Pesti Napló, 1852. június (3. évfolyam, 668–691. szám)
1852-06-30 / 691. szám
A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, Drintcza Laffert ház 8. Szerkentési iroda: Drintcia 8. sí. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számíttatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. 091 1852. harmadik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. X Vidéken: Pesten: Évnegyedre 5 f. — k p. Egy hónapra 1 ft 30 kr p. Félévre 10 „ — „ „ | Évnegyedre 4 ,, — ,, ,, A havi előfizetés, mint a. a ,___ti ,,, i _ j ^ _ ..ffélévre . a ,, — ,, ,, • 4 ,, ,, •xdmonkinti eladás is megszűnt.______| Egyes szám . PESTI NAPLÓ. Szerda, jun. 30-án HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 p. kr.jával siáraiztatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába Magánviták négy hasábos sora 5 peng krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre ló Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap , délesti órákban. Előfizetési fölhívás a PESTI NAPLÓ 1852-diki második ‘12-évi folyamára. Megjelennek e lapok — vasár- és ünnepnapot kivéve — mindennap, délutáni órákban. A szerkesztőség mindent el fog követni e lap érdekességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap matára illetőleg az előfizetők várakozásának megfeleljen. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK : Vidékre postán küldve fél évre (julius—december) 10 ft.—Negyed évre (julius—septemb.) 5 ft pengőben. Pesten házhozhordással fél évre (jul.—dec.) 8 ft p. — Negyed évre (julius—sept.) 4 ft pengőben. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napló”” kiadóhivatalában, úri-uteza 8. szám, az udvarban első emeleten) és EMICS GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-uteza szögletén. — Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetői leveleket és pénzeket bérmentesítetni kérjük. EMICH GUSZTÁV kiadó. TARTALOM: Telerali tudósitások. Párie. (A költségvetés tárgyalása.) London. (A pénzbőség. A bank villanytelegráfja. A kir. kiáltvány.) Bécsi levelek. XVI. Hivatalos. (Adománykiosztás. Kegyelmezés. Erdészeti államvizsgálatok. Kinevezés.) Fővárosi élet. Vidéki élet. (Székes - Fejérvár. Eger. Esztergom. Vegyesek.) Ausztria. (Bécs . Vegyes tudósítások.) Külföld. (Nagybritannia. Németország. Belgium.) Egyházi szerelési ügyek. Vegyesek. (Nemzeti színház.) Műtár. (Vegytan a XIX. század első felében.) Budapest, jún. 30-án. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK Turin, jun. 24. — A követi kamra a nemzeti bank alapszabályainak tárgyalását megkezdette. A „Risorgimento állítja, mikép Raminez nápolyi követ innét visszahivatott legyen , hogy hasonló tiszti minőségben Romába helyeztessék át. — Ezentúl követ helyett Nápolynak itt csak ügyviselője leend. Swinemünde, jun. 25. — A porosz „Adlerzeitung“ jelenti. Biztos tudósítások szerint július elején 6 vagy 7 orosz hadihajó érkezik az itteni kikötőbe, itt veendők a császár parancsait. „Barbarossa“ és „Danzig“ porosz gőzfregátokat is naponkint várják ide. Páris, jun. 26. — A törvényhozó test tegnap Montalembert és Kerdrelnek a budgetvitában tartott ellenzéki beszédeik kinyomatását megengedte. A semmitőszék megsemmité a Bocher orleansi javak felügyelője ellen hozott ítéletet. Berlin , junius 26. — Az itteni szabadkereskedési egylet küldöttsége ma a miniszterelnöknek egy adreszt nyújtott által, mely alkalommal ez utóbbi körülbelül isezt válaszolta: A küldöttség, mint oly elv képviselője jelenik meg, mely fölött azítélet már ki van mondva, legalább meggyőződése szilárdul áll. A küldöttség talán csak nem várja tőle, hogy ő, a miniszterelnök , annak teljes keresztülvitelére nézve biztosítást adjon ; azt azonban állíthatja , miszerint a porosz államkormány a kereskedelmi politikában oly czélt tartana szemei előtt, mely a közérdekeket előmozdítja. A miniszterelnök egyúttal reményét fejezi ki, hogy a déli államoknak a vámegylettőli elszakadása miatt netalánt aggályok (?) egészen el fognak enyészni, s még isezt teszi hozzá : „Nem vehetni rész néven tőlünk, ha azon elemeket, melyek ólom gyanánt kívánnának lábainkhoz akaszkodni, lerázni törekszünk, miután hivatásunk, mindenekelőtt Poroszország önállóságát fentartani.