, mely Ausztria részéről ál­dozatokra érdemes lenne, — azon áldozatokra, me­lyeket Ausztria magas politikai szempontokból eddig is tett, s még inkább tenni kész. — És hogyha az, a­mi most szerény conjectura, eldöntött ténynyé válandik, következik-e, hogy Ausztria Németországba a befoly­­hatás iránt közönynyel váltsa föl előbbeni buzgal­mát, s más irányokban induljon ? ezt senki sem fogja remélni, vagy óhajtani, ki előtt Ausztriának a nyu­­gatrai nagyszerű befolyása történetileg ismeretes, — hanem más oldalról előrelátható, hogy ez esetben ő is a dualismus ösvényén keresendi az önmaguktól kínálkozó támaszokat s szövetséges érdekeket. — Hogy a mai szövetségi szerkezet csak szenvedőleges szerepben siklik, az tény; akadályozhat egyet mást, de teremteni, alkotni képtelen. Azon szerkezetet pe­dig nem lehet átalakítani, mert e törekvést önmaga lehetleníti. Egy eszköz tán lenne, ha — Poroszor­szág érdeke is ellene nem volna. — Hessen és Bré­mát lehet bizonyos korlátok közé szorítani, de a vám­­egységet, kereskedelmi egységet, sőt az ennél sokkal csekélyebb szövetségi flotta ügyét is nem lehet az egyesülés érdekében megoldani. Amaz az éjszaki, imez a déli státusokon szenved hajótörést, s ez így megy a végtelenig. Az itteni tudományos academia történet-philoso­­phiai osztályának tegnapelőtti ülésében egy mű mu­­tattatott be, mely hazánkat közelről érdekli, s újabb tanúsága, hogy hazánk nevezetességeit is — idege­nek méltatják előbb figyelemre, s tőlök tanuljuk em­lékeinket ismerni. A mű, melyről szólok, „Pécs vá­rosának emlékkönyve“ a pécsi városi plébános, tiszt. Haas M. úrtól; — Pécs nevezetesebb történeti he­lyeinkhez tartozik, hol a magyaron kivül régibb nem­zedékek nyomai is lelhetők ; — nevezetes székesegy­háza például, római alapokon nyugszik, földalatti kápolnája római legio-téglákból épült, s az egyház maga Nagy Károly által alapittatott, s sz. István ki­rályunk által újólag fölépittetett; a törökök is hagy­tak emléket utánuk Mosheeikban , mik érdekes kör­iratokkal bírnak ; — persze az oly magyar vidéki kri­tikusok , kik Zrinyi költeményeiben semmi becsest nem találtak, erre is csak azt fogják mondani: mi közünk nekünk Pécs régiségeihez é s Pécs régisé­geinek mi köze hozzánk. Vivat domine spectabilis ! igaza van, ezzel még csak jól sem lakik az ember. — De azért lesznek még olyanok is, kiket Haas úr leg­közelebb megjelenendő műve érdekelni fog? A fenebb Németországról mondottakhoz jól illik, mit a hannover­i hivatalos lap ir , hogy t. i. i. hó 22- kén a flotta ügyében második tanácskozmány tarta­tott. Ausztria-, Poroszország-, Würtemberg-, Baden-, Hessen-, Holstein- és Luxemburgon kivül, minden német státus képviselve volt! Mióta Napóleont belorganisatio foglalja el, a há­borúról keveset hallhatni; a kószahírek másodrendű dolgok körül folynak. Priesznicznek helyettesítője akadt. Ugyancsak Frei­­waldau közelében Schrott János, ki természetes or­vosnak nevezi magát, miből az következik, az orvostudorok természet­ elleni orvosok, ezelőtt is némi hírre emelé hidegvízgyógyintézetét, különösen sebek s külső betegségek sükeres gyógyítása által. Most azonban természetes orvosunk egy kissé tovább megy hirdetéseiben , ugyanis száraz zsemle , vörös bor, hi­deg zuhany és burogatások variatiojából álló gyógy­­modora által — például — az elmebeteget 2—3 hét alatt, akulus bajokat­ egynéhány nap alatt gyógyít meg 1 — s végre minden