Pesti Napló, 1852. szeptember (3. évfolyam, 744–768. szám)

1852-09-15 / 755. szám

1852. harmadik évi folyam. előfizetési föltételek. Vidéken: Évnegyedre 5 f. — k.p Félévre 10 . ____ A havi előfizetés, mint a­­ „. ' .___.. „i . I Félévre Pesten: Egy hónapra 1 ft 30 kr p » »I Évnegyedre 4 „­­számonkinti eladás is megszűnt. | Egyes szám A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyszó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri­ utcza Laffert ház 8. 155 8­0­a­mm. Szerkesztési iroda: Cri utcza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. Szerda, sept. 15-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetése­k négyha­sábos petit-sora 4 p. kr.­­jával számittatik. A be­iktatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták né­gy­­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számítta­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap , délesti órákban. Előfizetési felhívás a „PESTI NAPLÓ44 1852-diki october-decemberi évnegyedi folyamára. A „PESTI NAPLÓ44 jövő évnegyedre is jelen alakját megtartandja. Béltartalmát illetőleg a szerkesztőség különösen a közlések gyorsaságára és sokoldalúságára fordítandja figyelmét, s általában mindent elkövetend, hogy a t. közönség megelégedését minél nagyobb mértékben kiérdemelje, mit annál inkább hisz elérhetni, mivel sikerült többeket publicistáink elismert jelesletei közöl dolgozótársakul megnyernie. —Azonkívül intézkedtünk, hogy mind fővárosi nap­ló rovatunk — különös tekintettel a fővárosi közéletre, s minden közhasznú, tudományos és művészeti intézetekre, mind vidéki híreink, eredeti levelezésekkel gazdagítva, minél élvezetesbek legyenek. Lapunk mttjára érdekességének kiemelésére megemlítjük, hogy legjelesebb íróinktól hozank szépirodalmi dolgozatokat, s azokon kivü­l érdekes könyv- és szinbi­­rálatokat. — Figyelmeztetjük különösen a t. közönséget, hogy a műtárban october 1-vel Jókai Mór­nak egy új történeti regényét kezdendjük meg, mely a köztet­­széssel fogadott „Erdély aranykorának 44 folytatását képezendi. Előfizetési föltételek. Vidékre postán küldve félévre 10 forint, — évnegyedre 5 ft p. p. —­ Pesten házhozhordással félévre 8 forint, — évnegyedre 4 ft p. p. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napló“ kiadóhivatalában, (úri utcza 8-dik szám, az udvarban első emeleten) és EMICSI GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigy­ó-utcza szögletén. — Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesitetni kérjük. EMICH GUSZTÁV, mint kiadó tulajdonos. TARTALOM: Telegrafi tudósítás. A budapesti kereskedelmi s iparkamara j­elentése. London. (A királyné skócziai útja. Népmulatságok.) Hivatalos. (Kinevezések. Stallerféle ellátási alapítvá­nyok. Ügyvédi rendtartás). Vegyes hírek s események. Külföld. (Francziaország. Nagybritania. Németország. Dánia. Spanyolország. Amerika.) Legújabb. (Berlin. Paris. London.) Vegyesek. (Nemzeti színház.—Börze. — Dunaviz­­árlás). Budapest, sept. 15-én. TELEGRAFI TUDÓSÍ­TátOK Cham­bery, september 8. — A „Patriote Savoi­­sion“ szerkesztője 6 hónapi fogságra és 1500 franc pénzbírságra ítéltetett; Layard nevű dolgozó­társa pedig Piemontot három nap alatt kötelezteték el­hagyni. Roma, september 7. — Bulwer Henrik brit kö­­vet Florenczben, ide érkezett. Turin, september 9. — Ghisole ügyvéd az „In­dependente“ szerkesztője vallássértés miatt vádperbe vonatott. A Szardínia szigeti felebbviteli törvényszék a februári zavarok támasztói ellen hozott ítéleteket nagyobbrészt helybenhagyta , csupán 4 vádlottat mentvén föl. A BUDAPESTI KERESKEDELMI S IPAR­ KAMARA JELENTÉSE. 