“ • * Páris, jún. 22. Mióta a nemzetgyűlés tagjai, a vincennesi vadászok által, a képviselők palotája elől szuronyokkal elkergettettek, a parlamenti életnek oly jelensége sem mutatkozott, mint a követek mai ülésében, a budget tárgyalása alkalmával. A mai ülés kezdetével ismét kitűnt az, hogy a franczia épen úgy szeret csevegni, perorálni, mint régebben, a restauratio és júliusi monarchia boldog éveiben. De ezek az idők elteltek , s a parlamenti szólnokok nyelvkerekeit nagyon megkötötték a jelen körülmények, vagyis megkötötte a megboldogult nemzetgyűlés, ügyetlen magaviselete által. De térjünk a dologra, nehogy bennünket is valaki bőbeszédűségről vádolhasson. A mai ülés, minden bizonnyal érdekesebb volt minden eddigieknél, nemcsak azért, hogy ismét szónokokat lehetett hallani, hanem azért is, mert fontosabb tárgy ez ülésszak folytán nem került szőnyegre. Legelsőbb is Kerdrel kért szót, hogy az általános vitában részt vehessen. Kerdrel megtámadta a nagy fizetéseket, a követek alantállását, az államtanács ügyetlenségét és a törvényhozdtest tehetlenségét. Szónok beszédét élénk figyelemmel hallgatták, s igen helyes, igen helyes fölkiáltások közt zárta be. Billault, a törvényhozdtest elnöke , megjegyzi, miszerint a szolót meg kellett volna állítani beszéde folytán, de személye iránti tiszteletből nem tévé (nemi nem!), mert inkább az alkotmányról beszélt, mint a költségvetésről. Utána Devinck állott föl , s a budgetbizottmányt keményen támadta meg. Jollivel írott beszédének felolvasása után, Montalembert grófnak jutott a szerencse, hogy szónoki tehetségének új próbáját adja. Megdicsérte az 1814-től 1848-ig tartott parlamenti rendszert, anélkül azonban, hogy kifejezte volna óhajtását, miszerint ő azon időket visszakivánja. Megmutatta, miszerint a 30 éves parlamenti kormány, az államadósságokat épen nem növelte. Montalembert ezután azt mutatta meg, miszerint a törvényhozó testnek rendeletileg kiszabott munkarendje alkalmas ugyan apró törvények hozatalára, de nem a budget megvizsgálására, s ezután átment a költségvetési bizottmány által ajánlott belebszállításokra , nevezetesen a hadsereg belebszállítására. A hadsereg — szólt Montalembert — dec. 2-ka előtt 360,000 emberből állott, most 400,000-re akarják fölemelni. Miért? Talán az európai kormányok, melyek még februári kormányunkat is elismerték, a mostanit nem akarják elfogadni ? Ezt senki sem hiszi. Talán belülről valami veszély fenyeget ? A bizottmányban nekünk azt mondották, hogy a csend csak fölületes, s annyira mentek, miszerint a titkos társulatok tagjait Herault megyében 63.000 emberre teszik. Bámulatom tetőpontra hágott, mert ha még a kormány barátai is így beszélnek, mit mondjanak akkor ellenségei ? Minő lenne akkor Francziaország állása, ha a kormány 100,000 embert hazabocsátana ? Ez utóbbit akartuk mi, s vele 50,000 milliót takarítottunk volna meg. De mikép vihetnénk mi át az államtanácsnál ily módosítást? Hogy vitába ereszkedhessünk , az egész hadsereg számára kiszámított 160 millió elvetését kellene indítványoznunk. Midőn ily eredményt látok előttem, így szóltam : mindez hasztalan , mert mit tehetnek a kamarák ? — Semmit. Senki se higgje, mintha én a törvényhozó test fényes állásáról álmodoztam volna. Mi nem vagyunk notabilitások. Azok a dec. 2-ki proclamatio után a senatus- és államtanácsban ülnek. Mi, gondolom, egyszerűen becsületes emberek vagyunk , kik azért vannak, hogy szavazzanak, kik a bevétel és kiadás fölött őrködjenek, egy megyetanács-forma vagyunk, az egész országra kiterjesztve. De nem , mi nem létezünk; mi egy fictioként állunk itt; én részemről ezen szerepet el nem vállalhatom. Én a bevételi budgetet megszavazom , a kiadásit elvetem. Én nem merek tanácsot adni senkinek sem. Én magamról beszélek. Montalembert beszédét tetszéssel fogadták. Rá több államtanácsos felelt. Leginkább feltűnt Steinné, ki azt állítá, hogy a jelen ülésen az alkotmányt támadták meg, mire megesküdtek. Még nagyobb sensatiót okozott az államminiszternek egy levele, melyet a kamara elnöke olvasott föl, s melyben, a köztársaság elnöke nevében kijelentetik: ha a törvényhozó testületnek csak azon fejezeteket joga elvetni, melyekre nézve egy vagy több módsítást adtak be, de nincs joga a módosítványok a ragaszkodásra, melyeket az alkotmány szerint nem létezőknek kell tekinteni. A bizottmány előadója Chasseloup-Laubat tiltakozott ezen irat ellen, s kijelenté, miszerint ő mit se tett, mi az alkotmánnyal ellenkeznék. A vita folytatása másnapra halasztatott. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. VEGYTAN A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN. Vége. *J Vegytan befolyása az iparra. Még van egy kis helyünk néhány szóval érinteni azon segédet, melyet az egyéni és nemzeti ipar az általános vegytantól várhat. Ezen tekintetben, Schubart és Knapp **) terjedelmes munkái nyomán ezer meg ezer külön példákban és esetekben kimutathatnék , hogy a vegytani ismereteknek, sőt mély vegytani nyomozatoknak egy műiparos országban valódi pénzértékű és pénzhajtó befolyásuk van. Valóban igen csekély belátás kell a tudomány haladásának felfogására és annak elképzelésére, mikép foglal az évenkint nagyobb-nagyobb tért az élet *) Lásd P. N. 689. számát. Handbuch der lechnischen Chemie, von E. L. Schubart. Béri. 1839. III. Bde. 8. Lehrbuch der Chemischen Technologie, von F, Knapp. Braunschw. 1848. III. Bde. 8. mesterségekre való alkalmazásban. Hasonlítsuk csak öszve az Aiken régiebb munkáját az Ure későbbi szótárával, vagy a Dumas munkájával s ezeket ismét még újabb német dolgozatokkal, s látni fogjuk, nemcsak azt, hogy a korábbi szerző (Aiken) előtt ismeretes mesterségek sokat tökéletesültek — korábbi nehézségek, hoszsza(ja]mag8^g0^? költségek újabb bánásmódok fölfedezne által félrehárultak — hanem azt is, hogy az újabb munkákban számos új mesterségek vannak leírva , melyek ezen időközben keletkeztek , s az országos vagy vidéki vagyon ésólét kútfejei közt jelentékeny helyet foglaltak, a legújabb munkának közvetlen megelőzőjével egybevetéséből pedig kitűnik, hogy a legközelebbi és jelen kor előléptei számosabbak és gyorsabbak valának, mint akármely más előbbi időszakában a vegytan történeteinek. Azok, kik a könyvekben járatlanabbak, de az ügy iránt érdekkel viseltetnek, más úton is ugyanazon eredményhez juthatnak. Ha valaki, aki ezelőtt harmincz évvel gondosan és figyelmesen eljárta az európai műiparos országok gyárait, most újra ezen körutat tenné s mostani működéseiket s termeléseiket az akkoriakkal öszve hasonlítná, bizony a legmeglepőbb és csodával határos változásokat látná. Szemébe tűnnék, mennyivel gyorsabb és egyszerűbb módon jutnak ugyanazon eredményekhez, melyek korábban sokkal több időt, bajt és fáradságot igényeltek — bámulná a munka számtalan felosztásait, minél fogva az előtt csak közbejáró eszközökül használt működések a műipar külön ágaivá, külön gyárakká emelkedtek — nem győzné elszámlálni az egészen új mesterségek és műhelyek különbféleségét — látná, hogy csupa kézmivesek jelenleg oly értelmi és tudományi segédeszközökkel bírnak, melyeket eddig csak az iskola sajátainak tartottak. Mindezek és más ily tapasztalások nem kevésbbé ragadnak csodálkozásra , mint a gépes gyárak és műhelyek, melyekben az ügyes munkás ujjai inkább rábeszélni, vendágítetni látszanak a nyersanyagot, hogy kivag- teljesitne, holott az élettelen éret működése tanultIsAff * "A,?*1*1 fe3 ezen évről évre szaporodj *? 1 kézségek is újabb haladást ésteSf*' a netenek , s a gyáriparban kikerülhetlen elisig^ er?m~dalmas értelem erélyét ösztönzik. Egy fontos t j* csökkenni, hanyatlani látszik, vagy legalább helye^ akar változtatni s kedvezőbb vidékben, más tartományban keresni hazát — ekkor előáll a vegytan, s azt súgja, hogy tegyen változást működése módján. Az ipar elfogadja a tudomány tanácslatát, a változtatás a termelés költségét kevesíti, a terméket javítja, ezáltal a hanyatló gyárba, az előbbi vidékbe új életet önt s diadalmat szerez neki idegen vetélytársa felett. Vámrendszeri változások, a rabszolgai munka megszűnése s más okok a czukor termelést kiirtással fenyegették a nyugatindiai angol gyarmatokban. De Meleseus Brüsselben egy vegytani kísérletet tesz, s ennek nyomán a czukornád levével való bánásban oly javítást tanácsol, mely a tőkének és ügyességnek a csupa kézi munka felett az ipar ezen ágában is azon előnyöket ígéri, melyet azok más osztályokban lassan kint kivívtak. És a gyarmatok meg vannak mentve a veszélytől. Midőn a géppeli fonás bámulatos találmányát, mely a pamut fonal finomságában oly fényes diadalokat ült, hogy a híres Indiát is megszégyenité, a lenfonásra alkalmazók , a konok anyag vakmerőn ellene szegült a vele való bánásnak s nem hagyá magát elég vékony szállá pedertetni. A vegytan megvizsgálá azon állományt, mely a lenszálak szilkéit összetartja, s azonnal az enyves anyagot a gőz segédével gyámolított fonák felbomlaninyszerító és a finom szilke addig elé nem képzelt vé-