elképzelhető organikus és nem organikus betegségeknek rövid idő alatt vé­get veti LAPSZEMLE. A Magyar Hírlap (mart. 31-dikei sz.) berlini le­velében megemlíttetik , hogy az úgynevezett junker­párt az első kamara jövő alakítása fölötti tanácsko­zások alkalmával nagy veszteséget szenvedett, a ta­gok kinevezése egyedül a királyra bízatván , s amaz indítvány, hogy a „régi és szilárd földbirtokú“ lovagi testületeknek jog­adassék arra , mikép körükből vá­laszthassanak paireket, minden formában elvettetvén. Még Stahl és Alversleben indítványai is kisebbség­ben maradtak, és pedig a miniszteriálisok, bureau­­craták s a baloldal egyesülete által. Ez alkalommal először tűnt ki igen világosan azon nagy szakadás, mely a kabinet s a keresztény germánok közt lassan s majdnem észrevétlenül képződött. Az első lépés — úgymond a levelező — a „régi és szilárd földbirtok“ felsegélésére abban áll, hogy azon alkotmányczik­­ket mellőztetni kívánják, mely a hűbér és hitbizo­­mányok megszüntetését helyezi kilátásba. Az első kamarában ez már megtörtént, a másodikban most foglalkoznak e kérdéssel, s igen valószínű, hogy e határozat a 2-dik kamarában is a közép értelmé­ben fog kiütni, az­az : a hitbizományokat egészen magukra fogják hagyni, uj hűbérek alkotását meg­tiltani, s a fenállók megszüntetésére törvényes rend­szabályokat igérendnek. Ez is már valami, de nem sok, mert a majorátusok által csak néhány család tétele, de a földbirtoknak állandósága általában nem biztosittatik. — hlasonlithatlanul fontosabb — mond tovább levelező — sőt aggasztó, de a junkerpártra nézve fölötte kedvező lenne, ha keresztülmenne Gerlach terve, az 1850. márt. 2-kai törvény vissza­húzása iránt, mely szerint az öszves parasztterhek rento levelekben, 18-adnyi értékig, az állam biztosí­téka mellett megváltathatnak, s ez által a parasztok ismét az állami összeköttetésből kiszakittatván a földesúr kezeibe helyeztetnének vissza. ” Közlemé­nyét a levelező imigy fejezi be: „Reméljünk, hogy a mostani minisztérium, okul­va az 1848-ki viharon, nem esik az 1817-ki nagy tévelyekbe, hogy épen e pontban egy lépést sem engedend. Itt a legnagyobb szilárdság szükségelte­tik. A paraszt egész természete szerint conservativ, s örökké az marad ; a porosz kormány, mely a kü­lönböző nemzetiségeket nem küldheti egymás ellen síkra, talán mindnyájok közt a legjobban tapasztaló, hogy legnagyobb támaszt a síkságon leíz, — mert novemberben ki más mentette meg, mint az egyen­ruhába bujtatott parasztfiak ? A földész a szabad sajtó, népképviselet stb. effélékről, phrasisokkal nem nyerhető meg, csak egy Achilles-sarkat nyújt a de­magógiának : „A parasztterhek megszüntetése !“ Ez a demokraták egyetlen jelszava, mely nála süket fülekre nem talál! Ezen veszedelmes syrén­ ének most el van hárítva, é­s vájjon a minisztérium most csupa előszeretetből a káposztás junkerek iránt szol­gáltasson-e arra alkalmat, hogy az ismét megszólal­jon? Vajha meggondolná, mikép be lehet bizonyitni, hogy 1848-ban a parasztok csak ott választottak ra­dikal szellemben, hol még földesúri nyomás alatt szenvedtek; hogy azon párok, kik a király iránti hűségükben egy perczig sem ingadoztak, mindjárt martius után mint vadak törtek földesuraik kastélyai­ra ; hogy Waldeck még ma is Westphalia egy vidé­kén , mely a hohenzollerni házhozi ragaszkodásáról ismeretes, sőt híres, mint egy Isten tiszteltetik, — nem mint a baloldal tagja, hanem