1852. I. A kereskedelmi s iparkamarák felállításakor a kormány ezeknek azon feladatát tűzte ki, hogy a ke­reskedés és ipar szükségleteit s a forgalmi eszközök mibenlétét figyelemmel kisérjék , s gyűjtött tapasz­talásaik eredményét egy évi jelentésbe egybefoglalva, terjeszszék fel a kormány el­be, kiterjeszkedve egy­szersmind mindarra, mit szempontokból a kereske­dés és ipar ügyében kívánatosnak és indítványozan­­dónak találnak. Annak , hogy e kötelességeknek a budapesti ke­reskedelmi kamara csak valamivel kelletinél később tehet­ eleget, oka abban fekszik, hogy Magyaror­szágon e czélra igen kevés előmunkálat volt talál­ható , s a földmivelés, ipar­i kereskedés állását ki­mutató áttekintés egybeállítására az anyagokat leg­nagyobb részint magának a kamrának kell­ gyűjtenie. Annál elismerőbb méltánylást érdemelnek azon férfiak , kik a budapesti kereskedelmi s iparkamará­ban fáradozásaikat e czélra szentelték, miknek be­cses eredményét a budapesti kereskedelmi é s ipar­kamara 1852-dik évi jelentésében leírjuk , melynek lényeges tartalmát olvasóinkkal is megismertetni szándékunk. A jelentés a kamaravidéki terület ismertetésére vonatkozó statistikai adatok után átmegy a nemzeti munkásság és terményzés első főágára, a nyers­­terményzésre, úgy mint a földmivelésre s annak egyes ágaira, s különösen néhány fontosabb ter­ményre , mely egyszersmind kereskedés tárgya. A budapesti kereskedelmi s iparkamara vidéke az ország közepén fekszik, s magában foglalja Pest- Pilis , Pest-Solt, Esztergom, Székesfejér, Borsod, Heves, Szolnok, Csongrád megyét, Jászságot s Kun­ságot, területe 620­2­0 mértföld, 1,650,000 lakossal. Fájdalommal kell elismernünk azon állítás igaz­ságát, hogy valamint széles e hazának minden vidé­kén , úgy a nevezett kamarai vidékben is a földmi­velés, a nemzeti gazdagság s jóllét ezen egyik s első tényezője , hátra van maradva. Azonban nem hisz­­szük, hogy a miatt őseink gondatlanságát kellene hibáztatnunk , mintha azok egy­általában érdek-, s gondossággal nem viseltettek volna törvényhozás és kormányzat terén e nagy nemzeti ügy iránt; vala­mint hiába okoznék kizárólagosan vagy együtt véve, közlekedési eszközeink tökéletlenségét, vagy némely helyi­ hiányát, gazdaképző intézetek, földmivelési alsóbb s felsőbb iskolák, péld­ánygazdaságok elég­telenségét vagy hiányát, mert a gyökeres hiba az alkotmányos és társadalmi szerkezetben feküdt, mely a földmivelő osztály legnagyobb részének jogállapo­tát nyomasztóvá tette , s a jobbágyi viszony bókér­ban tartá lebilincselve. Gazdasági haladásunk élet­­feltétele az úrbéres birtok kisajátítása, s a telekfel­­szabadításnak a volt földesurak méltányos kármente­­sítéséveli kivitele volt; s valóban csodálhatjuk, hogy a kamara jelentésében azon kérdést látjuk felvetve : várjon a földesurakra a robot s dézma eltörlése által káromlott károk s bajokat feléli-e azon előnyök nem­­­zetgazdászati értéke, melyeket azon rendszabályok a paraszt földmivelő rendre nézve szültek. Ezt kétségbe vonni