mint a tehermen­tesség előharczosa ! Mindent, csak e tekintetben ne azonosítsa magát a nemességgel a kormány! A Pester Zeitung, (mart. 31. számában) V. NI. megemlíti, hogy Németország viszonyai épen nem mutatkoznak örvendetes alakban. A legc­élszerűbb javaslatok és vállalatok meghiusulnak Poroszország hegemóniás vágyain, mely több apró államban poli­tikájának csak igen is készséges uszályvivőjére ta­lál. Egységes Németország oly értelemben, mikép a legújabb nivelláló korszak azt tervező, utópia ugyan, de ebből még nem következik, hogy Németország a másik szélsőségre, t. i. tökéletes belső szaggatott­ságra, s külső hatásában gyöngeségre legyen kár­hoztatva. Ha Francziaország és Anglia a német vámegyesülésnek nem baráti, úgy e miatt nincs ok azokra neheztelni; de ha a németek maguk dolgoz­nak legbuzgóbban gyöngitésükön, akkor ne vádolják az egeket, hogy semmire sem mehetnek. — Kétség­telen, hogy az ausztriai javaslatok életbeléptetése a vámegyesülést illetőleg,Németországnak nagy haszno­kat eredményezne. — És mégis mily ellenzésre találnak Ausztria önzés nélküli szándékai! — Még szomorúbb alakban mutatkozik a Patriotismus a flottakérdésben. Németország maga rombolja szét védbástyáit s veti magát oda más nemzetek önkényének. — A czikkíró itt egy levelet közöl Rio Pongoból, mely a német flotta jelentékenységét elég világosan kiemeli. A „Frankf. D. P. A. Z.“ e levélhez azon megjegyzést toldja, hogy ez — t. i. a levél — különösen alkalmas a vért arcz felé hajtani, azon szomorú elhagyatotts­ág fölött, melyre a tengerentúli külföldön minden mű­velt nemzetek között egyesegyedül a németek kár­­hoztatvák, mivel a belviszályok a hadihajókat né­­pekkel együtt tétlenül heverni hagyják, holott a ten­gerészet meglevő kezdemény­részei már képesek vol­tak volna a német tengeri kereskedésnek százezreket jövedelmezni. FŐVÁROSI ÉLET. — Ez­előtt néhány nappal egy négylovas nyílt kocsi robogott a Dorottya-utczán végig a váczi­ utcza felé. A kocsiban három személy ült: egy csinos nö­vendék-leányka és szülei. A lovak a szerszám egyik darabjának eloldozása miatt megriadva, neki ira­modtak s ragadták a kocsit visszatarthatlanul. A bent ülők maguk előtt látták a bizonyos veszedelmet. A vágtató lovak elől takarodott a nép az utczáról, senki sem akadt, hogy azokat feltartóztassa. Min­den pillanatban félni lehetett, mikép a nekivadult állatok valamely fordulat közben falhoz fogják vágni a kocsit s darabokra törik. Azonban a véletlen, vá­ratlan segítség előtoppant. Egy­ csinos külsejű fiatal­ember ugrott elő a nép közül a Kristóf tér közelében, megragadta az első ló zaboláját, s a fal felé rántva egyszerre megállapodásra bírta a rohanó lovakat. Már most mi természetesebb , minthogy a megsza­badult család nagyot lélekzett, s mindenkép köszönni törekedett a fiatal ember merész elhatározását. A kö­szünetet azonban édes­anyja unszolásából a csinos kis leány akarta végezni s megkérdezni egyúttal a szabaditó nevét is. De nagy elfogultsága miatt a köszönöm a szónál többre nem mehetett, a fiatal ember pedig egy olvadó pillantást vetett a köszönőre azt felelte, hogy ő csak kötelességét teljesíté, azzal eltűnt a tömeg között. — Ajánljuk a tárgyat novella és drámaírók figyelmébe. Amazok toldozzák és fol­tozzák ki czifrán, de összefüggés nélkül, ezek pe­dig fedezzék föl valamely titkos szemcséről, hogy a fiatal ember és a csinos leányka — édes testvérek. — A conservatorium - f. hó 28-kán tartott köz­gyűlésében 92 részvényes­ tag nyújtotta be szavaza­tát. Az előbbi tisztviselők szavazattöbbséggel meg­hagyattak hivatalukban, név szerint: Mátray Gábor igazgató, Brauer Ferencz aligazgató, Weisz B. pénztár­elnök, Barabás Pál pénztárnok , Barabás Dániel ügyvivő.­­ Pár nap óta időjárásunk ismét meleg tavaszi szint ölte, melynek jótékony hatása, nem csupán a téli kabátok ritkulásában, hanem az utczán járó kelő közönség növekvésében is észrevehető. A legközelebb szerzett nátha és hurut azonban folyvást teljes divat­nak örvend. — A fagylaldák fölállítása körül is serényen munkálkodnak már ittamott. Még a tél jóformán ki sem hozta lábát közülünk, már­is a kávésok és ven­déglősök akarnak bennünket fagylalni jobbról bal­ról. Csakhogy ők udvariabbak egy kissé, mint a tél, azaz szép színt adnak a dolognak , édes iz alatt nyeletnek el velünk sok hideget és keserűséget. A Lloyd épület melletti fagylalda karóit és deszkáit már állítgatják, s néhány nap múlva székb­e divatba jön a lehűtés, miután a lefőzés már most is divatban van. — A jólsvai időpróféta jósolja, hogy ápril­ hó­nap zord és hideg, május pedig szép száraz napo­kat hozand. Júniusban meleg nyári időjárást vár­hatni , de a­melyet gyakran félbeszakasztanak a hi­deg északi szelek, záporesők. — Múlt vasárnap délelőtti 10 órakor tartatott, a Bécsben nemrég elhalt tanár Kollár Jánosérti gyász isteni tisztelet. K. J. mint tudva van, egykor lelkésze volt a pesti evang. szláv gyülekezetnek. — A „Három hollóhoz“ czímzett vendéglő napon­kint érdemetlenebbé teszi magát a közönség látoga­tására. Nemcsak a már magában is szűk, füstös, és sötét localitás, nemcsak az ételek és italok napon­ként növekvő roszasága, hanem magának a ven­déglősnek és személyzetének a vendégek irányábani viselete is okul szolgál arra, hogy ezen helyet vég­kép odahagyják. Elég lesz fölemlítnünk csupán a múlt vasárnap este történt botrányt, hogy arról az­tán következést vonhasson mindenki egy oly ven­déglőre, melyben csekély ok miatt ily sértő és em­­berietlen eljárás történhetik. A jó és víg zene mel­lett , melynek rovására itt oly sok roszat elnyelet­­nek az emberrel, bizonyos fiatal ember többek tár­saságában meglehetős jó kedvet talált magának sze­rezni. Végre tartozását kifizetvén, még egy pohár bort parancsolt s feledékenységből távozni akart a nélkül, hogy azt kifizetné. A vendéglőből már kilé­pett s­ime a vendéglős pinczéreivel utána iramlik, nekiesnek mint valami csalónak, húzzák vonják, bevonszolják a vendéglőbe s ott aztán elkezdődik a formaszerinti kocsmai verekedés, mely mindkét fél­nek megvérzésével s megszokgatásával végződik s akkor is csak beavatkozás vet véget a botrányos komédiának. A fiatal ember épen nem oly külsejű volt, hogy czélja vagy szüksége lehetett volna egy italbor árával elillanni. Óra és gyűrű volt nála, ha pénz nem lett volna is. A vendégek mindnyájan leg­nagyobb indignatióval s boszankodással vették a vendéglősnek ezen eljárását s mi úgy hisszük, mikép ezután bármely zene sem bír elég érdekkel arra nézve, hogy az efféle vendégszeretet színhelyét örö­mest látogassa az ember. QBeküldetett — Geibel Armin-nál nemsokára 36 magyar és ugyanannyi német gyermekdal fog megjelenni óvo­dák , elemi tanodák és családi körök számára, ze­nére téve Kohn Sámuel­tól, a pesti kisdedovó-ké­­pezde és az énekiskola hajdani növendékétől, elő­szóval Ney Ferencz­ től. Ajánljuk ez érdekes gyűjteményt előlegesen is a közönség figyelmébe már csak azért is, mivel szerző és kiadó, a tiszta jö­vedelem egy részét a kisdedovó-képző-intézet javára szentelik............ ....... Stéger úr mielőtt fővárosunktól búcsút venne, még néhányszor fogja magát hallatni. Ilii szerint a német színházban is fel fog lépni az ottani karnagy javára , föl fog lépni nemzeti színházunkban a con­servatorium javára adandó hangversenyben. A zene­­egylet egy hozzáküldendő küldöttség által fogja tol­mácsolni a búcsú és elismerő méltánylat szavait VIDÉKI ÉLET. Kaposvár, mart. 26. A pesti magyar hírlapokban egy idő óta gyakori értekezéseket olvashatni Somogyról, bár tanulhat­nánk is belőlük valamit, pedig nekünk igen sok ta­nulni valónk mutatkozik. Vannak bizony nekünk több igaz és bölcs lelkületű férfiaink , akármely pol­gárisul világpontnak becsületére szolgálhatók, de vannnak sokkal többen amazokat lehangolók is, mint tudatlanul áldozatai a régi nevelésnek s mindent tu­dók, csak azt nem, mi a polgári élethez természeti­­leg szükséges. Amazok szép kezdeményeket tettek már. Volt birka- és selyemtenyészetünk. Somogynak lovai híressé lettek még külföldön is ; de mind­ezek s hasonlók füstbe mentek, megtörtek a többség fer­de szellemén, mely semmi szépet, jót, nemest nem ismer rövidlátó őrségénél. E holnap 15-én temettük el a legkorszerűbb kezdeményt, a raboknak dologgali, különösen posztógyártássali elfoglalását. Nagybánya, mart. 23. Minden oldalról tolakodik a nyomorúság az em­berre , de ő azzal mit sem törődve, mint látjuk, a lefolyt farsangi napokban is amúgy isten igazában kimulatta magát. A terméketlen idők , az ennek kö­vetkeztében naponta emelkedett drágaság, a pénz szűke, a vidékünkön már mutatkozó marhadög, a terhes adók stb. mind küszöbünk előtt állnak, min­­ d A magyar vállalatok megbukását közönségesen a pénz és anyag fogyatkozásába szeretjük származ­­tolni. — Jelen gyártásnál volt pénz, volt erő, több mint háromszáz pár kéz folyvást várakozott munká­ra. Öröm volt látni azon kevesek ügyességét, kiknek szerencséjük lön alkalmaztatni. Volt gépi készület elég. Azt sem mondható senki, mintha a kormány ennyi henye kéznek munkáhozi vezéreltetését nem örömest látta volna, midőn a henyeség a fél zsiványt is egészszé nevelte. De meg kelle az érintett sze­lle­­men törni, mely a természetes értelmességet tényező főerőnek el nem ismerte, és azért ennek elejétül fog­va ellenszegült: ugyan­is az 1836-ik évi törvények által a szo­lgabirói palota korlátoztatván, a börtönök szokatlanul megnépesedtek olyak által, kiket azelőtt szokás volt rövid uton megpuhitva szabadon eresz­teni. Kérdés támadt tehát a gyűlésen: mit csináljunk e sokasággal ? h­atároztatott: ne adassék nékik felt­étel. Ezen rendszabály következése lett a ragadvá­­nyos halálozás. — Mire ismét határoztatok : a régi életrend mellett dolgoztatni. De ezen szó „hogyan“ oldatlanul maradván, többen írásbeli terveket adtak, melyek közöl az fogadtatott el, mely ennyi soka­ságnak a szűk börtönök körében, különféle munka­nemekkel és főkép posztógyártássali elfoglaltatását lehetségnek megmutatta. Ezen terv szerint, ha bár egy személy naponkint csak egy garast keresendett is, nagy haszon mutat­kozott, lett tehát a táblabiráknak szokatlan tódulása a kormányzáshoz. Minden megyei szabad rendelke­zési pénz rá fordittatott, nyolczezer forintig gépek hozattak.