azon ok miatt, mert annak következtében a munkabér általában felemelkedett, csak azon tév­eszme elfogadása mellett lehet, hogy a közember csupán terményző gép, arra hivatva, hogy lehető legtöbb munkát lehető legkisebb bérért végezzen. Bizonyára , azelőtti robot­­­munkájának jó ré­szét saját gazdaságára fordítja a paraszt-föld­­műves, s ha mostani felszabadított állapotra le­hetővé teszi többet pihennie, az szerencséje, s ha kilátása nyílik nyereségre, s képessége, ismere­tei gyarapodni fognak , minden bizonynyal kész lesz minél több időt s erőt fordítni terményző munkára, melynek gyümölcseit maga szedi. Azon körülmény a telekfelszabadítás életbeléptetésével elvárhatlanul egybe van kapcsolva, s áldjuk a gondviselést, hogy e nehézségekkel járó átmeneti állapotot dús aratások s nagyszerűleg öregbedett kivitel következtében emel­kedett terményárak által tette az illetékre nézve könnyebben elviselhetővé. Mesterségesebb gazdasági rendszerek, nevezete­sen váltógazdaság alkalmazásának akadályait ha­zánkban, az idézett jelentés következőkbe helyezi : “ Oktatás hiányába, mely az alsóbb rétegekben mindenütt csakugyan igen érezhető s tagadhatlan, hogy az oktatás, elmeképző, lélekemelő, szivneme­­sitő hatása, s hasznos ismeretek terjesztése által hat­hatósan inge kerül hat munkásságra, úgy hogy tel­jességgel nem szükség a magyar fajban valamely veleszületett tespedő indolentiát tenni fel, midőn az oktatás hiányossága által okozott s abból s egyéb kedvezőtlen köz­viszonyokból teljesen kimagyaráz­­ható hátramaradást akarunk fájlalni. 2. Szükségesnek találja rendszeres eljárás elfoga­dását, hogy sikeresen lehessen a földmivelés javítá­­sára oktatás és példával hatni, s természetesen a rendszernek mindenütt az egyesek s a vidék szüksé­geihez kell alkalmaztatva lenni. Midőn ezen óhajtás igazságát teljesen elismerjük, el nem mulaszthatjuk kifejezni abbeli csudálkozásunkat, hogy ezen alka­lom itten idétlen megtámadásokra használtatott fel oly törekvések s intézetek ellen, melyekre a nemzet s haza mindig büszkén s megelégedéssel tekintené vissza . „A jobb a jónak legnagyobb ellensége, s Ma­gyarországon mindig hajlandóknak mutatkoztak az épületet a fedélen kezdeni; igy tetszett tudós akadé­miát állitni fel, mielőtt használható nyelvtannal bír­tak volna ; nemzeti színházak mellett buzgókodtak, mielőtt egy derék nemzeti iskola lett volna; vasutak­­ról declamáltak, s csak valamennyire járható or­szágutakat sem akartak épitni, stb.“ Holott a magyar tudós társaság nélkül ma sem lenne használható nyelvtanunk, s a következés meg­mutatta , hogy az alföldön addig járható úttal nem bírhatunk , míg az vasút nem lesz. 3. A munkás kéz hiányán legjobban czélszerű gaz­dasági gépek behozatala , elterjedése által lehetne segítni. 4. A földmivelés felvirágzásának abnormis ősiségi jogviszonyokban fekvő akadályának elhár­ntását az ezek iránt fenálló törvényeknek minél előbbi megvál­­toztatásától kell várni. 5. Kívánatos az úrbéri szabályozás és legelő-elkü­­lönítés. 6. A forradalom által ejtett sebek behngedését az időtől kell várni; addig azok , mint egyéb , úgy a földmivelési haladásnak nevezetes akadályait képe­zik ; legtöbbet teend közvetlenül e czélra az úrbéri kármentesítés kivitele. 