­­ Hat év alatt megbukott, utána társulat alakult 100 pforintos részvényekkel, melyekből 65 el is fogadtatott, de alapszabályok nem alkottattak, csak hogy pénz lett. Mely szabálytalanságnak ismét bukás lett következése, miszerint jelenleg az összes vagyonból minden száz forintos részvényre nyolc­ad­­fél­rős cseléd­posztó szerencsésen fel is osztatott. Az első bukáskor találkozott egyén, ki a vármegye nyolcz ezer­­forintját 12 évek múlva visszafizetni, a gépeket eredeti karba visszaállítani, s mind­ezekre biztosítást ajánlani azon feltétel mellett bátorkodott, ha neki a szokott fegyelem megőrzése mellett szabad kéz engedtetnék; de nem fogadtatott el azon többség által, mely egyedül önmaga szándék lott Kaliforniába jutni, a­nélkül hogy tudná mi fán terem az ipar, és azért meg kelle buknia. Üdvözlendő tehát azon kormány, mely az ifjúsá­got az élet­tanulmányokhoz vezérleni czélozza , majd az innét származandó ivadi­k­át fogja látni, hogy az ily anyagi kezdeményeknek is főalapja er­kölcsös tudomány, melylyel az üres táblabirói tekin­tély hiába mérkőzött. *1 A csukarigás február végén és mártius közepén törté­nik, a midőn tiszta idővel egészen a partig jönnek cso-­­­portosan, hol aztán könnyen meglövik vagy meg­ f Füred, mart. 29. Denique Csak kiszok­ta az időpróféta a hideget kárpáthegy ormairól, mely pár órai uralkodása alatt elég vakmerő volt folyó hó 23-án a vén Balatont jégbilincsek közé verni, pillanatra ugyan, mert egy délnyugati szél partra veré csakhamar a jeget, és a nap sugarai enyhiték a hideget, de ez már nem tö­rölhető el Jolsva hírét, mert a jóslat ha január és februárban nem teljesült is, teljesült mártiusban — még pedig Józsefnap után. A vadászat és halászatnak vége — értem a csuka­halászatot *) , hiába áll már naphosszant vízparton a szigonyos, nincs mi áldozatul essék hegyes fegy­verének, ezt sajnálja ugyan némely atyafi, mig má­sok örülnek rajta, mert, mint mondják, legalább ott­hon találják az öregbirót, kinél — tisztelet, becsü­let — oly szenvedélylyé vált a vadászat, hogy a hi­vatalos foglalatosságra szánt órákat is többnyire azzal töltö. — magamon is megtörtént, hogy háromszor kerestem és háromszor utasítottak el azon válasz­­szal ,hogy Sigmond úrral vadász,h­ah, de félre a múltakkal, éljünk a jelennel. Kimer pesti puskaműves nemrég adá be a fürdő­­felügyelőséghez egy lövölde építése iránti tervét, a terv­szakértők megvizsgálása után czélszerűnek ta­láltatván elfogadtatott, és építése az uradaloma által elhatároztatott. Lesz tehát egy nevének megfelelő épület, mely képes leene jobban kielégíteni a pus­kázni kívánók vágyait az eddigi mocsár- és iszapba temetett gunyhónál. A színházat Latabár Endre vette bérbe három évre. — A balatoni közhajótársaság erélyes igazga­tósága erősen dolgoztat a hajók helyreállításán, már két kompot el is küldött a közlekedés fentartása vé­gett Boglár és Fülöp közt, de, mint hallom, az igaz­gatóság ezen kompokat haszonbérbe adó Slésinger fülöpi haszonbérlőnek 1000 p.ft. évi haszonbérért. A keszthelyi szépek kívánságára sétahajózást ren­delnek majd, a kéken vagy zölden nézik-e a tája­kat, még nem tudni. Az ujonczozásnak vége , nálunk hárman váltották­­ meg magukat, mind héberek. Kitetszik, hogy nálunk van pénz , de hogy is ne volna Füreden ? A múlt hideg után felment a bor ára az új bor 9—10 váltó forint, az ó-bor 9—10 p.ft; a fagy a metszett szőlőknek nagyon ártott. A viszontlátásig.

Next