7. Földmivelési hitelintézet felállítása , a birtok­­viszonyok tisztába hozása s telekkönyvek elkészülése után. Ezekben látjuk röviden elősorolva általában a föld­mivelés szebb felvirágzásának nagyobb akadályait s az ezeknek elhárintására szolgálandó legczélszerűbb eszközöket. Különösen becsesek azonban azon kimutatások s előadások, melyek egyes földmivelési ágakat s egyes kereskedelmi czékkül szolgáló földterményeket il­letnek. Ki ne fájlalná a magyar bortermesztés és borke­reskedés hanyatlását. A borkereskedés hanyatlása tu­lajdonítandó a bor minősége csökkenésének,­­ azon körülménynek, hogy míg más országokban mindent elkövettek a szőlőfajok nemesítésére s a szőlőműve­lés tökéletesítésére, Magyarországon nemcsak számba nem vették a tudomány s tapasztalat tanításait, ha­nem azt hitték, mindent megtettek, ha a minőség si­lány­ulását a mennyiség öregbítésével pótolták; ide járult még az is, hogy a nemesebb borfajok többnyire hamisítva kerültek kereskedésbe, miáltal tökéletesen hitelt vesztettek. Hogy Magyarországon a bortermesztés újra föl­emeltessék , mindent el kell követni a szőlőművelés tökéletesítésére; tehát az ország különböző részeiben szőlőiskolák alapítandók , értelmes szőlőgazdák kül­földre küldendők, hogy az ottani javításokat a szőlő­­gerezddeli bánásmódban s a bor pinczebeli kezelésé­ben eltanulják; egyesületek alakítandók, melyek ok­tatás és példa által észszerű bortermesztésre has­sanak. Kívánatosnak nyilváníttatik végre az ország fővá­rosában egy borcsarnok felállítása, mint az Bécs szá­mára is indítványoztatott, feltéve, hogy annak igaz­gató választmánya törekedni fog az általa közvetí­tendő kereskedésnek ismét megadni azon soliditást, mit mostanság a borvásárlók nálunk annyira nélkülöztek. London , sept. 9. 2­2 Az angolok kétségkívül szerelik királynőjü­ket , de még sem annyira, hogy jelenléte nélkül vígan élni nem tudnának, s úgy látszik, hogy a ki­rálynő sem érzi roszul magát, midőn egy darab ideig szemről szemre nem látja a makacs John Bull kü­­löncz fiait és szeszélyes leányait; mert alighogy Belgiumból haza­tért a kegyes Victoria Regina, már is sietett otthagyni buckinghami palotáját, s azt nem a Wightszigettel, hanem Scot-highlanddal föcserélni. Az emberek, de kiváltkép a hölgyek szeretik a változást, nincs ok hát reá, hogy a kegyes királynő ne kedvelné azt, s miért ne rándulhatna ő is ki az éjszaki szélességű 57—58 ik , és Greenwichtől szá­mítva nyugoti hosszúsága 3—4-ik fok felé vonuló Grampian bérczei közé ott a „Sport-nak“ minden nemeit gyakorlandó. Az angol reporterek igen hű tudósiték, s mathe­­matikai pontossággal írják le azon hegyek, s völgyeket, melyeken s melyekben Viktoria és fönséges férje Albert, the illustrious consort of the Queen, — mert hiszen ez hivatalos czíme — együtt vadászandnak. De nem kell félni, én nem fogom követni a részle­tességbe meg pontosságba beleszeretett angol hír­­laptudósítókat, mert tudom , hogy önök magyarokul idegenkednek a részletesség meg mathematikai pon­tosságtól , de ismervén önöknek a regényesség iránti hajlamát, inkább utasítom önöket Scott Walter regényeire, melyekben a highlandi tájak, szokások, erkölcsök mesterileg leírvák , és a „clan“-ok króni­kái ecsetelvék. Mint félebb érintők, a királynő családostul utazik Skóthon fölföldén — büszke angol népe pedig saját­­szerűleg mulat. A Croesus-gazdag lordok, kik min­denre rá­érnek, csak munkára nem, minthogy a „season“-nak vége van, és így fölfogási gőgjük sze­rint senki sincs Londonban, kivel érdemes volna szót váltani, migrálnak mint a fecskék melegebb tartomá­nyokba, ott unalmas életeket folytatandók. Az idejük­kel nem rendelkező vagy rendelkezni nem is kívánó gazdagok, kiknek fejek meg szivök teli kaliforniai aranyporral, szüntelenül számlálják fontjaikat, s valahányszor sarkukon megfordulnak, annyiszor re­besgetik e szavakat: time is , money, az idő pénz, vagy változás kedvéért: kétszer kettő: négy! Hiába! a számítás már vérekben van, melynek mathematikai keringése kényszeríti őket oly czélszerű tervek készí­tésére , melyek szerint százezer font értékét, lehető legrövidebb idő alatt kétszáz­ezer fontra emelhetni. Nem de jó mesterség ? Valóban nekem úgy látszik, hogy az érintett „aranyfont emelési mesterség“ épen meg nem ve­tendő, mert hiszen a jelen polgári társaság törvényei­nek uralma alatt arany fontokért mindent, vagy legalább fölötte sokat meg lehet szerezni. Különben is ők igen jól tudják, hogy az írásban meg van írva : ki gazdag az még gazdagabb leend, és kinek kevés a pénze, attól még azon kevés fillér is, mely zsebjét terheli, el fog vétetni. A londoni nép munkás része szabad, de rövid idejét részint a templomokban meg sorházakban, részint pedig a Roshervilleben, Vauxhall, s Cremone kertjei­ben stb tölti, és minthogy annyi pénze nincs, hogy a királynő színházában, vagy Conventgardenben a a világhírű művészek remekléseit élvezhetné, s eze­ken ízlését nemesítené, tehát kevésbbel is beéri — gyönyörködik p. o. a tűzijátékokban, a műlovagok előadásaiban , a léggolyó fölszálltában, stb. A léghajózás miatt minap itt igen különös per in­díttatott meg az állatvédő társaság által, Simpson úr Cremome tulajdonosa, és Poitevin úr meg neje ellen. Ugyan­is Poitevin úr párisi híres léghajós és műlovag többször fölszállt léghajójával, és midőn léggolyója körülbelől 1600—2000 ölnyi magasságot ért el, bátor nője szállernyőben ereszkedett le a föld felé. Poitevin úr meg nője mesterségüket többször bámu­landó sükerrel — a Cremonne vendégei mulatsága,­ és Simpson úr hasznára, gyakorlották , és így eddig élő baj nem volt; de a híres léghajós nem maradt ennél, hanem léghajójához czélszerű műszerek segélyével egy lovat kötött, és reá ülve, felszállt az égbe! Ké­sőbb ugyanazt téve , csakhogy ezúttal nem ő, hanem énjének szebb fele , nője t. i. ennek hátára ülvén, az ismeretes mithologikus mesét, mely Európának, bika­alakot fölvett Jupiter általi elragadását tárgyazza, plasztikailag s élethűn tünteté bámuló szemeink elé. Ennek látásán az állatvédő társaság tagjainak hu­manitása fölborzadott, de hogy is ne indult volna föl ezen művészi kegyetlenségen , mely egy lovat meg egy bikát érő ? a művészeti előadások első stádiumá­ban ugyanis csak emberekről vala szó, kik Poitevin úrral fölszálltak , s kikért, ha nyakukat szegik, nem nagy kár fogna lenni, mert hiszen csak emberek, de a második stádiumban többről van ám szó t. i. az állatokról, melyeket a humanisztikus állat­társaság keservesen megsiratna , ha történetileg nem selyem­kalapként, hanem valami paix-hansféle bomba mód­jára le fognának zuhanni anyaföldü­kre. Miért is ezen brit állat­társaság felebaráti logikája

Next